SCHEDIUS FOLYÓIRATAI (1798–1804)
SCHEDIUS FOLYÓIRATAI (1798–1804)
Folyóirat-irodalmunknak a magyar jakobinus mozgalom elfojtása utáni újjászületését ismét – miként a kezdeti időszakban – német nyelvű folyóiratok vezették be. E lapok mögött, miként korábban Windisch, ezúttal ismét egy kiemelkedő szerkesztő-egyéniség: Ludwig Schedius, a pesti egyetem esztétikai tanszékének tanára állt. A német nyelvű, felvilágosult szellemű folyóiratok kiadásán kívül még más közös vonások is felismerhetők mindkettőjük tevékenységében; Schedius Windischnek (aki egyébként apósa is volt) szellemi utódja, de egyszersmind továbbfejlesztője is az ő kezdeményezéseinek.
A győri evangélikus családból származó Schedius, akárcsak korábban Rát Mátyás, abból a kispolgári rétegből került ki, amelynek a pietista nevelés jelentette az első szellemi indítást. Kettejük további fejlődése is megegyezett annyiban, hogy a következő legfontosabb állomások: a pozsonyi evangélikus líceum, majd a göttingai egyetem is közös forrása volt műveltségük és világnézetük kialakulásának. (Schedius a két intézmény látogatása között még a soproni líceum tanulója is volt.) Ugyanakkor egész tevékenységükre kiható különbség is jellemezte őket: 235míg Rát, német származása ellenére, anyanyelvének a magyart választotta és ennek lett lelkes híve, addig Schedius, bár gyermekkorában Győrben egyformán megtanult magyarul és németül, később inkább a német nyelvet használta: munkáit és folyóiratát is németül írta. Ugyanakkor barátja és támogatója volt a magyar irodalmi törekvéseknek is. Egész tevékenységével és folyóirataival a hazai irodalmi és tudományos fejlődést kívánta szolgálni, és – miként korábban Windisch – német nyelvű lapjai segítségével és közvetítésével a magyar kultúrát akarta a külfölddel megismertetni, illetve a külföldi, főként a német irodalom és felvilágosodás eszméit itthon elterjeszteni. E műveltségközvetítő programnak lettek fontos eszközei folyóiratai is.
Schediusnak a folyóiratok jelentőségét bőségesen volt alkalma megismerni mind a hazai, mind pedig a külföldi példák alapján. Windisch folyóiratai mellett a pozsonyi líceum ösztönzése, majd 1790 körül a magyar nyelvű folyóiratirodalom kibontakozása, de mindenekelőtt a göttingai egyetem példája bőséges indítékot nyújtott számára ahhoz, hogy az időszaki sajtó szerepét a kulturális és a tudományos élet terén felismerje.
Schedius egész tevékenységére, és így folyóirataira is, igen nagy hatással voltak a göttingai tanulmányok. Annak az egyetemnek, amelynek a Rát Mátyásra gyakorolt szellemi hatás révén volt szerepe a magyar nyelvű időszaki sajtó megindításában, Schedius révén, közvetve, abban is volt része, hogy az 1794-95-ben megbénult folyóiratirodalmunk ismét feléledjen. Schediust a soproni evangélikus líceum már előkészítette némileg a göttingai újhumanizmus eszméinek befogadására, hiszen Schwartner Márton tanárától már alkalma volt megismerkedni velük. Göttingában pedig, mint Heyne tanítványának, bőségesen nyílott lehetősége arra, hogy már a neohumanizmus szellemében mélyedjen el az ókori klasszikus kultúrában csakúgy, mint a felvilágosodás íróinak műveiben. Megismerhette azt az élénk szellemi életet, ami a németországi folyóiratokból tükröződött; mindenekelőtt azt az eleven kritikai-információs tevékenységet, amelyet a folyóiratok – többek között éppen Heyne folyóiratai – fejtettek ki az ismeretek és a tudományok elterjesztése és megismertetése érdekében.
Hazatérése után bekapcsolódott az 1790 körüli mozgalmak során éledni kezdő pesti szellemi életbe, és háza rövidesen annak egyik központjává lett. Baráti köre főként az egyetem tanáraiból, Pest és Buda szabadkőműves páholyaiban szerveződő német polgáraiból és magyar írókból állt. Különösen Kármán irodalmi kezdeményezései iránt mutatott érdeklődést, az Uránia első cikke is tőle származott.
Közben elnyerte a pesti egyetem esztétikai tanszékét, de az ő törekvései és célkitűzései elé is súlyos akadályokat gördített az a megtorlás, amely a magyar jakobinus mozgalom elfojtását követte. Ellene is, mint Őz Pál legjobb barátja ellen, vádat emeltek, és csak Sándor Lipót főherceg közbenjárása révén tudta egyetemi katedráját megőrizni. A nehéz körülmények között munkássága néhány évig az egyetemi tevékenységre korlátozódik, de pár évvel később, 1798-tól kezdve, kiadványok megjelentetésével is hozzá kíván járulni a szétzilált, központok nélküli hazai irodalmi és tudományos élet újjászervezéséhez.
236Először olyan füzetek kiadására gondol, amelyeket évenként állít össze az újonnan kiadott hazai könyvekről. Általuk a tudósok tájékoztatását, a hazai és a külföldi könyvkereskedelem fellendítését akarta elérni, de hangoztatta, hogy a kormányzat számára is előnyös az ilyesfajta ellenőrzése a szellemi életnek. A göttingai szabadabb szellemi életbe belekóstolt Schedius ez utóbbi érve taktikai megfontolásból származhatott, ezzel is – miként azokkal a későbbi engedményeivel, melyeket az újhumanista, korszerűbb tudományos felfogásából a bécsi utilitarisztikus igényeknek tett – csupán biztosítani kívánta irodalmi és tudományos kiadványainak az engedélyezését. És bár tevékenysége ilyen formán beilleszkedett az osztrák hivatalos állampatriotizmus kereteibe, a valóságban mégis többet jelentett annál: a továbbiak során is kiviláglott Schedius korszerűbb felvilágosultsága, de olykor a magyar nemzeti irodalom iránti érdeklődése is.
A Literärischer Anzeiger für Ungern (1798–1799)
A Zeitschrift von und für Ungern zur Beförderung der vaterländischen Geschichte, Erdkunde und Literatur (1802–1804)
