I. SZÍN.
London. Utcza.
Trombiták szólnak. A Walesi Herczeg, Gloster, Buckingham, Bourchier bibornok, s Mások jönnek.
BUCKINGHAM.
Üdv, herczegem, Londonban, székhelyén.
Üdv, herczegem, Londonban, székhelyén.
GLOSTER.
Üdv, gondjaimnak tárgya, drága öcs.
A terhes út mélává tette önt.
Üdv, gondjaimnak tárgya, drága öcs.
A terhes út mélává tette önt.
HERCZEG.
Nem, bátya; ám az úton ért boszúság
Unttá tevé azt, terhessé s komorrá:
Ez ünnepen több nagybátyám hiányzik.
Nem, bátya; ám az úton ért boszúság
Unttá tevé azt, terhessé s komorrá:
Ez ünnepen több nagybátyám hiányzik.
GLOSTER.
Herczeg, korának nem romlott erénye
Még nem hatolt be a csalárd világba,
S mást nem különböztet meg emberen,
Csupán a külszínt; a mi, tudja Isten,
A szivnek ritkán, vagy sohsem felel meg.
A nélkülözött nagybátyák vészesek;
Fönséged a méz szókat hallgatá,
De szíveik mérgét nem látta meg:
Ég óvja ettől s ál barátitól!
Herczeg, korának nem romlott erénye
Még nem hatolt be a csalárd világba,
S mást nem különböztet meg emberen,
Csupán a külszínt; a mi, tudja Isten,
A szivnek ritkán, vagy sohsem felel meg.
A nélkülözött nagybátyák vészesek;
Fönséged a méz szókat hallgatá,
De szíveik mérgét nem látta meg:
Ég óvja ettől s ál barátitól!
HERCZEG.
Az ál barátoktól! ők nem azok.
Az ál barátoktól! ők nem azok.
GLOSTER.
London birája jő üdvözleni.
A Lord Mayor és kisérete jön.
London birája jő üdvözleni.
A Lord Mayor és kisérete jön.
MAYOR.
Ég áldja, fenség, vídám jó napokkal!
Ég áldja, fenség, vídám jó napokkal!
HERCZEG.
Én azt hivém, anyám és York öcsém
Ut közt előbb találkoznak velünk.
Pih, csiga lett Hastings, hogy még se jő
Jelentni, jönnek-é, vagy sem.
Hastings jő.
| Önnek, lord, s mindnyájoknak köszönöm. – | (A Lord Mayor stb. el.) |
Ut közt előbb találkoznak velünk.
Pih, csiga lett Hastings, hogy még se jő
Jelentni, jönnek-é, vagy sem.
Hastings jő.
BUCKINGHAM.
Az izzadó lord jókor érkezik.
| Imé, |
HERCZEG.
Uram, köszöntöm. Nos! jön-é anyánk?
Uram, köszöntöm. Nos! jön-é anyánk?
HASTINGS.
Mi ok miatt, jó Isten tudja, én
Nem: a királyné, anyja, s öcscse York
Szentélybe menekültek; a kicsiny
Herczeg velem jött volna üdvözölni,
De anyja őt erővel visszatartá.
Mi ok miatt, jó Isten tudja, én
Nem: a királyné, anyja, s öcscse York
Szentélybe menekültek; a kicsiny
Herczeg velem jött volna üdvözölni,
De anyja őt erővel visszatartá.
BUCKINGHAM.
Pih! mily makacs, fonák tett tőlök ez.
Bibornok úr, akarja a királynét
Révenni, hogy azonnal küldje el
Fejdelmi bátyjához York herczeget?
S ha megtagadja, Hastings, tépje ki
Erővel is féltékeny karjaiból.
Pih! mily makacs, fonák tett tőlök ez.
Bibornok úr, akarja a királynét
Révenni, hogy azonnal küldje el
Fejdelmi bátyjához York herczeget?
S ha megtagadja, Hastings, tépje ki
Erővel is féltékeny karjaiból.
BIBORNOK.
Mylord Buckingham, hogyha gyönge szóm
York herczeget kivivja az anyától,
Úgy várjanak rá itt; de hogy ha nem hajt
Szelid szavamra, mentsen Isten attól,
Hogy sértsem a megáldott menedék
Szent szabadalmit! Ily nagy bűnt ezen
Egész országért el nem követek.
Mylord Buckingham, hogyha gyönge szóm
York herczeget kivivja az anyától,
Úgy várjanak rá itt; de hogy ha nem hajt
Szelid szavamra, mentsen Isten attól,
Hogy sértsem a megáldott menedék
Szent szabadalmit! Ily nagy bűnt ezen
Egész országért el nem követek.
BUCKINGHAM.
Mylord, ez a makacsság oktalan,
Ön oly kicsínyes s czerimóniás;
Inkább e durva korhoz mérje azt:
Nem sérti a szentélyt, kihozva őt.
Jótékonysága azt illette mindig,
Ki tette ált’ megérdemlé azon helyt,
Vagy fölkeresni azt elég eszes volt;
De York nem érdemelte, s nem kereste:
Azért nem is birhatja, úgy hiszem;
S ha azt kihozza onnan, a ki nincs ott,
Nem sért előjogot, sem szabadalmat.
Hallék gyakran menekvő férfiakról,
Hanem menekvő gyermekről soha.
Mylord, ez a makacsság oktalan,
Ön oly kicsínyes s czerimóniás;
Inkább e durva korhoz mérje azt:
Nem sérti a szentélyt, kihozva őt.
Jótékonysága azt illette mindig,
Ki tette ált’ megérdemlé azon helyt,
Vagy fölkeresni azt elég eszes volt;
De York nem érdemelte, s nem kereste:
Azért nem is birhatja, úgy hiszem;
S ha azt kihozza onnan, a ki nincs ott,
Nem sért előjogot, sem szabadalmat.
Hallék gyakran menekvő férfiakról,
Hanem menekvő gyermekről soha.
BIBORNOK.
Mylord, ez egyszer rá hagyom magam’
Vétetni. Hastings lord, eljön velem?
Mylord, ez egyszer rá hagyom magam’
Vétetni. Hastings lord, eljön velem?
HASTINGS.
Megyek, mylord.
Megyek, mylord.
HERCZEG.
Végezzenek gyorsan, jó lordjaim.
Gloster nagybátya, ha eljő öcsénk,
Koronázásig hol tartózkodunk?
Végezzenek gyorsan, jó lordjaim.
| (A Bibornok és Hastings el.) |
Koronázásig hol tartózkodunk?
GLOSTER.
A hol királyi fönséged kiván.
Ha szabad tanácslanom, nyugodja ki
Néhány napig magát a Towerben;
Aztán, a hol tetszik, s hol azt hiszi,
Legüditőbb s vidítóbb laknia.
A hol királyi fönséged kiván.
Ha szabad tanácslanom, nyugodja ki
Néhány napig magát a Towerben;
Aztán, a hol tetszik, s hol azt hiszi,
Legüditőbb s vidítóbb laknia.
HERCZEG.
Minden hely inkább tetszik, mint a Tower. –
Mondják, Julius Caesar épité.
Minden hely inkább tetszik, mint a Tower. –
Mondják, Julius Caesar épité.
)
GLOSTER.
Mondják, kegyes lord, ő kezdette volt,
S aztán koronkint meg-megújiták.
Mondják, kegyes lord, ő kezdette volt,
S aztán koronkint meg-megújiták.
HERCZEG.
Van róla emlék, vagy csak hagyományul
Szállt korrul korra, hogy ő épité?
Van róla emlék, vagy csak hagyományul
Szállt korrul korra, hogy ő épité?
GLOSTER.
Kegyes lord, irva van.
Kegyes lord, irva van.
HERCZEG.
S ha meg se volna irva, azt hiszem,
Az igazságnak élni kéne folyvást,
Örökbe hagyva az utóvilágra,
Egész a végső ítéletnapig.
S ha meg se volna irva, azt hiszem,
Az igazságnak élni kéne folyvást,
Örökbe hagyva az utóvilágra,
Egész a végső ítéletnapig.
GLOSTER (félre).
A kora bölcs, mondják, nem él soká.
A kora bölcs, mondják, nem él soká.
HERCZEG.
Mit mond, nagybátya?
Mit mond, nagybátya?
GLOSTER.
Irás ne’kül hogy a hir él soká.
Egy szóra kettős morált fektetek.
Irás ne’kül hogy a hir él soká.
| S így, mint a Vétek a bohózatokban, | (Félre.) |
HERCZEG.
Julius Caesar híres férfi volt:
Mint hősisége nyujtott lángeszének,
Fölirta ez, hogy hősisége éljen:
E győztest a halál nem győzte le,
Él ő a hirben mot is, bár nem él. –
Buckingham bátya, mondok valamit.
Julius Caesar híres férfi volt:
Mint hősisége nyujtott lángeszének,
Fölirta ez, hogy hősisége éljen:
E győztest a halál nem győzte le,
Él ő a hirben mot is, bár nem él. –
Buckingham bátya, mondok valamit.
BUCKINGHAM.
Hallom, mylord.
Hallom, mylord.
HERCZEG.
Ha férfi kort érek, Frankhonban ős
Jogunk’ kivívom, avagy meghalok,
Mint harczos, a ki éltem, mint király.
Ha férfi kort érek, Frankhonban ős
Jogunk’ kivívom, avagy meghalok,
Mint harczos, a ki éltem, mint király.
GLOSTER (félre).
Kora tavaszra kurta nyár jöhet.
York, Hastings s a Bibornok jönnek.
Kora tavaszra kurta nyár jöhet.
York, Hastings s a Bibornok jönnek.
BUCKINGHAM.
Ép jókor, im York herczeg megjöve.
Ép jókor, im York herczeg megjöve.
HERCZEG.
York Richard! hogy vagyunk, nemes öcsénk?
York Richard! hogy vagyunk, nemes öcsénk?
YORK.
Fölséges úr, jól; így kell már neveznem.
Fölséges úr, jól; így kell már neveznem.
HERCZEG.
Így, jó öcsém, mindkettőnk bánatára.
Meghalt, ki hordta e czímet, melyet
Halála sok felségtől foszta meg.
Így, jó öcsém, mindkettőnk bánatára.
Meghalt, ki hordta e czímet, melyet
Halála sok felségtől foszta meg.
GLOSTER.
Hogy van, nemes York herczeg, kisöcsénk?
Hogy van, nemes York herczeg, kisöcsénk?
YORK.
Köszönöm, nemes nagybátya! Oh, mylord
Mondá, a hasztalan gyom nagyra nő:
Bátyám, a fejdelem fejemre nőtt.
Köszönöm, nemes nagybátya! Oh, mylord
Mondá, a hasztalan gyom nagyra nő:
Bátyám, a fejdelem fejemre nőtt.
GLOSTER.
Igaz, mylord.
Igaz, mylord.
YORK.
| Tehát haszontalan? |
GLOSTER.
Oh! drága öcs, én azt nem mondanám.
Oh! drága öcs, én azt nem mondanám.
YORK.
Úgy nálam őt jobban lekötelezte.
Úgy nálam őt jobban lekötelezte.
GLOSTER.
Ő, mint uram, parancsolhat velem;
Ön csak rokonkint számithat reám.
Ő, mint uram, parancsolhat velem;
Ön csak rokonkint számithat reám.
YORK.
Nagybácsi, adja e gyilkot nekem.
Nagybácsi, adja e gyilkot nekem.
GLOSTER.
A gyilkomat, öcsécském? Szívesen.
A gyilkomat, öcsécském? Szívesen.
HERCZEG.
Koldúl öcsém?
Koldúl öcsém?
YORK.
A bácsitól, ki nem tagadja meg;
S ez oly csekélység, mit bu nélkül adhat.
A bácsitól, ki nem tagadja meg;
S ez oly csekélység, mit bu nélkül adhat.
GLOSTER.
Adok nagyobb ajándokot is, öcsém.
Adok nagyobb ajándokot is, öcsém.
YORK.
Nagyobb ajándok? Az hozzá a kard.
Nagyobb ajándok? Az hozzá a kard.
GLOSTER.
Az, kedves öcs, csak elég könnyü volna.
Az, kedves öcs, csak elég könnyü volna.
YORK.
Oh! látom, csak könnyű ajándokot nyújt;
Ha súlyosabbat koldulok, nemet mond.
Oh! látom, csak könnyű ajándokot nyújt;
Ha súlyosabbat koldulok, nemet mond.
GLOSTER.
Igen súlyos, hogy fönséged viselje.
Igen súlyos, hogy fönséged viselje.
YORK.
Rám nézve nehezebb is súlytalan.
Rám nézve nehezebb is súlytalan.
GLOSTER.
Hogyan! kicsiny lord, tán fegyverzetem kell?
Hogyan! kicsiny lord, tán fegyverzetem kell?
YORK.
Hogy úgy köszönjem meg, mint ön nevez.
Hogy úgy köszönjem meg, mint ön nevez.
GLOSTER.
Hogy?
Hogy?
YORK.
Kicsit.
Kicsit.
HERCZEG.
York herczeg még mindig visszás beszédü.
Nagybátya, tőle azt föl sem veszi.
York herczeg még mindig visszás beszédü.
Nagybátya, tőle azt föl sem veszi.
YORK.
Úgy érti, tőlem, s nem engem veszen fel.
Nagybátya, ő mindkettőnket kicsúfol.
Minthogy kicsiny vagyok, mint egy majom,
Azt véli, hogy vállára fölvehet.
Úgy érti, tőlem, s nem engem veszen fel.
Nagybátya, ő mindkettőnket kicsúfol.
Minthogy kicsiny vagyok, mint egy majom,
Azt véli, hogy vállára fölvehet.
BUCKINGHAM.
Milyen fulánkos élczczel vagdalódzik:
Hogy a Glosterre szórt gúnyt szeliditse,
Szép ügyesen becsmérli önmagát is.
Ily ifju, s oly ravasz: csodálatos!
Milyen fulánkos élczczel vagdalódzik:
Hogy a Glosterre szórt gúnyt szeliditse,
Szép ügyesen becsmérli önmagát is.
Ily ifju, s oly ravasz: csodálatos!
GLOSTER.
Mylord, ha úgy tetszik, tovább mehetnek.
Én és az én Buckingham rokonom,
Anyjához elmenvén, felkérjük őt,
Hogy a Towerben látogassa meg.
Mylord, ha úgy tetszik, tovább mehetnek.
Én és az én Buckingham rokonom,
Anyjához elmenvén, felkérjük őt,
Hogy a Towerben látogassa meg.
YORK.
Hogyan! mylord, ön a Towerbe megy?
Hogyan! mylord, ön a Towerbe megy?
HERCZEG.
A lord protector kénytetett reá.
A lord protector kénytetett reá.
YORK.
Én a Towerben nyúgodtan nem alszom.
Én a Towerben nyúgodtan nem alszom.
GLOSTER.
Miért? mitől félhetne ön?
Miért? mitől félhetne ön?
YORK.
Hajh, Clarence bátyánk boszús szellemétől:
Nagymama mondta, ottan gyilkolák meg.
Hajh, Clarence bátyánk boszús szellemétől:
Nagymama mondta, ottan gyilkolák meg.
HERCZEG.
A holt nagybátyáktól nem félek én.
A holt nagybátyáktól nem félek én.
GLOSTER.
Azoktól sem, remélem, a kik élnek.
Azoktól sem, remélem, a kik élnek.
HERCZEG.
Míg élnek, félni nincs okom, remélem,
Hanem jerünk; szivem nehéz, midőn
A Towerbe lépve, rája gondolok.
(Harsonák. A Herczeg, York, Hastings, Bibornok és Kiséret el.)
Míg élnek, félni nincs okom, remélem,
Hanem jerünk; szivem nehéz, midőn
A Towerbe lépve, rája gondolok.
(Harsonák. A Herczeg, York, Hastings, Bibornok és Kiséret el.)
BUCKINGHAM.
Azt véli, lord, hogy e kis csacska Yorkot
Nem fondor anyja bujtogatta fel,
Hogy sértse önt s gúnyolja csúfosan?
Azt véli, lord, hogy e kis csacska Yorkot
Nem fondor anyja bujtogatta fel,
Hogy sértse önt s gúnyolja csúfosan?
GLOSTER.
Kétségkívül. Oh! ez szájas fiu;
És hetyke, fürge, ért, elmés, ügyes:
Szakasztott anyja, izről izre az.
Kétségkívül. Oh! ez szájas fiu;
És hetyke, fürge, ért, elmés, ügyes:
Szakasztott anyja, izről izre az.
BUCKINGHAM.
Jó, hadd nyugodjanak. – Jer, Catesby; esküvél
Titkon, hogy végrehajtod szándokunk’,
S hogy mély titokban tartod czélzatunk’.
Hallád az úton sürgős okaink’:
Mit vélsz te? vajjon nem könnyű lesz-e
Rávenni Hastings Vilmos lordot arra,
Hogy e nemes jó herczeget tegyük
E nagy hirű szigetnek trónusára?
Jó, hadd nyugodjanak. – Jer, Catesby; esküvél
Titkon, hogy végrehajtod szándokunk’,
S hogy mély titokban tartod czélzatunk’.
Hallád az úton sürgős okaink’:
Mit vélsz te? vajjon nem könnyű lesz-e
Rávenni Hastings Vilmos lordot arra,
Hogy e nemes jó herczeget tegyük
E nagy hirű szigetnek trónusára?
CATESBY.
A herczeg, atyjáért, oly drága néki,
Hogy sohasem nyerjük meg ellene.
A herczeg, atyjáért, oly drága néki,
Hogy sohasem nyerjük meg ellene.
BUCKINGHAM.
S mit vélsz te Stanleyről? rááll-e ez?
S mit vélsz te Stanleyről? rááll-e ez?
CATESBY.
Mit Hastings tesz, mindenben azt teszi.
Mit Hastings tesz, mindenben azt teszi.
BUCKINGHAM.
Jól van, ne többet. Menj csak, jó Catesby,
S Hastings urat fürkészd ki messziről,
Mi véleménynyel van tervünk felől;
S holnapra hivd meg a Towerbe, hol
A koronázásról határozunk.
Ha látod, jó szerén hogy rávehetjük,
Úgy adj kezére, s mondd el okaink’;
De ha nehézkes, jéghideg, daczos,
Légy az te is, szakaszd meg a beszédet,
És hajlamát tudasd velünk. Mi holnap
Külön tanácsban gyűlünk együvé,
A hol terád is fontos munka vár.
Jól van, ne többet. Menj csak, jó Catesby,
S Hastings urat fürkészd ki messziről,
Mi véleménynyel van tervünk felől;
S holnapra hivd meg a Towerbe, hol
A koronázásról határozunk.
Ha látod, jó szerén hogy rávehetjük,
Úgy adj kezére, s mondd el okaink’;
De ha nehézkes, jéghideg, daczos,
Légy az te is, szakaszd meg a beszédet,
És hajlamát tudasd velünk. Mi holnap
Külön tanácsban gyűlünk együvé,
A hol terád is fontos munka vár.
GLOSTER.
Ajánlj Vilmosnak: Catesby, mondd neki,
Hogy több veszélyes régi ellenén
Pomfretben holnap eret vágatunk;
S kérd meg, hogy e jó hirnek örömére,
Shorenénak egy pár csókkal többet adjon.
Ajánlj Vilmosnak: Catesby, mondd neki,
Hogy több veszélyes régi ellenén
Pomfretben holnap eret vágatunk;
S kérd meg, hogy e jó hirnek örömére,
Shorenénak egy pár csókkal többet adjon.
BUCKINGHAM.
Jó Catesby, menj, és járj el gyorsan ebben.
Jó Catesby, menj, és járj el gyorsan ebben.
CATESBY.
Tőlem kitelhetőleg, lordjaim.
Tőlem kitelhetőleg, lordjaim.
GLOSTER.
Alvás előtt még szólsz velünk, Catesby.
Alvás előtt még szólsz velünk, Catesby.
CATESBY.
Meglesz, mylord.
Meglesz, mylord.
GLOSTER.
A Crosby-téren ott leszünk mi ketten.
A Crosby-téren ott leszünk mi ketten.
| (Catesby el.) |
BUCKINGHAM.
De mit teszünk, mylord, ha észreveszszük,
Hogy Hastings lord czélunkhoz nem simul?
De mit teszünk, mylord, ha észreveszszük,
Hogy Hastings lord czélunkhoz nem simul?
GLOSTER.
Lecsapjuk a fejét: – majd végzünk valamit:
S ha én király leszek, kivánd a Hereford
Grófságot, és az ingóságokat,
Miket királyi bátyám birt vala.
Lecsapjuk a fejét: – majd végzünk valamit:
S ha én király leszek, kivánd a Hereford
Grófságot, és az ingóságokat,
Miket királyi bátyám birt vala.
BUCKINGHAM.
Kegyes kezétől kérem az igértet.
Kegyes kezétől kérem az igértet.
GLOSTER.
S megadva látod a legszivesebben.
Jer, estelizzünk jókor, s azután
S megadva látod a legszivesebben.
Jer, estelizzünk jókor, s azután
| Meghányt cselünknek adjunk alakot. | (Elmennek.) |
