2. ROVATOK NÉLKÜL, HALVÁNY FIGURÁKKAL
2. ROVATOK NÉLKÜL, HALVÁNY FIGURÁKKAL
Állandó rovatokat ritkán tüntetett fel a lap. A Vasárnapi Újság közismert embereket bemutató sorozatának mintájára 1865-ben háromnegyed éven keresztül ő is portrésorozatot adott ki egy-egy rajzzal és a hozzá tartozó szöveggel. Mind a rajz, mind a szöveg nélkülözte azonban a karikatúrát, sőt a jellemzést is: inkább Jókai személyes jó szolgálatait volt hivatva dokumentálni. 1870-ben – ekkor már a Borsszem Jankó népszerű karikatúráinak ellensúlyozására – rövid időre ismét megpróbálkozott a „Nagy »jobb«-jaink arcképe” című sorozattal, de már csak szöveg nélküli arckép-karikatúrákkal. Valódi rovatot 1871-ben Bartók Lajos igyekezett meghonosítani „Don Pedrő a színházban” címmel, ezt azonban az év végétől a Bolond Miskában folytatta szerzője.
A korábbról ismert alakok továbbra is a lap szereplői maradtak. Állandóan megjelent Tallérossy Zebulon, aki sok német szóval kevert palóc tájszólású leveleiben a kiegyezés után már a kormánypárt tipikus képviselőjét szándékozott jelölni. Éppúgy lenézte az arisztokratát, mint a parasztot vagy a diákot, utálta a háborút, kardját csak díszebédre kötötte magára, s a hazát szolgáló legfontosabb tulajdonságának tartotta, hogy „nekem van ikesenszolasom, kivel hazámnak szolgalhatom”. Tallérossy ekképp jellegzetes figurává válhatott volna, de sajnos a leveleit író különböző szerzők továbbra is csak beszédmódját használták fel, elhagyva a magatartását megszabó tulajdonságait.
Kakas Márton visszatérő álnév maradt, a Politikus Csizmadia pedig –immár Ama bizonyos csizmadia (és felesége kérdései és feleletei) néven –pusztán rovatcíme volt az utolsó oldal rövid anekdotáinak, élceinek. Az újak közül Justus Lügewakker pusztán csak állandó név volt. Bécsi lapok pesti tudósítójának kellett volna lennie, de még csak német mivoltához sem ragaszkodott: egy-egy szóvicc vagy adoma kedvéért minden nézetének ellenkezőjét 175is hajlandó volt elmondani. A többiek – mint Isztrikuc és Nasszalamicseszkul, Iczky és Siczky stb. – az adomák többé-kevésbé állandó beszélgető partnerei voltak.
