II. SZÍN.
A walesi part. Háttérben kastély látszik.
Harsonák, hadi zene. Richard Király, Carlislei püspök, Aumerle, Katonaság jönnek.
RICHARD.
Barkloughly-kastélynak mondátok azt ott?
Barkloughly-kastélynak mondátok azt ott?
AUMERLE.
Igen, uram. S hogy tetszik itt a lég
Felségednek, a tengeré után?
Igen, uram. S hogy tetszik itt a lég
Felségednek, a tengeré után?
RICHARD.
Felette jól; sirhatnám örömemben,
Hogy birodalmam földén állhatok.
Oh drága föld, kezemmel üdvözöllek,
Míg árulók patkókkal tipranak.
Mint hű anya, rég látott gyermekét
Föllelve, köny- s mosolylyal játszadoz:
Úgy üdvözlek, mosolygva, sirva én,
S megsimogatlak e királyi kézzel.
Oh ne tápláld királyod ellenit,
Ne adj gyönyört, kéjt holló-vágyaiknak;
Útjokba küldd a pókot, mérgivel,
S a ronda békát, hogy az áruló
Láb megriadjon, mely téged merész
Lépésivel vadul tiporni jő.
Hints útaikra szurdaló csalánt,
S ha kebleden virágot szedni nyúlnak:
Őrzesd kigyóval, mely két nyelvet öltsön
Bántóira s halálos mérgivel
Királyod ellenségit ölje meg.
Ne nevessétek bohó szavam’, urak:
E föld fölérez még s köveiből
Hősök születnek, míg királyukat
Rút árulás el bírná tiprani.
Felette jól; sirhatnám örömemben,
Hogy birodalmam földén állhatok.
Oh drága föld, kezemmel üdvözöllek,
Míg árulók patkókkal tipranak.
Mint hű anya, rég látott gyermekét
Föllelve, köny- s mosolylyal játszadoz:
Úgy üdvözlek, mosolygva, sirva én,
S megsimogatlak e királyi kézzel.
Oh ne tápláld királyod ellenit,
Ne adj gyönyört, kéjt holló-vágyaiknak;
Útjokba küldd a pókot, mérgivel,
S a ronda békát, hogy az áruló
Láb megriadjon, mely téged merész
Lépésivel vadul tiporni jő.
Hints útaikra szurdaló csalánt,
S ha kebleden virágot szedni nyúlnak:
Őrzesd kigyóval, mely két nyelvet öltsön
Bántóira s halálos mérgivel
Királyod ellenségit ölje meg.
Ne nevessétek bohó szavam’, urak:
E föld fölérez még s köveiből
Hősök születnek, míg királyukat
Rút árulás el bírná tiprani.
PÜSPÖK.
Uram, ne félj; ki királylyá teve,
Meg is bír, bárki ellen védeni.
Az ég segélyét meg kell ám ragadni,
Mellőzni nem, mert ég ha jót akar,
S mi megvetők azt: vakmerően el-
Taszítjuk a kegyelmet, mit ajánl.
Uram, ne félj; ki királylyá teve,
Meg is bír, bárki ellen védeni.
Az ég segélyét meg kell ám ragadni,
Mellőzni nem, mert ég ha jót akar,
S mi megvetők azt: vakmerően el-
Taszítjuk a kegyelmet, mit ajánl.
AUMERLE.
Azaz, felettébb hanyagok vagyunk;
S Bolingbroke addig, míg mi bízva itt
Mit sem teszünk, erőben gyarapúl.
Azaz, felettébb hanyagok vagyunk;
S Bolingbroke addig, míg mi bízva itt
Mit sem teszünk, erőben gyarapúl.
RICHARD.
Csüggedt szavú te! hát azt sem tudod,
Hogy míg az ég elrejti fényszemét
S túl-földön azzal más világra néz,
Itt tolvajok, rablók látatlanul
Üzik veszélyes mesterségöket;
De föld alatti útjából ha újra
Tüzet vet a nap kelet ormira
S a bűnbarlangba szórja fény-nyilát:
Akkor gyilok, rablás s a ronda bűn
– Az éj-palást letépve vállaikról –
Önnönmagától reszket, meztelen!
Így jár a tolvaj áruló Borlingbroke,
Ki itt az éjen át tombolva dőzsölt,
Míg mink a föld túl-oldalán valánk:
Most trónba lépni hogyha lát megint,
Pirulva rejti árulásit el,
A napvilágot nem tűrhetve, csak
Reszket, magától félve, rút bünében.
A nagy sivár tenger minden vize
Sem mossa el fölkent király fejéről
A balzsamot, se földiek szava
Az úrtól tett királyt le nem teszi.
S a hány vitézt Bolingbroke ellenünk
Fegyverbe állít: arany-koronánk
Védéül annyi égi angyal áll;
S ember lehull, hol angyalok csatáznak,
Az igazat szent Isten védi meg.
Salisbury jő.
Isten hozott, lord. Messze van hadad?
Csüggedt szavú te! hát azt sem tudod,
Hogy míg az ég elrejti fényszemét
S túl-földön azzal más világra néz,
Itt tolvajok, rablók látatlanul
Üzik veszélyes mesterségöket;
De föld alatti útjából ha újra
Tüzet vet a nap kelet ormira
S a bűnbarlangba szórja fény-nyilát:
Akkor gyilok, rablás s a ronda bűn
– Az éj-palást letépve vállaikról –
Önnönmagától reszket, meztelen!
Így jár a tolvaj áruló Borlingbroke,
Ki itt az éjen át tombolva dőzsölt,
Míg mink a föld túl-oldalán valánk:
Most trónba lépni hogyha lát megint,
Pirulva rejti árulásit el,
A napvilágot nem tűrhetve, csak
Reszket, magától félve, rút bünében.
A nagy sivár tenger minden vize
Sem mossa el fölkent király fejéről
A balzsamot, se földiek szava
Az úrtól tett királyt le nem teszi.
S a hány vitézt Bolingbroke ellenünk
Fegyverbe állít: arany-koronánk
Védéül annyi égi angyal áll;
S ember lehull, hol angyalok csatáznak,
Az igazat szent Isten védi meg.
Salisbury jő.
Isten hozott, lord. Messze van hadad?
)
SALISBURY.
Sem messze, sem közel, felség, csupán
E gyönge karban. Nyelvem bút beszél
S kétségbesésnél nincs egyéb szava.
Egy napi késés, félek, éjt boríta
Minden napodra, oh felséges úr.
A tegnapot hozd vissza – és tizenkét
Ezer vitézed azzal visszajő.
Ma, oh ma! késő, gyász-ma! mindened’
Ez egy napért kell mind elvesztened,
Mert hadaink holt-híredet vevén,
Átmentek! – Árván, így maradtam én!
Sem messze, sem közel, felség, csupán
E gyönge karban. Nyelvem bút beszél
S kétségbesésnél nincs egyéb szava.
Egy napi késés, félek, éjt boríta
Minden napodra, oh felséges úr.
A tegnapot hozd vissza – és tizenkét
Ezer vitézed azzal visszajő.
Ma, oh ma! késő, gyász-ma! mindened’
Ez egy napért kell mind elvesztened,
Mert hadaink holt-híredet vevén,
Átmentek! – Árván, így maradtam én!
AUMERLE.
Erőt, uram! Mért sápad arczod el?
Erőt, uram! Mért sápad arczod el?
RICHARD.
Imént még húszezernek vére égett
Arczomban. Elfutottak. S e miatt
Nincs-é okom halványnak lenni, míg
Meg-annyi vér arczomba gyűl megint?
Ki megmaradni vágy, tőlem szalad,
Mert büszkeségem napja lehalad!
Imént még húszezernek vére égett
Arczomban. Elfutottak. S e miatt
Nincs-é okom halványnak lenni, míg
Meg-annyi vér arczomba gyűl megint?
Ki megmaradni vágy, tőlem szalad,
Mert büszkeségem napja lehalad!
AUMERLE.
Vigasztalódj’; gondold meg, hogy ki vagy?
Vigasztalódj’; gondold meg, hogy ki vagy?
RICHARD.
Majd elfelejtém! – Nem vagyok király?
Ébredj föl, lomha felség! Aluszol.
Nem húszezer már a király neve?
Föl, föl, nevem! Egy rossz alattvaló kelt
Csak ellened! Mit néztek így, alá,
Király kedvelti? Nem vagyunk-e felség?
Föl s égre nézzünk. Bátyánk York, tudom,
Elég erős minket megóvni még.
Ki jő?
Scroop jő.
Majd elfelejtém! – Nem vagyok király?
Ébredj föl, lomha felség! Aluszol.
Nem húszezer már a király neve?
Föl, föl, nevem! Egy rossz alattvaló kelt
Csak ellened! Mit néztek így, alá,
Király kedvelti? Nem vagyunk-e felség?
Föl s égre nézzünk. Bátyánk York, tudom,
Elég erős minket megóvni még.
Ki jő?
Scroop jő.
SCROOP.
Legyen több jó napod, szerencséd,
Fölséges úr, mint én hirűl hozok.
Legyen több jó napod, szerencséd,
Fölséges úr, mint én hirűl hozok.
RICHARD.
Fülem, szivem készen van egyaránt;
A legrosszabb, mit mondhatsz is, világi
Vesztés csupán. Szólj, veszve trónusom?
Gondot adott csak, s gondot veszteni
Kész nyereség. Oly nagyra vágy Bolingbroke,
Mint én vagyok? – Nagyobb nem is lehet,
Ha Istent szolgál; azt szolgálom én is,
És így egyenlő társ vagyok vele.
Föllázad népem? – Nem gátolhatom,
Bár Isten ellen szintúgy szeg hitet,
Mint ellenem. – Kiálts vészt, gyászt! – Halál
A legnagyobb; de az is ránk talál.
Fülem, szivem készen van egyaránt;
A legrosszabb, mit mondhatsz is, világi
Vesztés csupán. Szólj, veszve trónusom?
Gondot adott csak, s gondot veszteni
Kész nyereség. Oly nagyra vágy Bolingbroke,
Mint én vagyok? – Nagyobb nem is lehet,
Ha Istent szolgál; azt szolgálom én is,
És így egyenlő társ vagyok vele.
Föllázad népem? – Nem gátolhatom,
Bár Isten ellen szintúgy szeg hitet,
Mint ellenem. – Kiálts vészt, gyászt! – Halál
A legnagyobb; de az is ránk talál.
SCROOP.
Örűlök, hogy felséged a sötét
Balsors hirére így fegyverzve van.
Mint vésznapon a felhőszakadás,
Mely földagaszt minden ezüst folyót,
Hogy vízbe fojtja partját, mintha csak
Szétfolyna könyben az egész világ:
Úgy áradoz Bolingbroke bősz dühe
Túl partjain, s szegény országodat
Vassal födi s vasnál keményb szivekkel.
Őszek borítják kopasz homlokuk’
Sisakkal ellened, lányhangu ifjak
Erőtetik zord hangra torkukat
S pánczélba búnak ellened, király!
Alamizsnásid is, kétszerte gyilkos
Ébenfa ijt görbítnek ellened;
Sőt nők is hoznak rozsdás nyársakat,
Mind ellened! Agg, ifjú pártot üt,
S több baj, mint elmondhatnám, mindenütt!
Örűlök, hogy felséged a sötét
Balsors hirére így fegyverzve van.
Mint vésznapon a felhőszakadás,
Mely földagaszt minden ezüst folyót,
Hogy vízbe fojtja partját, mintha csak
Szétfolyna könyben az egész világ:
Úgy áradoz Bolingbroke bősz dühe
Túl partjain, s szegény országodat
Vassal födi s vasnál keményb szivekkel.
Őszek borítják kopasz homlokuk’
Sisakkal ellened, lányhangu ifjak
Erőtetik zord hangra torkukat
S pánczélba búnak ellened, király!
Alamizsnásid is, kétszerte gyilkos
Ébenfa ijt görbítnek ellened;
Sőt nők is hoznak rozsdás nyársakat,
Mind ellened! Agg, ifjú pártot üt,
S több baj, mint elmondhatnám, mindenütt!
RICHARD.
Jól, jól elmondtad ezt a bús mesét.
Hol a wiltshirei gróf? hol van Bagot?
Hol Green? Hová lett Bushy? Hogy’ hagyák
Veszélyes ellenünket, gáttalan
Így birtokunkra törni? Hogyha győzünk:
Fejök lesz érte váltság! – Fogadom,
Békét kötöttek Bolingbroke-kal ők is!
Jól, jól elmondtad ezt a bús mesét.
Hol a wiltshirei gróf? hol van Bagot?
Hol Green? Hová lett Bushy? Hogy’ hagyák
Veszélyes ellenünket, gáttalan
Így birtokunkra törni? Hogyha győzünk:
Fejök lesz érte váltság! – Fogadom,
Békét kötöttek Bolingbroke-kal ők is!
SCROOP.
Békét, valóban. Békén vannak ők.
Békét, valóban. Békén vannak ők.
RICHARD.
Oh nyomorúk! kigyók! hitetlenek!
Kutyák, farkcsóválók mindenkinek!
Háromszor három Júdás! Viperák!
Itt melengettem – s most vérembe rág!
Békét kötöttek? – Majd készítek én
Harczot nekik, a pokol fenekén…
Oh nyomorúk! kigyók! hitetlenek!
Kutyák, farkcsóválók mindenkinek!
Háromszor három Júdás! Viperák!
Itt melengettem – s most vérembe rág!
Békét kötöttek? – Majd készítek én
Harczot nekik, a pokol fenekén…
SCROOP.
Oh látom, a legédesb szeretet,
Ha megfordul, vad gyűlöletre vál.
Vedd vissza átkod’. Fejökkel köték
S nem kézzel ők a békét. Szörnyü bék’!
Kínos halált szenvedtek ők; megölve
S elásva vannak rideg öblü földbe!
Oh látom, a legédesb szeretet,
Ha megfordul, vad gyűlöletre vál.
Vedd vissza átkod’. Fejökkel köték
S nem kézzel ők a békét. Szörnyü bék’!
Kínos halált szenvedtek ők; megölve
S elásva vannak rideg öblü földbe!
AUMERLE.
Hát, Bushy, Green, s a wiltshirei gróf, halott?
Hát, Bushy, Green, s a wiltshirei gróf, halott?
SCROOP.
Igen. Bristolba’ hullt le a fejök.
Igen. Bristolba’ hullt le a fejök.
AUMERLE.
S atyám, a herczeg, merre van hadával?
S atyám, a herczeg, merre van hadával?
RICHARD.
Mindegy, akárhol. Vígaszt senki se
Szóljon. Beszéljünk sírról, gyász- s halálról.
A porba, sírva, véssünk sírirat
Betűit. Vagy tegyünk végrendelést;
– De mégse! Hisz miről is rendelkeznénk,
Mint hogy a sírnak hagyjuk tetemünk’!
Bolingbroke-é bizalmunk, életünk;
Az egy halál csak, a mi még mienk!
S az a kevés szikár föld, a mi még ez
Elomló csontvázt befödni elég lesz.
Az Istenért! üljünk a földre le,
S mondjunk mesét, királyok estiről:
Ezt mint tevék le, mint esett el az,
Ezt mint kisérték, a kiket megölt,
Azt nője ölte, úgy fojták meg ezt!
Megölve mind! Mert a keretbe’, mely
Király halandó homlokát köríti,
Udvart a vén halál tart, s e bohócz
Gúnyt szórva űl ott s pompáját vigyorgja.
Még lélekzelni hagyja, egy kicsinyt
Játszodni is királydit: féljenek
Tekintetétől, míg magárul ő is
Kezd képzelődni, hogy tán így vagy úgy,
Romolhatatlan érczű teste van;
S ha elhivé: akkor jő s egy silány
Szálkával ezt az érczet átdöfi –
S jó éjszakát, király! – Mit süvegeltek? –
Mért húsnak, vérnek e gúnytisztelet?
El e szokásos czifra hódolattal!
Csak félreismerétek engemet!
Kenyérrel élek, mint ti, éhezem,
Szűkölködöm, busúlok… Így tehát
Ki mondaná még, hogy király vagyok?
Mindegy, akárhol. Vígaszt senki se
Szóljon. Beszéljünk sírról, gyász- s halálról.
A porba, sírva, véssünk sírirat
Betűit. Vagy tegyünk végrendelést;
– De mégse! Hisz miről is rendelkeznénk,
Mint hogy a sírnak hagyjuk tetemünk’!
Bolingbroke-é bizalmunk, életünk;
Az egy halál csak, a mi még mienk!
S az a kevés szikár föld, a mi még ez
Elomló csontvázt befödni elég lesz.
Az Istenért! üljünk a földre le,
S mondjunk mesét, királyok estiről:
Ezt mint tevék le, mint esett el az,
Ezt mint kisérték, a kiket megölt,
Azt nője ölte, úgy fojták meg ezt!
Megölve mind! Mert a keretbe’, mely
Király halandó homlokát köríti,
Udvart a vén halál tart, s e bohócz
Gúnyt szórva űl ott s pompáját vigyorgja.
Még lélekzelni hagyja, egy kicsinyt
Játszodni is királydit: féljenek
Tekintetétől, míg magárul ő is
Kezd képzelődni, hogy tán így vagy úgy,
Romolhatatlan érczű teste van;
S ha elhivé: akkor jő s egy silány
Szálkával ezt az érczet átdöfi –
S jó éjszakát, király! – Mit süvegeltek? –
Mért húsnak, vérnek e gúnytisztelet?
El e szokásos czifra hódolattal!
Csak félreismerétek engemet!
Kenyérrel élek, mint ti, éhezem,
Szűkölködöm, busúlok… Így tehát
Ki mondaná még, hogy király vagyok?
PÜSPÖK.
Uram, a bölcs nem sír jelen bajon,
De a jövő baj útját vágja el.
A félelem lehangol; félni hát
Az ellenségnek ád erőt, uram,
S így gyöngeséged önmagadnak árt.
Félj csak s megölnek; tán, ha küzdesz is, meg;
De küzdve halni: legyőzött halál;
Halj félve: hitvány rablélek valál!
Uram, a bölcs nem sír jelen bajon,
De a jövő baj útját vágja el.
A félelem lehangol; félni hát
Az ellenségnek ád erőt, uram,
S így gyöngeséged önmagadnak árt.
Félj csak s megölnek; tán, ha küzdesz is, meg;
De küzdve halni: legyőzött halál;
Halj félve: hitvány rablélek valál!
AUMERLE.
Apámnak serge volt. Kérdj hírt felőle;
Ha ép tag az: egész test lesz belőle.
Apámnak serge volt. Kérdj hírt felőle;
Ha ép tag az: egész test lesz belőle.
RICHARD (a püspöknek felelve).
Méltán dorgálsz! – De jövök már, kevély!
Én sem kiméllek, hát te se kimélj!
A félelemnek láza elmulék,
S föllelem magam’, a minő valék.
Szólj Scroop, hol leljük bátyám seregét?
Vidáman szólj, bár homlokod setét.
Méltán dorgálsz! – De jövök már, kevély!
Én sem kiméllek, hát te se kimélj!
A félelemnek láza elmulék,
S föllelem magam’, a minő valék.
Szólj Scroop, hol leljük bátyám seregét?
Vidáman szólj, bár homlokod setét.
SCROOP.
Minő az ég, derült vagy fölleges:
Abból szokás ítélni a napot.
Bús homlokomról ítélj s ne keress
Szavamba’ mást! Mást én nem mondhatok.
Beszédem a kínpad: egymás után
Hozom kíneszközim’: még hátra van
A rossza. Bátyád York, Herefordhoz állt
És mind föladta már az éjszakot;
S a déli rész is mind fegyverben áll – s ah
Mellette mind!
Minő az ég, derült vagy fölleges:
Abból szokás ítélni a napot.
Bús homlokomról ítélj s ne keress
Szavamba’ mást! Mást én nem mondhatok.
Beszédem a kínpad: egymás után
Hozom kíneszközim’: még hátra van
A rossza. Bátyád York, Herefordhoz állt
És mind föladta már az éjszakot;
S a déli rész is mind fegyverben áll – s ah
Mellette mind!
RICHARD.
Ki eltérítél a kétségbeesés
Szelíd útáról, melyen indulék!
Mit szólotok most? Van-e még vigasz?
Az égre, azt halálig gyűlölöm,
Ki még valami vígaszt szól nekem.
Flint-várba el! – Elhalni bánatomba’,
Király, királyi bútól földre nyomva.
Hadaim’ elbocsátom! Menjenek
Oda, hol a remény vetésinek
Van földje még! – Enyém mind oda van.
– Egy szót se! Minden tanács hasztalan.
| Elég! Légy átkozott, te, |
Szelíd útáról, melyen indulék!
Mit szólotok most? Van-e még vigasz?
Az égre, azt halálig gyűlölöm,
Ki még valami vígaszt szól nekem.
Flint-várba el! – Elhalni bánatomba’,
Király, királyi bútól földre nyomva.
Hadaim’ elbocsátom! Menjenek
Oda, hol a remény vetésinek
Van földje még! – Enyém mind oda van.
– Egy szót se! Minden tanács hasztalan.
AUMERLE.
Egy szót, uram –
Egy szót, uram –
RICHARD.
Ki még hizelgő vígaszszal kisért.
Küldjétek szét hadaim’! Oszoljanak.
| Hallgass! Kétszerte sért, |
Küldjétek szét hadaim’! Oszoljanak.
| Richard az éjfél, Bolingbroke a nap! | (Mind el.) |
