II. SZÍN.
Troyes Champagneban. Lakosztály a franczia király palotájában.
Egyik ajtón Henrik Király, Bedford, Gloster, Exeter, Warwick, Westmoreland és lordok; másikon a Franczia Király, Izabella Királyné, Katalin Herczegnő, urak és hölgyek stb. Burgund herczeg s kisérete jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Békét e körnek! im azért jövénk.
Frank testvérünk és nővérünknek üdv!
Szerencse és öröm, fejdelmi szép
Húgunk Katalinnak! Mint egyik ágát
S tagját ezen királyságnak, ki e
Fényes találkozást rendezte volt,
Burgund herczeg, köszöntünk téged is.
Frank főurak s pairek, mindnyájan üdv!
Békét e körnek! im azért jövénk.
Frank testvérünk és nővérünknek üdv!
Szerencse és öröm, fejdelmi szép
Húgunk Katalinnak! Mint egyik ágát
S tagját ezen királyságnak, ki e
Fényes találkozást rendezte volt,
Burgund herczeg, köszöntünk téged is.
Frank főurak s pairek, mindnyájan üdv!
FRANCZIA KIRÁLY.
Örűlünk, hogy láthatjuk arczodat,
Derék angol testvér: légy üdvözölt!
S ti is mindnyájan, angol főurak!
1Örűlünk, hogy láthatjuk arczodat,
Derék angol testvér: légy üdvözölt!
S ti is mindnyájan, angol főurak!
Örűlünk, hogy láthatjuk arczodat,
Derék angol testvér: légy üdvözölt!
S ti is mindnyájan, angol főurak!
1Örűlünk, hogy láthatjuk arczodat,
Derék angol testvér: légy üdvözölt!
S ti is mindnyájan, angol főurak!
IZABELLA.
Angol testvér, végződjék e nap oly jól,
És e barátságos gyülés, miként most
Szemedbe nézhetni örvendezünk,
Szemedbe, mely a frankok ellen eddig,
A kik irányában estek, csupán
Csak tűzkigyók golyóit hordozá:
Bizton reméljük, ily tekintet mérge
Erőit elvesztette már, s e nap
Barátsággá tesz minden bajt s viszályt.
Angol testvér, végződjék e nap oly jól,
És e barátságos gyülés, miként most
Szemedbe nézhetni örvendezünk,
Szemedbe, mely a frankok ellen eddig,
A kik irányában estek, csupán
Csak tűzkigyók golyóit hordozá:
Bizton reméljük, ily tekintet mérge
Erőit elvesztette már, s e nap
Barátsággá tesz minden bajt s viszályt.
HENRIK KIRÁLY.
Ament mondunk reá; azért jövénk.
Ament mondunk reá; azért jövénk.
IZABELLA.
Mind üdvözöllek, angol főurak.
Mind üdvözöllek, angol főurak.
BURGUND.
Hűségem egyformán kettőtöké.
Frank- és Angolhon nagy királyai!
Hogy én egész erővel, észszel és
Szilárd törekvéssel munkálkodám
Eme királyi zárt találkozáson,
Fölségetek legjobban tudja azt.
Igyekvésem ha már eddig haladt,
Hogy színről színre, szemtől szembe így
Egybe gyülétek: ám legyen szabad
Im e királyi körben kérdenem,
Miféle gát vagy akadály lehet,
Mely a szegény, sértett, mezítelen
Békének, a művészetek s vidor
Szülöttek édes dajkájának, e
Világ legszebb kertjében, a megáldott
Frankhonban, nyájas arczát fölemelni
Nem engedné? Ah rég száműzve van
Ő innen: gazdasága romban áll
S önnön termékenységében romol.
Szivet vidító szőlő-vesszeje
Metszetlenűl hal el; fonott sövénye,
Miként szőrrel vadúl benőtt rabok,
Rendetlen ágakat hajt; zord ugarján
Konkoly, bürök s a búja füstike
Tenyészik, mert rozsdásul az eke,
Mely irtaná az ilyetén gyomot.
A síma rét, melyet nem rég kikircs,
Zöld lóher és démutka fű fedett,
Kaszát nem látva, búján, elhagyatva,
Henyén foganszik, s nem szül semmi mást,
Csak vad sóskát, bojtorjányt, zord bogácsot,
Elvesztve ékességet és haszont.
S mint szőleink, sövényünk, rétjeink
S ugarjaink hibás ösztön szerint
Vadonná zordulnak: úgy házaink,
Magunk és gyermekink felejtjük, avvagy
Meg sem tanuljuk, mert nincs rá idő,
A tudományokat, hazánk diszére.
Növünk, miként vadak, mint harczosok,
Kik a vérről gondolkoznak csupán,
Káromlás, vad tekintet s rossz szokásra,
S mindenre, a mi nem természetes.
Mindezt előbbi szép alakra vinni
Gyülétek egybe, s arra kér szavam,
Hadd tudjam, a nyájas békét mi tartja,
Hogy mindezen bajt el nem űzheti
S régi erővel bennünket nem áld?
Hűségem egyformán kettőtöké.
Frank- és Angolhon nagy királyai!
Hogy én egész erővel, észszel és
Szilárd törekvéssel munkálkodám
Eme királyi zárt találkozáson,
Fölségetek legjobban tudja azt.
Igyekvésem ha már eddig haladt,
Hogy színről színre, szemtől szembe így
Egybe gyülétek: ám legyen szabad
Im e királyi körben kérdenem,
Miféle gát vagy akadály lehet,
Mely a szegény, sértett, mezítelen
Békének, a művészetek s vidor
Szülöttek édes dajkájának, e
Világ legszebb kertjében, a megáldott
Frankhonban, nyájas arczát fölemelni
Nem engedné? Ah rég száműzve van
Ő innen: gazdasága romban áll
S önnön termékenységében romol.
Szivet vidító szőlő-vesszeje
Metszetlenűl hal el; fonott sövénye,
Miként szőrrel vadúl benőtt rabok,
Rendetlen ágakat hajt; zord ugarján
Konkoly, bürök s a búja füstike
Tenyészik, mert rozsdásul az eke,
Mely irtaná az ilyetén gyomot.
A síma rét, melyet nem rég kikircs,
Zöld lóher és démutka fű fedett,
Kaszát nem látva, búján, elhagyatva,
Henyén foganszik, s nem szül semmi mást,
Csak vad sóskát, bojtorjányt, zord bogácsot,
Elvesztve ékességet és haszont.
S mint szőleink, sövényünk, rétjeink
S ugarjaink hibás ösztön szerint
Vadonná zordulnak: úgy házaink,
Magunk és gyermekink felejtjük, avvagy
Meg sem tanuljuk, mert nincs rá idő,
A tudományokat, hazánk diszére.
Növünk, miként vadak, mint harczosok,
Kik a vérről gondolkoznak csupán,
Káromlás, vad tekintet s rossz szokásra,
S mindenre, a mi nem természetes.
Mindezt előbbi szép alakra vinni
Gyülétek egybe, s arra kér szavam,
Hadd tudjam, a nyájas békét mi tartja,
Hogy mindezen bajt el nem űzheti
S régi erővel bennünket nem áld?
HENRIK KIRÁLY.
Burgund herczeg, ha a békét ohajtod,
Melynek hiánya csak hibát növel,
Mint említéd, akkor hát vedd meg azt,
Igényeinket teljesítve mind,
Melyek tartalma s egyes pontjai
Rövid keretben már kezedbe’ vannak.
Burgund herczeg, ha a békét ohajtod,
Melynek hiánya csak hibát növel,
Mint említéd, akkor hát vedd meg azt,
Igényeinket teljesítve mind,
Melyek tartalma s egyes pontjai
Rövid keretben már kezedbe’ vannak.
BURGUND.
Hallá már a király, de még reá
Nincs válasza.
Hallá már a király, de még reá
Nincs válasza.
HENRIK KIRÁLY.
Jól van; tehát a béke,
Melyet sürgetsz, azon válaszban áll.
Jól van; tehát a béke,
Melyet sürgetsz, azon válaszban áll.
FRANCZIA KIRÁLY.
Én csak futólag pillantottam át
A pontokat; ha felséged talán
Tanácsából némelyeket jelöl,
Velünk együtt figyelmesebben újra
Átnézni még: rögtön határozott
Igen vagy nem választ adunk reá.
Én csak futólag pillantottam át
A pontokat; ha felséged talán
Tanácsából némelyeket jelöl,
Velünk együtt figyelmesebben újra
Átnézni még: rögtön határozott
Igen vagy nem választ adunk reá.
HENRIK KIRÁLY.
Legyen testvér. Menj, Exeter rokon,
Clarence testvér, s Gloster testvér, te is,
Warwick s Hottington, a királylyal el.
Hatalmatok leend, megállapitni
S másítni, mint bölcseségtek szerint
Méltóságunkra nézt előnyösebb,
Igényünkben akármit; és mi azt
Aláirandjuk. Vajon, drága nővér,
Velök megy, avvagy itt mard velünk?
Legyen testvér. Menj, Exeter rokon,
Clarence testvér, s Gloster testvér, te is,
Warwick s Hottington, a királylyal el.
Hatalmatok leend, megállapitni
S másítni, mint bölcseségtek szerint
Méltóságunkra nézt előnyösebb,
Igényünkben akármit; és mi azt
Aláirandjuk. Vajon, drága nővér,
Velök megy, avvagy itt mard velünk?
IZABELLA.
Velök megyek, felséges rokonunk.
Tán jót tesz egy nő hangja, hogyha majd
Makacskodnának a pontok felett.
Velök megyek, felséges rokonunk.
Tán jót tesz egy nő hangja, hogyha majd
Makacskodnának a pontok felett.
HENRIK KIRÁLY.
Katalin húgunkat hagyja itt velünk,
Mert hisz legfőbb igényünk ő maga,
És pontjaink legelsejében áll.
Katalin húgunkat hagyja itt velünk,
Mert hisz legfőbb igényünk ő maga,
És pontjaink legelsejében áll.
IZABELLA.
| Megengedjük. | (Henrik Király-on, Katalin-on s udvarhölgyén kívül a többiek el.) |
HENRIK KIRÁLY.
Szép, legszebb Katalin,
Kegyes lesz-é egy harczost megtanítni
Oly szókra, mik a nők fülébe hatva,
Szerelmének megnyerjék szívöket?
Szép, legszebb Katalin,
Kegyes lesz-é egy harczost megtanítni
Oly szókra, mik a nők fülébe hatva,
Szerelmének megnyerjék szívöket?
)
KATALIN.
Ki fog gúnyolni felséged; én nem tudom angolt beszélni.
Ki fog gúnyolni felséged; én nem tudom angolt beszélni.
HENRIK KIRÁLY.
Oh, szép Katalin! ha franczia szívével tisztán szeret, örömmel hallom, midőn zavarosan fogja ezt bevallani angol beszédével. Szeret ön engem, Katalin?
Oh, szép Katalin! ha franczia szívével tisztán szeret, örömmel hallom, midőn zavarosan fogja ezt bevallani angol beszédével. Szeret ön engem, Katalin?
KATALIN.
Pardonnez-moy, nem tudom mondani, mi az: szeret engem.
Pardonnez-moy, nem tudom mondani, mi az: szeret engem.
HENRIK KIRÁLY.
Az, hogy szeretik önt az angyalok, Kata, mert oly szép, mint az angyalok.
Az, hogy szeretik önt az angyalok, Kata, mert oly szép, mint az angyalok.
KATALIN.
Que dit-il? Que je suis semblable a les anges?
Que dit-il? Que je suis semblable a les anges?
ALICE.
Ouy vrayment, sauf vostre grace, ainsi dit-il.
Ouy vrayment, sauf vostre grace, ainsi dit-il.
HENRIK KIRÁLY.
Azt mondám, kedves Katalin, s nem pirulok érte.
Azt mondám, kedves Katalin, s nem pirulok érte.
KATALIN.
O bon Dieu! les langues des hommes sont pleines de tromperies.
O bon Dieu! les langues des hommes sont pleines de tromperies.
HENRIK KIRÁLY.
Mit mond, gyermekem? hogy a férfiak nyelve csalással van telve?
Mit mond, gyermekem? hogy a férfiak nyelve csalással van telve?
ALICE.
Ouy, hogy férfiak nyelve csalás telve; esz a herczegnő.
Ouy, hogy férfiak nyelve csalás telve; esz a herczegnő.
HENRIK KIRÁLY.
A herczegnő, kettejök közt még jobb angol. Valóban, Kata, ez én lánykérésem épen a te értelmedhez való. Örülök, hogy nem tudsz jobban angolúl: mert ha tudnál, oly együgyű királynak tekintenél, kiről azt vélnéd, hogy egyenesen az eke szarva mellől kerültem a trónra. Én nem értek a szerelemben a hímezéshez, hanem kereken kimondom: szeretem önt; ha aztán még azon kérdésen is túl zaklat, hogy: komolyan-e? felhagyok a kéréssel. Adjon nekem választ. Tréfa nélkül, adjon. Alkudjunk meg, csapjon fel. Mit szól ön, herczegnő?
A herczegnő, kettejök közt még jobb angol. Valóban, Kata, ez én lánykérésem épen a te értelmedhez való. Örülök, hogy nem tudsz jobban angolúl: mert ha tudnál, oly együgyű királynak tekintenél, kiről azt vélnéd, hogy egyenesen az eke szarva mellől kerültem a trónra. Én nem értek a szerelemben a hímezéshez, hanem kereken kimondom: szeretem önt; ha aztán még azon kérdésen is túl zaklat, hogy: komolyan-e? felhagyok a kéréssel. Adjon nekem választ. Tréfa nélkül, adjon. Alkudjunk meg, csapjon fel. Mit szól ön, herczegnő?
KATALIN.
Sauf vostre honneur, én jól érteni.
Sauf vostre honneur, én jól érteni.
HENRIK KIRÁLY.
Valóban, Kata, ha azt kivánná tőlem, hogy kedveért verset csináljak, vagy tánczoljak, bizonynyal megbuktatna. Az elsőre nincs szavam, nincs mértékem; a másodikra nincs erőm a mértékhez; hanem meglehetős mértékem van az erőből. Ha azzal nyerhetnék meg egy hölgyet, hogy szökelnem vagy teljes fegyverzetben a nyeregbe pattannom kell: dicsekvés nélkül legyen mondva, gyorsan bele tudnék szökelni a házasságba. Vagy ha kedvesemért ökölviadalt kellene állanom, vagy kegyeért paripámat kellene ugratnom: amabba úgy mennék, mint egy mészáros, s a nyeregben úgy ülnék, soha le nem esve, mint egy majom. De Istenemre, Katám, én nem tudok epedő sápadt színű lenni, sem czifra beszédet nyögdécselni. A vallomásokban sincs ügyeségem: esküvésim őszinték, melyeket sohsem teszek ösztönzés nélkül, és sohsem szegek meg ösztönzésre. Ha ily természetű férfit szerethetsz, Katám, kinek arcza nem méltó arra, hogy a nap elégesse, a ki sohasem néz tükörbe azért, hogy ott majd valami szeretni valót fedez föl: akkor legyen szakácsod a szemed. Úgy beszélek hozzád, mint egyszerű katona: ha azért szerethetsz, fogadj el; ha nem, s azt mondom, hogy meg fogok halni: ez igaz; de szerelmedért, Istenemre, nem; és mégis szeretlek. Válaszsz, kedves Katám, egész életedre egyszerű, szilárd jellemű férfit: az ilyen szükségkép kedvedben fog járni, mivel nincs adománya másoknál is szépelegni. Mert azok az áradozó nyelvű ficzkók, a kik magokat berímelgetik a hölgyek kegyébe, mindig ki is tudják magokat onnan okoskodni. Mit? hiszen a szónok csak fecsegő, a rím csak dalhang. A tömör lábszár összeesik, az egyenes hátgerincz meggörbűl, a fekete szakál fehérre változik, a göndörhajú fő megkopaszodik, a szép arcz redőssé, a teli szem üregessé lesz; de a jó szív, Katám, nap és hold, vagy inkább a nap s nem a hold, mert fényesen tündököl és sohsem változik, hanem igazán folytatja pályafutását. Ha ilyet óhajtasz, fogadj el engem; ha engem fogadsz el, egy harczost fogadsz: fogadj el egy harczost, királyt fogadsz. Mit mondasz szerelmemhez? Szólj, kedvesem, s kedvesen, kérlek.
Valóban, Kata, ha azt kivánná tőlem, hogy kedveért verset csináljak, vagy tánczoljak, bizonynyal megbuktatna. Az elsőre nincs szavam, nincs mértékem; a másodikra nincs erőm a mértékhez; hanem meglehetős mértékem van az erőből. Ha azzal nyerhetnék meg egy hölgyet, hogy szökelnem vagy teljes fegyverzetben a nyeregbe pattannom kell: dicsekvés nélkül legyen mondva, gyorsan bele tudnék szökelni a házasságba. Vagy ha kedvesemért ökölviadalt kellene állanom, vagy kegyeért paripámat kellene ugratnom: amabba úgy mennék, mint egy mészáros, s a nyeregben úgy ülnék, soha le nem esve, mint egy majom. De Istenemre, Katám, én nem tudok epedő sápadt színű lenni, sem czifra beszédet nyögdécselni. A vallomásokban sincs ügyeségem: esküvésim őszinték, melyeket sohsem teszek ösztönzés nélkül, és sohsem szegek meg ösztönzésre. Ha ily természetű férfit szerethetsz, Katám, kinek arcza nem méltó arra, hogy a nap elégesse, a ki sohasem néz tükörbe azért, hogy ott majd valami szeretni valót fedez föl: akkor legyen szakácsod a szemed. Úgy beszélek hozzád, mint egyszerű katona: ha azért szerethetsz, fogadj el; ha nem, s azt mondom, hogy meg fogok halni: ez igaz; de szerelmedért, Istenemre, nem; és mégis szeretlek. Válaszsz, kedves Katám, egész életedre egyszerű, szilárd jellemű férfit: az ilyen szükségkép kedvedben fog járni, mivel nincs adománya másoknál is szépelegni. Mert azok az áradozó nyelvű ficzkók, a kik magokat berímelgetik a hölgyek kegyébe, mindig ki is tudják magokat onnan okoskodni. Mit? hiszen a szónok csak fecsegő, a rím csak dalhang. A tömör lábszár összeesik, az egyenes hátgerincz meggörbűl, a fekete szakál fehérre változik, a göndörhajú fő megkopaszodik, a szép arcz redőssé, a teli szem üregessé lesz; de a jó szív, Katám, nap és hold, vagy inkább a nap s nem a hold, mert fényesen tündököl és sohsem változik, hanem igazán folytatja pályafutását. Ha ilyet óhajtasz, fogadj el engem; ha engem fogadsz el, egy harczost fogadsz: fogadj el egy harczost, királyt fogadsz. Mit mondasz szerelmemhez? Szólj, kedvesem, s kedvesen, kérlek.
KATALIN.
Lehetséges-e, én Francziaország ellenségét szeretni?
Lehetséges-e, én Francziaország ellenségét szeretni?
HENRIK KIRÁLY.
Nem, Katalin, nem lehetséges, hogy Francziaország ellenségét szeresse; hanem engem szeretvén, Frankhon barátját fogja ön szeretni. Mert nekem Francziaország oly kedves, hogy egy falut sem engedek el belőle; egészen enyimnek kell lennie. És, Katalin, ha Francziaország az enyim és én az öné vagyok, akkor Francziaország az öné, ön pedig az enyim.
Nem, Katalin, nem lehetséges, hogy Francziaország ellenségét szeresse; hanem engem szeretvén, Frankhon barátját fogja ön szeretni. Mert nekem Francziaország oly kedves, hogy egy falut sem engedek el belőle; egészen enyimnek kell lennie. És, Katalin, ha Francziaország az enyim és én az öné vagyok, akkor Francziaország az öné, ön pedig az enyim.
KATALIN.
Nem tudok, mit akar mondani.
Nem tudok, mit akar mondani.
HENRIK KIRÁLY.
Nem, Katám? Francziául mondom hát el neked, a mi bizonyosan nyelvemen akad, mint új menyecske szokott a férje nyakán: nehéz lesz lerázni. Quand j’ay le possession de France, et quand vous avez le possession de moy – no hát eztán hogy van? Szent Dénes, segíts! – donc vostre est France, et vous estes mienne. Könnyebb nekem, Katám, egy királyságot meghódítni, mint ennyit beszélni francziául. Francziául nem foglak én téged egyébre birni, mint hogy rajtam nevess.
Nem, Katám? Francziául mondom hát el neked, a mi bizonyosan nyelvemen akad, mint új menyecske szokott a férje nyakán: nehéz lesz lerázni. Quand j’ay le possession de France, et quand vous avez le possession de moy – no hát eztán hogy van? Szent Dénes, segíts! – donc vostre est France, et vous estes mienne. Könnyebb nekem, Katám, egy királyságot meghódítni, mint ennyit beszélni francziául. Francziául nem foglak én téged egyébre birni, mint hogy rajtam nevess.
KATALIN.
Sauf vostre honneur, le françois, que vous parlez, est meilleur que l’anglois, lequel je parle.
Sauf vostre honneur, le françois, que vous parlez, est meilleur que l’anglois, lequel je parle.
HENRIK KIRÁLY.
Nem biz az, nem, Katám; hanem meg kell vallanom, hogy a te beszéded az én nyelvemen s az enyim a tiéden, igen egyre megy. De, Katám, értesz te ennyit angolúl? Szerethetsz te engemet?
Nem biz az, nem, Katám; hanem meg kell vallanom, hogy a te beszéded az én nyelvemen s az enyim a tiéden, igen egyre megy. De, Katám, értesz te ennyit angolúl? Szerethetsz te engemet?
KATALIN.
Nem mondhatok meg.
Nem mondhatok meg.
HENRIK KIRÁLY.
Megmondhatja valamelyik szomszédod, Katám? Azt fogom megkérdezni. Ej, tudom én, hogy szeretsz, s éjjel, midőn alvó szobájába megy, kikérdezi rólam ez udvarhölgyet, s tudom, Katám, előtte majd gyalázni fogja bennem azon tulajdonokat, melyeket ön szívből szeret. De, jó Katám, kegyesen gúnyolódjál rajtam, annyival inkább, nyájas herczegnő, mert én téged kegyetlenűl szeretlek. Ha egykor enyim leszesz, Katám (pedig egy boldogító hit mondja bennem, hogy az leszesz), nyerseségem által foglak megnyerni, s azért szükségkép jó katonák szülőjévé is kell válnod. Hát miért ne hozhatnánk létre, te meg én, Szent Dénes és Szent György között egy fél franczia s fél angol fiút, a ki Konstantinápolyba menjen s megrázza a török szakálát? Mit szólsz ehhez, szép arany liliom-szálam?
Megmondhatja valamelyik szomszédod, Katám? Azt fogom megkérdezni. Ej, tudom én, hogy szeretsz, s éjjel, midőn alvó szobájába megy, kikérdezi rólam ez udvarhölgyet, s tudom, Katám, előtte majd gyalázni fogja bennem azon tulajdonokat, melyeket ön szívből szeret. De, jó Katám, kegyesen gúnyolódjál rajtam, annyival inkább, nyájas herczegnő, mert én téged kegyetlenűl szeretlek. Ha egykor enyim leszesz, Katám (pedig egy boldogító hit mondja bennem, hogy az leszesz), nyerseségem által foglak megnyerni, s azért szükségkép jó katonák szülőjévé is kell válnod. Hát miért ne hozhatnánk létre, te meg én, Szent Dénes és Szent György között egy fél franczia s fél angol fiút, a ki Konstantinápolyba menjen s megrázza a török szakálát? Mit szólsz ehhez, szép arany liliom-szálam?
KATALIN.
Nem tudok én azt.
Nem tudok én azt.
HENRIK KIRÁLY.
No, nem is: hiszen csak később kell tudni, most csak igérnie kell; most csak igérje meg, Katám, hogy franczia részéről igyekezni fog ily fiúra; az én angol felemről im vegye szavát egy királynak, egy legénynek. Mit felel rá, la plus belle Katharine du monde, mon trés chére et divine déesse?
No, nem is: hiszen csak később kell tudni, most csak igérnie kell; most csak igérje meg, Katám, hogy franczia részéről igyekezni fog ily fiúra; az én angol felemről im vegye szavát egy királynak, egy legénynek. Mit felel rá, la plus belle Katharine du monde, mon trés chére et divine déesse?
KATALIN.
Felséged elég franczia fausse bír, hogy megcsalja la plus belle sage demoiselle, ki en France található.
Felséged elég franczia fausse bír, hogy megcsalja la plus belle sage demoiselle, ki en France található.
HENRIK KIRÁLY.
Ej, szégyen rossz francziaságomra. Becsületemre! igazi angolúl szólva, szeretlek téged, Katinkám; mely becsületre nem mernék megesküdni, hogy te is szeretsz engem; azonban vérem azzal kezd hízelegni, hogy még is igen, daczára arczom meg nem nyerő fanyar hatásának. Legyen is átkozott atyám dicsvágya! Polgárháborúkra gondolt, midőn engem nemzett, azért születtem ily merev külsejűnek, ily vas termetűnek, hogy a hölgyeket, midőn kezöket kérem, elriasztom. Azonban, igazat szólva, Katinkám, minél vénebb leszek, annál jobbnak fogok én feltűnni; vigaszom, hogy a korosság, a szépség eme rossz ápolója, nem tehet többé kárt az én arczomon; ha elfogadsz, a legrosszabb állapotomban fogadsz el, és ha viselsz, mindig jobb, jobb leszek a viselés által. Mondja meg azért, legszebb Katám, akar-e engem birni? Hagyja el szűzies pirulását; vallja be szíve érzelmeit királynői tekintettel; fogjon kezemen s szóljon így: Angol Henrik, tied vagyok! Mihelyt fülemet e szóval megáldottad, azonnal hangosan kiáltom: Tied Anglia, tied Irland, tied Francziaország, tied Plantagenet Henrik, a ki, bár jelenlétében mondom, ha nem a királyok legjobbika, meglásd, a jó emberek legjobb királya. Adj választ, kérlek, töredezett zenében, mert a te hangod zene s angol beszéded töredezett. Törd meg tehát hallgatásodat, világ királynéja, Katinka, tördezett angol nyelven: akarsz-e engem bírni?
Ej, szégyen rossz francziaságomra. Becsületemre! igazi angolúl szólva, szeretlek téged, Katinkám; mely becsületre nem mernék megesküdni, hogy te is szeretsz engem; azonban vérem azzal kezd hízelegni, hogy még is igen, daczára arczom meg nem nyerő fanyar hatásának. Legyen is átkozott atyám dicsvágya! Polgárháborúkra gondolt, midőn engem nemzett, azért születtem ily merev külsejűnek, ily vas termetűnek, hogy a hölgyeket, midőn kezöket kérem, elriasztom. Azonban, igazat szólva, Katinkám, minél vénebb leszek, annál jobbnak fogok én feltűnni; vigaszom, hogy a korosság, a szépség eme rossz ápolója, nem tehet többé kárt az én arczomon; ha elfogadsz, a legrosszabb állapotomban fogadsz el, és ha viselsz, mindig jobb, jobb leszek a viselés által. Mondja meg azért, legszebb Katám, akar-e engem birni? Hagyja el szűzies pirulását; vallja be szíve érzelmeit királynői tekintettel; fogjon kezemen s szóljon így: Angol Henrik, tied vagyok! Mihelyt fülemet e szóval megáldottad, azonnal hangosan kiáltom: Tied Anglia, tied Irland, tied Francziaország, tied Plantagenet Henrik, a ki, bár jelenlétében mondom, ha nem a királyok legjobbika, meglásd, a jó emberek legjobb királya. Adj választ, kérlek, töredezett zenében, mert a te hangod zene s angol beszéded töredezett. Törd meg tehát hallgatásodat, világ királynéja, Katinka, tördezett angol nyelven: akarsz-e engem bírni?
KATALIN.
Úgy lesz, mint tetszeni fog roy mon pére.
Úgy lesz, mint tetszeni fog roy mon pére.
HENRIK KIRÁLY.
Ej, tetszeni fog az neki, Katám, tetszeni fog az neki.
Ej, tetszeni fog az neki, Katám, tetszeni fog az neki.
KATALIN.
Akkor én is leszek megelégedve.
Akkor én is leszek megelégedve.
HENRIK KIRÁLY.
Csókolom azért kezedet s királynémnak nevezlek.
Csókolom azért kezedet s királynémnak nevezlek.
KATALIN.
Laissez, mon seigneur, laissez, laissez. Ma foy! je ne veux point, que vous abbaissez vostre grandeur, en baisant la main d’une vostre indigne serviteur; excusez moy, je vous supplie, mon trés puissant seigneur.
Laissez, mon seigneur, laissez, laissez. Ma foy! je ne veux point, que vous abbaissez vostre grandeur, en baisant la main d’une vostre indigne serviteur; excusez moy, je vous supplie, mon trés puissant seigneur.
HENRIK KIRÁLY.
Tehát csókolom az ajkadat, Katám.
Tehát csókolom az ajkadat, Katám.
KATALIN.
Les dames et damoiselles, pour estre baisées, devant leur nopces, il n’est pas le costume de France.
Les dames et damoiselles, pour estre baisées, devant leur nopces, il n’est pas le costume de France.
HENRIK KIRÁLY.
Tolmácsnőm, mit beszél?
Tolmácsnőm, mit beszél?
ALICE.
Hogy nem szokás pour les dames Francziaországban, nem tudok mondani, mi az a baiser angolul.
Hogy nem szokás pour les dames Francziaországban, nem tudok mondani, mi az a baiser angolul.
HENRIK KIRÁLY.
Csókolni.
Csókolni.
ALICE.
Felséged entendre jobban que moy.
Felséged entendre jobban que moy.
HENRIK KIRÁLY.
Nem divat Francziaországban a hölgyeket házasság előtt csókolni, azt akarta mondani?
Nem divat Francziaországban a hölgyeket házasság előtt csókolni, azt akarta mondani?
ALICE.
Ouy, vraiment.
Ouy, vraiment.
HENRIK KIRÁLY.
Oh Katinka! a szigorú szokás meghódol a nagy királyoknak. Kedves Katám, te meg én, nem zárhatjuk magunkat egy ország divatjának gyönge korlátai közé. Mi vagyunk, Katám, a szokások teremtői, és a rangunkat kisérő szabadság minden hibakeresés ajkát betömi, mint én most a tiédet akarom, mivel hazád szigorú szokásához ragaszkodik, megtagadván tőlem a csókot. Tehát csak türelem és engedékenység! (Megcsókolja.) Bűvös erő van ajkadon, Katinkám; több ékes szólás egyetlen édes érintésében, mint a franczia tanács nyelveiben, s előbb rábeszélné ez angol Henriket, mint a fejdelmek általános kérvénye. Im itt jő atyád.
A Franczia Király és Királyné, Burgund, Bedford, Gloster, Exeter, Westmoreland s más Franczia és angol főurak jönnek.
Oh Katinka! a szigorú szokás meghódol a nagy királyoknak. Kedves Katám, te meg én, nem zárhatjuk magunkat egy ország divatjának gyönge korlátai közé. Mi vagyunk, Katám, a szokások teremtői, és a rangunkat kisérő szabadság minden hibakeresés ajkát betömi, mint én most a tiédet akarom, mivel hazád szigorú szokásához ragaszkodik, megtagadván tőlem a csókot. Tehát csak türelem és engedékenység! (Megcsókolja.) Bűvös erő van ajkadon, Katinkám; több ékes szólás egyetlen édes érintésében, mint a franczia tanács nyelveiben, s előbb rábeszélné ez angol Henriket, mint a fejdelmek általános kérvénye. Im itt jő atyád.
A Franczia Király és Királyné, Burgund, Bedford, Gloster, Exeter, Westmoreland s más Franczia és angol főurak jönnek.
BURGUND.
Isten tartsa, fölség! Király rokon, herczegnőnket tanitja angolul!
Isten tartsa, fölség! Király rokon, herczegnőnket tanitja angolul!
HENRIK KIRÁLY.
Arra akarnám megtanítani, kedves rokon, mily tökéletesen szeretem őt; s ez jól van angolul.
Arra akarnám megtanítani, kedves rokon, mily tökéletesen szeretem őt; s ez jól van angolul.
BURGUND.
Nem tanulékony?
Nem tanulékony?
HENRIK KIRÁLY.
A mi nyelvünk zord és darabos, s modorom sem szelíd, úgy, hogy a hízelgésnek se hangjával, se szívével nem rendelkezve, nem idézhetem föl benne a szerelem szellemét annyira, hogy valódi alakjában jelenjék meg.
A mi nyelvünk zord és darabos, s modorom sem szelíd, úgy, hogy a hízelgésnek se hangjával, se szívével nem rendelkezve, nem idézhetem föl benne a szerelem szellemét annyira, hogy valódi alakjában jelenjék meg.
BURGUND.
Engedelmet a tréfára; hadd feleljek én erre. Ha azt fel akarja idézni benne, fölség, egy kört kell vonnia; ha valódi alakjában akarja benne felidézni a szerelmet, mezítelen és vakon kell annak megjelennie. Hibáztatja-e tehát őt, ha a szemérem szűzies biborával rózsázott lányka egy mezítelen, vak fiú megjelenését saját mezítlen maga előtt meg nem engedi? Ebben megegyeznie nehéz dolog volna egy leánykának.
Engedelmet a tréfára; hadd feleljek én erre. Ha azt fel akarja idézni benne, fölség, egy kört kell vonnia; ha valódi alakjában akarja benne felidézni a szerelmet, mezítelen és vakon kell annak megjelennie. Hibáztatja-e tehát őt, ha a szemérem szűzies biborával rózsázott lányka egy mezítelen, vak fiú megjelenését saját mezítlen maga előtt meg nem engedi? Ebben megegyeznie nehéz dolog volna egy leánykának.
HENRIK KIRÁLY.
Mégis behunyják egyik szemöket és engednek, midőn a szerelem vak és áthatja őket.
Mégis behunyják egyik szemöket és engednek, midőn a szerelem vak és áthatja őket.
BURGUND.
Akkor hát, felség, meg van bocsátva nekik, ha nem látják, mit cselekesznek.
Akkor hát, felség, meg van bocsátva nekik, ha nem látják, mit cselekesznek.
HENRIK KIRÁLY.
Tanítsa meg tehát húgát, jó herczegem, behúnyni az egyik szemét.
Tanítsa meg tehát húgát, jó herczegem, behúnyni az egyik szemét.
BURGUND.
Behúnyom az egyik szememet, hogy ezt neki értésére adjam, ha felséged megtanítja őt szándékom megértésére: mert a nap alatt levő s neki hevített leánykák vakok, mint Bertalan-nap táján a legyek, habár megvan is szemök, s ekkor aztán fogni is engedik magokat, míg előbb a nézést sem tűrheték.
Behúnyom az egyik szememet, hogy ezt neki értésére adjam, ha felséged megtanítja őt szándékom megértésére: mert a nap alatt levő s neki hevített leánykák vakok, mint Bertalan-nap táján a legyek, habár megvan is szemök, s ekkor aztán fogni is engedik magokat, míg előbb a nézést sem tűrheték.
HENRIK KIRÁLY.
E hasonlat vigasztal engem az idővel, a hő nyárral; így a legyet, ön húgát, végre is megfogom s neki is vaknak kell lennie.
E hasonlat vigasztal engem az idővel, a hő nyárral; így a legyet, ön húgát, végre is megfogom s neki is vaknak kell lennie.
BURGUND.
Mint a szerelemnek, fölség, mielőtt szeret.
Mint a szerelemnek, fölség, mielőtt szeret.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy van; s önök között némelyek szerelmi vakságomnak köszönhetik, hogy néhány szép franczia várost meg sem láthatok, azon egyetlen szép franczia hölgy miatt, ki útamban áll.
Úgy van; s önök között némelyek szerelmi vakságomnak köszönhetik, hogy néhány szép franczia várost meg sem láthatok, azon egyetlen szép franczia hölgy miatt, ki útamban áll.
FRANCZIA KIRÁLY.
Igen, felség, bájüvegen nézi azokat; a városok egy hölgygyé változtak, mert mindannyian szűz kőfallal vannak körítve, melybe hadsereg még soha nem hatolt.
Igen, felség, bájüvegen nézi azokat; a városok egy hölgygyé változtak, mert mindannyian szűz kőfallal vannak körítve, melybe hadsereg még soha nem hatolt.
HENRIK KIRÁLY.
Nőmmé lesz Katalin?
Nőmmé lesz Katalin?
FRANCZIA KIRÁLY.
A mint felségednek tetszik.
A mint felségednek tetszik.
HENRIK KIRÁLY.
Meg vagyok elégedve; csak még ama szűzies városok, melyekről felséged szól, képezzék kiséretét; akkor az a hölgy, ki óhajtásim útjában állott, fogja nekem mutatni az útat akaratomhoz.
Meg vagyok elégedve; csak még ama szűzies városok, melyekről felséged szól, képezzék kiséretét; akkor az a hölgy, ki óhajtásim útjában állott, fogja nekem mutatni az útat akaratomhoz.
FRANCZIA KIRÁLY.
Mi méltányos, mindent aláiránk.
Mi méltányos, mindent aláiránk.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy van-e, angol főurak?
Úgy van-e, angol főurak?
WESTMORELAND.
Minden pontban megegyez a király.
Első, leánya; s így minden, tovább,
A mint javaslatunk tartalmazá.
Minden pontban megegyez a király.
Első, leánya; s így minden, tovább,
A mint javaslatunk tartalmazá.
EXETER.
Csupán csak azt nem írta még alá, a hol felséged azt kívánja, hogy Francziaország királya, ha alkalom szerint valamiért írásban felszólal, felségedet következőleg s ily franczia kifejezéssel említse: Notre trés cher fils Henry roy d’Angleterre, heretier de France; és latinúl így: praeclarissimus filius noster Henricus, rex Angliae et haeres Franciae.
Csupán csak azt nem írta még alá, a hol felséged azt kívánja, hogy Francziaország királya, ha alkalom szerint valamiért írásban felszólal, felségedet következőleg s ily franczia kifejezéssel említse: Notre trés cher fils Henry roy d’Angleterre, heretier de France; és latinúl így: praeclarissimus filius noster Henricus, rex Angliae et haeres Franciae.
FRANCZIA KIRÁLY.
Testvér, ezt sem tagadtam én meg úgy,
Hogy óhajtásodra ne hajlanék.
Testvér, ezt sem tagadtam én meg úgy,
Hogy óhajtásodra ne hajlanék.
HENRIK KIRÁLY.
Kérlek tehát, barátságos frigyünkben
E pontot is sorozd a többihez,
S annak folytán add lányodat nekem.
Kérlek tehát, barátságos frigyünkben
E pontot is sorozd a többihez,
S annak folytán add lányodat nekem.
FRANCZIA KIRÁLY.
Fogadd, fiam, és támaszsz vériből
Sarjat, hogy e viszongó államok,
Frank- és Angolhon, kik sápadva nézik
Az írigységtől egymás boldogultát,
A gyűlölettel hagyjanak föl, és
Keltsen szivökben im e drága frigy
Szomszédságot, keresztyén egyetértést,
S a háború véres kardját soha
Ne lássa frankok s angolok hona.
Fogadd, fiam, és támaszsz vériből
Sarjat, hogy e viszongó államok,
Frank- és Angolhon, kik sápadva nézik
Az írigységtől egymás boldogultát,
A gyűlölettel hagyjanak föl, és
Keltsen szivökben im e drága frigy
Szomszédságot, keresztyén egyetértést,
S a háború véres kardját soha
Ne lássa frankok s angolok hona.
MIND.
Ámen!
Ámen!
HENRIK KIRÁLY.
Üdv most, Katám! s mindenki lássa, hogy
Üdv most, Katám! s mindenki lássa, hogy
| Itt, mint királynőmet, megcsókolom. | (Trombitaszó.) |
IZABELLA.
Isten, a házasság legjobb vezére,
Forraszsza egygyé sziveiteket,
S országaitokat is együvé.
Mint férj s nő, ketten egyek lesznek a
Szerelem által, épen úgy legyen
Egybekelés országotok között,
Hogy rossz szolgálat avagy szörnyü féltés,
Mely áldott házasságot is zavar,
Ne érintse ez országok frigyét,
Szétbontva, a mi bennök egyesült:
Hogy angol és frank enymást úgy fogadja,
Miként testvérét! Ámen. Isten adja!
Isten, a házasság legjobb vezére,
Forraszsza egygyé sziveiteket,
S országaitokat is együvé.
Mint férj s nő, ketten egyek lesznek a
Szerelem által, épen úgy legyen
Egybekelés országotok között,
Hogy rossz szolgálat avagy szörnyü féltés,
Mely áldott házasságot is zavar,
Ne érintse ez országok frigyét,
Szétbontva, a mi bennök egyesült:
Hogy angol és frank enymást úgy fogadja,
Miként testvérét! Ámen. Isten adja!
MIND.
Ámen!
Ámen!
HENRIK KIRÁLY.
Készüljünk nászunkhoz: azon napon
Fogadjuk, Burgund, esküvésedet
És minden fő urét eme kötésre;
Akkor, Katám, te s én megesküszünk,
A Kar jő.
Gyarló tollával a történetet
Alázatos költőnk eddig követte;
Nagy emberink fényét e szűk keret
Meg-megszakasztva, csak kevesbitette.
Csak kis korig, de nagyban tündökölt
Angolhon csillaga. Szerencsekardja
Számára megszerezte volt a föld
Legszebb kertjét, hogy fejdelmének adja.
Hatodik Henrik, már pólyáiban
Frank s angol fejdelem, jött e királyra;
Annak sok ág-bogú tanácsiban
Elveszett Frankhon s vérzett Angliája.
Előfordult az színünkön nem egyszer:
Készüljünk nászunkhoz: azon napon
Fogadjuk, Burgund, esküvésedet
És minden fő urét eme kötésre;
Akkor, Katám, te s én megesküszünk,
| S esküdt frigyünkben áldottak leszünk! | (Mind el.) |
Gyarló tollával a történetet
Alázatos költőnk eddig követte;
Nagy emberink fényét e szűk keret
Meg-megszakasztva, csak kevesbitette.
Csak kis korig, de nagyban tündökölt
Angolhon csillaga. Szerencsekardja
Számára megszerezte volt a föld
Legszebb kertjét, hogy fejdelmének adja.
Hatodik Henrik, már pólyáiban
Frank s angol fejdelem, jött e királyra;
Annak sok ág-bogú tanácsiban
Elveszett Frankhon s vérzett Angliája.
Előfordult az színünkön nem egyszer:
| Fogadjátok hát ezt is érte kegygyel! | (El.) |
)
