IV. SZÍN.
Ugyanott. A csatatér más része.
Salisbury, Pembroke, Bigot és Mások jönnek.
SALISBURY.
Nem gondolám, hogy a királynak ennyi
Barátja van még.
Nem gondolám, hogy a királynak ennyi
Barátja van még.
PEMBROKE.
Rajta hát megint,
A francziába lelket önteni!
Ha ő ebűl jár, úgy járunk mi is.
Rajta hát megint,
A francziába lelket önteni!
Ha ő ebűl jár, úgy járunk mi is.
SALISBURY.
Az a kurafi ördög, Faulconbridge,
Köröm-szakadtig helyt áll, egymaga.
Az a kurafi ördög, Faulconbridge,
Köröm-szakadtig helyt áll, egymaga.
PEMBROKE.
János király, azt mondják, betegen
Hagyá el a tért.
Melun sebesülten, Katonáktól vezetve jő.
János király, azt mondják, betegen
Hagyá el a tért.
Melun sebesülten, Katonáktól vezetve jő.
MELUN.
Vezess az ángol pártütőkhöz itt.
Vezess az ángol pártütőkhöz itt.
SALISBURY.
Míg volt szerencsénk, más volt a nevünk.
Míg volt szerencsénk, más volt a nevünk.
PEMBROKE.
Hisz’ ez Melun gróf.
Hisz’ ez Melun gróf.
SALISBURY.
| Sebje van, halálos. |
)
MELUN.
Eladtak, angol lordok! fussatok;
Fejtsétek föl goromba szálait
A pártütésnek s menjetek haza
Az eldobott hűséget üdvözölni.
Keressétek fel, és boruljatok
János király lábához: mert ha győz
Ma a dauphin, el van tökélve, azzal
Díjazni annyi fáradságtokat,
Hogy lenyakaztat. Erre tőn hitet,
Én szinte, és több mások is velem,
Oltár előtt, Szent-Edmunds-Buryben:
Azon oltárnál, hol nektek baráti
Örök hűséget, frígyet esküvénk.
Eladtak, angol lordok! fussatok;
Fejtsétek föl goromba szálait
A pártütésnek s menjetek haza
Az eldobott hűséget üdvözölni.
Keressétek fel, és boruljatok
János király lábához: mert ha győz
Ma a dauphin, el van tökélve, azzal
Díjazni annyi fáradságtokat,
Hogy lenyakaztat. Erre tőn hitet,
Én szinte, és több mások is velem,
Oltár előtt, Szent-Edmunds-Buryben:
Azon oltárnál, hol nektek baráti
Örök hűséget, frígyet esküvénk.
SALISBURY.
Lehetne? és való lehetne ez?
Lehetne? és való lehetne ez?
MELUN.
Nincs-é előttem a szörnyű halál?
Nem egy parányi van már életemből,
Mely vérben elfoly, mint viasz-alak
Idomtalanná olvad tűz előtt?
Miért akarnék csalni, a világon,
Ki már csalásban mit sem nyerhetek?
Miért hazudnám, tudva igazán:
Hogy itt halál vár, ott élet s igazság?
Ismételem: ha e nap Lajosé,
S ti újra láttok egy kelő napot:
Úgy ő hamishitű; de már ez éjjel,
Melynek ragályos, barna gőzei
Ott füstölögnek a vén s fáradott nap
Égő taréján, már ez éjtszaka
Végsőt lehelltek ti mindannyian,
Így a szegődött árulás díját
Árúló nyakszegéssel adva meg,
Ha győz, segélytek által, a dauphin.
Köszöntsetek majd egy Hubert nevűt
János királynál: a hozzá való
Barátság (és hogy ángol volt ösöm)
Furdalta lelkem, hogy kivalljam ezt.
Miért cserébe, kérlek, vígyetek
El innen a harcz tomboló zajából,
Hogy hátralévő gondolatimat
Békében elgondolhassam, s kegyes
Elmélkedésben, szent fohász között
Vehesse lelkem a testtől bucsúját.
Nincs-é előttem a szörnyű halál?
Nem egy parányi van már életemből,
Mely vérben elfoly, mint viasz-alak
Idomtalanná olvad tűz előtt?
Miért akarnék csalni, a világon,
Ki már csalásban mit sem nyerhetek?
Miért hazudnám, tudva igazán:
Hogy itt halál vár, ott élet s igazság?
Ismételem: ha e nap Lajosé,
S ti újra láttok egy kelő napot:
Úgy ő hamishitű; de már ez éjjel,
Melynek ragályos, barna gőzei
Ott füstölögnek a vén s fáradott nap
Égő taréján, már ez éjtszaka
Végsőt lehelltek ti mindannyian,
Így a szegődött árulás díját
Árúló nyakszegéssel adva meg,
Ha győz, segélytek által, a dauphin.
Köszöntsetek majd egy Hubert nevűt
János királynál: a hozzá való
Barátság (és hogy ángol volt ösöm)
Furdalta lelkem, hogy kivalljam ezt.
Miért cserébe, kérlek, vígyetek
El innen a harcz tomboló zajából,
Hogy hátralévő gondolatimat
Békében elgondolhassam, s kegyes
Elmélkedésben, szent fohász között
Vehesse lelkem a testtől bucsúját.
SALISBURY.
Hiszünk szavadban – S veszszek el, ha e
Szép alkalomnak arcza és alakja
Kedvemre nincs, mely által a szökésnek
Visszatapodjuk átkos ösvenyét;
S mint a dagály, ha megtér, meglohad,
Elhagyva árt és rendetlen folyást,
A tulcsapott part közzé megvonúlunk
És folydogálunk engedelmesen
Az óczeánba: János nagy királyhoz. –
Jer, elsegítlek innét karomon,
Mert a halálos szörnyű kínokat
Látom szemedben. – El, barátaim!
Szöknünk kell újra: de kedves dolog
Hiszünk szavadban – S veszszek el, ha e
Szép alkalomnak arcza és alakja
Kedvemre nincs, mely által a szökésnek
Visszatapodjuk átkos ösvenyét;
S mint a dagály, ha megtér, meglohad,
Elhagyva árt és rendetlen folyást,
A tulcsapott part közzé megvonúlunk
És folydogálunk engedelmesen
Az óczeánba: János nagy királyhoz. –
Jer, elsegítlek innét karomon,
Mert a halálos szörnyű kínokat
Látom szemedben. – El, barátaim!
Szöknünk kell újra: de kedves dolog
| Az újitás, ha czélja régi jog. | (Melun-t vive, mind el.) |
