V. SZÍN.
Jer, tudsz remegni, színedből kikelni,
Szó közepén elfojtni lehedet,
És újra kezdve ismét elakadni,
Mint rémülettől bódult, eszelős?
Eh, a legelső tragikust utánzom:
Beszélek, visszanézek, kémlelődöm
Mindenfelé, rettegve ijedek fel,
Ha szalmaszál lendűl is, mély gyanút
Mutatva; a szörnyűködő tekintet,
S erőtetett mosoly mindegy nekem;
És mind a kettő kész szolgálatomra,
Bármely időben cseleim javára.
De Catesby elment-e?
Ez ő; a mayort is elhozá magával.
A Lord Mayor és Catesby jönnek.
Lord mayor –
Nézd meg a felvonó hidat.
Halld! ez dob.
Catesby, tekints le a falakról.
Lord mayor, az ok, hogy érte küldtünk –
Nézz hátra, védd magad’: ellen van itt.
Őrizzen Isten s ártatlan szivünk;
Lovel és Ratcliff jönnek Hastings fejével.
Eszmélj, barátink ők: Ratcliff s Lovel.
Imé az undok áruló feje,
Az álnok és veszélyes Hastingsé.
Meg kell siratnom, úgy szerettem őt.
Azt hittem, a legnyiltabb s jámborabb
Lény a keresztyén földön ő vala;
Ő volt a könyvem, melybe szellemem
Beirta minden titkos gondolatját:
Bünét erény szinével oly simán
Bevonta, hogy, kivéve nyílt hibáját –
Shorenéval értem a társalkodást –
Minden gyanú foltjától menten élt.
Vagyis, a legzártabb gaz áruló,
Ki valaha élt. –
Képzelte, vagy sejtette volna ön
(Ha mi nagy ügygyel-bajjal meg nem élünk,
S nem mondjuk el), hogy e rút áruló
Ma cselt vetett, hogy a tanácsteremben
Megöljön engem s e jó herczeget?
Azt tette ő?
Hogyan! török pogányoknak hiszen?
Hogy a törvényes formák ellen oly
Gyorsan halálra küldjük e gazembert,
Ha az eset legsürgetőbb veszélye,
Hazánk nyugalma s az önvédelem
Nem kényszerít ily gyorsan végzenünk?
Ég tartsa meg! Méltó volt a halálra.
Jól jártak el fenségtek, ily merénytől
Hogy elriaszszák a gaz árulókat.
Előre tudtam, hogy rossz vége lesz,
Mihelyt Shorenéval kezde tartani;
De nem kivántuk mindaddig halálát,
A míg a lord nem jön, hogy lássa végét;
De e barátink szíves gyorsasága
Kissé előbb járt, mint akaratunk.
Szerettem volna, hogy hallá, mylord,
Az áruló mint vallja meg remegve
Gaz árulása czélját s eszközit:
Hogy majd a polgárságnak azt hiven
Adhassa tudtul, a mely e miatt
Tán félreért, s halálán kesereg.
De, drága herczeg, szava annyi, mintha
Láttam s hallottam volna szólani.
Jó herczegim, ne is aggódjanak;
Megértetem majd hű polgárainkkal.
Hogy az egész eljárás jogszerű volt.
E végre hívattuk lordságodat,
Hogy meg ne szóljon a gonosz világ.
De minthogy elkésett czélunkra nézve:
Mit szándokunkról hallott, bizonyitsa.
S most, drága lord mayor, éljen boldogul.
(A Lord Mayor el.) |
Menj, menj, utána, Buckingham rokon.
A mayor a városházba megy sietve:
Ott kedvező időben hozd elő,
Mily korcs szülöttek Edvárd gyermeki;
Mondd el, hogy egy polgárt azért itélt
Halálra, mert azt mondta, hogy fia
A koronát örökli, értve házát,
Mely czímeréről úgy nevezteték.
Hozd fel továbbá gyűlőlt bujaságát
S baromi vágyát a kéjváltozatban,
Mely szolganőik’, lányaik’ s nejeik’
Hajhászta, hol vad szíve s ór szeme,
Féktelenül, a prédát megkivánta.
Sőt, hogy ha kell, még engemet se kímélj:
Mondd el, midőn anyám teherb’ esett
E telhetetlen Edvárddal, nemes
Atyám, York herczeg Frankhonban csatázott,
És összevetvén híven az időt,
Belátta, hogy nem ő szemzé e galyt,
Mi jól kitűnt vonásain, melyek
Derék atyámhoz épen nem hasonlók.
De ezt kimélve érintsd, messziről:
Mivel, tudod, mylord, még az anyám él.
Legyen nyugodt, ékesszóló leszek:
Mintha magam nyerném el az arany díjt,
Melyért vitázok. S most, mylord, adieu.
A jó sükerről hozz hirt Baynardbe:
Ott fogsz találni túdós püspökök
És tisztelendő szent atyák körében.
Megyek; s úgy három vagy négy órakor
A városházról hirt fog hallani. | (El.) |
Lovel, te doctor Shawhoz mégy sietve;
Te meg (Catesbyhez) Penker baráthoz: jőjenek
Baynard kastélyba a mondott időre.
(Lovel, Catesby el.) |
Hogy Clarence kölykit láb alól tegyék el;
És meghagyom, hogy senki, semmikor
Közel se jusson a herczegfiakhoz. | (El.) |