Vasárnapi Újság
Vasárnapi Újság
Pontosan egy hónappal a Fillértár megjelenése után jelentkezett a harmadik magyar nyelvű „közhasznú ismereteket terjesztő” olcsó hetilap, a Vasárnapi Újság. Bölöni Farkas Sándor amerikai és nyugat-európai útjáról visszatérve, javasolta ilyen jellegű újság megindítását. A kolozsvári kaszinó támogatásával Brassai Sámuel népies lapok és könyvek kiadására társaságot alapított, mely őt bízta meg a Vasárnapi Újság szerkesztésével. A lap vasárnaponként negyedrét ív terjedelemben jelent meg, és az Erdélyi Híradó című politikai hetilaphoz mint melléklap kapcsolódott. A század első felének legolcsóbb hetilapja volt.
A Hazai és Külföldi Tudósításokban közzétett hirdetésben a Vasárnapi Újság tartalmát a következőkben jelölte meg a szerkesztő: „Általjában minden aminek tudása az embert érdekelheti, tiszta, egyszerű, és tanulatlantól is megérthető írás módjával elő fog adatni.” Ennek szellemében a nagyvilág nevezetesebb eseményeiről, „a Föld kerekségen élő nemzetek mivoltáról és szokásairól, a természet és különböző országok nevezetességeiről” kívántak beszámolni. A Vasárnapi Újság érdeme, hogy Újság című rovatában politikai jellegű híreket is közölt. Már Szinnyei József is ezt emeli ki e lap „egyéb jeles oldalán” kívül, a „jól eltalált tapintatot, mellyel a politikai eszméket és újdonságokat magyarázta a népnek”. A külföldi hírek rovatát 1840-ig Kriza János vezette.
A gyakran kezdetleges, gyakorlati tanácsokat adó cikkek sorából kiemelkednek Brassai Sámuel matematikai, biológiai vonatkozású dolgozatai. Írt a lapba Kazinczy barátja, a nagy műveltségű Cserey Farkas. A negyvenes években a kor haladó társadalmi, gazdasági törekvései is visszhangra lelnek anyagában, a Magyar Gazda is átvesz cikkeiből, gyakran utal azokra. Bethlen Lajos „a hazai műipar s kézi mesterségek akadályairól”, Gáll Lajos a cukorrépa termesztéséről, Bende Pál és Bilaki Móric a házi és mezei szolgálatra felfogadott munkások körülményeinek humánus rendezéséről, a cselédrendszerről jelentetett meg cikkeket. Publikálási teret adott az úgynevezett „mérsékletességi egyletek” körül kialakult mozgalomnak is, amelyet az alkoholizmus ellen indítottak.
Lényeges különbségek választják el a Vasárnapi Újságot a Garasos Tártól és a Fillértártól. Brassai lapja engedett leginkább a hazai igényeknek, ez biztosította 15 éves fennállását. Az alkalmazkodás a Vasárnapi Újság sajátos jellegének kialakulásához vezetett. Szerkesztői lemondtak olyan tudományos, technikai felfedezések ismertetéséről, melyek a nyugati magazinoknak és Vajda Garasos Tárának legértékesebb, leghaladóbb szellemű közleményei 495voltak, ugyanakkor lényegesen több, a hazai viszonyokhoz alkalmazkodó, „házi és mezei gazdaságot”érintő hasznos tanácsot közöltek. A Vasárnapi Újság átmenetet jelent a Magyarországon korát megelőző vállalkozás, a Garasos Tár és a Magyar Gazda között, amely a negyvenes években a Magyar Gazdasági Egyesület lapjaként szűkebb témakör, a mezőgazdaság fejlesztését tűzte ki célul.
Az 1848-as forradalom kitörése után lényegesen megnőtt a lapban közölt politikai hírek száma, ezek azonban az Erdélyi Híradóban és a pesti hírlapokban megjelent írások másodközlései voltak. Áprilistól kezdve politikai vezércikk állt egy-egy szám élén. A Vasárnapi Újság utolsó száma 1848. november 9-én jelent meg anélkül, hogy a szerkesztő a lap megszüntetésének szándékát előre bejelentette volna.
A fejlett polgári államok hetilap-vállalkozásai eredeti formájukban Magyarországon még időszerűtlennek bizonyultak az 1830-as évek elején. Átvételük csak akkor hozott a magyar kiadóknak és a szerkesztőknek sikert, ha a hazai viszonyoknak megfelelően jelentős mértékben módosították programjukat. A legszínvonalasabb kísérlet Vajda Garasos Tára volt, ahol a szerkesztő a Pfennig Magazin legértékesebb rétegének átmentésével igyekezett hazai érdekű olcsó lapot adni az olvasók kezébe. A Fillértár már nagyobb kompromisszumok árán biztosította két éves fennállását. A Vasárnapi Újság alkalmazkodott leginkább a magyar vegyes tartalmú lapokhoz.
A negyvenes években a kiadók és a szerkesztők megértették, hogy olvasóik között a „legszegényebb rétegekre” nem számíthatnak, ezért „azon középrend emelését tűzték ki célul, melynek rendeltetése nem annyira tudományos önművelés, mint az élet anyagi szükségleteinek ellátása, s mely közvetlen érintkezésénél fogva az alsó néposztállyal erre nagy befolyást gyakorol” – írja Horváth Mihály az 1841 elején Balog Pál által szervezett közhasznú ismereteket terjesztő társaságról. E program szellemében egy-egy szakterület folyóiratát használták fel a nép nevelésére.
IRODALOM
Ürmössy Lajos: Erdély irányadó lapja az 1830-40-es években. Kolozsvár, 1907. 2. köt. – Hlatky Endre: Új adat Brassai Sámuel „Vasárnapi Újság”-ja történetéhez. = A Sajtó 1929. 433-435. – Pók Lajos: Az első magyar ismeretterjesztő folyóirat. (Garasos Tár) = Természet és Társadalom 1954. l. sz. 48-49. – Lukácsy Sándor: A népművelés hagyományaiból. Vajda Péter. = Népművelés 1964. 9. sz. 24-26. – Vajda Péter válogatott művei. (Kiad. Lukácsy Sándor, bev. Fenyő István.) Veszprém, 1972. – Ugrin Aranka: Közhasznú ismereteket terjesztő hetilapok a reformkorban. = MKsz 1975. 137–153.
