IV. SZÍN.
Más része a mezőnek.
Harczi zaj, támadások. Jön Norfolk és Had, hozzá Catesby.
CATESBY.
Segits, mylord Norfolk! segits, segits!
Csodát tesz a király, embert felülmúl,
Minden veszélylyel vakmerőn daczolva.
Lovát leszurták, s ő harczol gyalog,
Halál torkában Richmondot keresve.
Jó lord, segits, vagy elveszett csatánk!
Harczi zaj. Richard Király jön.
Segits, mylord Norfolk! segits, segits!
Csodát tesz a király, embert felülmúl,
Minden veszélylyel vakmerőn daczolva.
Lovát leszurták, s ő harczol gyalog,
Halál torkában Richmondot keresve.
Jó lord, segits, vagy elveszett csatánk!
Harczi zaj. Richard Király jön.
RICHARD KIRÁLY.
Lovat! lovat! egy lóért országomat!
Lovat! lovat! egy lóért országomat!
CATESBY.
Vonuljon vissza: én szerzek lovat.
Vonuljon vissza: én szerzek lovat.
RICHARD KIRÁLY.
Rabszolga, éltemet koczkára tettem,
És tartom a tételt élethalálra.
Azt vélem, hat Richmond van a mezőn:
Ötöt megöltem már helyette ma. –
Harczi zaj. Jönnek Richard Király és Richmond, és viaskodva elmennek. Visszavonulás és trombitaszó. Aztán jő Richmond, Stanley hozván a koronát, több más Lord és Hadak.
Rabszolga, éltemet koczkára tettem,
És tartom a tételt élethalálra.
Azt vélem, hat Richmond van a mezőn:
Ötöt megöltem már helyette ma. –
| Lovat! lovat! egy lóért országomat! | (Elmennek.) |
RICHMOND.
Istennek hála, s nektek, győzedelmes
Barátim: győztünk; a véreb halott.
Istennek hála, s nektek, győzedelmes
Barátim: győztünk; a véreb halott.
STANLEY.
Bátor Richmond, harczoltál emberül.
Im a sokáig bitorolt királyság;
A véres szörnyeteg halott fejéről
Téptem le, hogy diszítse homlokod’:
Örvendj; viseld s foglalj többet belé.
Bátor Richmond, harczoltál emberül.
Im a sokáig bitorolt királyság;
A véres szörnyeteg halott fejéről
Téptem le, hogy diszítse homlokod’:
Örvendj; viseld s foglalj többet belé.
)
RICHMOND.
Isten az égben, mond minderre áment!
De szólj, az ifju Stanley él-e még?
Isten az égben, mond minderre áment!
De szólj, az ifju Stanley él-e még?
STANLEY.
Él, és Leicesterben bizton van, mylord,
Hová, ha tetszik, induljunk mi is.
Él, és Leicesterben bizton van, mylord,
Hová, ha tetszik, induljunk mi is.
RICHMOND.
Két részen a főbbek kik estek el?
Két részen a főbbek kik estek el?
STANLEY.
Norfolk János herczeg, Ferrers Valter lord,
Robert Brakenbury és Brandon Vilmos.
Norfolk János herczeg, Ferrers Valter lord,
Robert Brakenbury és Brandon Vilmos.
RICHMOND.
Tegyétek sírba, mint rangjok kivánja.
Hirdessetek kegyelmet a futóknak,
Kik hódolattal hozzánk visszatérnek;
S aztán, mire a szentséget felvevők,
A fehér s a piros rózsát egyesítjük:
Az ég mosolygjon e kedves kötésen,
Miként haragvék a hosszú viszályért! –
Van áruló, ki nem mond erre áment?
Angolhon őrült volt, tépé magát,
Fivér fivérét gyilkolá mohón,
Az apa levágta gyorsan önfiát,
S a fiú megölni apját kényszerült:
Mindezt York s Lancaster osztotta szét,
Gyász osztozásban két felé oszolva. –
Oh! Richmond s Erzsébet, a két királyi
Ház jogszerű utódi, mostan Isten
Szent végzetéből íme egyesülnek!
S örököseik (ha Isten úgy akarja)
Szelid békében a jövőt megáldják
Vidám tenyészettel s boldog napokkal!
Az áruló vasát törd el, nagy Isten,
Ki visszahozná e vérnapokat,
Hogy vérözönt sirjon szegény hazánk!
Ne hadd sem élni, sem e föld javával,
Ki sebzi a hont pártütő csatával!
Most bel sebünk bekötve, béke van lent:
Soká hogy éljen, Isten, mondj te áment! (Elmennek.)
Tegyétek sírba, mint rangjok kivánja.
Hirdessetek kegyelmet a futóknak,
Kik hódolattal hozzánk visszatérnek;
S aztán, mire a szentséget felvevők,
A fehér s a piros rózsát egyesítjük:
Az ég mosolygjon e kedves kötésen,
Miként haragvék a hosszú viszályért! –
Van áruló, ki nem mond erre áment?
Angolhon őrült volt, tépé magát,
Fivér fivérét gyilkolá mohón,
Az apa levágta gyorsan önfiát,
S a fiú megölni apját kényszerült:
Mindezt York s Lancaster osztotta szét,
Gyász osztozásban két felé oszolva. –
Oh! Richmond s Erzsébet, a két királyi
Ház jogszerű utódi, mostan Isten
Szent végzetéből íme egyesülnek!
S örököseik (ha Isten úgy akarja)
Szelid békében a jövőt megáldják
Vidám tenyészettel s boldog napokkal!
Az áruló vasát törd el, nagy Isten,
Ki visszahozná e vérnapokat,
Hogy vérözönt sirjon szegény hazánk!
Ne hadd sem élni, sem e föld javával,
Ki sebzi a hont pártütő csatával!
Most bel sebünk bekötve, béke van lent:
Soká hogy éljen, Isten, mondj te áment! (Elmennek.)
