I. SZÍN.
London. Terem a palotában.
Richard Király kisérettel; Gaunt János s más Nemesek jönnek.
RICHARD.
Szólj, agg Gaunt, tisztes Lancasterem,
Elhoztad-é, esküdt hited szerént
Merész fiadat, Hereford Henriket,
Hogy vakmerő vádját, mit a minap
Ki nem hallgathatánk, most igazolja,
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen?
Szólj, agg Gaunt, tisztes Lancasterem,
Elhoztad-é, esküdt hited szerént
Merész fiadat, Hereford Henriket,
Hogy vakmerő vádját, mit a minap
Ki nem hallgathatánk, most igazolja,
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen?
GAUNT.
Elhoztam, felség.
Elhoztam, felség.
RICHARD.
Szólj hát, ha őt kikérdezéd: vajon
Személyes gyűlöletből vádolá-e
A herczeget csak, avagy igazán,
Mint árulót kell hű alattvalónak?
Szólj hát, ha őt kikérdezéd: vajon
Személyes gyűlöletből vádolá-e
A herczeget csak, avagy igazán,
Mint árulót kell hű alattvalónak?
GAUNT.
A mennyiben kipuhatolhatám:
Valóban, felséged’ fenyegető
Veszély miatt, nem puszta gyűlöletből.
A mennyiben kipuhatolhatám:
Valóban, felséged’ fenyegető
Veszély miatt, nem puszta gyűlöletből.
RICHARD.
Hívjátok hát elénk, hogy szembesítve
Vádlót, vádlottat, hallhassunk magunk,
Mindkettejök dühös-szívű s kevély,
Süket mint tenger, bősz mint tűzveszély.
Kisérők visszajönnek. Velök Bolingbroke és Norfolk.
Hívjátok hát elénk, hogy szembesítve
Vádlót, vádlottat, hallhassunk magunk,
| Vádat s viszonzást mondva szabadon! | (Néhány a kiséretből el.) |
Süket mint tenger, bősz mint tűzveszély.
Kisérők visszajönnek. Velök Bolingbroke és Norfolk.
BOLINGBROKE.
Sok boldog évek hosszú örömét
Érjed, kegyelmes uram és királyom!
Sok boldog évek hosszú örömét
Érjed, kegyelmes uram és királyom!
NORFOLK.
Nőjön szerencséd napról napra, míg
Az ég, a földet megirigyelve benned,
Koronádhoz halhatlan czímet ad!
Nőjön szerencséd napról napra, míg
Az ég, a földet megirigyelve benned,
Koronádhoz halhatlan czímet ad!
RICHARD.
Köszönöm mindkettőnek; bár egyik
Csak hízeleg. Ezt bizonyítja már
Jövéstök czélja, egymást árulónak
Bizonyítni be. Szólj, Hereford öcsénk,
Mi vádat állítsz s mivel bizonyítsz
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen?
Köszönöm mindkettőnek; bár egyik
Csak hízeleg. Ezt bizonyítja már
Jövéstök czélja, egymást árulónak
Bizonyítni be. Szólj, Hereford öcsénk,
Mi vádat állítsz s mivel bizonyítsz
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen?
BOLINGBROKE.
Először – és az ég legyen tanúm! –
Mint szerető és hű alattvaló,
Királyom érdekét nézvén csupán,
És szennyes gyűlölettől szabadon,
Lépek fejedelmi szent szine elé …
Mowbray Tamás, most hozzád fordulok,
És jól jegyezd meg szómat, mert azért
Jót áll e földön testem és karom,
Vagy halhatatlan lelkem fönn az égben:
Hogy áruló vagy és gonosztevő;
Mert ily czímekre bár előkelő,
De élni meg, ugyan alávaló vagy!
Mert minél szebb a kék ég, tavaszon,
Annál rútabb a felhő-folt azon.
És újra, hogy még jobban megjegyezd:
Gaz áruló vagy, szembe mondom ezt.
S ha engedi királyom: még e helyen,
Nyelvem szaváért hű kardom feleljen!
Először – és az ég legyen tanúm! –
Mint szerető és hű alattvaló,
Királyom érdekét nézvén csupán,
És szennyes gyűlölettől szabadon,
Lépek fejedelmi szent szine elé …
Mowbray Tamás, most hozzád fordulok,
És jól jegyezd meg szómat, mert azért
Jót áll e földön testem és karom,
Vagy halhatatlan lelkem fönn az égben:
Hogy áruló vagy és gonosztevő;
Mert ily czímekre bár előkelő,
De élni meg, ugyan alávaló vagy!
Mert minél szebb a kék ég, tavaszon,
Annál rútabb a felhő-folt azon.
És újra, hogy még jobban megjegyezd:
Gaz áruló vagy, szembe mondom ezt.
S ha engedi királyom: még e helyen,
Nyelvem szaváért hű kardom feleljen!
NORFOLK.
Hideg szavam ne támaszszon gyanút
Hűségem ellen. Mert nem női harcz és
Bősz nyelvek ingerült csatája az,
Mi igazat tehet kettőnk között:
Túl-bő a vér, le kell csapolni azt;
Azonba’ még sincs oly szelid türelmem,
Hogy elhallgassam e szidalmakat.
Bár a felség iránti hódolat
Tilt féktelen bocsátni nyelvemet,
Mert meg sem állna, míg torkába vissza
Nem lökné kétszerezve, vádait;
De számítsuk le, hogy fejdelmi vér,
S csak ne legyen királyommal rokon:
Úgy szembe állok és arczúl köpöm!
És gyáva, gaz hitványnak állitom.
S hogy az kitessék, ily előnyt ajánlok:
Hogy a hová akarja, elmegyek,
Habár gyalog, lábam vérzéseig
Kell mennem érte, bár az Alptetők
Rideg fagyára, vagy bármely sivar
Lakatlan helyre hí, utána mé’k,
Hogy igazoljam kardommal, hitemmel:
Szemtelenűl hazudott a gazember!
Hideg szavam ne támaszszon gyanút
Hűségem ellen. Mert nem női harcz és
Bősz nyelvek ingerült csatája az,
Mi igazat tehet kettőnk között:
Túl-bő a vér, le kell csapolni azt;
Azonba’ még sincs oly szelid türelmem,
Hogy elhallgassam e szidalmakat.
Bár a felség iránti hódolat
Tilt féktelen bocsátni nyelvemet,
Mert meg sem állna, míg torkába vissza
Nem lökné kétszerezve, vádait;
De számítsuk le, hogy fejdelmi vér,
S csak ne legyen királyommal rokon:
Úgy szembe állok és arczúl köpöm!
És gyáva, gaz hitványnak állitom.
S hogy az kitessék, ily előnyt ajánlok:
Hogy a hová akarja, elmegyek,
Habár gyalog, lábam vérzéseig
Kell mennem érte, bár az Alptetők
Rideg fagyára, vagy bármely sivar
Lakatlan helyre hí, utána mé’k,
Hogy igazoljam kardommal, hitemmel:
Szemtelenűl hazudott a gazember!
BOLINGBROKE.
Lemondok im, királyi vérjogom
Előnyiről, mikkel – nem tisztelet –
De gyáva félelemből takaróztál,
S ha bűnöd ijedelme még elég
Erőt hagyott, hogy fölvedd zálogom’:
Hajolj utána; mert e jelre minden
Lovagszabály szerint im kész vagyok
Felelni minden vádamért s mi még
Szivedben áruló szándék lehet!
| Ne! sápadt gyáva! itt van zálogom! | (Keztyűjét elébe dobja.) |
Előnyiről, mikkel – nem tisztelet –
De gyáva félelemből takaróztál,
S ha bűnöd ijedelme még elég
Erőt hagyott, hogy fölvedd zálogom’:
Hajolj utána; mert e jelre minden
Lovagszabály szerint im kész vagyok
Felelni minden vádamért s mi még
Szivedben áruló szándék lehet!
NORFOLK.
Im fölveszem. A kardra esküszöm, mely
Nemes vasával lovaggá ütött:
Hogy megfelelni kész vagyok neked
Minden lovagtörvény s szabály szerint,
És le ne szálljak élve a nyeregből,
Ha kardomat mint áruló veszem föl.
Im fölveszem. A kardra esküszöm, mely
Nemes vasával lovaggá ütött:
Hogy megfelelni kész vagyok neked
Minden lovagtörvény s szabály szerint,
És le ne szálljak élve a nyeregből,
Ha kardomat mint áruló veszem föl.
RICHARD.
S mi vádja van öcsénknek Mowbray ellen?
Nagynak kell lenni, hogy szivünkbe’ csak
Gyanú árnyát is költsön ellene.
S mi vádja van öcsénknek Mowbray ellen?
Nagynak kell lenni, hogy szivünkbe’ csak
Gyanú árnyát is költsön ellene.
BOLINGBROKE.
A mit mondok, fejem áll érte jót.
Hogy Mowbray, felségedtől nyolcz-ezer
Noble-t kapott, katona-zsoldra szánva,
Mit ő silány czélokra költe el,
Mint tolvaj, áruló, hitetlenűl.
Továbbá: állitom s felelek érte,
Itt, vagy akárhol, távol földön is,
Hová csak emberi szem elhatolt,
Hogy minden ármány s árulási terv,
Mi csak tizennyolcz év alatt e honban
Szövődött: az ő hamis, fekete
Agyába’ kelt s ért. Állitom továbbá
És igazolni kész vagyok, gonosz
Lelkén: hogy ő forralta s készité
Bátyánk, Gloster herczeg vesztét elő,
Feluszítván hiszékeny ellenit
S ez által, szemtelen-alávalón
Fojtá el vére árjában, szelid
Ártatlan lelkét. Ábel véreként
Kiált e vér az égre, e sötét
És szótalan föld néma öbliből,
Engem jogos boszúra híva föl.
S im esküszöm is, őseim nevére:
Vagy meghalok, vagy kardomon lesz vére!
A mit mondok, fejem áll érte jót.
Hogy Mowbray, felségedtől nyolcz-ezer
Noble-t kapott, katona-zsoldra szánva,
Mit ő silány czélokra költe el,
Mint tolvaj, áruló, hitetlenűl.
Továbbá: állitom s felelek érte,
Itt, vagy akárhol, távol földön is,
Hová csak emberi szem elhatolt,
Hogy minden ármány s árulási terv,
Mi csak tizennyolcz év alatt e honban
Szövődött: az ő hamis, fekete
Agyába’ kelt s ért. Állitom továbbá
És igazolni kész vagyok, gonosz
Lelkén: hogy ő forralta s készité
Bátyánk, Gloster herczeg vesztét elő,
Feluszítván hiszékeny ellenit
S ez által, szemtelen-alávalón
Fojtá el vére árjában, szelid
Ártatlan lelkét. Ábel véreként
Kiált e vér az égre, e sötét
És szótalan föld néma öbliből,
Engem jogos boszúra híva föl.
S im esküszöm is, őseim nevére:
Vagy meghalok, vagy kardomon lesz vére!
RICHARD.
Mi fencsapongó elhatározás!
Norfolk Tamás, minderre mit felelsz?
Mi fencsapongó elhatározás!
Norfolk Tamás, minderre mit felelsz?
NORFOLK.
Fordítsd el arczod’, felség, egy kicsinyt,
S füled legyen, bár egy perczig siket,
Míg e dicső vér szennyét megtanítom:
Ég s föld mikép utál ily hazugot!
Fordítsd el arczod’, felség, egy kicsinyt,
S füled legyen, bár egy perczig siket,
Míg e dicső vér szennyét megtanítom:
Ég s föld mikép utál ily hazugot!
RICHARD.
Mowbray, szemünk s fülünk nem részrehajló.
Testvérem volna bár, vagy enfiam
– A mint csak apa-bátyám gyermeke –
Királybotomra esküszöm: hogy itt
A vérrokonság nem adhat neki
Előnyt fölötted, s pártatlan hozandó
Itéletembe’ meg nem tántorít.
Mikép te, ő is jobbágyom nekem:
Szólj szabadon s ne félj; megengedem.
Mowbray, szemünk s fülünk nem részrehajló.
Testvérem volna bár, vagy enfiam
– A mint csak apa-bátyám gyermeke –
Királybotomra esküszöm: hogy itt
A vérrokonság nem adhat neki
Előnyt fölötted, s pártatlan hozandó
Itéletembe’ meg nem tántorít.
Mikép te, ő is jobbágyom nekem:
Szólj szabadon s ne félj; megengedem.
NORFOLK.
No hát Bolingbroke, lelked fenekéig,
Gyalázatos gégéden át, hazudsz!
Amaz összegből, három részt, mikép
Rendelve volt, Calaisban katonák
Zsoldjára adtam; negyedét pedig
Királyom tudtával vevém magamnak,
Mert ő felsége adósom vala,
Még azon útról, mikor utóljára
Frankhonba jártam a király nejéért.
No! e hazugságot lenyelheted.
Glosterre nézve: én őt meg nem öltem,
Sőt szégyenemre, nem töltém be jól,
Mit tennem kellett volna ellene.
Mi téged illet, tisztes atyja ellen-
Felemnek, Lord Lancaster! egyszer,
Igaz, hogy életedre lest veték,
S e bűn ma is még nyomja szívemet;
De hogy az úr szent testét fölvevém:
Meggyóntam azt, kértem bocsánatod’,
Reményem is van, hogy tán megnyerém.
Im ez bűnöm. A több fekete vád
Aljas boszú gyümölcse, egy czudar
Alávaló hazug szív mélyiből.
De szembe nézek bátran én vele,
S a vakmerő lábához, én is im
Odadobom e keztyűt, hogy evel,
Hűségem’ a szivébe zárt nemes vér
Legvégső csöpjéig bebizonyítsam.
S kérem, felséged mindenek előtt,
Harczunkra hogy rendeljen helyt s időt!
No hát Bolingbroke, lelked fenekéig,
Gyalázatos gégéden át, hazudsz!
Amaz összegből, három részt, mikép
Rendelve volt, Calaisban katonák
Zsoldjára adtam; negyedét pedig
Királyom tudtával vevém magamnak,
Mert ő felsége adósom vala,
Még azon útról, mikor utóljára
Frankhonba jártam a király nejéért.
No! e hazugságot lenyelheted.
Glosterre nézve: én őt meg nem öltem,
Sőt szégyenemre, nem töltém be jól,
Mit tennem kellett volna ellene.
Mi téged illet, tisztes atyja ellen-
Felemnek, Lord Lancaster! egyszer,
Igaz, hogy életedre lest veték,
S e bűn ma is még nyomja szívemet;
De hogy az úr szent testét fölvevém:
Meggyóntam azt, kértem bocsánatod’,
Reményem is van, hogy tán megnyerém.
Im ez bűnöm. A több fekete vád
Aljas boszú gyümölcse, egy czudar
Alávaló hazug szív mélyiből.
De szembe nézek bátran én vele,
S a vakmerő lábához, én is im
Odadobom e keztyűt, hogy evel,
Hűségem’ a szivébe zárt nemes vér
Legvégső csöpjéig bebizonyítsam.
S kérem, felséged mindenek előtt,
Harczunkra hogy rendeljen helyt s időt!
RICHARD.
Ti bősz urak! Hallgassatok reám!
Tisztítsunk érvágás nélkül epét;
Bár orvos nem vagyok, ezt rendelem.
A mély harag túlmély metszést teszen.
Feledés, bocsánat! Nyújtsatok kezet!
Az érvágás most jóra nem vezet.
Jó bátya! békítsük ki, ha lehet,
Te fiadat, én Norfolk herczeget.
Ti bősz urak! Hallgassatok reám!
Tisztítsunk érvágás nélkül epét;
Bár orvos nem vagyok, ezt rendelem.
A mély harag túlmély metszést teszen.
Feledés, bocsánat! Nyújtsatok kezet!
Az érvágás most jóra nem vezet.
Jó bátya! békítsük ki, ha lehet,
Te fiadat, én Norfolk herczeget.
)
GAUNT.
Épen koromhoz illő szerep ez.
Add vissz’ a jelt, fiam, és béke lesz.
Épen koromhoz illő szerep ez.
Add vissz’ a jelt, fiam, és béke lesz.
RICHARD.
S te Norfolk, az övét!
S te Norfolk, az övét!
GAUNT.
Nem hallod a király parancs-szavát?
| Nos Harry! hát? |
RICHARD.
Norfolk! vesd azt le rögtön, akarom!
Norfolk! vesd azt le rögtön, akarom!
NORFOLK.
Magamat vetem lábadhoz, uram!
Éltem tied, de nem becsűletem:
Azzal rendelkezz’, ezt hagyd meg nekem,
Tiszta nevemet, bár sírom felett,
Megőrzi a szeplőtlen becsület.
Mely mérges tőrrel szivemig hatott,
Hogy’ tűrjek ily szégyent, gyalázatot,
Melyre nincs balzsam, csak szívvére, mely
E mérget lehelé!
Magamat vetem lábadhoz, uram!
Éltem tied, de nem becsűletem:
Azzal rendelkezz’, ezt hagyd meg nekem,
Tiszta nevemet, bár sírom felett,
Megőrzi a szeplőtlen becsület.
Mely mérges tőrrel szivemig hatott,
Hogy’ tűrjek ily szégyent, gyalázatot,
Melyre nincs balzsam, csak szívvére, mely
E mérget lehelé!
RICHARD.
Boszútokat. – Ide a keztyüt! add!
Oroszlán csitit leopárdokat.
| Fojtsátok el |
Oroszlán csitit leopárdokat.
NORFOLK.
De foltjaikat nem moshatja le!
Vedd el nevemről csak gyalázatom’:
S a zálogot tüstént visszaadom.
Uram, királyom! Egy szent, tiszta kincs
A becsület e földön; ez ha nincs,
Az ember festett sár, aranyozott agyag!
De gyémánt, mely elzárva is ragyog:
A bátor szív, hű kebel mélyiben;
S nekem csak e becsűlet életem.
A kettő összeforrva, szorosan:
Becsűlet nélkül éltem odavan.
Hagyd hát, uram, nevem’ megvédenem:
Érette élek s halok szivesen.
De foltjaikat nem moshatja le!
Vedd el nevemről csak gyalázatom’:
S a zálogot tüstént visszaadom.
Uram, királyom! Egy szent, tiszta kincs
A becsület e földön; ez ha nincs,
Az ember festett sár, aranyozott agyag!
De gyémánt, mely elzárva is ragyog:
A bátor szív, hű kebel mélyiben;
S nekem csak e becsűlet életem.
A kettő összeforrva, szorosan:
Becsűlet nélkül éltem odavan.
Hagyd hát, uram, nevem’ megvédenem:
Érette élek s halok szivesen.
RICHARD.
Öcsém! add át a keztyűt! kezdd te meg!
Öcsém! add át a keztyűt! kezdd te meg!
BOLINGBROKE.
Ily büntől istenim őrizzenek!
Apám láttára legyek így leverve?
Vagy a gyalázat sarával keverve
Ez áruló előtt? Hah, nyelvemet
– E gyáva eszközt – mintsem nevemet
Ily szenynyel bélyegezzem egy napon:
En-fogaimmal összeharapom
S kiköpdösöm mindjárt, véresre rágva,
Ily büntől istenim őrizzenek!
Apám láttára legyek így leverve?
Vagy a gyalázat sarával keverve
Ez áruló előtt? Hah, nyelvemet
– E gyáva eszközt – mintsem nevemet
Ily szenynyel bélyegezzem egy napon:
En-fogaimmal összeharapom
S kiköpdösöm mindjárt, véresre rágva,
| Gaz áruló, gyalázatos pofádra! | (Gaunt el.) |
RICHARD.
Nem kérni, parancsolni szült anyám.
Ha nem hajol békülni dühötök,
Készüljetek: felelni éltetekkel,
Coventry térén, Szent Lambert-napon.
Kard s dárda döntse ott vitátok’ el,
Mely rögzött dühből új s új lángra kel.
Kibékülésről nincs már semmi szó,
Lovagcsata lesz köztetek biró.
Lord marsal! tiszteink fegyveresen
Nem kérni, parancsolni szült anyám.
Ha nem hajol békülni dühötök,
Készüljetek: felelni éltetekkel,
Coventry térén, Szent Lambert-napon.
Kard s dárda döntse ott vitátok’ el,
Mely rögzött dühből új s új lángra kel.
Kibékülésről nincs már semmi szó,
Lovagcsata lesz köztetek biró.
Lord marsal! tiszteink fegyveresen
| Legyenek e párbaj szinén jelen! | (Mind el.) |
