74.
De légy nyugodt, ha majd a zord itélet
Menthetlenűl elszólit engemet,
Ezen sorokban lesz tán annyi élet,
A mely megőrzi hűn emlékemet.
Meglátod itt, ha szemed ide néz,
Azon részt mely neked szenteltetett:
Földdé csak a föld lesz, mint földi rész,
De a nemesb fél, szellemem, tied.
Mást nem veszítsz, csak éltem söpredékét,
A férgek étkét, holt testet csupán,
Egy czenk késének gyáva nyereségét,
A mi emlékre nem méltó silány.
Menthetlenűl elszólit engemet,
Ezen sorokban lesz tán annyi élet,
A mely megőrzi hűn emlékemet.
Meglátod itt, ha szemed ide néz,
Azon részt mely neked szenteltetett:
Földdé csak a föld lesz, mint földi rész,
De a nemesb fél, szellemem, tied.
Mást nem veszítsz, csak éltem söpredékét,
A férgek étkét, holt testet csupán,
Egy czenk késének gyáva nyereségét,
A mi emlékre nem méltó silány.
| Annak csak a bentlévő ad becset, |
| S az ez, és ez meg itt marad veled. |
