IV. SZÍN.
Franciaország. Orléans előtt.
A falakon a főpattantyús és fia.
PATTANTYÚS.
Tudod, fiam, hogy víják Orléanst
S hogy bírja már kűlvárosát az angol?
Tudod, fiam, hogy víják Orléanst
S hogy bírja már kűlvárosát az angol?
FIÚ.
Tudom, atyám: gyakran lövék reájok;
Ámde balúl eltévesztém a czélt.
Tudom, atyám: gyakran lövék reájok;
Ámde balúl eltévesztém a czélt.
PATTANTYÚS.
De most ne vétsd el. Halld tanácsomat:
Főpattantyús vagyok én Orléansban,
Ujabb kegyért kell tennem valamit.
Hirűl hozák a herczeg kémjei,
Az ellen a külváros sánczi közt
Ama toronyból szokta áttekintni
A várost titkos vas rácson keresztűl,
S onnan kikémli, hogy’ zaklassanak
Legtöbb előnynyel ostrommal, lövéssel.
E bajnak én hát mellőzésire
Ágyút szegeztem a torony felé,
S itt leskelődöm három napja már,
Hogy lássam őket. Most, fiam, te állj őrt,
Én nem maradhatok tovább.
Ha valakit látsz, fuss és add hirűl,
De most ne vétsd el. Halld tanácsomat:
Főpattantyús vagyok én Orléansban,
Ujabb kegyért kell tennem valamit.
Hirűl hozák a herczeg kémjei,
Az ellen a külváros sánczi közt
Ama toronyból szokta áttekintni
A várost titkos vas rácson keresztűl,
S onnan kikémli, hogy’ zaklassanak
Legtöbb előnynyel ostrommal, lövéssel.
E bajnak én hát mellőzésire
Ágyút szegeztem a torony felé,
S itt leskelődöm három napja már,
Hogy lássam őket. Most, fiam, te állj őrt,
Én nem maradhatok tovább.
Ha valakit látsz, fuss és add hirűl,
| A vár parancsnokánál megtalálsz. | (El.) |
FIÚ.
Jót állok érte; gond nélkül lehetsz;
Dehogy zavarlak, ha meglátom őket.
Egy torony felső emeletén Salisbury és Talbot; sir William Glansdale, sir Thomas Gargrave és mások.
Jót állok érte; gond nélkül lehetsz;
Dehogy zavarlak, ha meglátom őket.
Egy torony felső emeletén Salisbury és Talbot; sir William Glansdale, sir Thomas Gargrave és mások.
SALISBURY.
Megjöttél, Talbot, üdvöm, életem?
Hogy bántak ők a fogságban veled?
Kiváltatásod’ hogy mikép nyeréd meg,
Kérlek, beszéld el itt e torony ormán.
Megjöttél, Talbot, üdvöm, életem?
Hogy bántak ők a fogságban veled?
Kiváltatásod’ hogy mikép nyeréd meg,
Kérlek, beszéld el itt e torony ormán.
TALBOT.
Egy foglya vala Bedford herczegének,
Vitéz santrailes-i Pontonnak hivák,
Érte cseréltek s váltottak ki engem.
Előbb azonban egy hitvány suhanczért
Akartak volna gúnyból oda dobni:
Fitymálva megvetém s halált kivántam,
Semhogy ily olcsón szabják áramat.
Akaratomként váltának ki végre.
De hajh! hitetlen Fastolfe sebzi szívem’:
Pusztán ököllel ütném őt agyon,
Ha kezeim közé kerűlne most!
Egy foglya vala Bedford herczegének,
Vitéz santrailes-i Pontonnak hivák,
Érte cseréltek s váltottak ki engem.
Előbb azonban egy hitvány suhanczért
Akartak volna gúnyból oda dobni:
Fitymálva megvetém s halált kivántam,
Semhogy ily olcsón szabják áramat.
Akaratomként váltának ki végre.
De hajh! hitetlen Fastolfe sebzi szívem’:
Pusztán ököllel ütném őt agyon,
Ha kezeim közé kerűlne most!
SALISBURY.
Nem mondtad el még, hogy tartottanak?
Nem mondtad el még, hogy tartottanak?
TALBOT.
Gúnynyal, szitokkal, ronda szidalommal!
Közpiaczokra hurczolának engem,
Látványaul a csőcselék tömegnek.
Ez – szólnak ők – a frankok ijedelme,
Ez a mumus, ki réme gyermekinknek!
Kitépve őreim közűl magam’,
Körmömmel ástam köveket a földből,
Hogy szégyenem nézőire hajítsam.
Mást tova űze bősz tekintetem,
S nem jött közel, halálát félve, senki.
Vas fal között se hittek biztosan,
S oly szörnyü volt a borzadály nevemtől,
Aczél rudat, hivék ők, széttörök
S darabra zúzok gyémánt oszlopot.
Töltött fegyverrel állt ezért az őr,
És járt körűlem minden percznyi közben,
S ha nyoszolyámból csak mocczanni mernék,
Azonnal szívem lőni kész vala.
Gúnynyal, szitokkal, ronda szidalommal!
Közpiaczokra hurczolának engem,
Látványaul a csőcselék tömegnek.
Ez – szólnak ők – a frankok ijedelme,
Ez a mumus, ki réme gyermekinknek!
Kitépve őreim közűl magam’,
Körmömmel ástam köveket a földből,
Hogy szégyenem nézőire hajítsam.
Mást tova űze bősz tekintetem,
S nem jött közel, halálát félve, senki.
Vas fal között se hittek biztosan,
S oly szörnyü volt a borzadály nevemtől,
Aczél rudat, hivék ők, széttörök
S darabra zúzok gyémánt oszlopot.
Töltött fegyverrel állt ezért az őr,
És járt körűlem minden percznyi közben,
S ha nyoszolyámból csak mocczanni mernék,
Azonnal szívem lőni kész vala.
SALISBURY.
Zokúlva hallom ennyi kínodat.
De majd veszünk mi rajtok még boszút.
Most Orléansban estebéd idő van:
E rácson átal megszámlálom őket,
S látom, a frank sánczát miként veti.
Nézzünk be, meglásd, kedves lesz a látvány.
Sir Thomas Gargrave és William Glansdale,
Adjátok pontos véleményteket,
Vaj merre kén’ most szegni ágyuink’?
Zokúlva hallom ennyi kínodat.
De majd veszünk mi rajtok még boszút.
Most Orléansban estebéd idő van:
E rácson átal megszámlálom őket,
S látom, a frank sánczát miként veti.
Nézzünk be, meglásd, kedves lesz a látvány.
Sir Thomas Gargrave és William Glansdale,
Adjátok pontos véleményteket,
Vaj merre kén’ most szegni ágyuink’?
)
GARGRAVE.
Hol urak állnak, a felső kapúra.
Hol urak állnak, a felső kapúra.
GLANSDALE.
Én úgy hiszem, a hidbástyára itt.
Én úgy hiszem, a hidbástyára itt.
TALBOT.
Úgy látom én, hogy legjobb lesz a várost
Apró csaták közt éheztetni ki.
(Lövés a város felől. Salisbury és sir Th. Gargrave elesnek.)
Úgy látom én, hogy legjobb lesz a várost
Apró csaták közt éheztetni ki.
(Lövés a város felől. Salisbury és sir Th. Gargrave elesnek.)
SALISBURY.
Oh ég, kegyelmezz árva bűnösöknek!
Oh ég, kegyelmezz árva bűnösöknek!
GARGRAVE.
Oh ég, kegyelmezz nékem nyomorúltnak.
Oh ég, kegyelmezz nékem nyomorúltnak.
TALBOT.
Oh jaj, mi nem várt baleset ez itt!
Szólj, Salísbury, ha tudsz még szólani:
Hogy vagy, te minden hősök tűköre?
Szétzúzva arczod és egyik szemed!
Átkos torony te, átkos végzetes kéz,
Ki e siralmas gyászt hozá reánk!
Salisbury győzött tíz s három csatán;
Ő vitte harczba a meghalt királyt;
Mig perge egy dob s szólt egy harsona,
Nem szűnve sujtott kardja harczain,
Salisbury, élsz még? Bárha nincs szavad,
Irgalomért néz égre egy szemed:
Egy szemmel a nap átnéz a világon.
Irgalmas, ég! egy élőnek se légy,
Ha nem talál irgalmat Salisbury!
Vigyétek testét, együtt eltemetjük.
Sir Thomas Gargrave, monddsza, élsz-e még?
Talbotnak egy szót! kérlek, nézz reá!
Üdítse, Salisbury, lelked’ e vigasz:
Nem halsz meg addig, míg nem…
Imé kezével int s mosolyg reám,
Mikéntha mondaná: „Ha meghalok,
El ne feledd: a frankon állj boszút!”
Plantagenet, úgy lészen! s mint te, Nero,
Lantolva nézem az égő falvakat:
Csupán nevemre rémüljön a frank!
Hirnök jő.
Oh jaj, mi nem várt baleset ez itt!
Szólj, Salísbury, ha tudsz még szólani:
Hogy vagy, te minden hősök tűköre?
Szétzúzva arczod és egyik szemed!
Átkos torony te, átkos végzetes kéz,
Ki e siralmas gyászt hozá reánk!
Salisbury győzött tíz s három csatán;
Ő vitte harczba a meghalt királyt;
Mig perge egy dob s szólt egy harsona,
Nem szűnve sujtott kardja harczain,
Salisbury, élsz még? Bárha nincs szavad,
Irgalomért néz égre egy szemed:
Egy szemmel a nap átnéz a világon.
Irgalmas, ég! egy élőnek se légy,
Ha nem talál irgalmat Salisbury!
Vigyétek testét, együtt eltemetjük.
Sir Thomas Gargrave, monddsza, élsz-e még?
Talbotnak egy szót! kérlek, nézz reá!
Üdítse, Salisbury, lelked’ e vigasz:
Nem halsz meg addig, míg nem…
Imé kezével int s mosolyg reám,
Mikéntha mondaná: „Ha meghalok,
El ne feledd: a frankon állj boszút!”
Plantagenet, úgy lészen! s mint te, Nero,
Lantolva nézem az égő falvakat:
Csupán nevemre rémüljön a frank!
| (Riadó; mennydörgés és villámlás.) |
HIRNÖK.
Uram, a frank had ellenünk szegűl:
Egy multkor feltűnt szent proféta lánynyal,
Jeanne la Pucelle-lel egyesülve jő
S hoz a dauphin nagy fölmentő hadat.
Uram, a frank had ellenünk szegűl:
Egy multkor feltűnt szent proféta lánynyal,
Jeanne la Pucelle-lel egyesülve jő
S hoz a dauphin nagy fölmentő hadat.
| (Salisbury hörög.) |
TALBOT.
Halld, mint nyög a haldokló Salisbury!
Az vérzi szívét, hogy nincs megboszulva.
Salisburytek most, frankok, én leszek:
Delfin, Pucelle, vagy fóka és rima,
Szivetek lovammal tipratom ki
És kotyvadékká taposom velőtök’!
Vigyétek sátorába Salisburyt,
S aztán egy próbát, mit mer a czudar frank?
(El a halottakkal.)
Halld, mint nyög a haldokló Salisbury!
Az vérzi szívét, hogy nincs megboszulva.
Salisburytek most, frankok, én leszek:
Delfin, Pucelle, vagy fóka és rima,
Szivetek lovammal tipratom ki
És kotyvadékká taposom velőtök’!
Vigyétek sátorába Salisburyt,
S aztán egy próbát, mit mer a czudar frank?
(El a halottakkal.)
