Gyógyhelyek. Mattern Gyulától, fordította Katona Lajos
Gyógyhelyek.
Mattern Gyulától, fordította Katona Lajos
Mattern Gyulától, fordította Katona Lajos
Sziléziának, nevezetesen nyugati részének, az egykori troppaui kerületnek, számos gyógyforrása van. Gyógyhelyei többnyire igen kedvező helyzetűek, minthogy erdős és hegyektől védett környékük a tájszépségek pazar bőségével dicsekszik. Ez, valamint az általában kedvező éghajlat és a gyógyhelyek czélszerű berendezése nem kevéssé segítik elő az alkalmazott gyógymódok hatását és a betegek gyógyúlását.
A Freiwaldau melletti Gräfenbergben 1826-ban alapította Priessnitz Vincze, a hidegvíz-gyógymód atyja, az egész ismeretessé tett hidegvíz-gyógyintézetét. Valóban bajosan is lehetne egész Sziléziában Gräfenbergnél alkalmasabb helyet ily gyógyintézet számára találni, a hol az itteni por nélküli, erős és tiszta levegőben, a környéken lévő terjedelmes erdőkben és dúsvizű forrásokban mindazon föltételek megvannak, a melyektől egy ily intézet boldogúlása függ. A gyógyintézet közelében negyvennél több fölfogott forrás van, a melyeknek kristálytiszta és rendkivűl üde vize a környék sűrű erdők borította magaslatainak köszöni 4.2–8.8 Co-nyi melegségét. Gräfenberg, e Freiwaldau kerületi székhelyhez tartozó telep, az e várostól éjszaknyugatra álló Hirschbadkamm egyik előhegyén fekszik 632 méter tengerszín fölötti magasságban, s alatta terűl el az iparűző, szorgalmas és kellemes Freiwaldau város. Magas fekvésénél és fenyves-erdőkben való bővelkedésénél fogva a levegője igen edző és éltető. Gräfenberg nevezetessége azonban csak azon időtől kezdődik, a mikor Priessnitz új gyógymódja váratlanúl fényes sikerűnek bizonyúlt.
Priessnitz Vincze, egy gazdálkodó polgárember fia, ki a rendszeresebb természetes gyógymód megalapítójáúl tekintendő, 1799 október 4-én született Gräfenbergben. Már korán kitűnt éles megfigyelő tehetségével, a melynek későbbi pályáján oly jó hasznát vette. A víz gyógyító hatását különféle kisebb sérüléseknél kezdte tapasztalni, midőn megfigyelte, hogy a megsebesűlt állatok ösztönszerűen azonnal a legközelebbi vízhez sietnek fürdeni. Ekként figyelmessé levén e gyógyító eszközre, 17 esztendős korában egy sulyos baleset érte, a mely fordúlóponttá lett életében. Egyszer ugyanis egy megrakott szekéren a mezőre indúlván, lova megbokrosodott, s ő leesett a szekérről, mely egész terhével keresztűl ment rajta. Priessnitz bordatörést szenvedett. Orvosa meleg borogatásokat rendelt, a melyek azonban nem enyhítették a bajt. Ekkor a beteg hideg vízzel tett kisérletet, a melynek hosszabb időn át való használata teljesen helyreállította. E gyógyúlása óta rendíthetetlen bizalommal viseltetett a hideg víz hatása iránt, s ettől kezdődnek a hidegvíz-gyógymód terén tett jeles tapasztalatai. Mihelyt zúzódás, ficzamodás vagy hibbanás kerűlt eléje, betegeinek csak hideg vizet ajánlott, s minthogy gyógyításai rendesen sikerrel jártak, neve csakhamar mind szélesebb körben vált ismeretessé s mindenfelől hozzá fordúltak segítségért.
Gyógyító eszközei a hideg vizen kivűl friss levegő és mozgás valának. Az orvosok ugyan eleinte nagy ellenségei voltak, s bizony működése első éveiben ugyancsak kemény tusákat kellett velük vívnia; de ez épenséggel nem térítette őt le a megkezdett útról, s továbbra is a szenvedő emberiség szolgálatára szentelte tapasztalatait. S jutalma nem is késett sokáig. Azok, a kik az új gyógymód által visszanyerték egészségüket, buzgó híveivé és pártolóivá lőnek. 1838-ban végre, midőn a császári udvari kanczellária részéről Bécsből Gräfenbergbe küldött Türkheim báró miniszteri tanácsos is kedvezően nyilatkozott Priessnitz tevékenységéről és gyógymódjáról, ennek alapján megkapta az engedélyt a Gräfenbergben alapított gyógyintézet további vezetésére.
E vállalat hírneve a legmesszibb vidékekre is elhatott, s Gräfenberg nem sokára mindenféle országokból ide csődűlt fürdővendégek találkozóhelyévé lőn. Nemcsak Európa minden országaiból, hanem más világrészekből is oda siettek a betegek, hogy fájdalmaikra enyhülést, bajaikra orvoslást keressenek. A Gräfenbergbe tódúló betegek száma oly gyorsan növekedett, hogy az évi látogatók összege csakhamar elérte a kétezret.
Mint dr. Selinger J. E. M. Priessnitz Vincze életrajzában és Engel Ev. János „Vincenz Priessnitz und dessen Nachfolger Josef Schindler an der Heilanstalt auf dem Gräfenberg in österreichisch Schlesien” czímű füzetében elbeszéli, Funka freiwaldaui sírásó az ottani halálozási jegyzékekből kimutatta, hogy 21 évi szolgálati ideje alatt (1830-tól 1851-ig, Priessnitz halála évéig) csak 45 embert temetett el azok közűl, a kiket fönn Gräfenbergben, vagy az ottani helyiségek elfoglaltsága miatt lenn Freiwaldauban a hidegvíz-gyógymód szerint kezeltek, jóllehet a meglévő látogatójegyzékek szerint e 21 év alatt a Priessnitztől kezelt betegek összes száma körűlbelűl 25.000-re rúgott. Ezer beteg közűl tehát alig halt meg kettő, a mi annál figyelemreméltóbb, mivel a 25.000 vendég közt sok oly sulyos beteg volt, a kikről az orvosok már teljesen lemondtak. Azóta a látogatók száma évről-évre gyarapodott s ma körűlbelűl 3.000-re rúg évenként.1893-ban 3.040, 1894-ben 2.713 és 1895-ben 2.914 vendég látogatta e gyógyhelyet.
Azon nagy elismerésnek, a melyben Gräfenberg mint gyógyhely világszerte áll, ékesenszóló tanújelei azon emlékek is, melyeket a legkülönbözőbb nemzetiségű látogatók a hidegvíz-gyógymód megalapítójának hálás tisztelettel emeltek. A Freiwaldauból Gräfenbergbe vivő úton könnyen szemébe tűnik a sétálónak két tábla, a melyek egyikén „Glück auf!” (Szerencse föl!) és „Sie müssen Geduld haben!” (Tessék türelemmel lenni!) fölírás van. Emettől nem messze áll a francziák nagy granit-pyramisa e fölírással: „Au genie de l’eau froide” (A hidegvízzel gyógyítás nemtőjének). A hegytető körűl vezető gyönyörű gyalogösvényen, a Freiwaldau felé néző oldalon van a magyarok tetemes költségen emelt emléke, a nagy nevű Schwanthaler alkotása, egy granit talapzaton nyugvó életnagyságú oroszlán, s alatta magyar nyelvű fölírat, mely Priessnitzet és Gräfenberg életadó forrásait dicsőíti, s 1839 és 1840 évszámmal van jelölve. A csehek által emelt emlék Hygieát, az egészség istennőjét tűnteti föl életnagyságú szoborban, mely Myslbek prágai művész munkája, s melynek talapzatán a következő cseh nyelvű fölírás van: „Víz nélkül semmi! Vízből az eredet, növekvés és gyógyúlás. A mit Thales sejtett, Priessnitz azt szerencsésen megvalósította”. Egy kristálytiszta hegyi forrás fölött, szép fenyves erdőcskében emelkedik a porosz fürdővendégek emlékjele, melyen a következő aranybetűs fölírás olvasható: „A halhatatlan Priessnitznek a hálás poroszok 1846.” Priessnitz családi sírboltja közelében van a lengyelek emléke „Polskie źródlo” lengyel nyelvű fölírattal.
A szép Gräfenberg, „Szilézia gyöngye”, minden idegenre megnyerő hatással van; de nem is lehet másként. Kies villái kellemes lakásokkal, pompás erdei s azokban a kitűnő útak gyönyörű változatos sétákkal kinálják a vendéget. E séták közűl a legszebb a Priessnitz-tető körűl vezetőúton tehető. Erről az útról ellátni a Szudetek legelső magaslataira, a honnan remek tájkép élvezhető, a melyből nyugaton a Schneeberg és a Hochschar, továbbá a Kepernik, délnyugaton a Dreh- vagy Mittagberg, délen a Gesenke óriásának, az Altvaternek csúcsai emelkednek ki. Éjszak felé a tekintet a végtelennek tetsző porosz síkságon vész el, a melyen szigetek gyanánt mutatkoznak egyes falvak és kastélyok. Ehhez járúlnak még a környék forrásvidéke mentén vezető különféle sétaútak.
Gräfenberg 1840-ben.
Alt Jakab 1840. évi vízfestménye után.
A fürdőhely ügyeit egy kilencz tagú bizottság vezeti, a melynek elnöke mindig Freiwaldau azon idő szerinti polgármestere, végrehajtó megbizottja pedig a fürdőbiztos. Gräfenbergben nincsen tulajdonképeni fürdőző idő; a betegek minden évszakban látogathatják, a mint hogy e szép fürdőben, hol a nyár nem nagyon forró, a tél pedig nem igen zord, minden évszakban vannak is gyógyúlást kereső vendégek.
Gräfenberg után Sziléziának legnevezetesebb fürdőhelye Karlsbrunn, a mely az Altvater tövében, regényes tájon, erdőkoszorúzta hegyek ölén, láptalajon fekszik. Ennek a lápnak a szélein fakadnak azok a vastartalmú savanyúvízforrások, a melyeknek a fürdőhely keletkezését köszönheti. Régibb neve e helynek „Hin- und Wieder”; ezt az elnevezést még ma is föntartja a Karlsbrunntól éjszakra álló Hin- und Wiederstein. Kies fekvésén kivűl főleg kristálytiszta vizű ásványos forrásai és fenyveseinek illatával telt balzsamos levegője tették Karlsbrunnt oly látogatott gyógyhelylyé, a mely napjainkban szemlátomást fejlődik.
A monda szerint azon a helyen, a hol ma Karlsbrunn áll, egykor a rengeteg mélyén egy jámbor remete kápolnát emelt Szent Hubertus tiszteletére, ki az ő buzgó imádságára gyógyító erejű forrást fakasztott az erdőben. Többek közt a német lovagrend akkori freudenthali helytartója, Riedheim báró, ki egy vadászat alkalmával e rengetegben eltévedt s több napig volt kénytelen e tájon bolyongni, elcsigázott állapotában a remete gondos ápolásától és e forrás üdítő vizétől hamar visszanyerte egészségét. A forrás híre gyorsan terjedt, s csakhamar közelből, távolból tódúltak hozzá az emberek, hogy a csodatévő víz hatását kipróbálják. Az ördögöt azonban boszantotta ez a dolog, s eltökélte, hogy a forrást a környék lakóival együtt elpusztítja. Minthogy pedig ezt vízáradással a táj nagy lejtése miatt nem tehette, kapta magát s egy roppant nagy kősziklát lódított a templomocska felé, a melyben ép akkor az egész község ájtatoskodott; de elvétette a czélját; a szikla a templom mellett esett le, a hol még ma is látható s a „Hin- und Wiederstein nevén ismeretes. Eddig a monda. A valóság pedig az, hogy ebben a puszta rengetegben, a hová vadászokon, favágókon és a közeli Hubertuskirch bányászain kivűl alig tette ember a lábát, a környék lakói már akkoriban is ismertek egy vén, mohlepte fenyűtörzs alól kibuzogó forrást, a melyet gyógyító hatása miatt, jó erdei forrás”-nak neveztek.
A német lovagrend tulajdonában lévő gyógyintézetet 1780-ban alapította e rend akkori nagymestere, Miksa főherczeg, a ki az említett „jó” forrást megtisztíttatta, bekeríttette s több épületet emeltetett, a melyek kezdetben elégségesek is valának. A forrás ő róla „Miksa-forrás” nevet kapott.
Illaui nő, hanák és jablunkai jazek férfi.
Charlemont Húgótól
A „Karlsbrunn” nevet e gyógyhely csak 1802-ben nyerte, midőn a német lovagrend akkori nagymestere, Károly főherczeg, a későbbi asperni győző, látogatta meg a forrást s több különféle javításon kivűl egy újabb kútfőnek használhatóvá tételével is gyarapította a fürdőt, a mely azóta az iránta való hála jeléűl a „Károly-forrás” nevet viseli.
Karlsbrunn egy részlete.
Russ Róberttől
Idő haladtával a gyógyhelyen újabb épületeket emeltek, jobb közlekedésről gondoskodtak, sétatereket és útakat, stb. rendeztettek Antal, Estei Miksa és Vilmos főherczegek, a rend későbbi nagymesterei. Az eddigi forrásokhoz az ő kormányzatuk alatt járúltak az „Antal” és „Vilmos” nevűek. Ő alattuk nagyobb szabású építkezések és átalakítások is történtek, hogy a Karlsbrunnt látogató fürdővendégek itt a lehető legkellemesebben időzhessenek.
A Miksa-, Károly- és Antal-források az alkalikus-földes vasas savanyúvizek közé tartoznak, míg a Vilmos-forrás, a mely Karlsbrunn többi kútfői közűl kettős-kénsavas vasban és szabad szénsavban való gazdagságával tűnik ki, a tiszta vas- és aczélforrások sorába számítandó. A Vilmos-forrás az összes ismert vasas vizek közöti a vasban legdúsabbak egyike, s e tekintetben még a bártfai, bocleti, franzensbadi, homburgi, königswarti, pyrmonti, rippoldsaui, schwalbachi, spaai és szliácsi vizeket is fölűlmúlja.
Virágzása tetőfokára néhai Vilmos főherczegnek, mint a német lovagrend nagymesterének kegyurasága alatt jutott Karlsbrunn, melynek fejlődését ő nagyon a szívén viselte. E nemes lelkű főherczeg intézkedésére épűlt 150.000 forintnyi költséggel a mai kivánalmakat teljesen kielégítő új fürdőház, mely villamos kettőskamarájú-, láp-, aczél-, ásvány- és tisztálkodó fürdőkkel, belélegző helyiséggel, két hidegvíz-gyógyintézeti osztálylyal, tágas sétahelylyel és váróteremmel van ellátva. Továbbá díszes villák, egy zenepavillon és még egyéb épületek is keletkeztek az ő idejében, s így mai napság Karlsbrunnban a vendégek kellő elszállásolása már nem okoz valami nagy gondot.
Karlsbrunn a gyönyörű kirándúló helyeken kivűl bővében van egyszersmind a legszebb sétatereknek is, tehát azok számára is elég üdülést nyújt, a kik a hegységbe vagy az erdőbe való nagyobb útakat nem bírják ki.
Éghajlata mérsékelt, az ideg- és edényrendszerre üdítőleg edző hatású a hegyvidéki éghajlat. Karlsbrunnban tehát megvan mindaz, a mi a betegnek gyógyúlást adhat, a szórakozni vágyót pedig üdítheti; de azért koránsem fényűző fürdőhely, hanem a legkülönbözőbb komoly bajokban szenvedők menedéke. A páratlan szép fekvésű Karlsbrunn árnyas erdeiben, a hol körös-körűl csupa csend és nyugalom, a felzaklatott lélek hullámai békésen elsimúlnak s az élet küzdelmeiben kimerűlt idegek ismét visszanyerik feszültségüket.
A fürdőzés itt május vége felé kezdődik és rendesen szeptember közepe felé ér véget. A gyógykezelés eszközei tej és savó, a gyógyforrások, ásvány-, láp- és fenyű-fürdők, Priessnitz-féle hidegvíz-gyógymód és Oertel szerinti járásgyakorlás az útak és távolságok pontos megjelölésével. A gyógyúlás ez eszközeit hathatósan támogatja az iratos, edző havasi levegő. A Karlsbrunnt sűrűn látogató turistákat nem említve, a gyógyhely évi vendégeinek száma 700–800.
Ernsdorf.
Bernt Rudolftól
Igen kiváló figyelemre méltó a Schroth Jánostól 1829-ben alapított gyógyintézet Lindewiesében, a mely Freiwaldautól 4 kilométernyire, erdőborította középhegyek közt, szél ellen védett szép völgyben, 500 méternyi tengerszín fölötti magasságban fekszik. Míg Gräfenbergben a hideg vízzel való gyógyítás az uralkodó, addig Lindewiesében a nedves meleg a gyógykezelés fő eszköze. Priessnitzhez hasonlóan Schroth (szül. 1798. febr. 11-én a Freiwaldau melletti Böhmischdorfban) szintén véletlenűl jött rá a maga természetes gyógymódjára. 1817-ben, a mikor még a fuvaros mesterséget folytatta, egy ló rúgása a jobb térde izűletét szétzúzta. Gyógyúlása után is sánta maradt, mivel a sérűlt csont és a körűlötte lévő izületvégek daganata nem akart lelohadni, s csak nagy nehezen tudott járni. Ez állapota jó sokáig tartott, míg végre vízbe mártott vászondarabbal burkolta be a fájós lábát s a vizes borogatásra száraz kendőt kötve, éjszakára pokróczokkal takarta be. Az így támadt nedves meleg igen jó hatásúnak mutatkozott. A daganat lassacskán lelohadt, s nem sokára a beteg izület ismét visszanyerte mozgékonyságát, úgy, hogy 10 hét múlva teljesen meggyógyúlt. Midőn aztán Schroth különböző más megbetegedéseknél is sikerrel alkalmazta ez eljárást s a nedves meleg borogatásoknak úgy embereken, mint állatokon általános gyógyító hatását kitapasztalta: mind jobban megérlelődött benne az a meggyőződés, hogy a nedves meleget az állat- és növényvilágban egyaránt a test fejlődésének leglényegesebb föltétele, s erre a tapasztalatra alapította életrendi gyógymódját.
Schroth János már számos fényes sikerű gyógyítással dicsekedhetett, mikor végre több megtámadás visszaverése után, 1840 május 5-én az udvari kanczelláriától egy leíratban megkapta az engedélyt arra, hogy lindewiesei gyógyintézetét bizonyos egészségügyi és rendőri szabályok szem előtt tartása mellett a közhasználatnak átadhassa. Ettől fogva egész munkásságát a szenvedő emberiség javára szentelte, s ez időtől kezdve e gyógyhely a folytonos fejlődés útján haladt előre. A vendégek száma évről-évre nőttön-nőtt, s habár az alapítónak 1856-ban bekövetkezett halála a látogatók számában némi csökkenést okozott, ez nem tartott sokáig. Minthogy a Schroth-féle gyógymód a betegtől nemcsak önmegtartóztatást, hanem önuralmat is követel, Lindewiesét bizony csak komoly betegségben szenvedők és nem szórakozás kedveért látogatják; s a vendégek száma mégis 600–700-ra rúg évenként. Lindewiesébe többnyire olyan betegek mennek a gyógyúlás legvégső reményével, a kik már mindenféle orvoslási módot végigpróbálva, czélt nem értek; s így érthető, hogy itt bizony a legszomorúbb állapotú betegek is kerűlnek szemeink elé. Köszvénytől és csúztól évek hosszú során át elkínzott, megmerevedett és elferdűlt testrészeiket mozdítani sem bíró, vagy magukkal jótehetetlen szegény nyomorékok járnak ide, a kik közűl sokan egészen gyógyúltan hagyják el e helyet.
A Schroth-féle gyógymód eszközei a nedves melegen kivűl száraz ételekre korlátolt életrend, bor és tiszta, oxygénben dús, kóranyagoktól mentes hegyi levegőn való tartózkodás. Az évszakoknak a gyógykezelésre nincs kihatásuk; mirét is Lindewiesének télen át is vannak vendégei. Schroth Jánosnak a szenvedő emberiség iránt szerzett érdemei elismeréseűl 1870-ben a fürdővendégek Lindewiesében emléket állítottak.
Említést érdemel még a gräfenbergi mintára Zuckmantel mellett állított hidegvíz-gyógyintézet, mely a várostól két kilométernyire a Schlossberg lábánál, mintegy 500 méternyire a tengerszín fölött, rengeteg erdőségek szélén áll és nagy látogatottságnak örvend. Végűl megemlíthetjük még a Meltsch melletti Johannisbrunn gyógyhelyet. A tartomány keleti részében Ustroń, Ernsdorf, a Bielitz melletti Bistrai és Darkaui fürdők vehetők számba.
Ustrońban 1780-ban az ott és a környéken található agyagvaskövek (limonit) kohászati földolgozására egy magas-kemenczét építettek. A kiolvasztás után maradt kéntartalmú salakot, azon izzó folyékony állapotában egy medenczébe bocsátották, a melynek ettől fölmelegedett vizében csúzos bántalmakban szenvedő betegeket fürösztöttek. A fürdővendéglő – ma bányászkorcsma – 1802-ben épűlt. Rajta a következő évszámrejtő fölírás (chronogramm)olvasható:
RegIVs hanC PrInCeps ALbertVs strVXerat aeDeM,
Vt aegrI IgnItIs restItVantVr aqVIs.
Vt aegrI IgnItIs restItVantVr aqVIs.
(Albert királyi herczeg emeltette ez épületet, hogy meleg vizében gyógyúlást találjanak a betegek.)
A fürdőhely különben csak lassacskán fejlődött. A fürdővendéglőhöz 1867-ben építették a „Cursalon”-t, s egy évvel utóbb a kádfürdő-ház mögött egy savóivó-csarnokot és sétapályát. 1869-ben ültették a fürdővendéglő előtti parkot. 1878-ban „Weichselquelle” czímen egy részvénytársaság alakúlt, a mely 1879-ben egy második fogadót és savóivó-csarnokot épített. De mindezen erőfeszítések sem tudták a fürdőhely látogatói számának, valamint a savófogyasztásnak folytonos csökkenését meggátolni. 1895-ben Ustrońt csak 159 fürdővendég látogatta. Gyógyeszközökűl használatban vannak: a juhsavó, a kénes salakfürdők, a hidegvíz- és hullámzuhany-fürdők, megszabott életrend, vastartalmú vizek ivása, stb. A bajok, a melyek ellen e fürdőt különösen ajánlják, a lélegző és emésztő szervek betegségei, csúzos bántalmak és női betegségek. Jelenleg Ustrońt már inkább csak nyaralóhelyűl látogatják.
Szilézia legkiesebb hegyvidékei egyikének ölén, a sűrű erdőkkel borított Beszkidek lábánál, 360 méternyire a tengerszín fölött, a sziléziai városok összekötő vasútja közelében van Ernsdorf-Jaworze gyógyhely, a mely 1862-ben nyílt meg. Havasalji égalja, a mely egyenletes melegével és a buja növényzete miatt meglehetősen állandó nedves voltával igen csillapítólag hat az idegrendszerre, más részt tiszta és erős hegyi levegőjével az egész szervezetet jótékonyan edzi. Az évad május 1-től szeptember végéig tart. Ernsdorfban különben van egy újabban berendezett szállóház, a mely az egész éven át nyitva van. Az utóbbi években az épületeken és sétahelyeken gyökeres javítások és újítások történtek, úgy, hogy ma már a közönség kényelme mindenkép biztosítva van.
Bielitz közelében még említést érdemel a Bistraiban lévő gyógyintézet. Szólnunk kell végűl még Darkau jódfürdőjéről, a melynek forrására 1862-ben bukkantak akként, hogy Beess-Chrostin György báró széntelepeket kutatván, furásokat eszközöltetett a földben. E jódforrás a legerősebbek egyike egész Európában s vizéből elpároltatás útján jódsót vonnak ki, a melyet Darkauból szét is küldenek; így, a kik e fürdők használatára oda nem mehetnek, saját lakóhelyükön is készíthetnek maguknak jódos fürdőket.
Szilézia fürdői, melyek már eddig is ezereknek meg ezereknek visszaadták az egészséget, bizonyára tovább is fejlődni, gyarapodni fognak a különféle testi bajokban szenvedő emberek javára.
