137.
Szerelmem, vak bolond, hová tevéd
Szemeim’, hogy nézzenek s ne lássanak jól?
Lássák mi szép, s nem érezzék hevét,
S forduljanak megint a rúthoz attól!
Ha elfogult szemem sugára horgonyt
Oly révbe vet, hová mindenki hajt:
Kaczér szemekből mért kovácsolsz horgot,
Tehetlen szívemet megfogni rajt’?
Mért tartsa szívem maga enyhelyének
Mit köz piacznak ismer önmaga?
S elnézze-é szemem s nem ismerné meg:
Hogy ronda folt, min fény hely’tt tapada?
Szemeim’, hogy nézzenek s ne lássanak jól?
Lássák mi szép, s nem érezzék hevét,
S forduljanak megint a rúthoz attól!
Ha elfogult szemem sugára horgonyt
Oly révbe vet, hová mindenki hajt:
Kaczér szemekből mért kovácsolsz horgot,
Tehetlen szívemet megfogni rajt’?
Mért tartsa szívem maga enyhelyének
Mit köz piacznak ismer önmaga?
S elnézze-é szemem s nem ismerné meg:
Hogy ronda folt, min fény hely’tt tapada?
| Szemem s szivem úgy megtévedt a jóban, |
| Hogy jónak nézi a mi rút valóban. |
