Tirol és Vorarlberg német tájszólásai. Hintner Bálinttól, fordította Katona Lajos.
Tirol és Vorarlberg német tájszólásai.
Hintner Bálinttól, fordította Katona Lajos.
Hintner Bálinttól, fordította Katona Lajos.
Míg Tirol éjszaki és nyugati részét s egész Vorarlberget csakis németek lakják, s a tartomány ezen felének határszélein is csupa német nyelvterületek vannak: addig délnyugaton már románúl is beszélnek, a déli részeknek pedig – néhány szétszórt német nyelvsziget kivételével – egészen román nyelvű a lakosságuk. A két nemzetiség közötti határvonal körűlbelűl a következő: a Noce és a felső Etsch vízválasztójával egybeesőn kezdődik nyugaton az Ortler déli lejtőjénél és sokszoros kanyargással halad kelet felé. A Nonsberg vidékének négy német községét (Proveis, Laurein, Unsere liebe Frau im Wald és St. Felix) délről megkerülve húzódik az Eppantól éjszakkeletre fekvő hegységig. Itt derékszögben délnek fordúl és az Etsch jobb partján emelkedő mészhegység hoszszában megy tovább egész a Salurn melletti völgyvidékig. Ez a helység és Kurtinig a német, a vonalon túl S. Michele és Roverč della luna pedig a román terület két határfalva. Az Etsch bal partján a határvonal az Avisio-völgy középrészébe szolgáló bejáratnál fordúl a Neumarkt felől, a kaltenbrunni sörház előtt elhaladó út mentén, s aztán azon hegyhát hoszszában halad, a mely egy felől az Avisio, Cordevole és Boite, más felől meg az Etsch, Eisack és Rienz vízválasztója. Az Avisio vidékén még két német falu van, Truden és Altrei; míg éjszak felé Gröden és a Gader-völgy már majdnem teljesen a román nyelvterülethez tartoznak. Fassa felé Walschnofen a német határközség; Grödenben még Pufels, Überwasser és Rungaditsch tekinthetők a két nyelvterület között ingadozóknak; St. Peter és Laien ellenben tiszta német. További folytatásában a határvonal a már említett vízválasztó hoszszában húzódik és a Gader-völgyben Onach, Plaurenz és Monthal német falvaktól délre a palfradi vendéglőt érinti. Innen kelet felé Höllen- és Peutelstein közé esik, a hol Ospedale a ladin, Schluderbach pedig a német határközség. Ettől fogva ismét a Drau-Gail és a Piave-Tagliamento vízválasztójával halad egy úton, tehát egy darabon az ország határával is egybevág; utóbb azonban a német nyelvterület délnek még ezen is túl terjeszkedik.
Alig van Tirol és Vorarlberg német nyelvterületéhez fogható más olyan kis földdarab, a melyen annyiféle és egymástól annyira különbőző tájszólásokat beszélnének. Ennek több rendbeli oka van. Először már a tartományban egymás nyomába lépett különféle népek (kelták, rómaiak, románok, szlávok és germán törzsek) is hagytak hátra úgy a szókincsben, mint a helynevekben nyelvükből egyes félreismerhetetlen nyomokat. De meg a más nyelvű szomszédok közelsége s a velük való gyakori közlekedés is tetemes hatással volt a németség nyelvére. A tartomány némely részeiben, a bár csak rövid ideig tartott idegen uralom következtében is kerűlt nem egy idegen szó a nyelvkincsbe. Továbbá tekintetbe veendő az a körülmény is, hogy némely völgyek (így pl. Defereggen) férfilakosságának nagy része, sőt utóbbi időben a nőlakosság is idegenbe jár, s a világ minden tájain barangol árúczikkeivel. E vándorok aztán számos idegenszerűséget visznek haza magukkal, a mi lassankint meggyökeresedik. A tájszólások e nagy változatosságának fő oka azonban mégis az, hogy a tartományt magas hegyek lánczolatai ágazzák be, a mi mindenütt előmozdítja az elkülönzöttséget s az egyes vidékek egyéni jellegét, és a völgyek elzártságával útját állja a kiegyenlítődésnek. De meg a lakosok jelleme is olyan, hogy nem egykönnyen vesznek át valamit németűl beszélő szomszédjaiktól, míg a román s egyáltalában az idegen hatás iránt már kevésbbé merevek. Vannak egészen tőszomszédos falvak, sőt egyes házak is, a melyek beszédmódja nem egy pontban nagyobb eltéréseket mutat, mint pl. a bécsi tájszólás a stájerországitól. S az ilyenek között semmi kiegyenlítődésre való hajlamot sem tapasztalunk. Így pl. a Defereggen-völgynek egy azon községében részben a gihĺpp, részben a gihĺtt alak járja az irodalmi gehabt helyett. A hegyoldalak lakói, a „Berger”-ek, minden szókezdő r elé hehezetet ejtenek, pl. hröern (sírni), hrâfen (veszekedni); holott a völgybeliek ezt nem teszik, sőt ki is nevetik miatta amazokat. Ehhez járúl még az is, hogy Német-Tirol épen a közepére esik a felnémet nyelvág két fő tájszólásának, t. i. a keleti bajor-osztrák és a nyugati alamann-sváb nyelvterületnek. Így aztán Tirol és Vorarlberg igazi határterület lévén, mind a két nyelvjárás sajátságaiban részesűl.
Mielőtt a bajor-osztrák-tiroli tájszólásokat röviden áttekintenők, vessünk előbb egy futó pillantást a helynevekre és a nyelvkincs idegen elemeire. Ha a bajosabban meghatározható rhäti és a román helyneveket itt elmellőzzük, mely utóbbiak egész Tirolban és Vorarlbergben oly számosak, hogy kár lenne közűlök egyes példákat idézni: akkor legelőbb is a következő, keltákúl tekinthető helynevek érdemelnek különösebb említést: Bregenz (Brigantium, kelta brig-, hegy, halom), a gyakori kâr, kôr, körl hegynevekben (car, carric, szikla, kő, carn, kőhalom), továbbá nock (cnoc, domb, cnocach, dombos); több patak- és völgynévben a dâber (dobar, tobar, forrás, folyó; patak, ebből van pl. Defereggen is képezve, a melynek okiratokban előfordúló régi alakja Tobereche), továbbá troien (traig-, folyó, a churwälsch nyelvben truig- annyi mint út, tulajdonképen ösvény), a mely igen gyakori útak elnevezésében; alighanem ide tartozik még a Tauern hegynév is (turr, torr, hegy, halom). A köznevek közűl csak a benne, banne (szekérkas) szót említjük.
Szláv helynevek igen nagy számmal fordúlnak elő a Pusterthalban és ennek mellékvölgyeiben. Így pl. Amlach (szláv jamljahú a jama, árok szótól), Asling (okíratokban Aznic, a jaseniku szótól), Dölach és Dölsach (dole, dolje, árok, völgy), Feistritz (bystrica, a bystru, gyors, csillogó, tiszta szótól), Glanz (klanec, klanc, domb, magaslat), továbbá Mellitz, Mallnitz, Mullitz, Schleinitz, Seinitz és még több. – Szláv szavak, a melyek nagyobb részt a Pusterthal keleti vidékére szoríthoznak, a következők is: ainschlizen (ošljice, tövis), a. m. egres; bogrite, pograt (pograd, a favágó-legények hálóhelye) rosz hálóhely értelemben; drôge (draga, völgy, bevágás) szakadék értelemben; geilitze (középfelnémet giselitze, geyslitz, a szláv kisel, savanyú szótól), a magyarúl is „kiszőcze” nevű savanyú bőjti leves; gopritz (kopru, olasz kapor), Meum mutellina L.; jâch (jug, déli szél, magyarúl is juh-szél) ugyanez értelemben; oblitze (oblica, párolt répa) a. m. főtt répa; pöttschetn (pečene, pečem, sütni szótól) a. m. sült répa; poitsch (peč, kemencze, szikla) sziklabarlang; tschirfe (leščerba, lešrba, lámpa) ugyanez értelemben, stb.
A román nyelvekből vett idegen szavak kisebb-nagyobb számban egész Tirol és Vorarlberg területén találhatók. Ilyenek pl. schaggarin: boszúság (franczia chagrin), hĺre vagy kĺpâre; foglaló (olasz arra vagy caparra), zoidl: írás (középlatin cedula, schedula, magyar czédula), margn: szekrény és éléstár (ol. armario, magy. almáriom), bezzi: pénz (ol. bezzo), miserabl; nyomorúságos, ínséges (ol. miserabile), râr: ritka (ol. raro), nuster; rózsafüzér, olvasó (latin pater noster), pur: ellenszenv, undor, irtódzás (ol. paura, félelem), guntre: ellenkező (franczia contre, ellen), strappelizieren: kínlódni, vesződni (ol. strapazzare), derstenten: u. a. (ol. stentare, fáradni, vesződni), mangge: legalább (ol. al manco), reschűn: belátás, tekintet (franczia raison), mângari: legalább csak (ol. mancare), töstiminiern: méltányolni, tekintetbe venni (ol. stimare, becsűlni, méltatni), studi (ol. studio), lĺbrĺtsche: ábrázat, kép (ol. labruccio), bôven: szitkozódni (ol. bavare, mérgében tajtékozni), pűr: tiszta, merő (ol. puro), disputiern: czivódni (ol. disputare), precenelle: teketória (franczia pręcher, prédikálni), verefentiern: magát védelmezni (ol. difendere), kűniern: valakivel méltatlanúl, igazságtalanúl, roszúl bánni (ol. tájszólási cojon, e h. coglione, franczia couillon), gűle, e szólásmódban: die gűle zĺagn: valakinek az ülepét mutatni (ol. culo), stante pede (lat.): a. m. tüstént, nyomban, concűrs: csőd (lat. concursus), gĺnt: u. a. (ol. il incanto, franczia l’encant), katzn: a lábával előre rugdalni, kikotorni (ol. cacciare, kiűzni), spatzn: lekotorni (ol. spazzare, tisztogatni), merde: sár (ol. merda), gĺnter: szekrény (ol. cantero, latin cantherus), bontschűr: ünneplő kabát (franczia bonjour), parablü (fr. parapluie) esőernyő (ugyanerre még az omerelle és parasôl, szintén román szavakat is használják), akarat: épen úgy (ol. accurato), guraschiert: bátor (ol. coraggio), gaudi: öröm, gyönyörűség, mulatság (ol. gaudio), schöise: kocsi (franczia chaise, v. ö. magy. cséza).
Körűlbelűl az Innsbruck fölötti Zirlnél kezdődik a bajor-osztrák tájszólás területe, a melyhez az Alsó-Inn-völgy, a Pusterthal, meg az Etsch-völgy és ezek mellékvölgyei tartoznak. De azért itt is érezhető a sváb hatás, a mely még az Alsó-Inn-völgyben mondható a leggyöngébbnek. Az alsó-innvölgyiek beszéde általán véve az ó-bajor és a salzburgi tájszólással áll a legközelebbi rokonságban. A tájszólási alfajok pontos elhatárolása igen bajos, mert több helyütt egymásba nyúlnak. Általában lényegesebb eltéréseket mutatnak mégis egymástól: 1. A Pusterthal tájszólása, melyhez a zillervölgyi is számítható. Ennek határa meglehetősen egybevág a Toblachi mezőség vízválasztójával. 2. A Rienz felé néző Gsiess, Antholz és Taufers völgyek tájszólásai az egész Brixenig terjedő vidékekéivel együtt. 3. Az Eisack- és Sarn-völgyéi, meg a Bozen- és Meran-vidékiek. 4. A Passeier-völgy tájszólása, 5. Ulten-völgy és az Etsch Eppanig húzódó jobb partjának tájbeszéde. 6. A Közép-Inn-völgy és a Wipp-völgy tájszólása, mely Schwaztól Zirlig terjed és a Wipp-völgyön keresztűl a Brenneren túl egész a Sterzing melletti Mittewaldig nyomúl előre. Végűl 7. a tartomány román részében szétszórt német községek tájszólásai.
De még e kisebb területeken belűl is tetemesek a különbségek, igaz, hogy jobbára csak a hangtaniak. Így pl. némely vidéken a p, t, k – b, d, g felé hajlik, ellenben másutt meg emezeket ejtik zöngétlenűl, sőt hehezetesen. Némely mássalhangzókon átsiklanak, vagy a szóvégeken egészen el is ejtik őket. R után néhol torokhangú ch, másutt meg sch hangzik. Egyes mássalhangzók fölcserélése és áthelyezése is előkerül. Példáúl vôda (Vater, atya), muoda (Mutter, anya), dusch’n (krachen, recsegni, ropogni), hôd (hat, van neki), krôd vagy ghôd (gerade, egyenes), müad (müsset, nektek kell), dawöhn (erwehren, valami ellen védekezni), liad (liesst, ti hagytatok vagy hagynátok), küh, ka vagy kű (kann, -hat, -het), haoun (Horn, szarv), thűn (Thurm, torony), huazat (Hochzeit, lakodalom), lo (lass, hagyj), tröth (trägt, visz, hord), schlöth (schlägt, üt), earchd vagy earschd (Erde, föld), kastl (Kartel, kártyácska), worscht (Wort, szó), dlei (gleich, mindjárt), mir (wir, mi), dnua (genug, elég); hell, sell (= dasselbe, ugyanaz), religiun (Religion, vallás), übalor (überall, mindenütt), d’stond’n (gestanden, állott) stb.
Gyakori és változatos a magánhangzócsere. Az alábbiakban ennek is csak néhány példáját mutathatjuk be. Újfelnémet a helyett ĺ, o, u, ö, öe, oi, hangsulytalan szótagokban még i is áll, pl. gĺsse (útcza), fĺss (hordó), fĺll (eset), sôg’n (mondani), frôg’n (kérdezni), klôg’n (panaszkodni), jo (igen), hon (habe, nekem van), holt (megállj; hát!), lond (ország), ober (aber, de, hanem; ismét), saldot (Soldat, katona), norre (Narr, bolond), bekonnt (ismeretes), gelôt (gelassen, hagyott), behôt (gehabt; volt neki), sűm vagy sôm (Same, mag), nűm (Name, név), fűn (Fahne, zászló), mög (mag, -hat, -het vagy akar), söth (sagt, mond), görrazarch, másutt gâritzer (kis gyermek), amöel (einmal, egyszer), hoilt (halt, megállj), goill (Galle, epe, méreg), boill (bald, majdnem; nem sokára, mihelyt), scĺmstig (Samstag, szombat), werchtig (Werktag, hétköznap), kâwisser (Käsewasser, savó). Újfelnémet ä helyébe a, e, ü, ai lép, pl. zâch (zähe, szívós), mâder (Mähder, kaszás), wâr (wäre, lenne és Wasser, víz), hatt (hätte, lenne neki), gwęrst (gewährt, tartott valameddig), gfürscht (Gefährte, társ), hai (hätte, lenne neki). Újfelnémet ai-ból ĺa vagy â lesz, pl. bĺar (Baier, bajor), rĺan (Rain, föld széle), kĺaser (Kaiser, császár), bârisch (bairisch, bajor, melléknév), Újfelnémet au vagy megmarad, vagy a-, o-, ôw-nak hangzik, pl. lâb (Laub, lomb), stâb (por), af (fel), a (auch, is), rochn (füstölni, pipázni), glob (glaube, hiszek vagy hit), blôw (blau, kék), lôw (lau, langyos), ôga (Augen, szemek). Újfelnémet äu-ből ai és ô lesz, pl. gebaide (épület), bôm (Bäume, fák). Újfelnémet e helyett öe, ö, o, öi, ai, ea, a van. Példáúl möer (több), smöer (Schmer, háj), öppas (etwas; valami, némi), dönn (denn,, mert és hát), ston (stehen, állni), goth (geht, megy), möir (Meer, tenger), soign (Segen, áldás), wöig (Weg, út), gamsail (Gamsel, Gemse kicsinyítője, kis zerge), stearn (Stern, csillag), geat (geht, megy), feartn (tavaly), as (es, a harmadik szem. névmás egyes sz. 3. személyének seml. alakja), das (des, a névelő hímnemű alakjának egyes sz. birtokos esete), vardriass’n (verdriessen, boszantani), kallarin (Kellnerin, pinczérnő), racht (recht, jól, igaz, jog), wack (Weg és weg, út és el), sânsn (Sense, kasza). Újfelnémet ei vagy változatlan marad, vagy ĺa, oa, a, ie, ua, ui, oi, öe lesz belőle. Példáúl hĺade (Haide, legelő), ĺade, bĺde és böede (beide, mindkettő), mĺan (meinen, vélni), flĺasch (Fleisch, hús), noa (nein, nem), wâss (weiss, fehér), mânsche (meinst du, azt hiszed?), a (ein, egy), sied (seit, óta), sieder (seitdem, azóta), nua (nein, nem), nam (einem, egynek), pfuat (Pfaid = Hemd, ing), drui, droi (drei, három), roich (Reich, birodalom), woid (weit, messze; tág), zoid (Zeit, idő).
Újfelnémet eu-nek ai, a, ui, oi a hangja. Pl. fraide (Freude, öröm), Kraiz (Kreuz, kereszt), hâ (Heu, széna), huir, hoir (heuer, az idén), fuir, foir (Feuer, tűz), ui (euch, nektek és titeket), froid (Freude, öröm), loid (Leute, emberek). Újfelnémet o megmarad, vagy u, ea, oa, oi, ue, ü, ou, öa, öe, ua, üa, a, e i, ö helyébe. Pl. sűn (Sohn, fiú) sunne (nap), zeare (Zorn, harag), woarscht (Wort, szó), doarn (Dorn, tövis), toill (toll = tüchtig, derék), woill (wohl, jól) luen (Lohn, bér), schuen (schon, már, vagy schonen, kimélni), Sünntach (Sonntag, vasárnap), süst (sonst, különben; valaha), kourn (Korn, gabna, rozs), hourn (Horn, szarv), valourn (verloren, elveszett), zöarchn (Zorn, harag), köarn (Korn, gabna, rozs), flöech (Floh, bolha), nuad (Noth, szükség), vuar (vor, előtt), tuad (Tod, halál), früa (froh, vidám), mântib (Montag, hétfő), kemm (kommen, jönni), kimmbt (kommt, jön), nöch (noch, még), löösn (losen = horchen, flüstern, hallgatódzni, suttogni). Újfelnémet ö helyett ü, ea, ę, a hangzik. Pl. süne (Söhne, fiak), gheart (gehört, hallott), greasser (grösser, nagyobb), treastn (trösten, vigasztalni), ghęrst (gehört, tartozik valamihez, vagy valakihez), macht (möcht, -hatnék, -hetnék, akarna), kannt (könnte, u. a.). Újfelnémet u-nak ue, ua, ü , ia, üa, oa, o, ui a hangja. Pl. schuech, schuach (Schuh, czípő); pflueg (eke), guat (jó), wündarlarch (wunderlich, csodálatos, furcsa), riaft (ruft, hív), thian (thun, tenni, v. tesznek), früatach (frutig = frisch, üde, jó színben lévő), rüafn (rufen, hívni) toad (thut, tesz), thoan (thun, tenni), nor (nur, csak), luider (Luder, dög). Újfelnémet ü-ből u, oi, ui, ie, üa lesz. Pl. lűgt, loigt, luigt (lügt, hazudik), gemiet (gemusst, kellett), füast (führst, vezetsz). Újfelnémet i vagy megmarad, vagy ie, ia, ea, a, e, ei, ui pótolja. Pl. liecht (Licht, világosság), ier, iar (ihr, ti), eam (ihm, neki), wead, wearschd (wird, lesz), fürscha, fürse (a. m. für sich = vorwärts, előre, tulajdonképen maga elé), freundlach (freundlich, barátságos), geist, geit (gibst, gibt, adsz, ad), sui (sich, önmagát), nuit (nicht, nem). Újfelnémet ie megmarad, vagy oi, ui, a, ea, ü lép helyébe. Pl. zoihin, zuihin (ziehen, húzni), fioihin, fluihin (fliehen, futni, menekülni), floige (fliege, repülj), soi, sui (sie, ő), tuif (tief, mély), doib (Dieb, tolvaj), deanail, deandtarch (Dierndeln, leányzók), deanst (Dienst, szolgálat), neamatz (niemand, senki), vüll (viel, sok).
Járúljon ezekhez még az alábbi néhány általános megjegyzés. Igen sokféle változatúak a névmás ejtegetésének és az ige, kivált a segédige hajlításának alakjai. Pl. soi (sic, ők), soiin (ihnen, nekik), öis, döis (ihr, ti), enk (euch, nektek, titeket), enker (euer, tietek), ihme, ihmeme (ihm, neki). A sind (vannak) szó send, sent, sand, san, hent, hend, a gehabt (neki volt) alak pedig gihĺtt, gihĺpp, gihôbm, ghĺtt, ghött változatokban fordúl elő, a miért is azokat, a kik pl. ghött-öt ejtenek, ghötter-eknek, a ghĺtt-tal beszélőket meg ghĺtter-eknek nevezik tréfásan. A gewesen (volt) a bajor-osztrák és sváb tájszólásban, giwöisn, gwęsn, gwęsn, gwęn, gwea, giwöidn, gwöidn, míg az alamannok mind gsî-t, gsei-t mondanak helyette. Geworden (lett) helyett worschtn, wourn, woarn, wöarn, wuan és hasonlók hallhatók. A „Jesus” indulatszó vagy felkiáltás jöiggis, jöggas, jöi, jöie, jöivis, joiggilis, jousis, jouschas, jousisle alakokban hallható, holott a „Gelobt sei Jesus Christus” (dicsértessék a Jézus Kr.) köszöntésben, a mely glop sas Christas, vagy zöis Christus-nak hangzik, már csak az s hang maradt meg belőle (a sas, illetőleg zöis végén). Fonák új képzésekben sincs hiány. Így pl. a wie (hogyan?) kérdő szócskát egészen ige módjára hajlítják s a többes szám második személyében az öis = ihr (ti) névmást jelző s-t tesznek hozzá, a mikor is aztán ez a wiats? annyit jelent, mint: was macht ihr? (mit csináltok?, hogy vagytok?). Gyakoriak a különben gyenge igék elbeszélő múltjának erős hajlítású alakjai, minők: sieg (sagte, mondá), miech (machte, tevé), schied (schadete, ártott) és más hasonlók. Elég érdekes, hogy némely vidéken e helyett: „er fängt an grob zu werden” (gorombáskodni kezd), azt mondják: er wird grob ĺnfĺangen, vagy „fängt an gehn” (járni kezd) helyett: geat anfocha. A „fiú” és „lány” jelentésű „Bub” és „Mädchen” szavak helyett vidékenként a következők a járatosabbak: gitsche, gitschile, diarn, diarnle, jandle, schmölge, menschin, fęl, fęchl, föle, focha, pfott (leány), és bua, nĺpf, lotter, loutter, loda, löttall, kund, gsöll, zoch, zöchl, knöche (fiú, legény). A legidősb leányt némely vidéken ’s Kind-nek (a gyermek) hívják, még akkor is, ha már férjnél van, s magának is vannak gyermekei.
Zirltől fölfelé kezdődik a sváb tájszólás, a mely délen egész Meran környékeig ér és már a Lech-völgy legfelső, meg a Paznaun-völgy leghátsó részében alamann nyelvterülettel határos. De a svábok és alamannok különben sem tekintendők különböző törzshöz tartozóknak, jóllehet a két tájszólás, kivált a hangzók terén, mégis mutat némi eltéréseket. A sváb tájszólás mindazonáltal csak tovább fejlődött alamann nyelvjárásnak nevezhető. A sváb tájszólás mindemellett mégis sok tekintetben jóval közelebb áll a bajorhoz, mint a tiszta alamann; így mindjárt abban, hogy mindakettő ei, au és eu hangot ejt a régi î, ű és iu helyén, igaz, hogy más-más színezettel. Vorarlberg alamann tájszólásai a következő csoportokra oszlanak: 1. A Walser-völgy nyelvjárása, mely egészen svájczias színezetű. 2. A Bregenzi-erdő tájszólása, még pedig megkülönböztetve a külső és belső Erdővidékét. 3. Az Emsig érő alvidéki tájszólás. 4. A felvidéki, még pedig: a) a rankweil-feldkirchi nyelvjárás, vagy a Walgau előrészének tájszólása, Emstől a Feldkirch és Sateins melletti szorosokig; b) a belső Walgau tájszólásai; c) a montavoni tájszólás, mely meglehetősen tarkállik a román elemektől. Ezzel a legközelebbről rokon a Kloster-völgy nyelvjárása. Ezekhez járúl még a Paznaun-völgynek, a Felső-Inn-völgy e mellékvölgyének legmélyén lévő Galtür alamann tájszólása. Az alamann nyelvjárások legfőbb ismertető jele, hogy a régi ű, î, ü (iu) tőszótagban megmarad, pl. hűs (Haus, ház), Schwîzer (Schweizer, svájczi), hüte (heute, ma).
Említsük meg még néhány szóval Dél-Tirol német nyelvszigeteit is. A Brenta-völgytől délre ma már csak Lusarn (Luserna) faluban beszélnek németűl, míg St. Sebastianban már alig vannak nyomai az egykori németségnek. A Brenta medenczéjétől éjszakra főleg a felső Fersen-völgy említendő, mint a hol a „mocheni”-k (mintegy l.300-an) még németűl beszélnek.
Egészen német Falise (Falesina) mintegy 130 és Palei (Palů) körűlbelűl 450 lakóval. Vegyes nyelvűek Walzurg (Vignola); Gereut (Frassilongo), Aichlait (Roveda), Ausserberg (Francesco) és Mitterberg-Innerberg (St. Felix) falvak, mindössze 700 német és 1.000 olasz lakossal. A luserniek és mocheni-k, minthogy sagt (mond) helyett a küt szót használják, küter néven is ismeretesek. Mindezen tájszólások erős olasz hatásra valló bajor nyelvjárások; csak az egy luserninek van nagy hasonlósága a sváb-alamannal.
