BEVEZETÉS.
Warkworth. Northumberland kastélya előtt.
A Hír, nyelvekkel egészen beföstve, jő.
HÍR.
Figyeljetek! Ki zárja el hallása
Utját, midőn a hangos Hír beszél?
Kelettül a lankasztó nyúgatig,
Szelek hátán nyargalva hirdetem,
Mit ember tenni kezd a földtekén.
Nyelveimen örök rágalmazás ül,
S terjesztem azt minden nemzet között.
Ál hírrel töltve a népek fülét,
Békét beszélek, míg biztos mosoly
Alatt rejtett vész sebzi a világot.
S ki más szerez, ha a Hír nem, ha én nem,
Ijesztő támadást és védszerét,
Míg úgy látszik, a más bajtól nehéz év
Teherbe’ zsarnok harczokkal vagyon!?
Holott nem úgy van! Síp a Hír, melyet
Féltés, gyanú meg sejtelem fuval,
S oly könnyü, hogy a számtalan fejű szörny,
A háborgó, az ingatag tömeg
Rajt’ játszhatik. – De mért elemzem így
Saját jól ismert lényemet, önön
Családom közt? Miért van itt a Hír?…
Henrik király győzelmivel futok,
Ki Shrewsbury mellett, a vérmezőn,
Az ifjú Hővért sergestül leverte,
A lázadók vérével oltva el
A lázadás tüzét. De mért beszélek
Mindjárt ilyen nyiltan? Hisz hivatásom
Kitárni azt, hogy Monmouth Henrik a
Nemes Hővér kardjától hulla el,
S hogy a király, Douglas szilaj dühétől,
Halálra hajtá fölkenett fejét:
Imezt hirdettem én a falvakon,
Shrewsburynak fejdelmi tére és
E zord kövű, porlott erőd között,
Hol Hővér atyja, vén Northumberland
Csak ál-beteg… Fáradtan jönnek a
Futárok, és egygyel se jő közöttök
Egyéb ujság, csak a mit én adék:
A Hír nyelvéről édes, ál-vigasz,
Figyeljetek! Ki zárja el hallása
Utját, midőn a hangos Hír beszél?
Kelettül a lankasztó nyúgatig,
Szelek hátán nyargalva hirdetem,
Mit ember tenni kezd a földtekén.
Nyelveimen örök rágalmazás ül,
S terjesztem azt minden nemzet között.
Ál hírrel töltve a népek fülét,
Békét beszélek, míg biztos mosoly
Alatt rejtett vész sebzi a világot.
S ki más szerez, ha a Hír nem, ha én nem,
Ijesztő támadást és védszerét,
Míg úgy látszik, a más bajtól nehéz év
Teherbe’ zsarnok harczokkal vagyon!?
Holott nem úgy van! Síp a Hír, melyet
Féltés, gyanú meg sejtelem fuval,
S oly könnyü, hogy a számtalan fejű szörny,
A háborgó, az ingatag tömeg
Rajt’ játszhatik. – De mért elemzem így
Saját jól ismert lényemet, önön
Családom közt? Miért van itt a Hír?…
Henrik király győzelmivel futok,
Ki Shrewsbury mellett, a vérmezőn,
Az ifjú Hővért sergestül leverte,
A lázadók vérével oltva el
A lázadás tüzét. De mért beszélek
Mindjárt ilyen nyiltan? Hisz hivatásom
Kitárni azt, hogy Monmouth Henrik a
Nemes Hővér kardjától hulla el,
S hogy a király, Douglas szilaj dühétől,
Halálra hajtá fölkenett fejét:
Imezt hirdettem én a falvakon,
Shrewsburynak fejdelmi tére és
E zord kövű, porlott erőd között,
Hol Hővér atyja, vén Northumberland
Csak ál-beteg… Fáradtan jönnek a
Futárok, és egygyel se jő közöttök
Egyéb ujság, csak a mit én adék:
A Hír nyelvéről édes, ál-vigasz,
| Veszély, a mely lesujtóbb, mint igaz. | (El.) |
