I. SZÍN.
Richard királylyal szólnom nem lehet?
Nem, jó uram; azért légy béketűrő.
Hastings, s Edvárdnak gyermekei, Rivers s Grey,
Henrik, te szent király, s Edvárd fiad,
Vaugham, s ti mind, kiket gyalázatos
Rút cselszövény vesztett el titkosan,
Ha bús elégületlen lelketek
Lenéz ez órán a felhőkön át,
Romlásomat gunyolja bosszuból!
Mondd, úgy-e ma halottak napja van?
Az.
Halottak napja ítéletnapom lett.
Ez az a nap, melyet Edvárd korában,
Vesztemre hivtam fel, ha gyermekit
Elárulom, vagy nője híveit;
E nap fogadtam, hogy rontson meg az
Csalfán, kiben leginkább bízom; ez,
E halottak napja van kitüzve aggó
Lelkemnek a bünök zárnapjaul.
Az örök biró, kivel játékot űztem,
Fejemre fordítá szinlett imámat,
S mit játszva kértem, komolyan megadta.
Az álnok embereknek kardhegyét
Saját szivöknek így fordítja ő.
Margitnak átoksúlya így esik rám: –
Mondá: „Ha Richard búval tépi szíved’,
Emlékezz’, hogy Margit jósnő vala.”
Jerünk, vezessetek vérpadra immár:
A rossz rosszat szűl, s bűnre bünhődés vár.
(Buckingham s a végrehajtók el.) |