III. SZÍN.
Bosworth mező.
Richard Király s Had, Norfolk Herczeg, Surrey gróf és Mások.
RICHARD KIRÁLY.
Itt üssetek sátort, Bosworth mezőn itt.
Surrey uram, mért néz oly komoran?
Itt üssetek sátort, Bosworth mezőn itt.
Surrey uram, mért néz oly komoran?
SURREY.
Szívem tizszerte vígabb, mint szemem.
Szívem tizszerte vígabb, mint szemem.
RICHARD KIRÁLY.
Norfolk úr –
Norfolk úr –
NORFOLK.
| Itt vagyok, kegyelmes úr. |
RICHARD KIRÁLY.
Norfolk, ütéshez látunk: hah! ugy-e?
Norfolk, ütéshez látunk: hah! ugy-e?
NORFOLK.
Adunk s kalapunk azt, szeretett uram.
Adunk s kalapunk azt, szeretett uram.
RICHARD KIRÁLY.
Fel sátorommal! Itt nyugszom ma éjjel.
A katonák kezdik felütni a király sátrát.
Hanem holnap hol? – Jó, mind egyre megy. –
Az árulók számát ki kémlelé ki?
Fel sátorommal! Itt nyugszom ma éjjel.
A katonák kezdik felütni a király sátrát.
Hanem holnap hol? – Jó, mind egyre megy. –
Az árulók számát ki kémlelé ki?
NORFOLK.
Csapatjok legfölebb hat, hétezer.
Csapatjok legfölebb hat, hétezer.
RICHARD KIRÁLY.
Hadunk e számot megháromszorozza;
S rá a királyi név erős torony.
Mit ott az ellenpárton nélkülöznek.
Fel a sátorral! – Uraim, jerünk,
Vegyük szemügyre a harcztér előnyit.
Hadd jőjön egy pár ért tanácsu férfi.
Tartsunk fegyelmet, álljunk harczra készen:
Mert holnap, lordok, munka napja lészen.
A mező másik részén jönnek, Richmond, Brandon Vilmos, Oxford s más Tisztek. Néhány katona felüti Richmond sátrát.
Hadunk e számot megháromszorozza;
S rá a királyi név erős torony.
Mit ott az ellenpárton nélkülöznek.
Fel a sátorral! – Uraim, jerünk,
Vegyük szemügyre a harcztér előnyit.
Hadd jőjön egy pár ért tanácsu férfi.
Tartsunk fegyelmet, álljunk harczra készen:
Mert holnap, lordok, munka napja lészen.
| (Elmennek.) |
RICHMOND.
A fáradott nap arany székben ült el;
S tűz szekerének ragyogó nyoma
Holnapra szép napot jósol nekünk. –
Sir William Brandon, zászlómat te hordod. –
Sátromba adjatok tintát, papirt:
Elkészitem csatánk tervvázlatát,
Megszabva minden vezető helyét,
S kellő arányban osztva kis erőnket.
Mylord Oxford, s ön, Brandon Vilmos,
S ön, Herbert Valter úr, velem maradnak.
Gróf Pembroke ezredét vezérli. Jó
Blunt kapitányom, mondj jó éjt neki
Nevemben, és kérd, hogy két órakor
Éjfél után a gróf sátramba jőjön.
Jó kapitány, még egyet tégy meg értem:
Hol táboroz Stanley lord, nem tudod?
A fáradott nap arany székben ült el;
S tűz szekerének ragyogó nyoma
Holnapra szép napot jósol nekünk. –
Sir William Brandon, zászlómat te hordod. –
Sátromba adjatok tintát, papirt:
Elkészitem csatánk tervvázlatát,
Megszabva minden vezető helyét,
S kellő arányban osztva kis erőnket.
Mylord Oxford, s ön, Brandon Vilmos,
S ön, Herbert Valter úr, velem maradnak.
Gróf Pembroke ezredét vezérli. Jó
Blunt kapitányom, mondj jó éjt neki
Nevemben, és kérd, hogy két órakor
Éjfél után a gróf sátramba jőjön.
Jó kapitány, még egyet tégy meg értem:
Hol táboroz Stanley lord, nem tudod?
BLUNT.
Ha zászlaját nem tévesztettem el
(S én azt hiszem, nem csalt szemem),
Csapatja délnek fekszik, a király
Derékhadától félmértföldnyire.
Ha zászlaját nem tévesztettem el
(S én azt hiszem, nem csalt szemem),
Csapatja délnek fekszik, a király
Derékhadától félmértföldnyire.
RICHMOND.
Jó Blunt, ha baj nélkül történhetik,
Találj ki módot, hogy szólhass vele,
S add át e nagyfontosságú levélt.
Jó Blunt, ha baj nélkül történhetik,
Találj ki módot, hogy szólhass vele,
S add át e nagyfontosságú levélt.
BLUNT.
Éltemre, jó uram, felvállalom.
S most adjon Isten jó nyugalmas éjt.
Éltemre, jó uram, felvállalom.
S most adjon Isten jó nyugalmas éjt.
RICHMOND.
Jó éjt, Blunt kapitány. Jerünk, urak,
Tartsunk tanácsot, holnap mit tegyünk.
Jerünk sátramba: harmat hull, hideg van.
Jön a sátrához Richard Király, Norfolk, Ratcliff és Catesby.
Jó éjt, Blunt kapitány. Jerünk, urak,
Tartsunk tanácsot, holnap mit tegyünk.
Jerünk sátramba: harmat hull, hideg van.
| (Bevonulnak a sátorba.) |
RICHARD KIRÁLY.
Hány óra?
Hány óra?
CATESBY.
Kilencz az óra.
| Estebédnek ideje, |
RICHARD KIRÁLY.
Nem kell estebéd. –
Tintát, papirt adj. –
Nos, sisakom könnyebb-e, mint vala,
S ben van sátromban minden fegyverem?
Nem kell estebéd. –
Tintát, papirt adj. –
Nos, sisakom könnyebb-e, mint vala,
S ben van sátromban minden fegyverem?
CATESBY.
Ben, nagy királyom; s minden készen áll.
Ben, nagy királyom; s minden készen áll.
RICHARD KIRÁLY.
Jó Norfolk, menj helyedre. Gondosan
Vigyázva, állits biztos őröket.
Jó Norfolk, menj helyedre. Gondosan
Vigyázva, állits biztos őröket.
NORFOLK.
Megyek, mylord.
Megyek, mylord.
RICHARD KIRÁLY.
Kelj a pacsirtával, nemes Norfolk.
Kelj a pacsirtával, nemes Norfolk.
NORFOLK.
Biztos lehet, mylord.
Biztos lehet, mylord.
RICHARD KIRÁLY.
Ratcliff!
Ratcliff!
RATCLIFF.
Mylord?
Mylord?
RICHARD KIRÁLY.
Siessen Stanley ezredéhez
Egy hadi hirnök: hogy nap költ’ előtt
Hadát elhozza, máskép György fia
Az örök éj vak üregébe dől. –
Tölts egy pohár bort. – Add az éji lámpát. –
Holnap nyergeltesd a fehér Surreyt. –
Dárdáim épek s könnyük legyenek.
Ratcliff!
Siessen Stanley ezredéhez
Egy hadi hirnök: hogy nap költ’ előtt
Hadát elhozza, máskép György fia
Az örök éj vak üregébe dől. –
Tölts egy pohár bort. – Add az éji lámpát. –
Holnap nyergeltesd a fehér Surreyt. –
Dárdáim épek s könnyük legyenek.
Ratcliff!
RATCLIFF.
Mylord?
Mylord?
RICHARD KIRÁLY.
A mélabus Northumberlandot láttad-e?
A mélabus Northumberlandot láttad-e?
RATCLIFF.
Ő és Surrey Tamás gróf szürkületkor
Mind sorra járták a dandárokat,
És bátoríták a vitézeket.
Ő és Surrey Tamás gróf szürkületkor
Mind sorra járták a dandárokat,
És bátoríták a vitézeket.
RICHARD KIRÁLY.
Jó; ez megnyugtatott. Adj egy pohár bort.
Lelkemnek az az élénksége nincs meg,
Sem az a kedvem, melyben lenni szoktam. –
Csak tedd le. Kész a tinta és papir?
Jó; ez megnyugtatott. Adj egy pohár bort.
Lelkemnek az az élénksége nincs meg,
Sem az a kedvem, melyben lenni szoktam. –
Csak tedd le. Kész a tinta és papir?
RATCLIFF.
Készen, mylord.
Készen, mylord.
RICHARD KIRÁLY.
Az őrök jól vigyázzanak. Mehettek.
Éjfél körül jer sátoromba, Ratcliff,
Segits fegyverkeznem. – Mondom, mehettek.
Richard sátrába visszavonúl, Ratcliff, Catesby el. Richmond sátra megnyílik, látható ő és Tisztei stb. Stanley jő.
Az őrök jól vigyázzanak. Mehettek.
Éjfél körül jer sátoromba, Ratcliff,
Segits fegyverkeznem. – Mondom, mehettek.
Richard sátrába visszavonúl, Ratcliff, Catesby el. Richmond sátra megnyílik, látható ő és Tisztei stb. Stanley jő.
STANLEY.
Szerencse s diadal köritse siskod’!
Szerencse s diadal köritse siskod’!
RICHMOND.
Minden vigasz, mit adhat a sötét éj,
Szálljon terád, jó mostoha apám!
De mondd, miként van szeretett anyám?
Minden vigasz, mit adhat a sötét éj,
Szálljon terád, jó mostoha apám!
De mondd, miként van szeretett anyám?
STANLEY.
Anyád megbízott, hogy megáldjalak;
Ő mindig Richmondért imádkozik.
Erről ennyit. – A csendórák lopódznak,
S reczés homály tör által keleten.
Rövid beszédre int a gyors idő:
Állitsd fel a hadsort reggel korán;
És bizd szerencséd’ a véres csapások
S halálra dermesztő harcz végzetére.
Én, ha lehet (mit vágynám, nem tehetvén),
Használom a legjobb előnyü perczet,
És megsegitlek a kétes csatán;
De feltünőn pártolnom nem szabad,
Máskép öcsédet, a jó Györgyöt, apja
Láttára végezik ki. Ég veled!
A szabott nehéz idő kettő szeli
A szeretet ünnepélyes esküit,
S a hosszú édes szócserét, a mely
A régen vált barátokat marasztja.
Az Isten adjon ehhez jobb időt!
Isten veled. – Légy bátor és szerencsés!
Anyád megbízott, hogy megáldjalak;
Ő mindig Richmondért imádkozik.
Erről ennyit. – A csendórák lopódznak,
S reczés homály tör által keleten.
Rövid beszédre int a gyors idő:
Állitsd fel a hadsort reggel korán;
És bizd szerencséd’ a véres csapások
S halálra dermesztő harcz végzetére.
Én, ha lehet (mit vágynám, nem tehetvén),
Használom a legjobb előnyü perczet,
És megsegitlek a kétes csatán;
De feltünőn pártolnom nem szabad,
Máskép öcsédet, a jó Györgyöt, apja
Láttára végezik ki. Ég veled!
A szabott nehéz idő kettő szeli
A szeretet ünnepélyes esküit,
S a hosszú édes szócserét, a mely
A régen vált barátokat marasztja.
Az Isten adjon ehhez jobb időt!
Isten veled. – Légy bátor és szerencsés!
RICHMOND.
Jó lordjaim, kisérjék ezredéhez.
Nehéz gondokkal én pihenni vágynám,
Holnap nehogy az álom ólma nyomjon,
Midőn diadalszárnyon kell szállanom.
Még egyszer, jó éjt, lordok és vitézek.
Oh! kinek vezéreül szántam magam’,
Kegyes szemmel nézz táboromra le!
Kezükbe add boszúd sujtó vasát,
Hogy csapjanak le döntő rombolással
Elleneink bitorlott siskaira!
Tégy visszatorlásod szolgáivá,
Hogy téged áldhassunk a győzelemben!
Neked ajánlom éber lelkemet,
Mielőtt szememnek ablakit bezárta:
Edvárd, Hatodik Henrik fiának szelleme, a két sátor közt fölemelkedik.
Jó lordjaim, kisérjék ezredéhez.
Nehéz gondokkal én pihenni vágynám,
Holnap nehogy az álom ólma nyomjon,
Midőn diadalszárnyon kell szállanom.
Még egyszer, jó éjt, lordok és vitézek.
| (Lordok stb. Stanleyvel elmennek.) |
Kegyes szemmel nézz táboromra le!
Kezükbe add boszúd sujtó vasát,
Hogy csapjanak le döntő rombolással
Elleneink bitorlott siskaira!
Tégy visszatorlásod szolgáivá,
Hogy téged áldhassunk a győzelemben!
Neked ajánlom éber lelkemet,
Mielőtt szememnek ablakit bezárta:
| Álmomban, ébren légy oltalmazóm! | (Elalszik.) |
SZELLEM.
(Richard Királyhoz)
Nyomasztva szállok rá lelkedre holnap!
Emlékez’, mint döfél le zsenge ifjat
Tewksburyben: essél kétségbe, s halj meg.
Richmond, vidulj: legyilkolt herczegek
Bus szellemei harczolnak pártodon;
Henrik királynak sarja nyújt vigaszt.
Hatodik Henrik király szelleme fölemelkedik.
(Richard Királyhoz)
Nyomasztva szállok rá lelkedre holnap!
Emlékez’, mint döfél le zsenge ifjat
Tewksburyben: essél kétségbe, s halj meg.
| (Richmondhoz) |
Bus szellemei harczolnak pártodon;
Henrik királynak sarja nyújt vigaszt.
Hatodik Henrik király szelleme fölemelkedik.
SZELLEM.
(Richardhoz.)
Midőn halandó voltam, fölkenett
Testem’ halálgödrökkel szurtad át.
Gondolj a Towerre s rám: csüggedve halj meg;
Henrik hi rád kétségbesést s halált!
Szent és erényes, légy te győzedelmes! (Richmondhoz)
Henrik jósolja, hogy király leszesz,
Vigasztal álmodót: élj és virulj;
Clarence szelleme fölemelkedik.
(Richardhoz.)
Midőn halandó voltam, fölkenett
Testem’ halálgödrökkel szurtad át.
Gondolj a Towerre s rám: csüggedve halj meg;
Henrik hi rád kétségbesést s halált!
Szent és erényes, légy te győzedelmes! (Richmondhoz)
Henrik jósolja, hogy király leszesz,
Vigasztal álmodót: élj és virulj;
Clarence szelleme fölemelkedik.
SZELLEM.
(Rihardhoz.)
Nyomasztva szálljak rá lelkedre holnap!
Ki undok borban fürdetém halálra,
Szegény Clarence, kit álnokul megöltél!
Holnap csatádban emlékezz’ reám,
S tört kardod’ ejtsd el. Ess’ kétségbe s halj meg!
Te, Lancaster sarja, York bántott utódi
Érted könyörgenek: jó angyalok
Őrizzenek csatán! Élj és virulj!
Rivers, Grey é Vaugham szellemei fölemelkednek.
(Rihardhoz.)
Nyomasztva szálljak rá lelkedre holnap!
Ki undok borban fürdetém halálra,
Szegény Clarence, kit álnokul megöltél!
Holnap csatádban emlékezz’ reám,
S tört kardod’ ejtsd el. Ess’ kétségbe s halj meg!
| (Richmondhoz) |
Érted könyörgenek: jó angyalok
Őrizzenek csatán! Élj és virulj!
Rivers, Grey é Vaugham szellemei fölemelkednek.
RICHMOND.
(Richardhoz.) Nyomasztva szálljak rá lelkedre holnap,
Rivers, a kit Pomfretben vágatál le.
Essél kétségbe, s halj meg a csatán!
(Richardhoz.) Nyomasztva szálljak rá lelkedre holnap,
Rivers, a kit Pomfretben vágatál le.
Essél kétségbe, s halj meg a csatán!
GREY.
(Richardhoz.) Gondolj Greyre, s essék kétségbe lelked.
(Richardhoz.) Gondolj Greyre, s essék kétségbe lelked.
VAUGHAM.
(Richardhoz.) Gondolj Vaughamre, s bűnös rettegéssel
Dárdádat ejtsd el. Ess’ kétségbe, s halj meg! –
(Richardhoz.) Gondolj Vaughamre, s bűnös rettegéssel
Dárdádat ejtsd el. Ess’ kétségbe, s halj meg! –
MIND.
(Richmondhoz.) Ébredj! s gondold, hogy sérelmünk Richard
Keblében őt legyőzi. Ébredj és győzz!
Hastings szelleme fölemelkedik.
(Richmondhoz.) Ébredj! s gondold, hogy sérelmünk Richard
Keblében őt legyőzi. Ébredj és győzz!
Hastings szelleme fölemelkedik.
SZELLEM.
(Richardhoz.) Véres s bünös, ébredj fel bűnösen;
S véres csatában végezd napjaid’,
Gondolj Hastingsre. Ess’ kétségbe s halj meg! –
Jó, tiszta lélek, ébredj! a csatára
Fegyverkezz’, küzdj, s győzz, Angolhon javára.
A két ifjú Herczeg szelleme fölemelkedik.
(Richardhoz.) Véres s bünös, ébredj fel bűnösen;
S véres csatában végezd napjaid’,
Gondolj Hastingsre. Ess’ kétségbe s halj meg! –
| (Richmondhoz) |
Fegyverkezz’, küzdj, s győzz, Angolhon javára.
A két ifjú Herczeg szelleme fölemelkedik.
SZELLEMEK.
Álmodj’ a Towerben megölt öcscseidről:
S legyünk, Richard, ólomsúly lelkeden,
S vonjunk le romlás-, szégyen- és halálba.
Öcséid lelke hí rád vészt s halált!
Aludj’, Richmond, békén, s örömre ébredj;
Jó angyal védjen a vadkan dühétől!
Élj és nemezz boldog királyi sarjat.
Edvárd szegény fiai mondják: virulj!
Anna királyné szelleme fölemelkedik.
Álmodj’ a Towerben megölt öcscseidről:
S legyünk, Richard, ólomsúly lelkeden,
S vonjunk le romlás-, szégyen- és halálba.
Öcséid lelke hí rád vészt s halált!
| (Richmondhoz) |
Jó angyal védjen a vadkan dühétől!
Élj és nemezz boldog királyi sarjat.
Edvárd szegény fiai mondják: virulj!
Anna királyné szelleme fölemelkedik.
SZELLEM.
Richard, nőd, Anna nőd, a nyomoru,
Ki veled egy órát sem nyugodt soha,
Most iszonyokkal tölti álmodat.
Emlékezzél rám holnap a csatán,
S tört kardod’ ejtsd el. Ess’ kétségbe s halj meg.
Te, csöndes lélek, álmodj’ csöndes álmot;
Álmodj’ sükerről s boldog győzelemről:
Érted könyörg ellenséged neje.
Buckingham szelleme fölemelkedik.
Richard, nőd, Anna nőd, a nyomoru,
Ki veled egy órát sem nyugodt soha,
Most iszonyokkal tölti álmodat.
Emlékezzél rám holnap a csatán,
S tört kardod’ ejtsd el. Ess’ kétségbe s halj meg.
| (Richmondhoz) |
Álmodj’ sükerről s boldog győzelemről:
Érted könyörg ellenséged neje.
Buckingham szelleme fölemelkedik.
SZELLEM.
(Richardhoz.) Én voltam első, ki trónhoz segített;
Utolsó, a kit zsarnokul megöltél.
Oh! gondolj Buckinghamra a csatán,
S halj meg a büntudat réműletében.
Álmodj’, legyen vértett, halál az álmod:
Csüggedve harczolj; s az legyen halálod.
Reményért haltam, s nem segithetélek; (Richmondhoz)
De te vidulj fel, bátor, tiszta lélek:
Richmondért Isten s angyalok csatáznak;
S Richard bukik legfőbb fokán daczának.
A Szellemek eltűnnek, Richard álmából felriad.
(Richardhoz.) Én voltam első, ki trónhoz segített;
Utolsó, a kit zsarnokul megöltél.
Oh! gondolj Buckinghamra a csatán,
S halj meg a büntudat réműletében.
Álmodj’, legyen vértett, halál az álmod:
Csüggedve harczolj; s az legyen halálod.
Reményért haltam, s nem segithetélek; (Richmondhoz)
De te vidulj fel, bátor, tiszta lélek:
Richmondért Isten s angyalok csatáznak;
S Richard bukik legfőbb fokán daczának.
A Szellemek eltűnnek, Richard álmából felriad.
RICHARD KIRÁLY.
Adj más lovat! – Kötözd be sebeim’!
Jézus, irgalmazz! – Csitt! csak álmodám. –
Oh, gyáva büntudat, miként gyötörsz!
Kék fényü a mécs. – Ez a rémes éjfél.
Hideg verejték föd és borzadok. Mit,
Félek magamtól? Más itt senki sincs:
Richard szereti Richardot; vagyis,
Én én vagyok.
Van gyilkos itt? Nincsen. – Van: én vagyok.
Fuss hát. – Hogyan, magamtól? Nagy okért: mért?
Mert boszut állnék. Mit! magam magamon?
Ah! én szeretem magam’. Mért? Valami
Jóért, a mit magam tevék magamnak?
Oh! nem: hajh! inkább gyűlölöm magam’,
Az elkövettem gyűlölt tettekért.
Én gaz vagyok. Hazudok; nem vagyok.
Bolond, dicsérd magad’; – bolond, ne hízelgj.
Tudtomnak ezerféle nyelve van,
És minden nyelv másféle szóba tör ki,
És minden szó elítél, mint gazembert.
Hitetlen hitszegés legfőbb fokon,
Gyilkos gyilkosság legszörnyebb fokon,
Minden bün, ismételt minden fokon,
Korláthoz tör, s kiált: Bünös! bünös!
Kétségbesem. – Egy lélek sem szeret;
S egy lélek sem szán meg, ha meghalok.
De mért is szánna? hisz magam magamban
Se lelhetek szánást magam iránt.
Úgy rémle, mindazoknak lelkei,
Kiket megöltem, sátoromba jöttek,
S holnapra mindenik bosszut kiálta
Richard fejére.
Ratcliff jő.
Adj más lovat! – Kötözd be sebeim’!
Jézus, irgalmazz! – Csitt! csak álmodám. –
Oh, gyáva büntudat, miként gyötörsz!
Kék fényü a mécs. – Ez a rémes éjfél.
Hideg verejték föd és borzadok. Mit,
Félek magamtól? Más itt senki sincs:
Richard szereti Richardot; vagyis,
Én én vagyok.
Van gyilkos itt? Nincsen. – Van: én vagyok.
Fuss hát. – Hogyan, magamtól? Nagy okért: mért?
Mert boszut állnék. Mit! magam magamon?
Ah! én szeretem magam’. Mért? Valami
Jóért, a mit magam tevék magamnak?
Oh! nem: hajh! inkább gyűlölöm magam’,
Az elkövettem gyűlölt tettekért.
Én gaz vagyok. Hazudok; nem vagyok.
Bolond, dicsérd magad’; – bolond, ne hízelgj.
Tudtomnak ezerféle nyelve van,
És minden nyelv másféle szóba tör ki,
És minden szó elítél, mint gazembert.
Hitetlen hitszegés legfőbb fokon,
Gyilkos gyilkosság legszörnyebb fokon,
Minden bün, ismételt minden fokon,
Korláthoz tör, s kiált: Bünös! bünös!
Kétségbesem. – Egy lélek sem szeret;
S egy lélek sem szán meg, ha meghalok.
De mért is szánna? hisz magam magamban
Se lelhetek szánást magam iránt.
Úgy rémle, mindazoknak lelkei,
Kiket megöltem, sátoromba jöttek,
S holnapra mindenik bosszut kiálta
Richard fejére.
Ratcliff jő.
RATCLIFF.
Mylord –
Mylord –
)
RICHARD KIRÁLY.
Ki van itt?
Ki van itt?
RATCLIFF.
Én, Ratcliff. A falu éber kakasa
Két izben üdvözlé már a napot.
Talpon van a sereg s fegyvert csatol.
Én, Ratcliff. A falu éber kakasa
Két izben üdvözlé már a napot.
Talpon van a sereg s fegyvert csatol.
RICHARD KIRÁLY.
Oh Ratcliff! szörnyű álmot álmodám. –
Mit vélsz? barátink mind hivek maradnak?
Oh Ratcliff! szörnyű álmot álmodám. –
Mit vélsz? barátink mind hivek maradnak?
RATCLIFF.
Kétségkívül.
Kétségkívül.
RICHARD KIRÁLY.
| Oh Ratcliff! félek, félek – |
RATCLIFF.
Ne, jó mylord, az árnyaktól ne féljen.
Ne, jó mylord, az árnyaktól ne féljen.
RICHARD KIRÁLY.
Szent Pálra mondom, az éj árnyai
Több rettegést önttek Richard szivébe,
Mint tízezer valódi harczos öntne,
Vasban, s a vézna Richmondtól vezetve.
Hát még se virrad? Jer velem: a sátrak
Mellett a leskelődőt játszom el,
Ha nem fog-e megszökni valaki.
Richmond ébred Oxford és Mások jönnek.
Szent Pálra mondom, az éj árnyai
Több rettegést önttek Richard szivébe,
Mint tízezer valódi harczos öntne,
Vasban, s a vézna Richmondtól vezetve.
Hát még se virrad? Jer velem: a sátrak
Mellett a leskelődőt játszom el,
Ha nem fog-e megszökni valaki.
| (Richard Király és Ractliff el.) |
LORDOK.
Jó reggelt, Richmond.
Jó reggelt, Richmond.
RICHMOND.
Lordok, bocsánat, s jókor kelt urak,
Hogy itt egy lusta későt leptetek meg.
Lordok, bocsánat, s jókor kelt urak,
Hogy itt egy lusta későt leptetek meg.
LORDOK.
Mylord, hogy alvék?
Mylord, hogy alvék?
RICHMOND.
Mióta elváltunk, legédesebb, s a
Legjobbat ígérő álmom vala,
Milyen valaha fáradt főbe szállt.
Úgy tetszett, mindazoknak lelke, a
Kiket Richard megölt, sátromba jött,
S diadalt igért. És mondhatom, szivem
E kedves álom emlékének örvend.
A reggel messze van-e még, urak?
Mióta elváltunk, legédesebb, s a
Legjobbat ígérő álmom vala,
Milyen valaha fáradt főbe szállt.
Úgy tetszett, mindazoknak lelke, a
Kiket Richard megölt, sátromba jött,
S diadalt igért. És mondhatom, szivem
E kedves álom emlékének örvend.
A reggel messze van-e még, urak?
LORDOK.
A négyet most üti.
A négyet most üti.
RICHMOND.
Fegyverre kelnünk, s rendeznünk a harczot.
Felhozni többet, kedves honfiak,
Mint mondva volt, tilt a sürgős, kimért
Idő; hanem gondoljátok meg ezt,
Részünkön Isten harczol s jó ügyünk;
Szentek, s imája bántott szellemeknek,
Magasra nőtt védfal arczunk előtt.
A diadalt az ellen is nekünk
Kivánja inkább, mint a kit követ.
Mert kit követnek ők? igazán, urak,
Egy szörnyü gyilkost s véres zsarnokot:
Ki vérbe’ gerjedt s vérben izmosult;
Ki görbe úton szerzé, a mivel bir,
S megölte, a kik útain segíték;
Silány hamiskő, a trón féme által
Lett drága, melybe ármány foglalá;
Ki mindig Isten ellensége volt.
Ha küzdtök Isten ellensége ellen,
Az igaz Isten véd mint harczosit;
Ha a zsarnokot buktatva izzadoztok,
A zsarnok esvén, békében nyugodtok;
Ha küzdtök a hon ellenségi ellen,
A munkadíj e hon kövérje lesz;
Ha küzdtök, ótalmazva nőitek’,
Győzőket otthon nőitek fogadnak;
Ha gyermekeitek’ kardtól mentitek,
Az unokák leróvják aggokon.
Azért, az Isten s e jogok nevében,
Lobogjon a zászló, villogjon a kard!
Bűtopr merényem váltságdíja ám
Legyen e hideg test a föld jég ölében;
De hogyha sikerül, a nyereményből
A legkisebb is részt kap köztetek.
Szóljon a kürt s dob, mint víg harczi dal:
Isten s Szent György! Richmond és diadal!
Richard Király, Ratcliff, Kiséret, Sereg, visszajönnek.
| Úgy ideje, |
| (A sereghez megy.) |
Mint mondva volt, tilt a sürgős, kimért
Idő; hanem gondoljátok meg ezt,
Részünkön Isten harczol s jó ügyünk;
Szentek, s imája bántott szellemeknek,
Magasra nőtt védfal arczunk előtt.
A diadalt az ellen is nekünk
Kivánja inkább, mint a kit követ.
Mert kit követnek ők? igazán, urak,
Egy szörnyü gyilkost s véres zsarnokot:
Ki vérbe’ gerjedt s vérben izmosult;
Ki görbe úton szerzé, a mivel bir,
S megölte, a kik útain segíték;
Silány hamiskő, a trón féme által
Lett drága, melybe ármány foglalá;
Ki mindig Isten ellensége volt.
Ha küzdtök Isten ellensége ellen,
Az igaz Isten véd mint harczosit;
Ha a zsarnokot buktatva izzadoztok,
A zsarnok esvén, békében nyugodtok;
Ha küzdtök a hon ellenségi ellen,
A munkadíj e hon kövérje lesz;
Ha küzdtök, ótalmazva nőitek’,
Győzőket otthon nőitek fogadnak;
Ha gyermekeitek’ kardtól mentitek,
Az unokák leróvják aggokon.
Azért, az Isten s e jogok nevében,
Lobogjon a zászló, villogjon a kard!
Bűtopr merényem váltságdíja ám
Legyen e hideg test a föld jég ölében;
De hogyha sikerül, a nyereményből
A legkisebb is részt kap köztetek.
Szóljon a kürt s dob, mint víg harczi dal:
Isten s Szent György! Richmond és diadal!
| (Elmennek.) |
RICHARD KIRÁLY.
Mit monda Richmondról Northumberland?
Mit monda Richmondról Northumberland?
RATCLIFF.
Hogy nem növelték fegyverben soha.
Hogy nem növelték fegyverben soha.
RICHARD KIRÁLY.
Jól mondta. És Surrey mit monda rá?
Jól mondta. És Surrey mit monda rá?
RATCLIFF.
Mosolyga, s mondá, annál jobb nekünk.
Mosolyga, s mondá, annál jobb nekünk.
RICHARD KIRÁLY.
Számláld az órát. – Naptárt adjatok.
Ki látta a napot ma?
| És igazsága volt; s valóban úgy van. | (Óra üt.) |
Ki látta a napot ma?
RATCLIFF.
| Én, uram, nem. |
RICHARD KIRÁLY.
Úgy restel sütni: mert a könyv szerint
Egy óra óta kén’ ragyognia.
Ez gyász sötét nap lesz valakinek. –
Ratcliff –
Úgy restel sütni: mert a könyv szerint
Egy óra óta kén’ ragyognia.
Ez gyász sötét nap lesz valakinek. –
Ratcliff –
RATCLIFF.
Mylord?
Mylord?
RICHARD KIRÁLY.
A nap ma nem akar kibujni:
Az ég borúsan függ hadunk fölött.
E harmat-könyek a földön boszantnak.
Nem sütni ma! Eh, hát nekem mivel
Rosszabb, mint Richmondnak? Hisz az az ég,
Mely rám borúl, rá is mordúl tekint.
Norfolk jő.
A nap ma nem akar kibujni:
Az ég borúsan függ hadunk fölött.
E harmat-könyek a földön boszantnak.
Nem sütni ma! Eh, hát nekem mivel
Rosszabb, mint Richmondnak? Hisz az az ég,
Mely rám borúl, rá is mordúl tekint.
Norfolk jő.
NORFOLK.
Fel! Az ellen a mezőn hetvenkedik.
Fel! Az ellen a mezőn hetvenkedik.
RICHARD KIRÁLY.
Hamar, hamar! – Nyergeljék lovamat.
Üzenj Stanleynek, hozza már hadát.
Én harczosaimat a sikra vezetem;
S ekként legyen beosztva seregem:
Hosszan kinyuljon az előhadam,
Gyalog s lovas hasonló mennyiségben;
Lövészeink középen álljanak;
Norfolk János herczeg s Surrey Tamás gróf
Vezesse a gyalog s lovas hadat;
E rendben őket majd mi a derék-
Haddal követjük; mindkét szárny hatalmát
Növeszsze a lovasság legjava.
Ez és hozzá Szent György! – Mit vélsz te, Norfolk?
Hamar, hamar! – Nyergeljék lovamat.
Üzenj Stanleynek, hozza már hadát.
Én harczosaimat a sikra vezetem;
S ekként legyen beosztva seregem:
Hosszan kinyuljon az előhadam,
Gyalog s lovas hasonló mennyiségben;
Lövészeink középen álljanak;
Norfolk János herczeg s Surrey Tamás gróf
Vezesse a gyalog s lovas hadat;
E rendben őket majd mi a derék-
Haddal követjük; mindkét szárny hatalmát
Növeszsze a lovasság legjava.
Ez és hozzá Szent György! – Mit vélsz te, Norfolk?
NORFOLK.
Jól van beosztva, harczos fejdelem. –
Jól van beosztva, harczos fejdelem. –
| Ma reggel ezt találtam sátoromban. | (Iratot ad át.) |
RICHARD KIRÁLY.
(olvassa.)
Ezt csak az ellenség koholta ki.
Urak, foglaljon állást mindenik.
A csacska álom ne rettentse lelkünk’;
Az öntudat csak szó, mit gyáva használ,
S fel van találva, az erőst lekötni:
Tudatunk a fegyver, törvényünk a kard.
Előre, bátran, a harcz viharába,
Ha nem az égbe, a poklokra szállva. –
Mit mondjak többet, mint már felhozék?
Gondoljátok meg, szembe kikkel álltok:
Afféle megszökött, kóbor szemétnép,
Bretagnei söpredék, bitang cselédek,
Kiket csömörlött országunk kihányt,
Veszett kalandra, bizonyos halálba.
Békén alvátok: ők nyugtalanítnak.
Ti földdel és szép nőkkel vagytok áldva:
Azt elvitáznák, míg ezt meggyaláznák.
És ki vezérli? Egy hitvány legény, ki
Anyánk költségén éldegélt Bretagneban;
Egy tejnyaló, ki éltében soha
A hóba sem lépett czipőtlenül.
Korbácsoljátok vissza tengeren túl,
Verjétek el e jöttment rongy frankokat,
Ez éhenkórász életuntakat, kik,
Ha nem e bolond merénylet álmaért,
Szegény patkányok, inségök miatt
Önmagokat kötötték volna fel.
Ha már le kell győzetnünk: férfiak,
Ne e bretagnei fattyak győzzenek le,
Kiket saját honukban őseink
Levertek, aprítottak és tiportak,
Örök emlékül szégyent hagyva rájok.
Ezeké legyen jószágunk? hitvesink
Mellé feküdjenek? leányainkat
Szeplősitsék meg? – (Távol dobszó) Hall! dobjuk pereg
Harczolj, angol nemes! szabad vitéz!
Feszíts ijat, lövész, agyig feszítsd!
Sarkantyúzd paripád’, gázolj a vérben!
Dárdád forgácsitól rengjen az égbolt!
Hírnök jő.
Mit monda Stanley? hozza-e hadát?
(olvassa.)
| „Norfolk Jankó, oly szemtelen ne légy: |
| Dickont az árulás eladta rég.” |
Urak, foglaljon állást mindenik.
A csacska álom ne rettentse lelkünk’;
Az öntudat csak szó, mit gyáva használ,
S fel van találva, az erőst lekötni:
Tudatunk a fegyver, törvényünk a kard.
Előre, bátran, a harcz viharába,
Ha nem az égbe, a poklokra szállva. –
Mit mondjak többet, mint már felhozék?
Gondoljátok meg, szembe kikkel álltok:
Afféle megszökött, kóbor szemétnép,
Bretagnei söpredék, bitang cselédek,
Kiket csömörlött országunk kihányt,
Veszett kalandra, bizonyos halálba.
Békén alvátok: ők nyugtalanítnak.
Ti földdel és szép nőkkel vagytok áldva:
Azt elvitáznák, míg ezt meggyaláznák.
És ki vezérli? Egy hitvány legény, ki
Anyánk költségén éldegélt Bretagneban;
Egy tejnyaló, ki éltében soha
A hóba sem lépett czipőtlenül.
Korbácsoljátok vissza tengeren túl,
Verjétek el e jöttment rongy frankokat,
Ez éhenkórász életuntakat, kik,
Ha nem e bolond merénylet álmaért,
Szegény patkányok, inségök miatt
Önmagokat kötötték volna fel.
Ha már le kell győzetnünk: férfiak,
Ne e bretagnei fattyak győzzenek le,
Kiket saját honukban őseink
Levertek, aprítottak és tiportak,
Örök emlékül szégyent hagyva rájok.
Ezeké legyen jószágunk? hitvesink
Mellé feküdjenek? leányainkat
Szeplősitsék meg? – (Távol dobszó) Hall! dobjuk pereg
Harczolj, angol nemes! szabad vitéz!
Feszíts ijat, lövész, agyig feszítsd!
Sarkantyúzd paripád’, gázolj a vérben!
Dárdád forgácsitól rengjen az égbolt!
Hírnök jő.
Mit monda Stanley? hozza-e hadát?
HÍRNÖK.
Királyom, megtagadta, nem jön el.
Királyom, megtagadta, nem jön el.
RICHARD KIRÁLY.
Le György fiának a fejével!
Le György fiának a fejével!
NORFOLK.
Mylord, az ellen átjött a mocsáron:
Hadd haljon Stanley György a harcz után.
Mylord, az ellen átjött a mocsáron:
Hadd haljon Stanley György a harcz után.
RICHARD KIRÁLY.
Keblem ezer szívvel nagyobbodott.
Emeld a zászlót! csapjunk elleninkre!
Ős bátorító jelszavunk, Szent György,
Belénk a tűz sárkány mérgét fuvalja!
Keblem ezer szívvel nagyobbodott.
Emeld a zászlót! csapjunk elleninkre!
Ős bátorító jelszavunk, Szent György,
Belénk a tűz sárkány mérgét fuvalja!
| Fel hát! Diadal övezze siskainkat. | (Elmennek.) |
