II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

London.
York Herczegnő, Clarence Fiával és Leányával jő.
FIÚ.
Meghalt atyánk? szóljon, jó nagymama.
HERCZEGNŐ.
Nem, fiam.
LEÁNY.
Ugy hát miért sir, mellét mért veri,
S kiált: „Clarence, boldogtalan fiam!” – ?
FIÚ.
Miért tekint ránk, s rázza a fejét,
Azt mondva: „Árvák, elhagyott szegénykék!”
Ha él nemes atyánk?
HERCZEGNŐ.
Szép unokák,
Ti félreértitek: azért sirok,
Mert a király beteg, s elvesztjük őt;
Ez búsit, nem atyátoknak halála.
Vesztett bú volna vesztettet siratni.
FIÚ.
Úgy, nagymamám, halottnak tartja őt?
Annak király nagybácsi az oka.
Isten boszút áll; s én ostromlom őt
Buzgó imákkal, teljesitse azt.
LEÁNY.
Azt teszem én is.
HERCZEGNŐ.
Csend, gyermekim, csend! a király szeret.
Éretlen, együgyű ártatlanok,
Ki okozá atyátoknak halálát,
Nem sejtitek ti.
FIÚ.
Nagymamám, mi tudjuk:
Megmondta Gloster nagybácsink nekem,
Hogy a király, izgatva nője által,
Vádat koholt, hogy elzárassa őt;
S midőn a bácsi ezt mondotta, sirt,
Szánt engem és csókolta arczomat;
Kért, hogy tekintsem, mint saját apámat,
Mert ő szeret, mint édes gyermekét.
HERCZEGNŐ.
Hogy ily szelid külsőt lop a csalárd,
S mély bűneit erény-álarcz födi!
Ah, ő fiam, s azért gyalázatom;
De emlőmből nem szopta e csalást.
FIÚ.
Nagybácsi álnok volna, nagymama?
HERCZEGNŐ.
Az, fiam.
FIÚ.
Az hihetetlen. Hall! minő zaj ez!
Erzsébet Királyné jön, magán kívül; Rivers és Dorset követik.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Ah! ki gátol, hogy ne sirjak és jajongjak;
Sorsom’ ne vádoljam, magam’ gyötörve?
Sötét búhoz szegődöm lelkem ellen,
És enmagamnak ellenül leszek.
HERCZEGNŐ.
Mért e türelmetlen vad jelenet?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Legszomorúbb cselekvény része ez:
Edvárd, uram, fiad, királyunk meghalt! –
Virúl az ág, ha a gyökér oda?
Nem hull a lomb, ha nedve elapad?
Ha élni vágysz jajgass; ha halni, légy gyors;
Hogy szárnyas lelkünk a királyt elérje,
Vagy, mint igaz jobbágy, kövesse őt
Új országába, hol nincs éj soha.
HERCZEGNŐ.
Ah! annyi részem van keserveidből,
Nemes uradhoz a hány név kötött.
Egy drága férj halálán sirtam én,
S képmásainak látásában éltem;
De most fejdelmi arcza két tükrét
Darabra törte a gonosz halál,
S vigaszul csak egy csalárd üveg maradt,
A mely gyötör, mert szégyenem’ mutatja.
Te ugyan özvegy vagy; de anya is,
És gyermekid megvannak vígaszul:
Tőlem halál elrablá férjemet,
S gyengült kezemből két mankót csavart ki,
Clarencet s Edvárdot. Oh! minő okom van
(Keserved az enyémnek csak fele)
Panasz-jajszódat túlkiáltani!
FIÚ.
Ah, néne! ön nem sirt atyánk halálán:
Hogyan segithetnénk rokon könyekkel?
LEÁNY.
Nem járulának a mi árva búnkhoz:
Özvegy siralma is legyen siratlan.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Siralmaimban ne segitsetek;
Megszülni a bút meddő nem vagyok.
Szemembe’ gyűl meg minden ér folyása,
Most már a vizes hold uralg felettem,
Hogy könyözönbe fojtsam a világot!
Ah, férjemért, jó Edvárd uramért!
GYERMEKEK.
Ah, az atyánkért, jó Clarence urunkért!
HERCZEGNŐ.
Ah, mindkettőért: mindkettő enyém, Edvárd s Clarence!
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Védőm ki volt, mint Edvárd? s ő oda.
GYERMEKEK.
Védőnk ki volt, mint Clarence? s ő oda.
HERCZEGNŐ.
Kik védtek engem, mint ők? s ők oda.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Nincs özvegy, a ki oly drágát veszített.
GYERMEKEK.
Nincs árva, a ki oly drágát veszített.
HERCZEGNŐ.
Nincs anya, a ki oly drágákat veszített.
Ah, e keservek anyja én vagyok:
Az ő jajok rész, összes az enyém.
Ő Edvárdért sir, én is siratom;
Én Clarenceért sirok, ő nem siratja;
E gyermekek Clarenceért sirnak, én is;
Én Edvárdért sirok, ők nem siratják:
Ah! rám omoljon, hármas bánatúra,
Minden könyűtök: én vagyok butok
Dajkája, és jajjal táplálom azt.
DORSET.
Anyám, nyugodjék meg: az ég neheztel,
Végzéseit ha hálátlan veszi.
A közéletben is hálátlan az,
Ki a kölcsönt kelletlen adja meg,
Melyet szelid kéz nyujta jótevőn:
Hát még ki perbe száll azért az éggel,
Mert visszakéri a királyi kölcsönt.
RIVERS.
Gondoljon, úrnőm, szorgos anyaként
Herczeg fiára: küldjön érte tüstint,
Koronáztassa meg; s vigasztalódjék.
Holt Edvárd sirja födje bánatát:
Örömet az élő Edvárd trónja ád.
Gloster, Buckingham, Stanley, Hastings, Retcliff s Mások jönnek.
GLOSTER.
Nővér, vigasztalódjék: van okunk
Siratni fénylő csillagunk lehunytát;
De jajjal a bajt nem gyógyitja senki. –
Anyám, bocsásson meg; fönségedet
Nem vettem észre. – Legalázatosban
Térdhajtva esdek áldást.
HERCZEGNŐ.
Ég áldjon, s lakja szived’ szeretet,
Kegy és szelidség, hódolat s hüség.
GLOSTER.
Amen. (Félre.) S hogy úgy haljak, mint jámbor ősz! –
Az anyaáldás legfőbb czélja ez;
Csoda, hogy ő fensége elhagyá.
BUCKINGHAM.
Borús fejdelmek, s búős szivű nagyok,
Kik e közös bú nagy terhét viseljük,
Egymást szeretve, vígasztaljuk egymást:
Ha aratásunk e királyban oda,
Gyüjtsük fiának egybe aratását.
Dagadt szivökben megtört a viszály,
Szétzúzva nem rég, most egygyé köt és fűz,
Ezt védni kell s ápolni gondosan:
Én azt tanácslom, Ludlowból kevés
Kiséret hozza ifjú herczegünk’
Londonba, s itt koronázzuk meg őt.
RIVERS.
Miért kevés kiséret, Buckingham lord?
BUCKINGHAM.
Azért, mylord, a sokásag nehogy
Föltépje a harag hegedt sebét,
Mi mostan annál vésezesebb lehet,
Mert most az állam nyers s kormánytalan:
Hol mindenik ló fékét önmaga
Vezérli, s futhat, merre kedve tartja,
Azt vélem, a valódi s látszatos
Veszélyt ki kell kerülni egyaránt.
GLOSTER.
Remélem, a király kibékitett
Mindenkit: e frigy bennem hű, szilárd.
RIVERS.
Énbennem is; s hiszem, mindenkiben;
De minthogy oly nyers még, kerüljük a
Törés lehetségének látszatát is,
Mit fölidézhet a nagyobb kiséret:
Az mondom én is, mit nemes Buckingham,
Hogy kevesen hozzák a herczeget.
HASTINGS.
Azt mondom én is.
GLOSTER.
Legyen tehát; jerünk, végezzük el,
Ludlowba rögtön kik induljanak.
Nővérem, urnőm jönnek-é, hogy ez
Ügyben kimondják véleményöket?
(Mind elmennek Buckinghamen és Glosteren kívül.)
BUCKINGHAM.
A herczegért akárki mén, uram,
Az Istenért, nehogy mi hon maradjunk:
Út közbe’ szerzek módot, a minap
Előhozott tervünkhöz kezdetűl,
Hogy a királyné dölyfös véreit
Eltávolitsuk a herczeg köréből.
GLOSTER.
Te másik énem, én tanácsgyülésem,
Oraculumon, prófétám! – Jó rokon,
Járszalagon vezess, mint gyermeket.
Tehát Ludlowba! Addig meg se álljunk.(Elmennek.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages