II. SZÍN.
Ugyanott. Elfogadó terem.
Henrik Király, Gloster, Bedford, Exeter, Warwick, Westmoreland s Kiséret jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Canterbury érsekem merre van?
Canterbury érsekem merre van?
EXETER.
Nincs itt jelen.
Nincs itt jelen.
HENRIK KIRÁLY.
| Küldj hát érette, bátya. |
WESTMORELAND.
Hivhatni már a követet, királyom?
Hivhatni már a követet, királyom?
HENRIK KIRÁLY.
Még nem, rokon: előbb, mint hallanók,
Minket s Frankhont érdeklő fontos ügy
Forog szóban, azt kell megoldanunk.
Canterbury érsek s Ely püspök jönnek.
Még nem, rokon: előbb, mint hallanók,
Minket s Frankhont érdeklő fontos ügy
Forog szóban, azt kell megoldanunk.
Canterbury érsek s Ely püspök jönnek.
CANTERBURY.
Védjék szent trónod’ isten s angyalok,
S tartsanak meg azon soká.
Védjék szent trónod’ isten s angyalok,
S tartsanak meg azon soká.
HENRIK KIRÁLY.
Az a kérésünk van, tudós mylord,
Vizsgáld meg és fedezd föl jog szerint
S lelkismerettel, hogy kizárja-e
Igényünket, avagy nem zárja ki
A száli törvény, mely Frankhonban él.
De Isten óvjon, drága hű uram, hogy
Értelmezését elcsürd s módosítsd
S csalfán terheljed értő lelkedet,
Oly elfacsart czímet hozván elő, mely
Nem egyez önszinében a valóval.
Ki tudja, hány, ki most ép, ontja vérit
Az ügy mellett, a melyre minket így
Főtisztelendőséged ösztönöz?
Fontold meg, hogy személyünkről van a szó,
S hogy alvó harczi kardot keltesz itt:
Fontold meg ezt, Isten nevére kérünk.
Két ily királyság nem verseng soha
Sok vérontás nélkül, és mindenik
Ártatlan vércsöpp egy vád, egy panasz
Az ellen, a ki kardot élesít,
Rombolni e rövidke életet. –
E hő kérés után, beszélj, mylord,
Hallgatjuk szívesen és hiszszük is.
A mit beszélsz, legyen tisztára mosva
Lelkedben, mint bűn a kereszteléssel.
| Köszönjük. – |
Vizsgáld meg és fedezd föl jog szerint
S lelkismerettel, hogy kizárja-e
Igényünket, avagy nem zárja ki
A száli törvény, mely Frankhonban él.
De Isten óvjon, drága hű uram, hogy
Értelmezését elcsürd s módosítsd
S csalfán terheljed értő lelkedet,
Oly elfacsart czímet hozván elő, mely
Nem egyez önszinében a valóval.
Ki tudja, hány, ki most ép, ontja vérit
Az ügy mellett, a melyre minket így
Főtisztelendőséged ösztönöz?
Fontold meg, hogy személyünkről van a szó,
S hogy alvó harczi kardot keltesz itt:
Fontold meg ezt, Isten nevére kérünk.
Két ily királyság nem verseng soha
Sok vérontás nélkül, és mindenik
Ártatlan vércsöpp egy vád, egy panasz
Az ellen, a ki kardot élesít,
Rombolni e rövidke életet. –
E hő kérés után, beszélj, mylord,
Hallgatjuk szívesen és hiszszük is.
A mit beszélsz, legyen tisztára mosva
Lelkedben, mint bűn a kereszteléssel.
CANTERBURY.
Kegyelmes fejedelem, s urak, kiket
Ezen királyi trónhoz éltetek
S szolgálattok csatol, figyeljetek.
Nincs más felséged frank igénye ellen,
Csak e Pharamondtól eredt szabály:
In terram salicam mulieres non succedant,
„A száli földben nincsen nő-öröklés”.
E száli földet most a francziák
Hibásan vélik Frankhon részinek,
S e nő-kizáratás szerzőjeűl
Pharamondot. Saját iróik irják:
A száli föld Németországba’ van,
Az Elbe és a Szál folyók között,
A hol Nagy Károly a saxónokat
Legyőzve, frankokat telepíte meg,
Kik a german nőket csekélyre nézve,
Nem tisztességes életmódjokért,
Eme törvényt tevék, hogy nő soha
Ne legyen száli földben örökös,
Mely, mint mondám, a Szál s az Elbe közt van
Némethonban s ma Meissen a neve.
Azért világos, hogy a száli törvény
Épen nem a frank királyságra szól,
S a száli földet frank nem is birá, csak
Négy száz huszonegy évvel Pharamond
Király halála után, kit hibásan
Gondolnak e törvény szerzőjeűl.
Krisztus után négy száz huszonhat évvel
Halt ő meg, s Nagy Károly a szászokat
Nyolczszázötben igázta meg s a Szál
Folyam körén akkor lőn frank telep.
Iróik állitják ezen kivűl, hogy
Pipin király, ki Childriket letette,
Mint oly utód, ki a Lothár király
Blithild nevű leányától eredt,
Jogot s igényt formált a franczia trónhoz.
Capet Hugó is, a midőn bitorlá
Ama lothringi Károly trónusát,
Ki Nagy Károly való utódi közt
Egyetlen egy fisarjadék vala,
Hogy szép szint adna jogczímére, mely,
Igaz mivoltában, rossz, semmi volt,
Azt vitte, hogy Lingáre utóda ő,
A Carloman lányáé, a ki meg’
Lajos császár fia volt, és Lajos
A Nagy Károly fia. S tizedik Lajos,
Bitor Capet egyetlen egy utóda,
Nem bírt lelkébe’ megnyugodni a
Frank koronán, míg föl nem tünteték, hogy
Nagyanyja, Izabella, szép királynő
Irmengartól ered, ki az imént
Említett Lothring Károly lánya volt,
Mely házasság után Nagy Károly törzse
A frank trónussal újra egyesült:
Úgy, hogy napként világos, hogy Pipin
Joga s Capet Hugó szinlett igénye
S Lajos megnyugtatása, mind csupán
A nők jogán s igényén alapúl.
S a frank királyok így vannak maig;
Habár ohajtanák fentartani
E száli törvényt, hogy ekként kizárják
Felségedet a női ág jogából,
S inkább hinárba jutnak önmagok,
Semhogy bevallják ál jogczímöket,
Melyet tőled s őseidtől elcsikartak.
Kegyelmes fejedelem, s urak, kiket
Ezen királyi trónhoz éltetek
S szolgálattok csatol, figyeljetek.
Nincs más felséged frank igénye ellen,
Csak e Pharamondtól eredt szabály:
In terram salicam mulieres non succedant,
„A száli földben nincsen nő-öröklés”.
E száli földet most a francziák
Hibásan vélik Frankhon részinek,
S e nő-kizáratás szerzőjeűl
Pharamondot. Saját iróik irják:
A száli föld Németországba’ van,
Az Elbe és a Szál folyók között,
A hol Nagy Károly a saxónokat
Legyőzve, frankokat telepíte meg,
Kik a german nőket csekélyre nézve,
Nem tisztességes életmódjokért,
Eme törvényt tevék, hogy nő soha
Ne legyen száli földben örökös,
Mely, mint mondám, a Szál s az Elbe közt van
Némethonban s ma Meissen a neve.
Azért világos, hogy a száli törvény
Épen nem a frank királyságra szól,
S a száli földet frank nem is birá, csak
Négy száz huszonegy évvel Pharamond
Király halála után, kit hibásan
Gondolnak e törvény szerzőjeűl.
Krisztus után négy száz huszonhat évvel
Halt ő meg, s Nagy Károly a szászokat
Nyolczszázötben igázta meg s a Szál
Folyam körén akkor lőn frank telep.
Iróik állitják ezen kivűl, hogy
Pipin király, ki Childriket letette,
Mint oly utód, ki a Lothár király
Blithild nevű leányától eredt,
Jogot s igényt formált a franczia trónhoz.
Capet Hugó is, a midőn bitorlá
Ama lothringi Károly trónusát,
Ki Nagy Károly való utódi közt
Egyetlen egy fisarjadék vala,
Hogy szép szint adna jogczímére, mely,
Igaz mivoltában, rossz, semmi volt,
Azt vitte, hogy Lingáre utóda ő,
A Carloman lányáé, a ki meg’
Lajos császár fia volt, és Lajos
A Nagy Károly fia. S tizedik Lajos,
Bitor Capet egyetlen egy utóda,
Nem bírt lelkébe’ megnyugodni a
Frank koronán, míg föl nem tünteték, hogy
Nagyanyja, Izabella, szép királynő
Irmengartól ered, ki az imént
Említett Lothring Károly lánya volt,
Mely házasság után Nagy Károly törzse
A frank trónussal újra egyesült:
Úgy, hogy napként világos, hogy Pipin
Joga s Capet Hugó szinlett igénye
S Lajos megnyugtatása, mind csupán
A nők jogán s igényén alapúl.
S a frank királyok így vannak maig;
Habár ohajtanák fentartani
E száli törvényt, hogy ekként kizárják
Felségedet a női ág jogából,
S inkább hinárba jutnak önmagok,
Semhogy bevallják ál jogczímöket,
Melyet tőled s őseidtől elcsikartak.
HENRIK KIRÁLY.
Kivánhatom jog és lélek szerint ezt?
Kivánhatom jog és lélek szerint ezt?
)
CANTERBURY.
Fejemre térjen a bűn, nagy királyom.
Mert a számok könyvében írva van:
Ha a fiú kihal, leányra szálljon
Az örökség. Ne engedd hát, uram,
Sajátod’; bontsd ki vérzászlóidat.
Tekints nagy őseidre; menj el ős-
Apád sírjához, a kitől eme
Jog és igény ered, hős szellemét
Idézd föl; és az Edvárdéhoz, ős-
Nagybátyád, a fekete herczegéhez,
Kinek frank földön gyász játéka volt,
Tönkre vervén a francziák hadát,
Míg hatalmas apja egy halmon állt,
S mosolygva nézte, arszlán ifja mint
Dúskál a frank nemesség vériben.
Hős angolok! kik hadsergök felével
Frankhon egész gőgjét legázolák,
Másik felök nevetve álla ott
Tétlen s egész hideg részvétlenűl.
Fejemre térjen a bűn, nagy királyom.
Mert a számok könyvében írva van:
Ha a fiú kihal, leányra szálljon
Az örökség. Ne engedd hát, uram,
Sajátod’; bontsd ki vérzászlóidat.
Tekints nagy őseidre; menj el ős-
Apád sírjához, a kitől eme
Jog és igény ered, hős szellemét
Idézd föl; és az Edvárdéhoz, ős-
Nagybátyád, a fekete herczegéhez,
Kinek frank földön gyász játéka volt,
Tönkre vervén a francziák hadát,
Míg hatalmas apja egy halmon állt,
S mosolygva nézte, arszlán ifja mint
Dúskál a frank nemesség vériben.
Hős angolok! kik hadsergök felével
Frankhon egész gőgjét legázolák,
Másik felök nevetve álla ott
Tétlen s egész hideg részvétlenűl.
ELY.
Ébreszd föl e vitéz holtak emlékét
S hadsergeddel újítsd föl tettöket:
Te vagy utódjok, trónjokon te űlsz,
Eredben ép azon hős vér buzog,
Mely őket feldicsőité; felséged
Az ifjúság tavaszkorába’ van;
Nagy vállalatra s tettre már megért.
Ébreszd föl e vitéz holtak emlékét
S hadsergeddel újítsd föl tettöket:
Te vagy utódjok, trónjokon te űlsz,
Eredben ép azon hős vér buzog,
Mely őket feldicsőité; felséged
Az ifjúság tavaszkorába’ van;
Nagy vállalatra s tettre már megért.
EXETER.
Testvérid, a világ fejdelmei,
Azt várják tőled, hogy felbátorodjál,
Miként véred régibb arszlánai.
Testvérid, a világ fejdelmei,
Azt várják tőled, hogy felbátorodjál,
Miként véred régibb arszlánai.
WESTMORELAND.
Tudják, hogy van reá okod s erőd,
A mint van is: mert egy angol király
Se bírt dúsabb nemességgel s hivebb
Alattvalókkal, kiknek szelleme
Itt Angliában hagyta testöket,
S már frank mezőkön táboroz maga.
Tudják, hogy van reá okod s erőd,
A mint van is: mert egy angol király
Se bírt dúsabb nemességgel s hivebb
Alattvalókkal, kiknek szelleme
Itt Angliában hagyta testöket,
S már frank mezőkön táboroz maga.
CANTERBURY.
Oh! hadd kövesse testök is, királyom!
Tűzzel, vassal s vérrel nyerd meg jogod’!
Mi erre a lelkészektől neked
Olyan nagy összeget szedünk, minőt
Őseid közűl egynek se nyujta még
Egy alkalommal az egyházi rend.
Oh! hadd kövesse testök is, királyom!
Tűzzel, vassal s vérrel nyerd meg jogod’!
Mi erre a lelkészektől neked
Olyan nagy összeget szedünk, minőt
Őseid közűl egynek se nyujta még
Egy alkalommal az egyházi rend.
HENRIK KIRÁLY.
Rohamra nem csupán a frankok ellen
Kell fegyverkezni; Skóthon ellen is
Intézkedést kell tennünk, mely különben
Egész sikerrel fogna ellenünk
Fölkelni.
Rohamra nem csupán a frankok ellen
Kell fegyverkezni; Skóthon ellen is
Intézkedést kell tennünk, mely különben
Egész sikerrel fogna ellenünk
Fölkelni.
CANTERBURY.
A széleken, kegyelmes fejdelem,
Elég erőnk van, a hon belsejét
Védnünk határink pusztitóitól.
A széleken, kegyelmes fejdelem,
Elég erőnk van, a hon belsejét
Védnünk határink pusztitóitól.
HENRIK KIRÁLY.
Mi nem csak portyázókra gondolunk;
De a skót nép hatalma félemít,
Mely szűntelen rossz szomszédunk vala.
Hisz’ olvashatjátok, hogy ős apám
Frankhonba sergével sohsem vonult,
Hogy a skót bé ne tört voln’ védtelen
Hazánkba, mint egy nyílaton az ár.
Egész erőteljében, lángoló
Rohammal dulván az üres vidéket,
Megostromolva várost, várakat:
Úgy, hogy az őrizetlen Anglia
Eme gonosz szomszédtól reszketett.
Mi nem csak portyázókra gondolunk;
De a skót nép hatalma félemít,
Mely szűntelen rossz szomszédunk vala.
Hisz’ olvashatjátok, hogy ős apám
Frankhonba sergével sohsem vonult,
Hogy a skót bé ne tört voln’ védtelen
Hazánkba, mint egy nyílaton az ár.
Egész erőteljében, lángoló
Rohammal dulván az üres vidéket,
Megostromolva várost, várakat:
Úgy, hogy az őrizetlen Anglia
Eme gonosz szomszédtól reszketett.
CANTERBURY.
Nagyobb volt akkor veszteséginél
Réműlte: mert példát mutat maga:
Midőn lovagsága Frankhonba ment,
És ő, a hősök gyászló özvegye,
Nem csak magát megvédte emberűl,
De mint bolygó vadat, a skót királyt is,
Befogta és Frankhonba küldte el,
Edvárd királynak udvarát fogoly
Királyokkal töltvén meg, s krónikájok
Oly dússá lett dicsőséggel, miként
A tenger mély fenekje és iszapja
Sülyedt hajókkal s kincsek halmival.
Nagyobb volt akkor veszteséginél
Réműlte: mert példát mutat maga:
Midőn lovagsága Frankhonba ment,
És ő, a hősök gyászló özvegye,
Nem csak magát megvédte emberűl,
De mint bolygó vadat, a skót királyt is,
Befogta és Frankhonba küldte el,
Edvárd királynak udvarát fogoly
Királyokkal töltvén meg, s krónikájok
Oly dússá lett dicsőséggel, miként
A tenger mély fenekje és iszapja
Sülyedt hajókkal s kincsek halmival.
WESTMORELAND.
Van egy igaz s ősrégi példaszó:
Zsákmányra menvén a sas Anglia,
Oda csúszik nem óvott fészkihez
A skót menyét s tojásait kiszívja,
Mint macska távollétén az egér
Többet leront, mint mennyit enni bir.
Van egy igaz s ősrégi példaszó:
| „Hogyha Frankhont birni vágynál, |
| Kezdd először Skócziánál.” |
Oda csúszik nem óvott fészkihez
A skót menyét s tojásait kiszívja,
Mint macska távollétén az egér
Többet leront, mint mennyit enni bir.
EXETER.
Ekként tehát a macska hon legyen.
De ezt a kényszert ám ördög vigye!
Van őriző zárunk az étkamrához
S egérfogónk is a kis tolvajoknak.
Míg kün a fegyveres kéz harczra kél,
Az óvatos fő otthon őrködik:
Kormánylatod, bár fent s alant, s alantabb,
Részekre osztott, mégis összevág
S természetes szép végben egyesűl,
Mint egy zene.
Ekként tehát a macska hon legyen.
De ezt a kényszert ám ördög vigye!
Van őriző zárunk az étkamrához
S egérfogónk is a kis tolvajoknak.
Míg kün a fegyveres kéz harczra kél,
Az óvatos fő otthon őrködik:
Kormánylatod, bár fent s alant, s alantabb,
Részekre osztott, mégis összevág
S természetes szép végben egyesűl,
Mint egy zene.
CANTERBURY.
Azért az ég az ember
Éltét külön műkörre szabja ki,
S törekvését örök mozgásba’ tartja,
A melynek czélja vagy vég pontja lőn
Az engedelmesség. Ekkép működnek
A méhek, e parányi lények is,
A természet törvényivel tanítván,
Mint tartson rendet egy népes királyság.
Van egy királyuk, és különböző
Munkásaik, kiknek némelyike
Mint hivatalnok, otthon felvigyáz,
Más, mint kereskedő, kün ügyködik,
Más, mint vitéz, fulánkkal fegyverezve,
A nyári bársony bimbókon dulong
S ragadmányát víg léptekkel viszi
A fejdelem királyi sátorába,
Ki fönségében sürgve nézi, mint
Építik zsongva a kőmivesek
Az arany tetőket, a polgári rendek
Mint gyúrják mézöket s miként tolongnak
Nehéz terhökkel a keskeny kapun
Szegény napszámosok, míg a komoly
Tekintetű bíró, rideg zugással,
Halvány hóhérnak adja által a
Röst, ásitó herét. Ekkép hiszem,
Hogy sok tárgy, mely összhangban egyesűl,
Ellenkezőleg is működhetik;
S mint sok nyil, mely más-más úton repűl,
Egy czélra vág, miként sok út, mely egy
Városba visz, mint a sok friss folyó,
Mely egy sós tengerben találkozik,
Mint sok vonal, mely a napóra lapján
Egy központban fut össze: épen úgy
Ezer cselekvény, hogyha már megindult,
Egy czélra hathat és hiánytalan
Sikerűlhet. – Frankhonba hát, királyom!
Négy részre oszd hű angol népedet;
Negyed részét Frankhonba vidd; vele
Egész Galliát megrendítheted;
S ha meg nem védjük három annyival
Itthon az ebtől ajtainkat, úgy
Hadd faljanak fel, s hadd veszítse el
Az ész s vitézség hírét nemzetünk.
Azért az ég az ember
Éltét külön műkörre szabja ki,
S törekvését örök mozgásba’ tartja,
A melynek czélja vagy vég pontja lőn
Az engedelmesség. Ekkép működnek
A méhek, e parányi lények is,
A természet törvényivel tanítván,
Mint tartson rendet egy népes királyság.
Van egy királyuk, és különböző
Munkásaik, kiknek némelyike
Mint hivatalnok, otthon felvigyáz,
Más, mint kereskedő, kün ügyködik,
Más, mint vitéz, fulánkkal fegyverezve,
A nyári bársony bimbókon dulong
S ragadmányát víg léptekkel viszi
A fejdelem királyi sátorába,
Ki fönségében sürgve nézi, mint
Építik zsongva a kőmivesek
Az arany tetőket, a polgári rendek
Mint gyúrják mézöket s miként tolongnak
Nehéz terhökkel a keskeny kapun
Szegény napszámosok, míg a komoly
Tekintetű bíró, rideg zugással,
Halvány hóhérnak adja által a
Röst, ásitó herét. Ekkép hiszem,
Hogy sok tárgy, mely összhangban egyesűl,
Ellenkezőleg is működhetik;
S mint sok nyil, mely más-más úton repűl,
Egy czélra vág, miként sok út, mely egy
Városba visz, mint a sok friss folyó,
Mely egy sós tengerben találkozik,
Mint sok vonal, mely a napóra lapján
Egy központban fut össze: épen úgy
Ezer cselekvény, hogyha már megindult,
Egy czélra hathat és hiánytalan
Sikerűlhet. – Frankhonba hát, királyom!
Négy részre oszd hű angol népedet;
Negyed részét Frankhonba vidd; vele
Egész Galliát megrendítheted;
S ha meg nem védjük három annyival
Itthon az ebtől ajtainkat, úgy
Hadd faljanak fel, s hadd veszítse el
Az ész s vitézség hírét nemzetünk.
HENRIK KIRÁLY.
Határozánk! Isten segélyivel
S tiétekkel, erőnk idegjei,
Frankhon miénk levén, alánk terítjük,
Vagy összetörjük. Ott lesz székhelyünk,
Dicsőn uralkodván Frankhon felett
S csaknem királyi herczegségein;
Vagy csontunk hitvány hamvvederbe száll,
Sírhalom nélkül és emléktelen.
Vagy bátran és nyilt szájjal fog beszélni
Tetteinkről a történet; vagy sirunk
Szótlan lesz, mint a némított török,
S viasz feliratban se’ részesül.
A franczia követek jönnek.
Most már készen vagyunk megérteni
Herczeg rokonunk tetszését: mivel
Halljuk, hogy ő küldött, nem a király.
| Hivjátok a herczeg küldötteit. | (Egy kisérő el.) |
S tiétekkel, erőnk idegjei,
Frankhon miénk levén, alánk terítjük,
Vagy összetörjük. Ott lesz székhelyünk,
Dicsőn uralkodván Frankhon felett
S csaknem királyi herczegségein;
Vagy csontunk hitvány hamvvederbe száll,
Sírhalom nélkül és emléktelen.
Vagy bátran és nyilt szájjal fog beszélni
Tetteinkről a történet; vagy sirunk
Szótlan lesz, mint a némított török,
S viasz feliratban se’ részesül.
A franczia követek jönnek.
Most már készen vagyunk megérteni
Herczeg rokonunk tetszését: mivel
Halljuk, hogy ő küldött, nem a király.
KÖVET.
Kegyes lesz fölség megengedni, hogy
Nyiltan szóljunk küldetésünk felől?
Vagy csak kimélve fölszint mondjuk el
Czélunkat és a herczeg szándokát?
Kegyes lesz fölség megengedni, hogy
Nyiltan szóljunk küldetésünk felől?
Vagy csak kimélve fölszint mondjuk el
Czélunkat és a herczeg szándokát?
HENRIK KIRÁLY.
Nem zsarnok, de keresztyén fő vagyunk,
Kinek kegyén úgy csügg a szenvedély,
Mint börtöninkben a lánczolt rabok.
Mondjátok el tehát nyíltan, őszintén
A herczeg szándokát.
Nem zsarnok, de keresztyén fő vagyunk,
Kinek kegyén úgy csügg a szenvedély,
Mint börtöninkben a lánczolt rabok.
Mondjátok el tehát nyíltan, őszintén
A herczeg szándokát.
KÖVET.
Frankhonba küldvén felséged minap,
Némely herczegséget igényle ott
Nagy őse, harmadik Edvárd nyomán.
Urunk, a herczeg, azt üzente erre,
Hogy ifjúságodban fölötte bízol,
És fontolóra venni kér, hogy ott
Vidor tánczczal mit sem vívhatni ki,
A herczegségekben nem kéjeleghetsz:
Azért e tonnakincset küldi, mint
Kedélyedhez valóbbat, és azért
Ohajtja, hogy rólad ne halljanak
Többé a herczegségek. Ezt üzente.
| Imé tehát: |
Némely herczegséget igényle ott
Nagy őse, harmadik Edvárd nyomán.
Urunk, a herczeg, azt üzente erre,
Hogy ifjúságodban fölötte bízol,
És fontolóra venni kér, hogy ott
Vidor tánczczal mit sem vívhatni ki,
A herczegségekben nem kéjeleghetsz:
Azért e tonnakincset küldi, mint
Kedélyedhez valóbbat, és azért
Ohajtja, hogy rólad ne halljanak
Többé a herczegségek. Ezt üzente.
HENRIK KIRÁLY.
Minő kincs az?
Minő kincs az?
EXETER.
| Játéklapták, királyom. |
HENRIK KIRÁLY.
Derék, hogy így tréfál velünk a herczeg.
Ajándokát és fáradságtokat
Köszönjük: hogyha majd előkerestük
Ütőnket e laptákhoz, játszani
Isten segélyivel Frankhonba szállunk
S kapóra ütjük apja koronáját.
Mondjátok meg, hogy oly félbe fogott, ki
Elgyötri Frankhon minden udvarát
A lapta-sujtással. Jól értjük őt,
Hogy vásott napjainkat hozza föl,
Nem mérve, mily hasznot vonánk azokból.
Sohsem becsültük sokra Anglia
Szegény biralmát, s tőle távol élve
Nyers dőzsölésnek adtuk át magunk’:
Mert hisz’ ha honról távol él az ember,
Legvígabb lenni ép akkor szokott.
De mondjátok meg a királyfinak,
Hogy fölveszem rangom’, miként király,
S nagyságom vitorláit felvonom,
Mihelyt elfoglalám frank trónomat.
Ezért vetkeztem le fölségemet
S napszámosként ezért gyötrém magam’.
Ott majd egész dicsben lépek föl, a mely
Frankhonban elvakít minden szemet,
S ha ránk néz, megvakúl a herczeg is.
Mondjátok a vidor királyfinak,
Laptáit e gúny már ágyúkövekké
Változtatá, s lelkére súlyosúl
A pusztító boszúnak terhe, mely
Ezekkel szétröpűl. Ezernyi özvegy
Üz gúnyt e gúnyból drága férjeért
S anyák fiokért; várak gúnyra válnak,
S számos, még most nem is szülött fiú
A herczeg gúnyát méltán átkozandja.
De még ez mind Isten kezébe’ van,
Kire hivatkozom, s kinek nevében,
Mondjátok a király-finak, megyek,
Boszút állandok bármiként s kinyújtom
E szent ügyben igazságos kezem’.
Távozzatok békén, s mondjátok el, hogy
Tréfája csak hitvány élczczé lehet,
Ha rajt’ ezerannyi sir, mint nevet. –
Derék, hogy így tréfál velünk a herczeg.
Ajándokát és fáradságtokat
Köszönjük: hogyha majd előkerestük
Ütőnket e laptákhoz, játszani
Isten segélyivel Frankhonba szállunk
S kapóra ütjük apja koronáját.
Mondjátok meg, hogy oly félbe fogott, ki
Elgyötri Frankhon minden udvarát
A lapta-sujtással. Jól értjük őt,
Hogy vásott napjainkat hozza föl,
Nem mérve, mily hasznot vonánk azokból.
Sohsem becsültük sokra Anglia
Szegény biralmát, s tőle távol élve
Nyers dőzsölésnek adtuk át magunk’:
Mert hisz’ ha honról távol él az ember,
Legvígabb lenni ép akkor szokott.
De mondjátok meg a királyfinak,
Hogy fölveszem rangom’, miként király,
S nagyságom vitorláit felvonom,
Mihelyt elfoglalám frank trónomat.
Ezért vetkeztem le fölségemet
S napszámosként ezért gyötrém magam’.
Ott majd egész dicsben lépek föl, a mely
Frankhonban elvakít minden szemet,
S ha ránk néz, megvakúl a herczeg is.
Mondjátok a vidor királyfinak,
Laptáit e gúny már ágyúkövekké
Változtatá, s lelkére súlyosúl
A pusztító boszúnak terhe, mely
Ezekkel szétröpűl. Ezernyi özvegy
Üz gúnyt e gúnyból drága férjeért
S anyák fiokért; várak gúnyra válnak,
S számos, még most nem is szülött fiú
A herczeg gúnyát méltán átkozandja.
De még ez mind Isten kezébe’ van,
Kire hivatkozom, s kinek nevében,
Mondjátok a király-finak, megyek,
Boszút állandok bármiként s kinyújtom
E szent ügyben igazságos kezem’.
Távozzatok békén, s mondjátok el, hogy
Tréfája csak hitvány élczczé lehet,
Ha rajt’ ezerannyi sir, mint nevet. –
| Biztos kiséretet nekik. Mehettek. | (A követek el.) |
)
EXETER.
Ez szép követség volt.
Ez szép követség volt.
HENRIK KIRÁLY.
A küldőt, hiszszük, elpirítja ez.
Azért, urak, egy perczet se veszítsünk,
Mely kezdeményünkben elősegít.
Eszünkben már Frankhonnál nincs egyéb,
Csak Isten, a ki elsőbb, mint ügyünk.
Szerezzünk egybe mindent, a mi kell
E háborúra, mindent jól kinézve,
Mi józan gyorsasággal szárnyat ád
Lengésünknek: mert ha Isten vezet,
Apjánál verjük meg e herczeget.
Minden feszítse meg hát szellemét,
A küldőt, hiszszük, elpirítja ez.
Azért, urak, egy perczet se veszítsünk,
Mely kezdeményünkben elősegít.
Eszünkben már Frankhonnál nincs egyéb,
Csak Isten, a ki elsőbb, mint ügyünk.
Szerezzünk egybe mindent, a mi kell
E háborúra, mindent jól kinézve,
Mi józan gyorsasággal szárnyat ád
Lengésünknek: mert ha Isten vezet,
Apjánál verjük meg e herczeget.
Minden feszítse meg hát szellemét,
| Hogy induljon művünk minél előbb. | (Mind el.) |
