61.
Te akarod hogy képed a nagy éjben
Ne hagyja húnyni bús pilláimat?
Te akarod hogy álmom törve légyen
S árnyak, képmásaid, csúfoljanak?
Te lelked az, melyet – kémlelni engem –
Magadtól elröpítsz ily messzire:
Hogy léhaságot, bűnt találna bennem,
Táplálni féltésed’ s gyanúd’ vele?
Oh nem! szerelmed, bárha sok, nem oly nagy!
Szerelmem tartja nyitva szemeim’.
Saját szerelmem, mely szunyadni nem hagy
És éji őrré tesz végetted im!
Ne hagyja húnyni bús pilláimat?
Te akarod hogy álmom törve légyen
S árnyak, képmásaid, csúfoljanak?
Te lelked az, melyet – kémlelni engem –
Magadtól elröpítsz ily messzire:
Hogy léhaságot, bűnt találna bennem,
Táplálni féltésed’ s gyanúd’ vele?
Oh nem! szerelmed, bárha sok, nem oly nagy!
Szerelmem tartja nyitva szemeim’.
Saját szerelmem, mely szunyadni nem hagy
És éji őrré tesz végetted im!
| Árnyad’ virasztom; lényedet pedig – |
| Tőlem távol – mások ölelhetik! |
