103.
Haj, nyomorú mind mit dalom rebeg!
Magáért bár kitenni volna tér,
De tárgyán a silány dicséretek
Megannyi folt: magában többet ér.
Ne vádolj, hogy többet nem irhatok:
Tükrödbe nézz, ott látod a mi vagy!
A kép, mely ott ég, engem túlragyog
És képzetimmel, oh, szégyenbe’ hagy!
Javítni vágyva, szólj, nem voln’-e bűn
Csonkítni azt mi oly hibátalan!
Hisz rajtad czélja csak leirni hűn
Mi rajtad báj s tökély vonása van.
Magáért bár kitenni volna tér,
De tárgyán a silány dicséretek
Megannyi folt: magában többet ér.
Ne vádolj, hogy többet nem irhatok:
Tükrödbe nézz, ott látod a mi vagy!
A kép, mely ott ég, engem túlragyog
És képzetimmel, oh, szégyenbe’ hagy!
Javítni vágyva, szólj, nem voln’-e bűn
Csonkítni azt mi oly hibátalan!
Hisz rajtad czélja csak leirni hűn
Mi rajtad báj s tökély vonása van.
| S százszorta szebb, mint vers festhetne le, |
| Tükrödbe’ képed: csak tekints bele. |
