A Mürz-völgy. Rosegger K. Pétertől, fordította György Aladár
A Mürz-völgy.
Rosegger K. Pétertől, fordította György Aladár
Rosegger K. Pétertől, fordította György Aladár
A természetes útmutató egy völgy leírásánál a rajta keresztül menő folyó, és pedig eredetétől kezdve torkolatáig. Én az ellenkező irányt választom, először, mert a hegyi völgyet legalacsonyabb pontjától szokták meglátogatni, és másodszor, mivel a Mürz-völgy természeti szépsége valójában a folyóval ellenkező irányban fokozódik.
A tekintélyes Mürz a magas hegységben levő forrásától Bruckig, hol a Murába ömlik, 12 mérföldnyi útat tesz. Mintegy tíz nagyobb hegyi patak ömlik fűz- és égerfa-bokroktól árnyékolt medrébe jobb oldalról s nem kevesebb balról; e tájon nincs hegy, melyből egy-egy tiszta patak ne futna le a napfényes zöld völgybe. Némely mellékfolyó ezüstös szürke színben játszik, jeléűl, hogy a mész-sziklák vadonaiból ered.
Maga a Mürz-völgy nem tartozik ama szűk, komor alpesi völgyek közé, melyeket a városok lakói oly szívesen keresnek föl s oly hamar hagynak el ismét, – ellenkezőleg, vidám otthona van itt az embereknek.
Ki végig megy a szép, hófehér országúton kelet felé, a mint a völgy elhúzódik, vagy a ki vasúti vonaton útazik át a völgyön, jól láthatja a nem igen magas, barátságos hegyeket, melyek gazdagon be vannak hintve paraszttanyákkal, szántóföldekkel, rétekkel és törmelékhányásokkal, látja a magaslatokon és a szűk völgyekben a sok s terjedelmes kéklő erdőséget. Legtöbbnyire fenyves, jegenye- és vörösfenyőkkel, meg bükkfákkal vegyítve. A magas hegységet, mely éjszakra e magaslatok fölött emelkedik, az útas a völgyből nem láthatja. Mit sem sejtve halad el a Hochschwab és Veitsch gyönyörű vad vidékei mellett, mígnem Mürzzuschlag mellett éjszak felé fordúlva, végre egészen a sziklaóriások aljához jut.
Brucktól Mürzzuschlagig a nagyobb részt széles völgyben gyakran fordúlnak elő mezővárosok, falvak, nyárilakok, várkastélyok és várromok, hámorok és paraszttanyák. Az útakat s a szántóföldek mesgyéit gyakran díszítik jávor- és kőrisfák, némely tanyán szép hársfákat látunk. Az országútat itt-ott vadberkenyefa szegélyezi. A húsz-harmincz évvel ez előtt még a völgyig terjedt erdőnyúlványoktól s a Mürz ligeteitől csaknem minden talajt elvont a gabonatermelés. Nem ritkán mondják ugyan, hogy a völgy szebb lenne, ha több legelő volna rajta s egyúttal jobban is jövedelmezne; de a Mürz-völgy lakója sokkal konokabbúl ragaszkodik ősei példájához, mint a kegyelet valóban megkövetelné s gabonát, búzát, árpát és zabot termel most is ott, a hol a vasút korszaka előtt ilyesmit kellett termelnie, s csak mellékesen foglalkozik a baromtenyésztéssel, mely pedig a vidék természetével jobban összeillenék.
A nagyobb községek fölött, melyek többnyire szilárd kőből épült s cseréppel fedett épületekből állanak, fehéren csillámló tornyok emelkednek. Az egész völgyben szétszórt parasztfalvak galambszürke deszkatetőzetökkel bizalmasan húzódnak meg a gyümölcsfák árnyékában.
És most, mint a természet igaz kedvelői, járjuk végig a szép vidékeket s ismerkedjünk meg velök, a mennyire a rendelkezésünkre álló tér engedi.
Brucktól kiindúlva a völgy keskeny és keveset igérő; egy rövid óra múlva Kapfenberg hegyes tornya üdvözöl bennünket, mely virágzó mezőváros barátságosan simúl Oberkapfenberg várrom erdős várhegyéhez. Itt kiszélesül a völgy és a háttérben meglátjuk a Mürzzuschlag és Semering melletti kék hegyeket. Éjszak felől a Kapfenberg vidékéről két nagy oldalvölgy vezet a természeti szépségekben csaknem kimeríthetetlen Hochschwab-csoporthoz. Ezek a Laming és a Thörlbachgraben völgyek. A meszes Laming hosszában négy óra alatt érünk Tragössba, Stiria egyik legfestőibb havasi völgyébe, mely rétjeivel, tavaival és homokhalmaival hatalmas sziklatömegek közt fekszik. Jobbról van a Messnerin kúpja, balról a szellős csúcsáig zöld Hochthurm és háttérben a zordan szaggatott Pribitz. Itt bezártnak látszik az út, mintha kövekkel volna befalazva, valójában azonban a völgy két szűk szorosra oszlik, melyek mélyen bevésődnek a sziklahegységbe. A jobboldali szurdok a Hochschwab vad tömegébe hatol, a baloldaliban van elrejtve a „Zöld-tó” és ez vezet át Eisenerzbe, ezen kivűl útközben föl a Frauenmauerhez. A Zöld-tó számos öblével begyepesedett omladékdombok közé ékelve fekszik s híres csodálatos szép zöld színéről, mely a sekélyes partoktól a nagy mélységig mindenféle változatban játszik. Korhadt fenyők gyűrűje s a Pribitz fehér falai tükröződnek vissza e tengerszemben, a magánosság borzalmai veszik körűl s a csendet csak a kövek görgése vagy egy-egy zergefütty zavarja meg.
Csaknem párvonalosan a Laming-völgygyel, de az 1.584 méter magas Floning hegyláncz által elválasztva, indúl ki Kapfenbergtől a Steinerhof szép gyógyhely mellett elhaladó Thörlbach, melynek árka órák hosszáig terjedt erdőn vonúl végig. A zöldes víz élénk esésekben czikázik elénk. Eljutunk a Thörlig, hol a völgyet két, mindkét oldalt meredek sziklatömb csaknem kapuszerűleg zárja be. Nyomban a szoros mögött elágazik a völgy balra Szent-Ilgen meg a Hochschwab kanyarúlatai felé, jobbra Aflenz és Seewiesen felé. Magában a szorosban is jut azonban még hely egy pár tekintélyes vashámornak s a fölött meredek sziklafalon emelkedik Schachenstein rozsdás színű romja; ezt a várat egykor védelműl építették Mária-Czell és az ott összehalmozott kincsek számára.
Aflenz mellett tágas, barátságos völgykatlan tárúl föl; csak a törmelék dombon át Fölzbe nyíló kilátás mutatja a félelmetes mészfalakat, melyek vagy ezüst tisztasággal ragyognak a napfényen, vagy sötétkék színben meredeznek ködös időben s készűlő vihar esetén. A Fölzbe vezető síma homokos úton gyalogolva, sokféle élvezetre találunk. A kristálytiszta Fölz patakban pisztrángok viczkándoznak, a parton gyalogfenyők tenyésznek buján, alpesi rózsák virítanak, illatozik a gyopár, a mellékszurdokokban orgonál a szarvas, a harmatos falombokon át a Fölzstein és Mitteralpe falai fehérlenek. A legérdekesebb pont a Fölz szurdok, hol az út egy sziklaszorost hidal át a vadúl zajló patak fölött. A Fölz patak is a Schwab hegység szurdokaiban és tömkelegeiben vész el. Az óriási sziklatömbök, melyeket a víz a mélységbe hengerít, tanúbizonysága, hogy ott fönn nem mindig csínján foly az élet. Midőn kint Aflenz és Turnau körűl a napfényes réteken primulák virágoznak és pintyek csattognak, a magas hegységben lavinák omlanak, sziklákat törve, fát és állatot maguk alá temetve.
A völgy Seewiesen alpesi kis faluba vezet, ott balra fordúl a Dullwitz rettentően vad sziklafala felé. Ez a Hochschwab érczkeble; ebből ered a „Goldenes Bründel”, a Mürznek legmagasabb eredetű vize.
Barátságosabbak azok a mezők, melyeken Kapfenbergből a Mürz völgyében most áthaladunk. A Rennfeld egyik előhegyétől délre Mária Rehkogel búcsújáró templom tűnik föl csakhamar. Valamikor ott fönnt az őserdőben az őzek egy Szűz Mária képet találtak, egy pásztor járt arra s meglátta; mint térdelnek az állatok a kép előtt. E gyermekies, de megható mondában fönn maradt csoda-történet következtében jött létre a szép búcsújáró templom, melyben az őzek által talált kép előtt évenként számos búcsújáró mutatja be hódolatát.
A völgy itt legnagyobb szélességében terűl szét, Marein, St.-Lorenzen, Mürzhofen, Allerheiligen és Kindberg tornyai állanak közel és távol, és ha egy vasárnap reggel megállasz a Schirnitzbühelen, mely fölött a birodalmi út vonúl el, és kitekintesz a tágas, erdős hegyek által környezett kertbe, midőn a szellő kelet felől lengedez, számos harang szavát fogod hallani, melyek mind a teremtőt dicsérik, hogy az embernek a helyen oly szép lakhelyet adott.
Allerheiligen falu mögött nem mellőzhetünk el egy délre nyíló oldalvölgyet. Az ezen keresztűl vivő út Stanz községbe visz hegynek hágva a Teufelsteinon át, Fischbach hegyi községbe s azontúl a Feistritz lejtőihez. Ezt a hegytömböt Fischbachi Alpesnek nevezik, több oldalra mérföldekre terül, míg magaslatai itt a Teichalpeshez, amott a Stuhlecki hegylánczhoz csatlakoznak, de sem sziklái, sem legelői nincsenek, hanem tűlevelű fák borítják a legmélyebb árkoktól a magaslatokig. Az erdőségeket irtások szakítják félbe; a kéklő fakoronák közűl a szénégetők fehér füstje emelkedik; de a letarolt területeken majd ismét frissen burjánzó fenyő- vagy vörösfenyő erdők fognak zöldelni. A nagy erdőségek által csaknem bezárva, a hegység egyik nyergében rendkívűl kellemes helyen fekszik Fischbach falu. A község parasztházai nagyon szét vannak szórva s nagyobb részt mélyebben feküsznek, mint az egyházközség és a templom. Télen mordúl dörgetik a viharok e felu deszkatetőit, a templomot környező temetőben ölmagasságra emelkedik a hó s még a templom belsejében is száraz hópor röpköd le az ablakokról az áhitatoskodók fejére. De mindez nem zavarja őket, Fischbach lakói eleven, vídám emberek s épen nem búsúlnak a miatt, hogy a világtól el vannak zárva.
Lichtenegg várrom Wartberg mellett.
Peters Ottótól
A fischbachi alpesen itt-ott látható még egy védő sánczárok nyoma, melyet egykor állítólag a Magyarországból erre nyomúlt török ellen ástak volna. Akkor, – így szól a rege, – ha majd e sáncz fenekének legalsó mélyedései is begyepesednek, ismét visszatér a török. Most a még itt-ott meglehetős jelentékeny mélyedésekben a nyúl üt tanyát, de ma már ez sem fél többé a töröktől.
A fischbachi alpes legmagasabb pontján egy magános sziklatömb emelkedik ki a földből. Ez a Teufelstein (1.499 méter), mely a hegynek nevét adta. Ez a jelenleg erősen porladó sziklatömb olyan, mintha több egymás fölé rakott kődarabból állna. A monda szerint az ördög e helyen egy karácsonyéjjel tornyot akart építeni az égbe, azonban nem tudott többet elkészíteni, mint e hitvány alapzatot. A vihartól megszürkűlt szikla mintegy tíz méter magas, lépcső van belé vágva, a tető lapján több ember elfér; szép nyári napokon sokan följárnak ide a völgyekből, hogy a kilátásban gyönyörködjenek.
A hegycsúcsról nyíló kilátás meglepően szép. A közeli erdőség fölött pompás magashegyi tájkép terül el előttünk. Nyugaton a mura-völgyi Alpesek távoli gerinczei, a Reiting és Reichenstein ormói, a vordernbergi hegyfalak; ezekhez csatlakoznak éjszak felé a tragössi hegyek éles csipkézetei, s innen emelkedik föl a Hochschwab vörhenyesen csillámló szirtvadonja. Távolabb jobbra a Magas Veitsch kéklő óriása nyugszik, mely mögött a Mürz felső vidékének hegycsúcsai emelkednek. Közelebb vannak a Schneealpe, a Rax s mögöttük a Schneeberg csillogó csúcsa. Kelet felé a Stuhleck és Wechsel magas, kiesen domborodó havasi legelői fekszenek. Délre alacsonyabb hegyek fölött siklik el tekintetünk a napfénybe vont közép-stiriai domb- és lapályvidékre s azon túl a magyarországi határra. A rába-völgyi Alpesek, a Lantsch sziklacsúcsa és a Rennfeld kupolája zárják be a tágas és változatos hegykoszorút.
Ha a Mürz-völgyön fehér hajnali köd ül s a messze háttérben ebből fénylőleg kiemelkednek az égboltozat felé a magas hegység aranyozott éles fogazatai, valóban oly képet nyerünk, mely örömkiáltásokra készteti az embert.
A Teufelsteintól a Stangelalpe hosszan elnyúló hegynyergén át térünk vissza a Mürz völgyébe. A síkság Kindbergnél szorosabb kezd lenni s az előre nyomúlt Wartberg csaknem sziklazugként zárja be a völgyet. Itt végződik a Mürz alsó völgye s kezdődik meg a felső. A Wartberg csúcsáról egy pillantás reggel az alsó s délutáni órákban a felső völgybe, egész szépségében és kedvességében tűnteti föl a tájat. A Mürz felső völgye épen oly zölden és derűlten áll ellőttünk, mint az alsó, de a körülötte levő hegyek magasabbak s erdőben dúsabbak, a Gölk, a Kaiser- és Königskogel árnyas csúcsai innen nézve élesen és tekintélyesen emelkednek ki a völgyből. Lábainknál fekszik a virágzó Wartberg község s az itt csaknem szorossá váló völgyön túl emelkedik Lichtenegg festői romja. Ez a vidék 1885 május 1-sei földrengéstől sokat szenvedett, ma már azonban e pusztításnak minden nyoma eltűnt, csak a wartbergi torony görbén álló keresztje emlékeztet ma is amaz éj rettenetességeire.
Nem messzire Wartbergen felűl; Pichel várkastélynál, Mitterdorf mellett ágazik el a Veitsch-völgy éjszak felé; három órai távolságban a háttérben a Magas Veitsch sziklafalai emelkednek. Ez az 1.982 méter magas hegytömb a Seeberg-nyereg által függ össze a Hochschwab-csoporttal s előre tolt helyzeténél fogva különösen hálás kilátást nyújt. A Veitsch hatalmas hegygerincze a Mürz-völgy legnagyobb tájképi ékességeihez tartozik arra nézve, ki a déli hegysorozat egyik magaslatán áll. Ha nem oly fényesen világlanak is ezek a palával vegyített mészfalak, mint a Hochschwab falai, a kép mindamellett megragadó a szabadon álló hegy tömege folytán. A növényekben gazdag Veitschon nyáron vidám havasi élet támad a pásztorkunyhókban és a turistaházban, a tetőn naponként vidám vendégek jelennek meg, kik följönnek, hogy a kilátásban és a hegység pompás növényzetében gyönyörködjenek.
Végig menve a Mürz hosszában, csakhamar megpillantjuk Krieglach tisztes korú tornyát. Régen, midőn a víz még nem tört útat a wartbergi szoroson át, e helyen állítólag tó volt; a tóban, a rege szerint, egy kis korsó úszkált Szent Jakab apostol arczképével. Azon a helyen, a hol a korsó partra úszott, egy remete kápolnát épített, s ez volt a legrégibb hely a vidéken, melyet Krügelbachnak, később Krieglachnak neveztek el. Régibb azonban ennél a helynél az alsó völgyben Marein, melynek gót templomában már állítólag a vidék első keresztény lakói is isteni tiszteletet tartottak.
Egy órával távolabb, a barátságos Langenwang mellett magasan áll a hegyen a szép Hohenwang rom, alján egy Mária-kápolna, melynek oltárképe állítólag a XII. századból ered. Langenwang mögött délkelet felé a Pretul-árok vezet be mélyen a hegységbe s azután a Stuhlecki hegygerincz alpesi legelőihez. E völgyben egy meredek kis hegy igyekszik függőleges sziklafalával az útat elzárni. Ez a Ganstein, melynek belsejében az öreg emberek hite szerint a Ganstein-Micherl lakozik és sok kincset őriz. Egykor a sziklanyíláson át, melyet azonban csak ritkán lehet megtalálni, egy anya ment be gyermekével a hegybe; kötényét megtöltötte aranynyal és drágakővel, de gyermekét ott feledte a hegyi barlangban. Többé nem tudta megtalálni a bejáratot és azóta csendes éjeken még ma is hallhatja az útas a gyermek nyöszörgését a hegyből s panaszait az anya ellen, ki földi kincsekért gyermekét el tudta feledni.
Most előttünk van Mürzzuschlag. Tekintélyes hely, messze földön híres, kedvencz helye a bécsi vasárnapi kirándúlóknak, nyaralóknak és túristáknak. A helyet körülvevő barátságos magaslatokról pompás kilátás nyílik a Mürz-völgybe, továbbá a Fröschnitz-völgybe Spital és Semering felé, a Neubergi havasi völgybe, melyből a Mürz előtör. Itt elhagyjuk az országútat és a vasút fővonalát, melyek Bécs felé igyekeznek, hívek maradunk a szép, tiszta Mürzhöz, mely ott még nem oly simán és méltóságosan folyik, mint kint a széles völgyben, hanem csörgedezik; suttog, cseveg és köveken ugrál át, mivel itt még ifjú vidám havasi patak. Lentebb tomolykó és csuka is rejtőzik benne; itt csak a pajkos pisztráng tartózkodik, mely a barna, helylyel-közzel aranyosan csillámló homokon vidáman sikamlik át.
A völgy Neuberg felé szűk és mindkét oldalán meredeken emelkedő; nagyobb részt erdős hegyek vannak. A víz, az országút és a neubergi vasút, valamint a falvak, magános tanyák és hámorok a legnagyobb mértékben élénkké teszik.
A templomtér Krieglachban.
Peters Ottótól
Elérkezünk Kapellen faluba, a hol völgyünk a neubergi és altenbergi völgyekre oszlik. Itt föltárúl előttünk a havasi világ, minden magaslatról sziklaormok tekintenek le, Altenberg völgye fölött ridegen s fenyegetőleg emelkedik a Rax 2.000 méternél magasabb szikla félköre. A sziklatömbök és törmelékhalmazok között magasra emelkednek az erdők, végre azonban előtűnik a kopasz fal hatalmas kőtábláival, hol „a világ teremtetése óta” nem volt emberi lény, főgyökér sem talált talajt, sőt még zerge s vadkecske sem járt. Közben azonban kényelmes ösvények vezetik föl a turistákat, habár a Rax csaknem évenként megköveteli a maga emberáldozatát, mivel sok hegymászó nézete szerint a jó és költséges útakat a magas hegyekre csak azért készítik, hogy azokat ki lehessen kerűlni s ellenkezőleg a legkietlenebb helyeket kelljen fölkeresni. A Rax azonban olyan hegy, mely a józan ész ily kigúnyolását nem engedi meg. Szemben a Rax-hegygyel meredten állanak az 1.904 méter magasságú Schneealpe árnyas falai; e hegytömb és a Rax között a Nass-Kamp-nyereg sülyed le, mint átmenet a Nasswaldba. Ily vidékről ered a Raxen az Altenberg patakkal. Ezekből a hegyekből oly sok patak ömlik a Mürzbe, hogy csodálkoznunk kell szerény nagyságán; de a folyó mégis mélyebb és szélesebb; mint a hogy első tekintetre látszik.
Elérkezünk Neuberg-be, egy nagy, hosszan elnyúló faluba, melynek pompás temploma van. Ez a templom, mely a Vidám Ottó herczegtől építtetett s II. József által megszűntetett cziszterczita zárdához tartozott, egyike a legnagyobbaknak és a legszebbeknek a tartományban. Maga a község egészen az itt változatosan alakúló Schneealpe alján fekszik. A szárny-vasútvonal még tovább megy a hites neubergi hámorokig, de ezentúl az utazónak, ki eddig a vasúton ment, magának kell a továbbmenetelről gondoskodnia. Neuberg mögött mindinkább szűkűl a völgy; egy baloldalt fekvő s Karlgraben nevű völgyszorosnál ne mulaszsza el az útazó megtekinteni az elragadó havasi tájképet, mely csak nehány pillanatra tárúl föl előtte. Valódi stiriai havasi kép ez, melyben széles homokos mederben csörgedező víz, a meredek tetőzetű fakunyhók és malmok, élénk zöld kis rét, mindkét oldalon sötétzöld erdei lejtők és szürke hasadékos hegyfalak láthatók.
Egy másik völgyszorost ugyanebben az irányban „im Tirol” névvel neveznek; ezen át csinált út vezet föl a Nassköhrre a császári vadászlakhoz. A Mürz és az út a Lachalpe alján kanyarog; egy óra múlva Mürzsteg csöndes zöld rétvölgyében vagyunk. A kis falu barátságosan simúl a vízhez, mely, bár néha vadúl törtet elő sziklás vidékéről, ezen a helyen szelíd és vidám fürgeséggel hajtja a malmokat és fűrészelő gépeket.
Mürzstegben, mint a császári vadásztelep középpontján, az erdő alján tekintélyes vadászkastély áll, egyszerű, de nemes ízléssel berendezve. A kastély udvaráról pompás kilátás nyílik a Magas Veitsch közel fekvő sötét lejtőire, mely hegynek most már lassanként túlsó oldalára jutottunk. A kit érdekelnek a vadászterületek, e szarvasokban és zergékben gazdag vidéken elég élvezetet fog találni. A vadászterületen mintegy 1.200 darab rőtvad, 500 zerge, 100 őz s jelentékeny számú fajdtyúk és nyírfajd tanyázik.
Neuberg.
Russ Róberttől
Mürzstegben ismét elágaznak a völgyek s velök együtt az útak is. Balról, a Veitsch alján szemben a Dobrein patakkal, az út Niederalpelen át Gusswerkbe és Máriaczellbe vezet. Sok máriaczelli búcsújáró is élénkíti. Jobbról van a „zum todten Weib”-hoz és a Freinba menő völgy, vagyis a Mürz folyása. Nincs e havasokban szebb sétahely, mint ez a sima kavicsos út a tiszta friss Mürz hosszában. Jobbról a lejtős rétek és erdőségek fölött a Lachalpe, Höllenkar, Hochwiesen kőfalai, balról a Scekopf és Proles csúcsai. A házakat és kunyhókat, melyek a vonal kezdetén az út mellett állanak, távolabb óriási kődúczok váltják föl, melyek a sziklákról letörve az út mellett hevernek. Egy meredek oldalú sziklavölgy, a „Höll”, jobb oldalra vezet a császári vadászlak felé a Nassköhrre. Elértünk a Scheiterbodenbe, a hol a legvégső kunyhók állanak. A völgyszoros bezárúlni látszik előttünk. Lassanként az út is majdnem eltűnik a törmelékek között, de merészen átlép a vízen, hogy arra a szilárd talajra kerűljön, melyet a szikláktól foglaltak el. A „todtes Weib” nevű, vad, 20 percz járásnyi völgyszorosban vagyunk. A Mürz és az út, melyek eddig oly barátságosan haladtak egymás szomszédságában, most küzdenek egymással, kettőjök számára alig van hely a függőlegesen emelkedő sziklák között. Mérgesen zuhog a patak úgy, hogy zaja viszhangzik a szirteken. Az úttal szemközt álló falakon nemes gyopár tenyészik; vágyó tekintetünk keresi az útat és módot, hogy elérjük, de a fehér csillagok jó védelem alatt vannak, gúnyosan tekintenek át reánk. Több kanyarodással hajladozik a pompás szoros s a legszűkebb kilátás elé is nagyszerűen szép képek tárúlnak. Végre egy vízesés előtt állunk. Egy barlangból, mintegy 50 méter magasban a sziklafalon, hatalmas forrás ömlik ki, több zuhatagon át hullámozva törik meg a kőszirten, míg a Mürzbe jut. Ez az a víz, mely fenn a Nassköhr magaslatán oly vidáman csörgedez s aztán hirtelen eltűnik. A barlanghoz, melyből a víz előjő, vízpárák által nedvesített meredek lépcső vezet s ennek alján kereszt van, hogy még emelje a hangúlatot ebben a vad magánosságban az örök vízzúgástól viszhangzó falak közt. Hogy mellette asztal is van, melyen a magunkkal hozott harapni valót elfogyaszthatjuk, ez – így mondják korunk gyermekei – épen nem rontja a hatást. A „todtes Weib” elnevezés eredetéről föltűnően hallgat a monda, vagy egymásnak ellenmondó dolgokat beszél.
A „Todtes Weib”.
Russ Róberttől
Egy kis távolságban a vízeséstől, csaknem azon a helyen, a hol a völgyszoros legkeskenyebb, egy táblát találunk Szent György arczképével. Ezt a táblát Mária Valéria főherczegnő állíttatta ide egy igen magasrangú nő veszélyből való megmenekűlésének emlékére. 1883 augusztus havában, midőn Erzsébet császárné és királyné itt a pallón átlovagolt, az leszakadt lova alatt. A közelben dolgozó favágók megakadályozták a nagy szerencsétlenséget. A táblán következő vers olvasható (német nyelven):
„Emlékül 1883 augusztus 23-ára.
Szent György, te hős vitéz,
Ki vésztől oltalmadba vészsz,
Ki jó anyám is gyakran védted,
Hol emberek nem mentheték meg,
Te benned bízva, kérlek im,
Ne vesd meg esdekléseim,
Vedd drága éltét oltalmadba,
Ki nékem életemet adta.
Ki vésztől oltalmadba vészsz,
Ki jó anyám is gyakran védted,
Hol emberek nem mentheték meg,
Te benned bízva, kérlek im,
Ne vesd meg esdekléseim,
Vedd drága éltét oltalmadba,
Ki nékem életemet adta.
| Mária Valéria” |
Innen kezdve a sziklaszurdok szelídebb erdős lejtőkben végződik és előttünk fekszik az „In der Frein” nevű csöndes völgy. Favágók faluja van itt plébániával, erdészeti hivatallal és egy korcsmával. A Proles, a Hoher Student, a Wildalpe és a Rosskogel kerítik be a völgyet. Bal oldalról a Frein patak jő élénk csörgedezéssel, a Mürz jobbról, egy hosszú erdős völgyből törtet elő, a hol „hideg Mürz” név alatt egy ideig határvonalat alkot Stiria és Alsó-Ausztria között. De a stiriai oldalhoz szegődik; a hatalmas Schneealptömb éjszaki oldalán ered, melyet nagy körben vesz körűl. A Mürznek a Schneealp éjszaki oldalán levű forrása egyenes vonalban alig van tovább egy órányinál a hegy déli részén fekvő Neubergtől, de azért a folyónak nyolcz óráig tartó hosszú kerűlőt kell megtennie, mielőtt a neubergi cziszterczita kolostor épülete benne visszatükröződnék. Ha végül a Mürz forrásától a Schneealp tetejéig hágunk föl; elcsodálkozunk, hogy a zord sziklalejtőkön oly nagy zöld havasi legelőket találunk. Ott fenn ismét vannak hegyek és völgyek, melyekről alant mit sem tudni; a völgyi réteken, a hol azonban az emberi ültetvényeken kivűl nincs sem fa, sem bokor, bár annál több az édes fű, egész falvak vannak pásztorkunyhókból. A gerinczeken és kúpokon, a kőhalmazokon, hol gyakran a nyár derekán is van még hó, a szél lehántotta a fekete földet, a kővirág, a havasi csengetyűke, a sisakvirág megreszketnek a viharok alatt, de nem semmisűlnek meg. A Schneealpe legmagasabb, mintegy 2.000 méter magas pontján, a Windbergen, megállunk s még egyszer betekintünk a szép Stiriába. Áttekintjük a Mürz egész vidékét, látjuk, mint kanyarog ez nagy hajlásokban, felső folyásánál havasok által környezve, tovább kinn erdős hegyek között naptól fényes lejtőket termékenyítve, szorgalmas ipartelepeket szolgálva s tiszta hullámaiban virágzó községek képét tükrözve vissza. Isten áldása rajtad, te kedves völgye a Mürznek!
