II. SZÍN.
Udvar a Ferde bíró háza előtt, Gloucestershireban.
Ferde és Hallga találkozva jönnek; Redves, Árnyék, Szemőcs, Vékony, Borjú és Szolgák a háttérben.
FERDE.
Ni, ni, ni! Kezet ide, uram, kezet ide. Ugyan korán útra kelt. Hogy van az én jó Hallga barátom?
Ni, ni, ni! Kezet ide, uram, kezet ide. Ugyan korán útra kelt. Hogy van az én jó Hallga barátom?
HALLGA.
Jó reggelt, édes Ferde barátom.
Jó reggelt, édes Ferde barátom.
FERDE.
S hogy van az én húgom, az oldalbordája? s kedves szép gyermeke, az én keresztleányom, Léni?
S hogy van az én húgom, az oldalbordája? s kedves szép gyermeke, az én keresztleányom, Léni?
HALLGA.
Ah! az valódi hörcsök, Ferde barátom.
Ah! az valódi hörcsök, Ferde barátom.
FERDE.
No lám! Arra meg fogadni mernék, hogy Vilmos öcsém jó diák lett. Még mindig Oxfordban van, úgy-e?
No lám! Arra meg fogadni mernék, hogy Vilmos öcsém jó diák lett. Még mindig Oxfordban van, úgy-e?
HALLGA.
Biz ott, az én költségemre.
Biz ott, az én költségemre.
FERDE.
Már tán majd a jogtanodába is lép. Én is jártam egykor a Kelemen-collegiumba, a hol, gondolom, még most is beszélnek a pajkos Ferdéről.
Már tán majd a jogtanodába is lép. Én is jártam egykor a Kelemen-collegiumba, a hol, gondolom, még most is beszélnek a pajkos Ferdéről.
HALLGA.
Akkor önt még víg Ferdének hítták, czimbora.
Akkor önt még víg Ferdének hítták, czimbora.
FERDE.
Biz ucscsegéljen hívtak engem holminek, de tettem is ám én holmit takarosan. Ott voltam én, ott volt a kis Hüvelyk János Staffordshireból, a fekete Kopasz Gyuri, meg Górláb Feri és Nyivák Vilmos Cotswoldból. Négy ilyen országháborító azóta se volt együtt egy tanodában. Mondhatom, hogy mi ugyan mindig tudtuk, hol tartózkodnak a jóféle madarak, s köztök a legjobbak rendelkezésünkre is állottak. Akkor még Falstaff Jankó, most sir John, csak kölyök volt s apród Mowbray Tamás norfolki herczegnél.
Biz ucscsegéljen hívtak engem holminek, de tettem is ám én holmit takarosan. Ott voltam én, ott volt a kis Hüvelyk János Staffordshireból, a fekete Kopasz Gyuri, meg Górláb Feri és Nyivák Vilmos Cotswoldból. Négy ilyen országháborító azóta se volt együtt egy tanodában. Mondhatom, hogy mi ugyan mindig tudtuk, hol tartózkodnak a jóféle madarak, s köztök a legjobbak rendelkezésünkre is állottak. Akkor még Falstaff Jankó, most sir John, csak kölyök volt s apród Mowbray Tamás norfolki herczegnél.
HALLGA.
Az a sir John-e az, a ki most katonákért jő ide?
Az a sir John-e az, a ki most katonákért jő ide?
FERDE.
Ugyanaz a sir John, épen az. Én láttam őt, mikor a collegium kapujában betörte a Skogan fejét, pedig még akkor csak iczi-piczi volt, nem ilyen magas, s én épen azon a napon verekedtem meg valami Tökfi Sámson nevű gyümölcsárussal, a Grey-collegium mellett. Oh! az ostoba napok, melyeket így elpazaroltam! S ha most elnézem, hogy régi ismerőseim közűl mily sokan elhaltak!
Ugyanaz a sir John, épen az. Én láttam őt, mikor a collegium kapujában betörte a Skogan fejét, pedig még akkor csak iczi-piczi volt, nem ilyen magas, s én épen azon a napon verekedtem meg valami Tökfi Sámson nevű gyümölcsárussal, a Grey-collegium mellett. Oh! az ostoba napok, melyeket így elpazaroltam! S ha most elnézem, hogy régi ismerőseim közűl mily sokan elhaltak!
HALLGA.
Mindnyájan utánok megyünk, atyafi.
Mindnyájan utánok megyünk, atyafi.
FERDE.
Bizonyos, igen bizonyos. Nagyon kétségtelen, nagyon kétségtelen. A halál, mint a zsoltáríró mondja, mindenkinek bizonyos. Mindenkinek meg kell halnia. – Hogy adnak egy pár jó jármos ökröt Stamfordban?
Bizonyos, igen bizonyos. Nagyon kétségtelen, nagyon kétségtelen. A halál, mint a zsoltáríró mondja, mindenkinek bizonyos. Mindenkinek meg kell halnia. – Hogy adnak egy pár jó jármos ökröt Stamfordban?
HALLGA.
Én bizony nem voltam ott, barátom.
Én bizony nem voltam ott, barátom.
FERDE.
A halál bizonyos. – Él-e még falubelije, az öreg Kétszeri?
A halál bizonyos. – Él-e még falubelije, az öreg Kétszeri?
HALLGA.
Meghalt.
Meghalt.
FERDE.
Lám, lám, meghalt! Jól fel tudta húzni az íjat, s meghalt! Pompásan lőtt. Gaunt János igen szerette és sok pénzben fogadott a fejére. Meghalt! Kétszáz negyven lépésről is bele talált a fehérbe s egy jó nyilvesszőt, kétszáznyolczvan-kilenczven lépésnyire is ellőtt, úgy hogy csupa öröm volt nézni. – Hogy most egy zsák gyapjú?
Lám, lám, meghalt! Jól fel tudta húzni az íjat, s meghalt! Pompásan lőtt. Gaunt János igen szerette és sok pénzben fogadott a fejére. Meghalt! Kétszáz negyven lépésről is bele talált a fehérbe s egy jó nyilvesszőt, kétszáznyolczvan-kilenczven lépésnyire is ellőtt, úgy hogy csupa öröm volt nézni. – Hogy most egy zsák gyapjú?
HALLGA.
Ki milyen: egy jó zsák gyapjú százfont is lehet.
Ki milyen: egy jó zsák gyapjú százfont is lehet.
FERDE.
S az öreg Kétszeri csakugyan meghalt?
Bardolph valakivel jő.
S az öreg Kétszeri csakugyan meghalt?
Bardolph valakivel jő.
HALLGA.
Itt jönnek ketten, mint hiszem, sir John emberei közül.
Itt jönnek ketten, mint hiszem, sir John emberei közül.
FERDE.
Jó napot, vitéz urak.
Jó napot, vitéz urak.
BARDOLPH.
Kérem, melyik itt Ferde, a bíró?
Kérem, melyik itt Ferde, a bíró?
FERDE.
Én vagyok Ferde Róbert, sir, egyik szegény birtokos e vidéken s egyike a király békebíráinak. Miben lehetek szolgálatára?
Én vagyok Ferde Róbert, sir, egyik szegény birtokos e vidéken s egyike a király békebíráinak. Miben lehetek szolgálatára?
BARDOLPH.
Kapitányom szivesen köszönti önt. Kapitányom sir John Falstaff, igazi derék lovag s legbátrabb vezér.
Kapitányom szivesen köszönti önt. Kapitányom sir John Falstaff, igazi derék lovag s legbátrabb vezér.
FERDE.
Köszönöm üdvözletét. Igen jó vívónak ismertem őt. Hogy van a jó lovag? Hogy van asszony felesége, ha kérdeni bátorkodhatom?
Köszönöm üdvözletét. Igen jó vívónak ismertem őt. Hogy van a jó lovag? Hogy van asszony felesége, ha kérdeni bátorkodhatom?
BARDOLPH.
Bocsánat, uram, a katona jobban van accommodálva feleség nélkül.
Bocsánat, uram, a katona jobban van accommodálva feleség nélkül.
FERDE.
Helyesen van mondva, sir, igazán; sőt valójában is helyesen van mondva. Jobban van accommodálva! Igen jó; tréfa nélkül, igen jó. A jó phrasisok eleitől fogva, mindig nagyon ajánlatosak voltak. Accommodálva! Ez accomodo-tól származik. Nagyon jó, igen jó phrasis!
Helyesen van mondva, sir, igazán; sőt valójában is helyesen van mondva. Jobban van accommodálva! Igen jó; tréfa nélkül, igen jó. A jó phrasisok eleitől fogva, mindig nagyon ajánlatosak voltak. Accommodálva! Ez accomodo-tól származik. Nagyon jó, igen jó phrasis!
BARDOLPH.
Bocsánat, uram, én hallottam e szót. Phrasisnak nevezi azt? Hitemre mondom, a phrasist én nem ismerem; hanem e szóról kardommal is felelek, hogy ez katonaszerű szó, s rendkívül jó hatású egy szó, minden bizonynyal. Accommodálva: azaz, mikor az ember – mint mondják – accommodálva van; vagy mikor az ember – úgy lévén – minek okáért – úgy gondolják, hogy accommodálva van, a mi igen derék dolog.
Falstaff jő.
Bocsánat, uram, én hallottam e szót. Phrasisnak nevezi azt? Hitemre mondom, a phrasist én nem ismerem; hanem e szóról kardommal is felelek, hogy ez katonaszerű szó, s rendkívül jó hatású egy szó, minden bizonynyal. Accommodálva: azaz, mikor az ember – mint mondják – accommodálva van; vagy mikor az ember – úgy lévén – minek okáért – úgy gondolják, hogy accommodálva van, a mi igen derék dolog.
Falstaff jő.
FERDE.
Nagyon helyes. – Im itt jön a derék sir John. Adja kedves kezét! Adja kedves, érdemes kezét. Bizonyomra mondom, igen jó színben van, nagyon jól bírja az éveket. Isten hozta, kedves sir John.
Nagyon helyes. – Im itt jön a derék sir John. Adja kedves kezét! Adja kedves, érdemes kezét. Bizonyomra mondom, igen jó színben van, nagyon jól bírja az éveket. Isten hozta, kedves sir John.
FALSTAFF.
Örvendek, hogy láthatom magát, derék Ferde Róbert. – Dőzsöli úr, mint gondolom.
Örvendek, hogy láthatom magát, derék Ferde Róbert. – Dőzsöli úr, mint gondolom.
FERDE.
Nem, sir John! ez Hallga barátom s megbízott hivataltársam.
Nem, sir John! ez Hallga barátom s megbízott hivataltársam.
FALSTAFF.
Derék Hallga, nagyon magához illik a békebíróság.
Derék Hallga, nagyon magához illik a békebíróság.
HALLGA.
Üdvöz legyen érdemes nagyságod.
Üdvöz legyen érdemes nagyságod.
FALSTAFF.
Tyhű! Ez rekkenő idő. Uraim, gondoskodtak számomra egy fél tuczat derék legényről?
Tyhű! Ez rekkenő idő. Uraim, gondoskodtak számomra egy fél tuczat derék legényről?
FERDE.
Gondoskodtunk, sir. Nem tetszik leülni?
Gondoskodtunk, sir. Nem tetszik leülni?
FALSTAFF.
Kérem, hadd lássam.
Kérem, hadd lássam.
FERDE.
Hol a névsor? hol a névsor? hol a névsor? Hadd lám, hadd lám. Így, így, így, így. No’s tehát uram: Redves Rafáel! Jőjön, a kit szólítok. Úgy legyen, aztán úgy legyen. Hadd lám, hol van Redves?
Hol a névsor? hol a névsor? hol a névsor? Hadd lám, hadd lám. Így, így, így, így. No’s tehát uram: Redves Rafáel! Jőjön, a kit szólítok. Úgy legyen, aztán úgy legyen. Hadd lám, hol van Redves?
REDVES.
Itt vagyok, kérem ’ássan.
Itt vagyok, kérem ’ássan.
)
FERDE.
Mit gondol ön, sir John? Úgy-e tagba szakadt egy ficzkó? Ifjú, erős és jó családból való!
Mit gondol ön, sir John? Úgy-e tagba szakadt egy ficzkó? Ifjú, erős és jó családból való!
FALSTAFF.
Redvesnek hívnak?
Redvesnek hívnak?
REDVES.
Igen, kérem ’ássan.
Igen, kérem ’ássan.
FALSTAFF.
Annál inkább ideje, hogy elporlódjál.
Annál inkább ideje, hogy elporlódjál.
FERDE.
Hahaha! Valóban igen pompás. A redves tárgyaknak el kell porlódniok. Rendkívül jó. Igazán, igen jól van mondva, sir John; nagyon jól van mondva.
Hahaha! Valóban igen pompás. A redves tárgyaknak el kell porlódniok. Rendkívül jó. Igazán, igen jól van mondva, sir John; nagyon jól van mondva.
FALSTAFF.
| Vonalat kell rá húzni. | (Ferdé-nek) |
REDVES.
Akkor húznák nekem jól, ha szabadon eresztenének. Szegény öreg gazdáném most már el fog pusztulni. Senkije sincs gazdaságához, bajlakodásához. Nem is kéne engemet megvonalazni. Vannak itt mások, a kik ügyesebbek a gyaloglásban, mint én.
Akkor húznák nekem jól, ha szabadon eresztenének. Szegény öreg gazdáném most már el fog pusztulni. Senkije sincs gazdaságához, bajlakodásához. Nem is kéne engemet megvonalazni. Vannak itt mások, a kik ügyesebbek a gyaloglásban, mint én.
FALSTAFF.
Eredj, csitt, Redves; menned kell, Redves; ideje, hogy elkopjál.
Eredj, csitt, Redves; menned kell, Redves; ideje, hogy elkopjál.
REDVES.
Elkopni!
Elkopni!
FERDE.
Csitt, kölyök, csitt. Állj félre. Nem tudod, hol vagy? Most a másikhoz, sir John. Hadd lássuk. Árnyék Simon!
Csitt, kölyök, csitt. Állj félre. Nem tudod, hol vagy? Most a másikhoz, sir John. Hadd lássuk. Árnyék Simon!
FALSTAFF.
No, ezt nekem kell adni, hadd üljek alá. Ez aztán hűs katona lesz.
No, ezt nekem kell adni, hadd üljek alá. Ez aztán hűs katona lesz.
FERDE.
Hol van Árnyék?
Hol van Árnyék?
ÁRNYÉK.
Itt, uram.
Itt, uram.
FALSTAFF.
Ki fia vagy, Árnyék?
Ki fia vagy, Árnyék?
ÁRNYÉK.
Az anyám fia, sir.
Az anyám fia, sir.
FALSTAFF.
Anyád fia; könnyen lehet; és apád árnyéka. A nő fia: a férj árnyéka. Gyakran úgy van, valóban; nem sok van benne az apa lényegéből.
Anyád fia; könnyen lehet; és apád árnyéka. A nő fia: a férj árnyéka. Gyakran úgy van, valóban; nem sok van benne az apa lényegéből.
FERDE.
Tetszik, sir John?
Tetszik, sir John?
FALSTAFF.
Az Árnyék nyárra való. Vonalat reá, mert számos árnyékkal kell betöltenünk az ujonczozási ívet.
Az Árnyék nyárra való. Vonalat reá, mert számos árnyékkal kell betöltenünk az ujonczozási ívet.
FERDE.
Szemőcs Tamás!
Szemőcs Tamás!
SZEMŐCS.
Itt!
Itt!
FALSTAFF.
Szemőcsnek hívnak?
Szemőcsnek hívnak?
SZEMŐCS.
Igen, uram.
Igen, uram.
FALSTAFF.
Nagyon is búbos szemölcs vagy.
Nagyon is búbos szemölcs vagy.
FERDE.
Megvonalazzam?
Megvonalazzam?
FALSTAFF.
Fölösleges. Batyúja a hátára van építve, s az egész figura egy pár vonalon áll. Ne vonalazza meg jobban.
Fölösleges. Batyúja a hátára van építve, s az egész figura egy pár vonalon áll. Ne vonalazza meg jobban.
FERDE.
Ha ha ha! Ért ön hozzá, sir; ért ön hozzá, azt már meg kell adni. – Vékony Ferencz!
Ha ha ha! Ért ön hozzá, sir; ért ön hozzá, azt már meg kell adni. – Vékony Ferencz!
VÉKONY.
Itt!
Itt!
FALSTAFF.
Mi a mesterséged, Vékony?
Mi a mesterséged, Vékony?
VÉKONY.
Nőszabó vagyok, uram.
Nőszabó vagyok, uram.
FERDE.
Megvonalazhatom?
Megvonalazhatom?
FALSTAFF.
Meg; de ha férfiszabó volna, ő szabhatna terád egy vonást. Vajon fogsz-e annyi öltést tenni az ellenséges csatarendben, mint tettél egy női szoknyában?
Meg; de ha férfiszabó volna, ő szabhatna terád egy vonást. Vajon fogsz-e annyi öltést tenni az ellenséges csatarendben, mint tettél egy női szoknyában?
VÉKONY.
Megteszem, uram, a mi tőlem telik, s többet nem kivánhatni.
Megteszem, uram, a mi tőlem telik, s többet nem kivánhatni.
FALSTAFF.
Helyesen van, derék nőszabó, helyesen van, duzzadozó Vékony. Oly vitéz leszesz, mint egy mérges galamb, vagy egy igen nagy szívű egér. Húzzon egy jó vonást e nőszabóra, Ferde, jó vastagot, édes Ferde.
Helyesen van, derék nőszabó, helyesen van, duzzadozó Vékony. Oly vitéz leszesz, mint egy mérges galamb, vagy egy igen nagy szívű egér. Húzzon egy jó vonást e nőszabóra, Ferde, jó vastagot, édes Ferde.
VÉKONY.
Jobb szeretném, ha Szemőcs ment volna el.
Jobb szeretném, ha Szemőcs ment volna el.
FALSTAFF.
Jobb szeretném, ha férfiszabó volnál, s kifoldozhatnád őt, hogy elmehessen. Én nem tehetem őt közkatonává, ki annyi ezernek vezetője vagyok. Elégedjél meg ezzel, leghatalmasabb Vékony.
Jobb szeretném, ha férfiszabó volnál, s kifoldozhatnád őt, hogy elmehessen. Én nem tehetem őt közkatonává, ki annyi ezernek vezetője vagyok. Elégedjél meg ezzel, leghatalmasabb Vékony.
VÉKONY.
Megelégszem.
Megelégszem.
FALSTAFF.
Le vagyok kötelezve, tiszteletreméltó Vékony. – Ki következik?
Le vagyok kötelezve, tiszteletreméltó Vékony. – Ki következik?
FERDE.
Zöldi Borjú Péter!
Zöldi Borjú Péter!
FALSTAFF.
Ej, hadd lám azt a Borjút.
Ej, hadd lám azt a Borjút.
BORJÚ.
Itt.
Itt.
FALSTAFF.
Isten bizony, derék egy kölyök. No vonalazza meg Borjút, míg ismét rá nem bődűl.
Isten bizony, derék egy kölyök. No vonalazza meg Borjút, míg ismét rá nem bődűl.
BORJÚ.
Oh Istenem uram! Kedves kapitány úr –
Oh Istenem uram! Kedves kapitány úr –
FALSTAFF.
Mit, hát előbb rábődülsz, mint megvonalaznának?
Mit, hát előbb rábődülsz, mint megvonalaznának?
BORJÚ.
Oh Istenem, hiszen én beteges ember vagyok.
Oh Istenem, hiszen én beteges ember vagyok.
FALSTAFF.
Mi a betegséged?
Mi a betegséged?
BORJÚ.
Istentelen nátha, uram; köhögés, uram, melyet a király számára harangozva kaptam, koronázása napján.
Istentelen nátha, uram; köhögés, uram, melyet a király számára harangozva kaptam, koronázása napján.
FALSTAFF.
No, majd jól begombolkozva mégy a háborúba; elűzzük a náthádat; s gondom lesz rá, hogy barátid harangozzanak éretted. – Ennyin vannak mindössze?
No, majd jól begombolkozva mégy a háborúba; elűzzük a náthádat; s gondom lesz rá, hogy barátid harangozzanak éretted. – Ennyin vannak mindössze?
FERDE.
Hiszen már kettővel többet kiáltottam elő, s önnek csak négy jár innen. – Kérem, menjünk ebédelni.
Hiszen már kettővel többet kiáltottam elő, s önnek csak négy jár innen. – Kérem, menjünk ebédelni.
FALSTAFF.
Nem bánom, egyet iszom velök; de az ebédet be nem várhatom. Igen örülök, hogy láthattam, Ferde barátom.
Nem bánom, egyet iszom velök; de az ebédet be nem várhatom. Igen örülök, hogy láthattam, Ferde barátom.
FERDE.
Oh sir John, emlékszik még ön, mikor egy egész éjet együtt tölténk a sz.-györgymezei szélmalomban?
Oh sir John, emlékszik még ön, mikor egy egész éjet együtt tölténk a sz.-györgymezei szélmalomban?
FALSTAFF.
Ne többet arról, kedves Ferde, ne többet arról.
Ne többet arról, kedves Ferde, ne többet arról.
FERDE.
Hah, mily víg éjjel volt az! S vajon él-e még Északi Háni?
Hah, mily víg éjjel volt az! S vajon él-e még Északi Háni?
FALSTAFF.
Él, Ferde barátom.
Él, Ferde barátom.
FERDE.
Sohasem férhetett össze velem.
Sohasem férhetett össze velem.
FALSTAFF.
Soha, soha; mindig azt mondta, hogy Ferde urat ki nem állhatja.
Soha, soha; mindig azt mondta, hogy Ferde urat ki nem állhatja.
FERDE.
Tudj’ az ördög! vérig is tudtam őt boszszantani. Akkor ő szabad portéka volt. Jó bőrben van-e még?
Tudj’ az ördög! vérig is tudtam őt boszszantani. Akkor ő szabad portéka volt. Jó bőrben van-e még?
FALSTAFF.
Megvénűlt, Ferde, megvénűlt.
Megvénűlt, Ferde, megvénűlt.
FERDE.
No hisz meg kellett vénűlnie; nem is lehet más, mint vén; természetes, hogy vén, hisz már akkor is megvolt neki Északi Róbert az öreg Északitól, mielőtt én a Kelemen-collegiumba kerültem.
No hisz meg kellett vénűlnie; nem is lehet más, mint vén; természetes, hogy vén, hisz már akkor is megvolt neki Északi Róbert az öreg Északitól, mielőtt én a Kelemen-collegiumba kerültem.
HALLGA.
Annak ötvenöt éve.
Annak ötvenöt éve.
FERDE.
Hej, kedves Hallga barátom, ha maga azt látta volna, a mit e lovag és én láttunk! No nem igaz-e, sir John?
Hej, kedves Hallga barátom, ha maga azt látta volna, a mit e lovag és én láttunk! No nem igaz-e, sir John?
FALSTAFF.
Hallgattuk az éjféli óraütést, Ferde.
Hallgattuk az éjféli óraütést, Ferde.
FERDE.
| Úgy van, úgy van, úgy van. Valóban úgy van, sir John. Jelszavunk volt: rajta, fiúk!… Menjünk ebédelni, menjünk ebédelni. Oh azok a napok, melyeket mi értünk! Jerünk, jerünk. | (Falstaff, Ferde s Hallga el.) |
BORJÚ.
Drága, jó Bardolph káplár uram, tegyen egy jó szót mellettem. Fogja, négy darab tíz shillinges, franczia pénzben. Valósággal, én akár felakasztassam magam’, akár elmenjek: ámbár a mi engemet illet, nem sokat törődöm vele, hanem hát nincs kedvem hozzá; s a mi engemet illet, szeretnék együtt maradni pajtásimmal; különben, a mi engemet illet, nem sokat gondolnék vele.
Drága, jó Bardolph káplár uram, tegyen egy jó szót mellettem. Fogja, négy darab tíz shillinges, franczia pénzben. Valósággal, én akár felakasztassam magam’, akár elmenjek: ámbár a mi engemet illet, nem sokat törődöm vele, hanem hát nincs kedvem hozzá; s a mi engemet illet, szeretnék együtt maradni pajtásimmal; különben, a mi engemet illet, nem sokat gondolnék vele.
BARDOLPH.
Jó; állj félre.
Jó; állj félre.
REDVES.
Kedves káplár kapitány uram, öreg háziasszonyomért, tegyen egy szót mellettem. Ha én elmegyek, senkije se marad, a ki valamit lendítsen körülte; öreg, nem segíthet magán. Itt van negyven shilling.
Kedves káplár kapitány uram, öreg háziasszonyomért, tegyen egy szót mellettem. Ha én elmegyek, senkije se marad, a ki valamit lendítsen körülte; öreg, nem segíthet magán. Itt van negyven shilling.
BARDOLPH.
Jó; állj félre.
Jó; állj félre.
VÉKONY.
Lelkemre! Én nem törődöm az egészszel: egyszer hal meg az ember: egy halállal mindnyájan tartozunk. E miatt soha sem csüggedek el. Ha ez a végzetem, jó; ha nem, az is jó. Nincs oly becses ember, hogy fejedelmét ne szolgálhatná. Legyen, a mint lenni akar. Ki ez évben meghal, az aztán a jövőre kvitt!
Lelkemre! Én nem törődöm az egészszel: egyszer hal meg az ember: egy halállal mindnyájan tartozunk. E miatt soha sem csüggedek el. Ha ez a végzetem, jó; ha nem, az is jó. Nincs oly becses ember, hogy fejedelmét ne szolgálhatná. Legyen, a mint lenni akar. Ki ez évben meghal, az aztán a jövőre kvitt!
BARDOLPH.
Helyes! Nagyon derék ficzkó vagy.
Helyes! Nagyon derék ficzkó vagy.
VÉKONY.
Nem, én nem akarok elcsüggedni.
Falstaff s a Bírák visszajönnek.
Nem, én nem akarok elcsüggedni.
Falstaff s a Bírák visszajönnek.
FALSTAFF.
No urak, hány legényt kapok?
No urak, hány legényt kapok?
FERDE.
Négyet, a melyik tetszik.
Négyet, a melyik tetszik.
BARDOLPH.
Kérem, sir, egy szóra. Redves meg Borjú harmincz forintot adtak, hogy bocsássuk szabadon.
Kérem, sir, egy szóra. Redves meg Borjú harmincz forintot adtak, hogy bocsássuk szabadon.
FALSTAFF.
Helyes, jól van.
Helyes, jól van.
FERDE.
No sir John, melyik négyet akarja ön?
No sir John, melyik négyet akarja ön?
FALSTAFF.
Válaszszon helyettem.
Válaszszon helyettem.
FERDE.
No hát Redves, Borjú, Vékony meg Árnyék.
No hát Redves, Borjú, Vékony meg Árnyék.
FALSTAFF.
Redves meg Borjú! Te Redves, itthon redvesülj, míg szolgálatra alkalmas többé nem leszesz; te pedig Borjú, növekedjél, míg arra való leszesz. Egyitek se kell.
Redves meg Borjú! Te Redves, itthon redvesülj, míg szolgálatra alkalmas többé nem leszesz; te pedig Borjú, növekedjél, míg arra való leszesz. Egyitek se kell.
FERDE.
Sir John, sir John, megrövidíti ön magát. Ezek a legválogatottabb legények, s óhajtanék a legjobbakkal szolgálni.
Sir John, sir John, megrövidíti ön magát. Ezek a legválogatottabb legények, s óhajtanék a legjobbakkal szolgálni.
FALSTAFF.
Hát maga tanít engem legényeimet megválogatni, Ferde? Tagját, húsát, termetét, nagyobb vagy kisebb alakját tekintem én az embernek? Szellem a fő dolog, Ferde. Ime, itt van Szemőcs: lásd, a mily girbe-görbe egy alak ez, s mégis oly gyorsan tölt és lő, mint a hogy a rézmíves kalapál; sebesebben jő s megy, mint a ki a serfőző vedrét emelgeti a kútostoron. S ez a keszegarczú ficzkó, Árnyék! Ezt a legényt adja nekem. Ez ugyan nem szolgál terjedelmes czélpontúl az ellenségnek: akár egy tollkés élire czélozzon az ellenfél. S ha vissza kell vonulni, mily gyorsan fog rohanni ez a Vékony nőszabó. Csak e vézna legényeket ide, tartsák meg a vastagokat. Adj csak a Szemőcs kezébe egy könynyű puskát, Bardolph.
Hát maga tanít engem legényeimet megválogatni, Ferde? Tagját, húsát, termetét, nagyobb vagy kisebb alakját tekintem én az embernek? Szellem a fő dolog, Ferde. Ime, itt van Szemőcs: lásd, a mily girbe-görbe egy alak ez, s mégis oly gyorsan tölt és lő, mint a hogy a rézmíves kalapál; sebesebben jő s megy, mint a ki a serfőző vedrét emelgeti a kútostoron. S ez a keszegarczú ficzkó, Árnyék! Ezt a legényt adja nekem. Ez ugyan nem szolgál terjedelmes czélpontúl az ellenségnek: akár egy tollkés élire czélozzon az ellenfél. S ha vissza kell vonulni, mily gyorsan fog rohanni ez a Vékony nőszabó. Csak e vézna legényeket ide, tartsák meg a vastagokat. Adj csak a Szemőcs kezébe egy könynyű puskát, Bardolph.
BARDOLPH.
Ne, Szemőcs. Indulj! Így, így, így.
Ne, Szemőcs. Indulj! Így, így, így.
FALSTAFF.
Addsza csak nekem a puskádat. Így! Jól van. Rajta! Igen helyesen van, rendkívül jól van. Oh csak mindig ilyen kicsi, sovány, öreg, kopasz lövészem legyen. Igazán igen jól van, Szemőcs, derék ficzkó vagy. Nesze, itt van egy hatos.
Addsza csak nekem a puskádat. Így! Jól van. Rajta! Igen helyesen van, rendkívül jól van. Oh csak mindig ilyen kicsi, sovány, öreg, kopasz lövészem legyen. Igazán igen jól van, Szemőcs, derék ficzkó vagy. Nesze, itt van egy hatos.
FERDE.
Még nem mestere foglalkozásának, nem érti még jól. Emlékszem, midőn a Kelemen-collegiumban levén, a városi gyepen, a mint az Arthur-féle játékban sir Dagonet szerepét vittem, ott volt egy kis mozgékony fiú: az is épen így forgatta fegyverét, az is így sürgött-forgott, ide czélzott, oda czélzott, piff! paff! úgymond, puff! Aztán tova ugrott, meg visszakerült. Soha se láttam ilyen kölyköt.
Még nem mestere foglalkozásának, nem érti még jól. Emlékszem, midőn a Kelemen-collegiumban levén, a városi gyepen, a mint az Arthur-féle játékban sir Dagonet szerepét vittem, ott volt egy kis mozgékony fiú: az is épen így forgatta fegyverét, az is így sürgött-forgott, ide czélzott, oda czélzott, piff! paff! úgymond, puff! Aztán tova ugrott, meg visszakerült. Soha se láttam ilyen kölyköt.
FALSTAFF.
E fiúk aztán megteszik, Ferde. Isten tartsa, édes Hallga. De nem szaporítom a szót. Isten áldja mindkettőjöket. Köszönet. Még ez éjjel tizenkét mérföldet kell útaznom. Kabátot e katonákra, Bardolph.
E fiúk aztán megteszik, Ferde. Isten tartsa, édes Hallga. De nem szaporítom a szót. Isten áldja mindkettőjöket. Köszönet. Még ez éjjel tizenkét mérföldet kell útaznom. Kabátot e katonákra, Bardolph.
FERDE.
Az ég áldja önt, sir John. Isten adjon szerencsét s nekünk békességet. Ha visszatér, látogassa meg házamat; hadd újítsuk meg régi ismeretségünket; meglehet, én is vele megyek az udvarhoz.
Az ég áldja önt, sir John. Isten adjon szerencsét s nekünk békességet. Ha visszatér, látogassa meg házamat; hadd újítsuk meg régi ismeretségünket; meglehet, én is vele megyek az udvarhoz.
FALSTAFF.
Adja Isten; szeretném, ha úgy lenne.
Adja Isten; szeretném, ha úgy lenne.
FERDE.
| Meglesz, a mint mondtam. Isten vele! | (Ferde és Hallga el.) |
FALSTAFF.
| Isten velök, úri uraságok. Most, Bardolph, vezesd innen tovább a legénységet. (Bardolph s az Ujonczok el.) Ha visszatérek, majd megmellesztem én e békebírákat. Ferde bíró egyenességét már megvizsgáltam. Istenem, Istenem, mennyire is uralkodik rajtunk öregeken a hazugság bűne! Ez a czinabár békebíró örökké ifjúkori szilajságáról, meg a Turnbull-utczán végbevitt csínjairól fecsegett előttem. Pedig minden harmadik szava hazugság volt, melyet pontosabban fizetett a hallgatónak, mint szokták a török adót. Emlékszem rá a Kelemen-collegiumból: olyan volt akkor, mint egy kis bábu, melyet ebéd után a sajt héjából faragcsálnak. Ha mezítelen volt, természetesen úgy nézett ki, mint egy hámozott retek, melyre késsel valami nevetséges fejet metszettek. Oly vézna volt, hogy rövidlátó szem észre sem vehette terjedelmét. Az éhségnek igazi geniusza, s mellé oly nyulánk, mint egy majom. A szajhák csak Babszem Jankónak hívták. A divatnak mindig későn kullogott utána; oly nótákat dúdolt azoknak a kiseprűzött fehérszemélyeknek, melyeket másoktól hallott fütyörészni; de rá esküdött, hogy maga csinálta, hogy az ő saját éji dalai. És most ez a csörgősapkás keszeg, földes úrrá lett? Oly bizalmasan beszél Gaunt Jánosról, mintha te s tu czimborája volna; pedig megesküdném rá, hogy egyszer látta a vívótéren, s akkor is betörte a fejét, mivel a marshal emberei közé tolakodott. Én láttam ezt, s azt mondtam Gaunt Jánosnak, hogy nagyon ferdén ütött: mert őt ugyan, egész minéműségével együtt, be lehetett volna szorítni egy angolna-bőrbe, s egy öreg trombita öble szállásúl, sőt udvarul szolgálhatott volna neki. S most íme! Barma és földje van. Megismerkedem vele, ha visszatérek, s akármi legyek, ha belőle egy pár bölcsekkövét ki nem sajtolok. Ha az ifjú potyka csalétke lehet az öreg csukának, nem látom át, a természet törvénye szerint, miért ne kaphatnék én őutána. No, majd megtanít az idő; ezzel vége. | (El.) |
