114.
Nem-é hizelgést, ily királyi mérget
Iszik veled-koronázott szivem?
Vagy e varázst, mely szüntelen kisérget,
Szerelmedtől tanulta el szemem?
Hogy bármi szörnyből, fel se vett silányból
Olyan cherub lesz mint bájos magad,
Tökélyt teremt a leggyarlóbb hiányból
A mit sugára egyszer megragad.
Az első áll: hízelgés mérge ez,
S felhajtja nagy lelkem királyilag;
Szemem jól tudja hogy kedvére tesz
Midőn kupát tölt ebbül ajkinak.
Iszik veled-koronázott szivem?
Vagy e varázst, mely szüntelen kisérget,
Szerelmedtől tanulta el szemem?
Hogy bármi szörnyből, fel se vett silányból
Olyan cherub lesz mint bájos magad,
Tökélyt teremt a leggyarlóbb hiányból
A mit sugára egyszer megragad.
Az első áll: hízelgés mérge ez,
S felhajtja nagy lelkem királyilag;
Szemem jól tudja hogy kedvére tesz
Midőn kupát tölt ebbül ajkinak.
| S bár mérget ád szeme, de menti tettét |
| Hogy maga iszsza első, mint szerettét. |
