120.
Hogy megvetél: most már megnyugszom ebben;
S minden sebet, mit elsőbb okozott
(Másként aczélból, érczből kéne lennem)
Most meghajolva, nyugton hordozok.
Oh! mert ha téged is, szeretlenségem
Szintúgy sebzett: szived mit szenvedett!
S eszembe sem jutott, zsarnoknak nékem,
Enkínaimhoz mérnem tiedet!
Vérző sziveink felfogni mért nem bírják,
Hogy a valódi bú mi mélyre metsz!
Siettem volna én is vigasz írját
Vinnem neked, mint te nekem sietsz.
S minden sebet, mit elsőbb okozott
(Másként aczélból, érczből kéne lennem)
Most meghajolva, nyugton hordozok.
Oh! mert ha téged is, szeretlenségem
Szintúgy sebzett: szived mit szenvedett!
S eszembe sem jutott, zsarnoknak nékem,
Enkínaimhoz mérnem tiedet!
Vérző sziveink felfogni mért nem bírják,
Hogy a valódi bú mi mélyre metsz!
Siettem volna én is vigasz írját
Vinnem neked, mint te nekem sietsz.
| Igy bűnöm díja bűnöd; és vele |
| (Mint érted én) értem számolsz te is! |
