II. SZÍN.
Ugyanott.
Csapatok vonulnak el. Nym, Bardolph, Pistol és a Fiú jönnek.
BARDOLPH.
Rajta, rajta, rajta! a rézsre, a rézsre!
Rajta, rajta, rajta! a rézsre, a rézsre!
NYM.
Ugyan, káplár, megállj, kérlek. Nagyon tüzes ez a puffogatás s nekem részemről nincs két életem. Ez már igen is heves izé. Ez aztán furcsa nóta.
Ugyan, káplár, megállj, kérlek. Nagyon tüzes ez a puffogatás s nekem részemről nincs két életem. Ez már igen is heves izé. Ez aztán furcsa nóta.
PISTOL.
A nóta legszebb: mert köröskörűl izé.
Puffognak; a legény elesik és vége.
A nóta legszebb: mert köröskörűl izé.
Puffognak; a legény elesik és vége.
| A véres mezőben |
| Kard és paizs bőven, |
| Megszerzi az örök hírt. |
FIÚ.
Inkább valamely sörházban volnék Londonban! Minden híremet od’ adnám egy kanna sörért és biztosságért.
Inkább valamely sörházban volnék Londonban! Minden híremet od’ adnám egy kanna sörért és biztosságért.
PISTOL.
Én pedig:
Én pedig:
| Ha óhajtásban üdvöt látnék, |
| Megvolna nálam a jó szándék, |
| S ott termenék e pillanatban. |
FIÚ.
Szép dolog biz az;
Még sem oly igaz,
Mint madár zeng a bokorban.
Fluellen jő.
Szép dolog biz az;
Még sem oly igaz,
Mint madár zeng a bokorban.
Fluellen jő.
FLUELLEN.
| Föl a résre, kutja nép! előre, kaz kölkek! | (Előre űzi őket.) |
)
PISTOL.
Nagy hadvezér, kiméljed a por-embert,
Szüntesd dühöd’, szüntesd kemény dühöd’,
Szüntesd dühöd’, nagy hadvezér;
Szüntesd dühöd’, komám; légy nyájas, szép öcsém!
Nagy hadvezér, kiméljed a por-embert,
Szüntesd dühöd’, szüntesd kemény dühöd’,
Szüntesd dühöd’, nagy hadvezér;
Szüntesd dühöd’, komám; légy nyájas, szép öcsém!
NYM.
| Ezek aztán jó izék; bizony kegyelmességed rossz izéket okoz. | (Nym, Pistol és Bardolph, Fluellen-től kisérve, el.) |
FIÚ.
Fluellen visszajő, utána Gower.
| Fiatal ficzkó létemre is keresztűl pillantottam e három szájhőst. Gyerek vagyok, mind a háromhoz mérve, de habár mind a hárman mellettem akarnának szolgálni, még sem lennék emberök, mert ilyen himpellérekből három se teszen egy emberszámot. Ez a Bardolph, ennek fehér a mája s vörös az arcza, melyeknél fogva merészen oda tekint, de nem harczol. Ez a Pistol, ennek a nyelve szilaj, de a kardja nyugodt, minél fogva összetöri a szókat s épségben őrzi fegyverét. Ez a Nym, ez hallotta, hogy kevés beszédű ember a legderekabb ember, azért szégyenli elmondani imáját, hogy nyúlszívűnek ne tartsák; de kevés hitvány szava ép oly kevés derék tettel párosúlt, mert ő ugyan senki fejét be nem ütötte, kivévén a magáét, midőn részegen egy czölöpnek neki ment. Elcsenik, a mi eléjök akad, s ezt aztán keresetnek hívják. Bardolph egy lant szekrényt lopott, tizenkét órányira vonszolta s eladta három krajczárért. Nym és Bardolph esküdt testvérek a tolvajságban s Calaisban egy szénvonót loptak; ebből a csínyből mindjárt láttam, hogy piszkos mesterséget űznek. Azt akarnák, hogy én is oly bizalmas legyek mások zsebéhez, mint keztyűik vagy zsebkendőik; az én emberiségemnek pedig igen ellenére van, hogy a más zsebéből kivegyem s a magaméba tegyem: hiszen az már annyi volna, mint az igaztalanságot zsebre dugni. El kell őket hagynom s jobb szolgálatot keresnem; bitangságuk háborgatja gyönge gyomromat, ki kell adnom rajta. | (Fiú el.) |
GOWER.
Fluellen kapitány, jöjjön tüstént az aknákhoz, Gloster herczeg akar önnel szólani.
Fluellen kapitány, jöjjön tüstént az aknákhoz, Gloster herczeg akar önnel szólani.
FLUELLEN.
Az aknákhoz! Montya herczegnek, nem igen jó azon aknákhoz menni. Mert lássa, az aknák nem a hati tudomány szerint vannak; öblösségök nem elekendő: mert lássa (s ezt a herczegnek mekmatyarázhatná, lássa), az ellenség néty rőfnire aláásott az ellenaknáknak. Ucscsegéljen! én azt mondok, minden felrobban, ha jobb kormányzás nem lesz.
Az aknákhoz! Montya herczegnek, nem igen jó azon aknákhoz menni. Mert lássa, az aknák nem a hati tudomány szerint vannak; öblösségök nem elekendő: mert lássa (s ezt a herczegnek mekmatyarázhatná, lássa), az ellenség néty rőfnire aláásott az ellenaknáknak. Ucscsegéljen! én azt mondok, minden felrobban, ha jobb kormányzás nem lesz.
GOWER.
Gloster herczeget, kire az ostrom intézése bizaték, egészen egy irlandi kormányozza: derék, vitéz ember, valóban.
Gloster herczeget, kire az ostrom intézése bizaték, egészen egy irlandi kormányozza: derék, vitéz ember, valóban.
FLUELLEN.
Macmorris kapitány, nemde?
Macmorris kapitány, nemde?
GOWER.
Gondolom, ő.
Gondolom, ő.
FLUELLEN.
Ucscsegéljen! oly szamár az, a minő csak kell; szemébe is bizonyítok; nem járatosabb az igazi hati tudományban, lássa, a római tudományban, mint egy kölök.
Macmorris és Jamy, távolban jönnek.
Ucscsegéljen! oly szamár az, a minő csak kell; szemébe is bizonyítok; nem járatosabb az igazi hati tudományban, lássa, a római tudományban, mint egy kölök.
Macmorris és Jamy, távolban jönnek.
GOWER.
Épen itt jön s vele a skót kapitány, Jamy kapitány.
Épen itt jön s vele a skót kapitány, Jamy kapitány.
FLUELLEN.
Jamy kapitány ritka, terék férfiú, az piszomos; nagy tyártassága s ismerete van a régi háporúkban, a mennyire rendelkezéseit különösebben ismerem. Ő aztán, ucscsegéljen! megfelel magáért, mint akármely harczfi, a mi a rómaiak régi hadi tanát illeti.
Jamy kapitány ritka, terék férfiú, az piszomos; nagy tyártassága s ismerete van a régi háporúkban, a mennyire rendelkezéseit különösebben ismerem. Ő aztán, ucscsegéljen! megfelel magáért, mint akármely harczfi, a mi a rómaiak régi hadi tanát illeti.
JAMY.
Jó napot, Fluellen kapitány.
Jó napot, Fluellen kapitány.
FLUELLEN.
Adj’ Isten önnek is, derék Jamy kapitány.
Adj’ Isten önnek is, derék Jamy kapitány.
GOWER.
Hogyan, Macmorris kapitány, elhagyta ön az aknákat? fölhagytak velök az árkászok?
Hogyan, Macmorris kapitány, elhagyta ön az aknákat? fölhagytak velök az árkászok?
MACMORRIS.
Krisztusz uczcze rosszúl áll a dolog. A munkát abban hagyták, hátrálót trombitálnak. Szavamra, apám lelkére eszküszöm, rosszúl áll a dolog; abba’ hagyták. Uczczegéljen, légbe röpítettem volna e városzt egy óra alatt. Ah! rosszúl van, rosszúl van a dolog, szavamra mondom, rosszúl van.
Krisztusz uczcze rosszúl áll a dolog. A munkát abban hagyták, hátrálót trombitálnak. Szavamra, apám lelkére eszküszöm, rosszúl áll a dolog; abba’ hagyták. Uczczegéljen, légbe röpítettem volna e városzt egy óra alatt. Ah! rosszúl van, rosszúl van a dolog, szavamra mondom, rosszúl van.
FLUELLEN.
Macmorris kapitány, most már kérem, engedje nekem némi vitába pocsátkoznom önnel, a háború-tant, a római háborúkat illetőleg vagy tekintőleg, csak úgy parátságos eszmecsere vagy okoskodás útján, részint, hogy véleményemet igazoljam, részint, hogy gondolkodásomat kifejtsem a katonai tudomány rendelkezését illetőleg: ez a fő sarkpont.
Macmorris kapitány, most már kérem, engedje nekem némi vitába pocsátkoznom önnel, a háború-tant, a római háborúkat illetőleg vagy tekintőleg, csak úgy parátságos eszmecsere vagy okoskodás útján, részint, hogy véleményemet igazoljam, részint, hogy gondolkodásomat kifejtsem a katonai tudomány rendelkezését illetőleg: ez a fő sarkpont.
JAMY.
Nagyon jó lesz, két jó kapitány; meghálálom, mihelyt alkalmam lesz rá, meg fogom hálálni.
Nagyon jó lesz, két jó kapitány; meghálálom, mihelyt alkalmam lesz rá, meg fogom hálálni.
MACMORRIS.
De Krisztusz uczcze! nincz moszt idő a feczegészre. Hevesz a nap, az idő, a háború, a király ész a herczegek: nincz idő a feczegésre. A városz megszállva, trombita a részre hivogat, ész mi czak beszélgetünk, szemmit nem teszünk. Mindnyájunkra szégyen, Isztenemre! szégyen, nyugton állanunk, szavamra mondom, szégyen. Torkokat kellene itt metszegetni, munkához látni; mégis mitszem teszünk. Krisztusz uczcze, nem!
De Krisztusz uczcze! nincz moszt idő a feczegészre. Hevesz a nap, az idő, a háború, a király ész a herczegek: nincz idő a feczegésre. A városz megszállva, trombita a részre hivogat, ész mi czak beszélgetünk, szemmit nem teszünk. Mindnyájunkra szégyen, Isztenemre! szégyen, nyugton állanunk, szavamra mondom, szégyen. Torkokat kellene itt metszegetni, munkához látni; mégis mitszem teszünk. Krisztusz uczcze, nem!
JAMY.
Esküszöm, mielőtt szemeim álomra ereszkednének, hősies tettet viszek véghez, vagy porba hullok a közben, igen! vagy halálra szállok; hanem vitézűl megfizetek érte, a mint csak tőlem telik, az már bizonyos, s ezzel aztán vége. Teringettét! oly örömest hallgattam volna köztök egy kis vitatkozást!
Esküszöm, mielőtt szemeim álomra ereszkednének, hősies tettet viszek véghez, vagy porba hullok a közben, igen! vagy halálra szállok; hanem vitézűl megfizetek érte, a mint csak tőlem telik, az már bizonyos, s ezzel aztán vége. Teringettét! oly örömest hallgattam volna köztök egy kis vitatkozást!
FLUELLEN.
Macmorris kapitányt, én, lássa, úgy kondolom, engedelmével, hoty a maga nemzetéből nem sokan vannak.
Macmorris kapitányt, én, lássa, úgy kondolom, engedelmével, hoty a maga nemzetéből nem sokan vannak.
MACMORRIS.
Az én nemzetemből! Hát mi az én nemzetem? fattyú, szehonnai, bitang, gazember? Mi az én nemzetem? ki beszél az én nemzetemről?
Az én nemzetemből! Hát mi az én nemzetem? fattyú, szehonnai, bitang, gazember? Mi az én nemzetem? ki beszél az én nemzetemről?
FLUELLEN.
Látya, Macmorris kapitány, ha máskép veszi tolgot, mint a hogy értve volt. Körülpelűl azt gondolok, hogy nem bánik velem oly nyájasan, mint illem szerint bánnia kellene; pedig hát vagyok én olyan ember, mint ön, akár a háporú-tanban, akár születésem eredetére s más egyéb részletekre nézve.
Látya, Macmorris kapitány, ha máskép veszi tolgot, mint a hogy értve volt. Körülpelűl azt gondolok, hogy nem bánik velem oly nyájasan, mint illem szerint bánnia kellene; pedig hát vagyok én olyan ember, mint ön, akár a háporú-tanban, akár születésem eredetére s más egyéb részletekre nézve.
MACMORRIS.
Én nem tudom, hogy ön olyan ember, mint én! sz’ uczczegéljen! levágom a fejét.
Én nem tudom, hogy ön olyan ember, mint én! sz’ uczczegéljen! levágom a fejét.
GOWER.
Urak, félreértik egymást.
Urak, félreértik egymást.
JAMY.
| Ah, ez aztán furcsa tévedés. | (Alkudozási trombita szó.) |
FLUELLEN.
| Macmorris kapitány, ha egyszer alkalmasabb időt megtalálunk, pátor leszek önnek mondani, hogy értem én a háború-tant. S most vége. | (El mind.) |
