III. SZÍN.
Gosfordi rét, Coventry mellett.
Sorompók, trón, hírnökök, nép stb. Lord Marshal és Aumerle jönnek.
MARSHAL.
Mylord! Hereford Henrik készen van-e?
Mylord! Hereford Henrik készen van-e?
AUMERLE.
Egészen, és csak szembeszállni vágy.
Egészen, és csak szembeszállni vágy.
MARSHAL.
Norfolk is, bátran, szenvedélyesen,
Csupán a harsonák jelére vár.
Norfolk is, bátran, szenvedélyesen,
Csupán a harsonák jelére vár.
AUMERLE.
A bajvívók hát készen állanak
S a felség jöttét várják egyedül.
Harsonák. Richard Király jő s a trónon helyet foglal. Gaunt, Bushy, Bagot, Green és mások, helyeikre ülnek. Trombitaszó, melyre a színfalak mögűl, más trombita felel. Norfolk jő fegyverzetben. Előtte Hírnök.
A bajvívók hát készen állanak
S a felség jöttét várják egyedül.
Harsonák. Richard Király jő s a trónon helyet foglal. Gaunt, Bushy, Bagot, Green és mások, helyeikre ülnek. Trombitaszó, melyre a színfalak mögűl, más trombita felel. Norfolk jő fegyverzetben. Előtte Hírnök.
RICHARD.
Marshal! tudakozd ama lovagot,
Mi végre jött fegyverzetben elénk?
Kérdd meg nevét s aztán szabály szerint
Eskesd meg őt, hogy ügye jogszerű.
Marshal! tudakozd ama lovagot,
Mi végre jött fegyverzetben elénk?
Kérdd meg nevét s aztán szabály szerint
Eskesd meg őt, hogy ügye jogszerű.
MARSHAL.
Isten s király nevében! Szólj, ki vagy?
Mi végre jősz lovagfegyverzetedben?
Ki ellen állsz? S mi végett van vitád?
Szólj igazat, lovaghitedre eskvén.
S úgy védjen Isten és vitéz karod.
Isten s király nevében! Szólj, ki vagy?
Mi végre jősz lovagfegyverzetedben?
Ki ellen állsz? S mi végett van vitád?
Szólj igazat, lovaghitedre eskvén.
S úgy védjen Isten és vitéz karod.
NORFOLK.
Nevem Mowbray Tamás, norfolki herczeg.
Esküm szerint jövök (s megszegni azt
Őrizzen Isten minden lovagot!)
Hogy védjem hitem- és hűségemet
Isten, királyom és utódi iránt
Hereford ellen, ki e csatára hítt,
S Isten s karom segélyivel, magam
Védvén, mutassam őt meg: árulónak
Isten, király s én ellenem. Az ég
Úgy óvjon, a mily jogszerűn vivok!
Harsonák. Bolingbroke fegyverzetben jő. Előtte Hírnök.
Nevem Mowbray Tamás, norfolki herczeg.
Esküm szerint jövök (s megszegni azt
Őrizzen Isten minden lovagot!)
Hogy védjem hitem- és hűségemet
Isten, királyom és utódi iránt
Hereford ellen, ki e csatára hítt,
S Isten s karom segélyivel, magam
Védvén, mutassam őt meg: árulónak
Isten, király s én ellenem. Az ég
Úgy óvjon, a mily jogszerűn vivok!
Harsonák. Bolingbroke fegyverzetben jő. Előtte Hírnök.
RICHARD.
Marshal! Tudakozd ama lovagot:
Mi neve, jötte czélja, hogy ekép
A harcznak fegyvereiben érkezik?
S eskesd meg forma és törvény szerint:
Hogy ügye jogos és igaz!
Marshal! Tudakozd ama lovagot:
Mi neve, jötte czélja, hogy ekép
A harcznak fegyvereiben érkezik?
S eskesd meg forma és törvény szerint:
Hogy ügye jogos és igaz!
MARSHAL.
Mi a neved? Mért állsz fegyverben itt
Richard király sorompói előtt?
Ki ellen állsz? Mi végett van vitád?
Lovaghitedre szólj, s úgy áldjon ég!
Mi a neved? Mért állsz fegyverben itt
Richard király sorompói előtt?
Ki ellen állsz? Mi végett van vitád?
Lovaghitedre szólj, s úgy áldjon ég!
BOLINGBROKE.
Herefordi Henrik, Derby és Lancaster
Örököse: fegyverben állok im
Bebizonyítni Isten és karom
Segélyivel, e sorompók előtt
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen:
Hogy áruló, hitetlen és czudar,
Isten, Richard király s én ellenem.
Úgy védjen ég, mint igazán vivok!
Herefordi Henrik, Derby és Lancaster
Örököse: fegyverben állok im
Bebizonyítni Isten és karom
Segélyivel, e sorompók előtt
Mowbray Tamás, norfolki herczeg ellen:
Hogy áruló, hitetlen és czudar,
Isten, Richard király s én ellenem.
Úgy védjen ég, mint igazán vivok!
MARSHAL.
Ne merje senki, fejvesztés alatt,
Átlépni a sorompót, vakmerően,
A marshalon s a tiszteken kivül,
Kik a csatát intézni hivatottak.
Ne merje senki, fejvesztés alatt,
Átlépni a sorompót, vakmerően,
A marshalon s a tiszteken kivül,
Kik a csatát intézni hivatottak.
BOLINGBROKE.
Lord marshal! hagyd csókolnom a király
Kezét s előtte térdet hajtanom.
Mert én s Mowbray olyak vagyunk, mikép
Hosszú zarándok útra indulók.
Oh hadd vegyünk hát szíves, ünnepélyes
Búcsút barátaiktól, mind a ketten.
Lord marshal! hagyd csókolnom a király
Kezét s előtte térdet hajtanom.
Mert én s Mowbray olyak vagyunk, mikép
Hosszú zarándok útra indulók.
Oh hadd vegyünk hát szíves, ünnepélyes
Búcsút barátaiktól, mind a ketten.
MARSHAL.
Felség, a vádló tisztelettel esd,
Hogy kézcsókkal vehesse búcsuját.
Felség, a vádló tisztelettel esd,
Hogy kézcsókkal vehesse búcsuját.
RICHARD.
Leszállva, szivünkhöz szorítjuk őt.
Hereford öcsénk, vérem, Isten veled!
Ha azt kiontod: siratnunk szabad,
De megboszulni nem, halálodat.
Leszállva, szivünkhöz szorítjuk őt.
Hereford öcsénk, vérem, Isten veled!
Ha azt kiontod: siratnunk szabad,
De megboszulni nem, halálodat.
BOLINGBROKE.
Oh ne gyalázzon köny daljás szemet,
Ha Mowbray itt elontja véremet!
Mily bizton áll a sólyom, kis madárra:
Úgy szállok én Mowbray ellen csatára.
Szerette jó uram, vedd búcsumat:
És te is, Aumerle, jó rokonfelem,
Nem betegen, halálhoz bár közel,
Ifjan, vidámon, bízva válok el.
S mint lakomán, mi legdrágább vagyon:
Im utoljára én is azt hagyom.
(Gaunt-hoz) Apám! vérem földi nemzője te,
Kinek lelked bennem megifjula,
S kettős hatálylyal buzdít engemet,
Erős kezekkel megragadnom a
Fejem fölött lebegő diadalt:
Oh adj erőt imáddal, fegyvereimnek,
Lándsámat áldásoddal élesítsd,
Hogy áthatoljon Mowbray vértvasán
És adjon új fényt Gaunt János nevének
És fia hőstettében diadalt!
Oh ne gyalázzon köny daljás szemet,
Ha Mowbray itt elontja véremet!
Mily bizton áll a sólyom, kis madárra:
Úgy szállok én Mowbray ellen csatára.
Szerette jó uram, vedd búcsumat:
És te is, Aumerle, jó rokonfelem,
Nem betegen, halálhoz bár közel,
Ifjan, vidámon, bízva válok el.
S mint lakomán, mi legdrágább vagyon:
Im utoljára én is azt hagyom.
(Gaunt-hoz) Apám! vérem földi nemzője te,
Kinek lelked bennem megifjula,
S kettős hatálylyal buzdít engemet,
Erős kezekkel megragadnom a
Fejem fölött lebegő diadalt:
Oh adj erőt imáddal, fegyvereimnek,
Lándsámat áldásoddal élesítsd,
Hogy áthatoljon Mowbray vértvasán
És adjon új fényt Gaunt János nevének
És fia hőstettében diadalt!
GAUNT.
Igaz ügyednek ég adjon segélyt!
Legyen kezed, mint villám, gyors s erős,
S csapásaid, kétszer megkétszerezve,
Mint szédítő mennydörgés, essenek
Zord ellenednek sisakos fejére.
Föl ifjú vér! Győzz s életben maradj!
Igaz ügyednek ég adjon segélyt!
Legyen kezed, mint villám, gyors s erős,
S csapásaid, kétszer megkétszerezve,
Mint szédítő mennydörgés, essenek
Zord ellenednek sisakos fejére.
Föl ifjú vér! Győzz s életben maradj!
BOLINGBROKE.
Szent György s igazság! segedelmet adj!
Szent György s igazság! segedelmet adj!
NORFOLK.
Intézze bármit ég s föld sorsomat,
Itt Richard trónusához híven él
Vagy hal egy hű, igaz s elszánt nemes.
Nem törte több örömmel soha rab
Szét lánczait, nem üdvözölte szentebb
Kéjjel szabadsága arany hajnalát:
Mint e repeső szív üdvözli, dicső
Harczának ünnepét, bősz ellenével.
Uram királyom, s mind, ti bajnokok,
Sok hosszú, boldog évet lássatok!
Szívem e harczra úgy száll, mintha kelne
Játékra csak. Igaznak nincs félelme.
Intézze bármit ég s föld sorsomat,
Itt Richard trónusához híven él
Vagy hal egy hű, igaz s elszánt nemes.
Nem törte több örömmel soha rab
Szét lánczait, nem üdvözölte szentebb
Kéjjel szabadsága arany hajnalát:
Mint e repeső szív üdvözli, dicső
Harczának ünnepét, bősz ellenével.
Uram királyom, s mind, ti bajnokok,
Sok hosszú, boldog évet lássatok!
Szívem e harczra úgy száll, mintha kelne
Játékra csak. Igaznak nincs félelme.
RICHARD.
Isten veled, lord. Megnyugtat, szemedben
Erény s vitézség lángit látnom egyben.
– Ints, marshalom! S előre bajvivók!
Isten veled, lord. Megnyugtat, szemedben
Erény s vitézség lángit látnom egyben.
– Ints, marshalom! S előre bajvivók!
MARSHAL.
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja!
Vedd e dsidát. Ég óvja az igazt.
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja!
Vedd e dsidát. Ég óvja az igazt.
BOLINGBROKE.
Falnál erősb hitemmel mondom: ámen.
Falnál erősb hitemmel mondom: ámen.
MARSHAL (egy tiszthez).
Vidd e dsidát Norfolk herczeghez el.
Vidd e dsidát Norfolk herczeghez el.
1. HÍRNÖK.
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja,
Áll Isten, és király, s ön ügyiben.
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni: hogy Mowbray Tamás
Norfolki herczeg hitlen, áruló
Isten, király s ő ellene. S merész
Szívvel kihívja e csatára őt!
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja,
Áll Isten, és király, s ön ügyiben.
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni: hogy Mowbray Tamás
Norfolki herczeg hitlen, áruló
Isten, király s ő ellene. S merész
Szívvel kihívja e csatára őt!
2. HÍRNÖK.
Itt áll Mowbray Tamás, norfolki herczeg,
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni Hereford Henrik ellen,
Hogy áruló, hitlen s gyalázatos,
Isten, Richard király s ő ellene.
S ügyében bízva, és a lovagi
Csatára készen, csak a jelre vár.
Itt áll Mowbray Tamás, norfolki herczeg,
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni Hereford Henrik ellen,
Hogy áruló, hitlen s gyalázatos,
Isten, Richard király s ő ellene.
S ügyében bízva, és a lovagi
Csatára készen, csak a jelre vár.
MARSHAL.
Föl, harsonák! Előre, harczosok! (Harsonák. A Király ledobja botját a küzdtérre.)
Megálljatok! – Botját ledobta a király!
Föl, harsonák! Előre, harczosok! (Harsonák. A Király ledobja botját a küzdtérre.)
Megálljatok! – Botját ledobta a király!
)
RICHARD.
Tegyék le a fegyvert s sisakjokat
És helyeikre visszatérjenek,
Mind vissza! Harsonák zendűljenek!
S halljátok meg tanácsunk végzetét.
Hogy birodalmunk földe, általa
Növelt vérrel fertőzve ne legyen.
S szemünk gyűlölvén a rokon karok
Által vadúl vert hazafisebek
Ádáz tekintetét; s mert hiszszük is, hogy
Csak nagyravágyás és sasröptü gőg
Sarkalta egymás ellen szívetek’
Irígy vetélyre, az lovalt föl így,
Fölverni békénk édes gyermek-álmát,
Országunk bölcsején s az fölriadva
Zörgő siket doboktól, harsonák
Viszhangverő réműletes zajától,
S a bősz aczélok döngetésitől,
Csöndes honunkból el fogná zavarni
A drága békét és min rokonink
Vérén tiporni kényszerítne minket:
– Száműzetéssel büntetünk azért.
Hereford öcsénk! míg kétszer öt nyarat
Nem ér dús földeinken a kalász,
Ne merj megjönni fejvesztés alatt,
Hanem az idegen földét taposd.
Tegyék le a fegyvert s sisakjokat
És helyeikre visszatérjenek,
Mind vissza! Harsonák zendűljenek!
| Határzatunk’ fogjuk kimondani. | (Hosszas harsonázás.) |
| (A két bajvívóhoz.) Jertek közelb! |
Hogy birodalmunk földe, általa
Növelt vérrel fertőzve ne legyen.
S szemünk gyűlölvén a rokon karok
Által vadúl vert hazafisebek
Ádáz tekintetét; s mert hiszszük is, hogy
Csak nagyravágyás és sasröptü gőg
Sarkalta egymás ellen szívetek’
Irígy vetélyre, az lovalt föl így,
Fölverni békénk édes gyermek-álmát,
Országunk bölcsején s az fölriadva
Zörgő siket doboktól, harsonák
Viszhangverő réműletes zajától,
S a bősz aczélok döngetésitől,
Csöndes honunkból el fogná zavarni
A drága békét és min rokonink
Vérén tiporni kényszerítne minket:
– Száműzetéssel büntetünk azért.
Hereford öcsénk! míg kétszer öt nyarat
Nem ér dús földeinken a kalász,
Ne merj megjönni fejvesztés alatt,
Hanem az idegen földét taposd.
BOLINGBROKE.
Legyen, mint rendeléd. Egy vigaszom,
Hogy az a nap, mely téged melegít,
Süt engem is, s hint fényt arany sugára
Trónodra és a bujdosó utára!
Legyen, mint rendeléd. Egy vigaszom,
Hogy az a nap, mely téged melegít,
Süt engem is, s hint fényt arany sugára
Trónodra és a bujdosó utára!
RICHARD.
Norfolk! súlyosb a sors, mi vár reád,
Mit ajkam is haboz kimondani.
A lassú órák nem vetnek határt
Száműzetésed hosszú idejének.
Reményt nem engedő szó: örökös
Száműzetés a sorsod, hogy soha
Vissza ne térj halálos bűn alatt!
Norfolk! súlyosb a sors, mi vár reád,
Mit ajkam is haboz kimondani.
A lassú órák nem vetnek határt
Száműzetésed hosszú idejének.
Reményt nem engedő szó: örökös
Száműzetés a sorsod, hogy soha
Vissza ne térj halálos bűn alatt!
NORFOLK.
Nehéz itélet, oh király, minőt
Nem vártam volna kegyes ajkaidról.
Jutalmat ah! nem ily nagy büntetést
– Kidobva lenni a világba így –
Érdemle szolgád, felséges kezedtől.
A nyelvet, melyet negyven éven át
Ajkam beszélt, ez édes anyai
Nyelvet, hajh el kell már felejtenem.
E percztől fogva ajkam már hasonló
Hárfára, lantra, melynek húrja nincs.
Zárt hangszer az, vagy hogyha nyitva is,
De rajta játszni nem tudó kezek
Közé kerűle. Ajkam, fogaim
Két rácsa közzé zártad nyelvemet,
S a meg-nem-értetés, mi zordonan,
Sötéten őrzi börtön-ajtait!
Öreg vagyok: új dajkaszót tanúlni
S gyügyögni újra, kis gyerek gyanánt.
Itéleted hát szótalan halál, mely
Ajkamtúl a szó hő lehét fogá el!
Nehéz itélet, oh király, minőt
Nem vártam volna kegyes ajkaidról.
Jutalmat ah! nem ily nagy büntetést
– Kidobva lenni a világba így –
Érdemle szolgád, felséges kezedtől.
A nyelvet, melyet negyven éven át
Ajkam beszélt, ez édes anyai
Nyelvet, hajh el kell már felejtenem.
E percztől fogva ajkam már hasonló
Hárfára, lantra, melynek húrja nincs.
Zárt hangszer az, vagy hogyha nyitva is,
De rajta játszni nem tudó kezek
Közé kerűle. Ajkam, fogaim
Két rácsa közzé zártad nyelvemet,
S a meg-nem-értetés, mi zordonan,
Sötéten őrzi börtön-ajtait!
Öreg vagyok: új dajkaszót tanúlni
S gyügyögni újra, kis gyerek gyanánt.
Itéleted hát szótalan halál, mely
Ajkamtúl a szó hő lehét fogá el!
RICHARD.
Hijába a bú! nem használhat az.
Itéletünkre késő a panasz!
Hijába a bú! nem használhat az.
Itéletünkre késő a panasz!
NORFOLK.
Isten veled hát, honom verőfénye!
Isten veled hát, honom verőfénye!
| Lakásom árny és örök bánat éje. | (Indúl.) |
RICHARD.
Megállj s magaddal vígy egy esküszót.
Tegyétek itt kardom keresztire
Száműzött kezetek’, s esküdjetek
Isten iránti hitetekre (mert
– Magunk irántitól föloldalak),
Hogy úgy segítsen Isten bennetek,
A mint soha barátok nem leendtek,
Sőt egymás arczát elkerűlitek,
Üdvözletet vagy szót sem váltotok,
Mely itt eredt gyűlölségtek viharját
Lecsillapítná; sem szándékosan
Nem jöttök egybe, összeesküvés
Tervét forralni ellenünk, hazánk
S kormányunk ellen.
Megállj s magaddal vígy egy esküszót.
Tegyétek itt kardom keresztire
Száműzött kezetek’, s esküdjetek
Isten iránti hitetekre (mert
– Magunk irántitól föloldalak),
Hogy úgy segítsen Isten bennetek,
A mint soha barátok nem leendtek,
Sőt egymás arczát elkerűlitek,
Üdvözletet vagy szót sem váltotok,
Mely itt eredt gyűlölségtek viharját
Lecsillapítná; sem szándékosan
Nem jöttök egybe, összeesküvés
Tervét forralni ellenünk, hazánk
S kormányunk ellen.
BOLINGBROKE.
| Én megesküszöm. |
NORFOLK.
Esküszöm én is.
Esküszöm én is.
BOLINGBROKE.
Vitánknak. Eddig, hogyha a király
Engedte voln’: egyikünk lelke már
A puszta légben bolygna, számüzötten
Testünk törékeny sírjából, mikép
Most testeink száműzve a hazából:
Valld hát be bűnödet, míg útra kelsz.
Távol visz útad, ne hurczold a bűn
Nehéz súlyát magaddal, lelkeden.
| Norfolk, vége itt |
Engedte voln’: egyikünk lelke már
A puszta légben bolygna, számüzötten
Testünk törékeny sírjából, mikép
Most testeink száműzve a hazából:
Valld hát be bűnödet, míg útra kelsz.
Távol visz útad, ne hurczold a bűn
Nehéz súlyát magaddal, lelkeden.
NORFOLK.
Nem, Bolingbroke! Ha áruló valék:
Legyen nevem örökre kitörűlve
Az élet könyviből s száműzve lelkem
A szent egekbül, mint most innen én!
De tudja ég s te s én: te mi valál
S hajh, nem soká tudandja a király!
Isten veled, királyom. Én, tudom,
Nem tévedendek el, bármely uton:
Nem, Bolingbroke! Ha áruló valék:
Legyen nevem örökre kitörűlve
Az élet könyviből s száműzve lelkem
A szent egekbül, mint most innen én!
De tudja ég s te s én: te mi valál
S hajh, nem soká tudandja a király!
Isten veled, királyom. Én, tudom,
Nem tévedendek el, bármely uton:
| Hazám’ kivéve, minden út enyém! | (El.) |
RICHARD (Gaunt-hoz).
Bátyám! szemednek borús tűkörén
Lelkednek olvasom baját. Komor
Tekinteted, fiad itéletéből
Négy évet kitörült. (Bolingbrokehoz.) Hat tél után
Térj vissza s üdvözölni fog szivünk.
Bátyám! szemednek borús tűkörén
Lelkednek olvasom baját. Komor
Tekinteted, fiad itéletéből
Négy évet kitörült. (Bolingbrokehoz.) Hat tél után
Térj vissza s üdvözölni fog szivünk.
BOLINGBROKE.
Egy kurta szóban mily hosszú idő van!
Négy tél fagyát és négy tavasz lehét
Elnyelte egy szó, a királyi ajkon.
Egy kurta szóban mily hosszú idő van!
Négy tél fagyát és négy tavasz lehét
Elnyelte egy szó, a királyi ajkon.
GAUNT.
Köszönöm, óh király, ha kedvemért
Négy kínos évet eltörülsz fiam
Száműzetésiből. Bár hasztalan!
Mert mielőtt lejárna a hat év is,
Cserélve holdját s tünde napjait,
Olaj-fogyott lámpámnak pislogását
Kioltja addig kór s végetlen éj,
Egy-újjnyi gyertyám körömig leégend
S fia jöttén, hajh! a halott nem örvend!
Köszönöm, óh király, ha kedvemért
Négy kínos évet eltörülsz fiam
Száműzetésiből. Bár hasztalan!
Mert mielőtt lejárna a hat év is,
Cserélve holdját s tünde napjait,
Olaj-fogyott lámpámnak pislogását
Kioltja addig kór s végetlen éj,
Egy-újjnyi gyertyám körömig leégend
S fia jöttén, hajh! a halott nem örvend!
RICHARD.
Ej, bátya, még sok év előtted áll.
Ej, bátya, még sok év előtted áll.
GAUNT.
Te egy perczet sem adhatsz, óh király!
Megrövidíthedd búval napomat;
De hatalmad csak egy hajnalt sem ad.
Segíthedd, barázdálni, az időt;
De nem simíthatsz el csak egy redőt.
Megölni engem elég egy szavad;
Új éltet egész országod nem ad!
Te egy perczet sem adhatsz, óh király!
Megrövidíthedd búval napomat;
De hatalmad csak egy hajnalt sem ad.
Segíthedd, barázdálni, az időt;
De nem simíthatsz el csak egy redőt.
Megölni engem elég egy szavad;
Új éltet egész országod nem ad!
RICHARD.
Nem én, tanácsunk száműzé fiad’.
S szavazatod’ te is reá adád.
Mért vádolod most ez ítéletet?
Nem én, tanácsunk száműzé fiad’.
S szavazatod’ te is reá adád.
Mért vádolod most ez ítéletet?
GAUNT.
Kóstolva édes sok falat, s savanyt
Szül a gyomorban. A bíró szava
Volt, a mit kérdél; bár kérdéd vala
Inkább az apát. Oh ha idegen:
Tán kedvezőbb lett voln’ ítéletem!
A részrehajlást kerülém – s ez által
Szóm ennen éltemet metszette által!
Ah! vártam is, ha mondanák: hogy én
Envéremhez mért voltam oly kemény!
De tétovázó nyelvem zord szavát,
Mely engem ölt meg, te helyben hagyád!
Kóstolva édes sok falat, s savanyt
Szül a gyomorban. A bíró szava
Volt, a mit kérdél; bár kérdéd vala
Inkább az apát. Oh ha idegen:
Tán kedvezőbb lett voln’ ítéletem!
A részrehajlást kerülém – s ez által
Szóm ennen éltemet metszette által!
Ah! vártam is, ha mondanák: hogy én
Envéremhez mért voltam oly kemény!
De tétovázó nyelvem zord szavát,
Mely engem ölt meg, te helyben hagyád!
RICHARD.
| Öcsém, Isten veled! Bátya, végy bucsút. | (Harsonák. Richard, Kisérettel el.) |
AUMERLE.
Isten veled! Mit most nem tudhatunk,
Tudasd levélben, távol utaidról!
Isten veled! Mit most nem tudhatunk,
Tudasd levélben, távol utaidról!
MARSHAL.
Uram, nem búcsuzom; veled megyek,
A míg hazánk határi engedik.
Uram, nem búcsuzom; veled megyek,
A míg hazánk határi engedik.
GAUNT.
Szavakban ily fösvény mi okra vagy?
Barátidhoz nincs egy bucsú-szavad?
Szavakban ily fösvény mi okra vagy?
Barátidhoz nincs egy bucsú-szavad?
BOLINGBROKE.
Kevés van, hogy tőled búcsuzzam is!
Pazarnak kéne lennem a szavakkal,
A tele szív buját kiönteni.
Kevés van, hogy tőled búcsuzzam is!
Pazarnak kéne lennem a szavakkal,
A tele szív buját kiönteni.
GAUNT.
Búd: csak a távollét egy ideig.
Búd: csak a távollét egy ideig.
BOLINGBROKE.
Öröm ha távol: bú jelentkezik.
Öröm ha távol: bú jelentkezik.
GAUNT.
Mi a hat év? Oly gyorsan elrepül!
Mi a hat év? Oly gyorsan elrepül!
BOLINGBROKE.
Örömben! Oh de búban, egyedül!
Örömben! Oh de búban, egyedül!
GAUNT.
Mondd, hogy te jókedvedből utazol.
Mondd, hogy te jókedvedből utazol.
BOLINGBROKE.
Szívem sóhajja, a mely érzi jól,
Hogy száműzött, csak meghazudtoland.
Szívem sóhajja, a mely érzi jól,
Hogy száműzött, csak meghazudtoland.
GAUNT.
A bujdosó lépés nehéz sulyát
Nézd durva kőnek, melybe foglalod
A visszatérést, szép gyémánt gyanánt!
A bujdosó lépés nehéz sulyát
Nézd durva kőnek, melybe foglalod
A visszatérést, szép gyémánt gyanánt!
BOLINGBROKE.
Sőt minden egy nyom, mely tovább viszen,
Azt jelölendi, milyen messzi estem
Gyémántjaimtól, miket szereték.
A hosszú vándorút, melyet teszek,
Mesterlegényként, idegen országon,
Más tanuságot kincsemül nem ad:
Mint vándorkönyvet, bútól láttamozva!
Sőt minden egy nyom, mely tovább viszen,
Azt jelölendi, milyen messzi estem
Gyémántjaimtól, miket szereték.
A hosszú vándorút, melyet teszek,
Mesterlegényként, idegen országon,
Más tanuságot kincsemül nem ad:
Mint vándorkönyvet, bútól láttamozva!
GAUNT.
Minden hely, mit az ég sugára süt,
Üdv- és szerencserév a bölcs előtt.
Tanítson erre téged is a szükség:
Legjobb tanító ez, legfőbb erény.
Gondold: nem téged űz el a király,
Te száműzéd őt! A bánat sulyosb,
Ha érzi, hogy roskadva viselik.
Menj s mondd: apád küldött tapasztalásért,
S nem a király űzött ki. Vagy hitesd el
Magaddal, hogy a lég itt dögveszes
S egészségesb vidékre utazol.
A mit szíved szeret, gondold, hogy az
Ott van, hová mészsz, nem hátad mögött.
Képzeld zenésznek a dalos madárt,
Dús szőnyegül nézd a zöld pázsitot,
Nőkűl a rét virágit, s lépteid’
A gyönyörök tánczának, kéjben úszva.
A búnak nincs hatalma a fölött,
Ki megveti, vagy kikaczagja őt!
Minden hely, mit az ég sugára süt,
Üdv- és szerencserév a bölcs előtt.
Tanítson erre téged is a szükség:
Legjobb tanító ez, legfőbb erény.
Gondold: nem téged űz el a király,
Te száműzéd őt! A bánat sulyosb,
Ha érzi, hogy roskadva viselik.
Menj s mondd: apád küldött tapasztalásért,
S nem a király űzött ki. Vagy hitesd el
Magaddal, hogy a lég itt dögveszes
S egészségesb vidékre utazol.
A mit szíved szeret, gondold, hogy az
Ott van, hová mészsz, nem hátad mögött.
Képzeld zenésznek a dalos madárt,
Dús szőnyegül nézd a zöld pázsitot,
Nőkűl a rét virágit, s lépteid’
A gyönyörök tánczának, kéjben úszva.
A búnak nincs hatalma a fölött,
Ki megveti, vagy kikaczagja őt!
BOLINGBROKE.
Oh hordhatunk-e markunkban tüzet:
Azért, ha jég-kaukázra gondolunk?
Megszűnik-e az éhség mardosása:
Ha képzelődünk dús ebéd felől?
A tél havában meztelen heverve:
Hő nyárról álmodozni lehet-e?
Oh nem! Kínosb lesz még a szív keserve,
Mellette állván az üdv képzete!
A bú marása úgy legmérgesebb,
Ha rágja s föl nem metszi a sebet!
Oh hordhatunk-e markunkban tüzet:
Azért, ha jég-kaukázra gondolunk?
Megszűnik-e az éhség mardosása:
Ha képzelődünk dús ebéd felől?
A tél havában meztelen heverve:
Hő nyárról álmodozni lehet-e?
Oh nem! Kínosb lesz még a szív keserve,
Mellette állván az üdv képzete!
A bú marása úgy legmérgesebb,
Ha rágja s föl nem metszi a sebet!
GAUNT.
Jer, jer, fiam! megmutatom az útat!
Korodban, én megváltam volna rég!
Jer, jer, fiam! megmutatom az útat!
Korodban, én megváltam volna rég!
BOLINGBROKE.
Isten veled, hazám, te drága part!
Dajkám, anyám, mely még ölébe’ tart!
Bármerre járjak, annyit mondhatok:
Isten veled, hazám, te drága part!
Dajkám, anyám, mely még ölébe’ tart!
Bármerre járjak, annyit mondhatok:
| Száműzve bár, de híved maradok! | (Mind el.) |
