II. SZÍN.
Francziaország. Rouen előtt.
A Pucelle jő álöltözetben, és katonák parasztöltözetben, zsákot hordva hátukon.
PUCELLE.
Itt a kapú, Rouen várkapuja,
Melyet cselünknek kell betörnie.
Vigyázzatok jól, hogy’ beszéljetek,
Miként parasztok, kik vásárra jőnek
Gabnájokert pénzt szedni be; s ha, mint
Bizton reménylem, béeresztenek,
És látjuk, gyenge a rest őrcsapat,
Barátainknak hírül jelt adok,
Hogy Károly herczeg támadást tegyen.
Itt a kapú, Rouen várkapuja,
Melyet cselünknek kell betörnie.
Vigyázzatok jól, hogy’ beszéljetek,
Miként parasztok, kik vásárra jőnek
Gabnájokert pénzt szedni be; s ha, mint
Bizton reménylem, béeresztenek,
És látjuk, gyenge a rest őrcsapat,
Barátainknak hírül jelt adok,
Hogy Károly herczeg támadást tegyen.
1. KATONA.
Zsák lesz az eszköz zsákmányolni itt
S uraivá lennünk Rouen városának.
Jertek, zörgessünk. (Zörget.)
Zsák lesz az eszköz zsákmányolni itt
S uraivá lennünk Rouen városának.
Jertek, zörgessünk. (Zörget.)
ŐR (bent).
Qui est la?
Qui est la?
PUCELLE.
Paysans, pauvres gens de France:
Gabnát hozunk, szegény vásárosok.
Paysans, pauvres gens de France:
Gabnát hozunk, szegény vásárosok.
ŐR.
Csak gyorsan, már szól a vásárharang.
Csak gyorsan, már szól a vásárharang.
| (Felnyitja a kaput.) |
PUCELLE.
Bástyáidat ledöntöm, most, Rouen.
(Pucelle stb. bemennek a városba.)
Károly, Orléans, Alençon és hadaik jőnek.
Bástyáidat ledöntöm, most, Rouen.
(Pucelle stb. bemennek a városba.)
Károly, Orléans, Alençon és hadaik jőnek.
KÁROLY.
E hadi cselt Szent Dénis áldja meg!
Még egyszer alszunk biztosan Rouenban.
E hadi cselt Szent Dénis áldja meg!
Még egyszer alszunk biztosan Rouenban.
ORLÉANS.
Itt ment be a Pucelle s bajtársai;
Most ben van; ám hogy fogja megjelölni,
Hol visz be a legjobb út s biztosabb?
Itt ment be a Pucelle s bajtársai;
Most ben van; ám hogy fogja megjelölni,
Hol visz be a legjobb út s biztosabb?
ALENÇON.
Ott ama tornyon fáklyát fog kitűzni;
S ha észreveszszük, azt jelenti az:
Hol ő jutott be, leggyöngébb az út.
Ott ama tornyon fáklyát fog kitűzni;
S ha észreveszszük, azt jelenti az:
Hol ő jutott be, leggyöngébb az út.
| (Pucelle egy ormozaton, égő fáklyát tartva kezében.) |
PUCELLE.
Im itt a boldog menyekzői fáklya,
Ön népivel Rouent mely egyesíti;
Ám Talbotisták vészes lángja ez.
Im itt a boldog menyekzői fáklya,
Ön népivel Rouent mely egyesíti;
Ám Talbotisták vészes lángja ez.
ORLÉANS.
Nézd, hős dauphin, barátunk jeltüze,
Az égő fáklya ott áll már a tornyon.
Nézd, hős dauphin, barátunk jeltüze,
Az égő fáklya ott áll már a tornyon.
KÁROLY.
Ragyogjon az, mint boszu-üstökös,
Elleneinknek buktát jósoló.
Ragyogjon az, mint boszu-üstökös,
Elleneinknek buktát jósoló.
ALENÇON.
Mért késni még? Veszélyes a halasztás;
„Dauphin” a jelszó: törjetek be, rajta!
Riadó. Talbot és angol katonák jőnek.
Mért késni még? Veszélyes a halasztás;
„Dauphin” a jelszó: törjetek be, rajta!
| S verjétek aztán le az őröket | (Benyomúlnak.) |
TALBOT.
Frank föld, könyezve keserűlöd ezt meg,
Csak élje túl Talbot ez árulást!
Pucelle, az átkos bűvös, a boszorkány,
Mivelte e pokolvészt hirtelen,
Hogy alig menekvénk a frank gőg elől.
Riadó; csatározás. A városból Bedford, betegen, karszékben, Talbot, Burgund és az angol seregek jőnek. Fen a falakon Pucelle, Károly, Orléans, Alençon, Reignier és mások.
Frank föld, könyezve keserűlöd ezt meg,
Csak élje túl Talbot ez árulást!
Pucelle, az átkos bűvös, a boszorkány,
Mivelte e pokolvészt hirtelen,
Hogy alig menekvénk a frank gőg elől.
Riadó; csatározás. A városból Bedford, betegen, karszékben, Talbot, Burgund és az angol seregek jőnek. Fen a falakon Pucelle, Károly, Orléans, Alençon, Reignier és mások.
PUCELLE.
Jó reggelt, hősök! Kell-e rozs, kenyérre?
Burgund, hiszem, inkább koplalni fog,
Semmint ily áron vásároljon ismét.
Tele volt üszöggel: hogy tetszett ize?
Jó reggelt, hősök! Kell-e rozs, kenyérre?
Burgund, hiszem, inkább koplalni fog,
Semmint ily áron vásároljon ismét.
Tele volt üszöggel: hogy tetszett ize?
BURGUND.
Gunyolj csak, ördög, arczátlan rima!
Magadéba fojtlak, hiszem, nem sokára,
S megátkozod még aratásodat.
Gunyolj csak, ördög, arczátlan rima!
Magadéba fojtlak, hiszem, nem sokára,
S megátkozod még aratásodat.
KÁROLY.
De tán fenséged éhen vész előbb.
De tán fenséged éhen vész előbb.
BEDFORD.
Oh ne szavak, de tett legyen boszúnk!
Oh ne szavak, de tett legyen boszúnk!
PUCELLE.
Mit akarsz, jó ősz szakál? Tán lándsatörni
Karszékeden szállsz versenyt a halállal?
Mit akarsz, jó ősz szakál? Tán lándsatörni
Karszékeden szállsz versenyt a halállal?
TALBOT.
Te franczia sátán, undok rút szipa,
Parázna kurafiaid körében,
Igy illik-é hős aggkorát gunyolni
S vádolni félhalottat gyávasággal?
Babám, még egyszer harczra száll veled,
Vagy szégyenében Talbot veszszen el!
Te franczia sátán, undok rút szipa,
Parázna kurafiaid körében,
Igy illik-é hős aggkorát gunyolni
S vádolni félhalottat gyávasággal?
Babám, még egyszer harczra száll veled,
Vagy szégyenében Talbot veszszen el!
PUCELLE.
Miért e hév, uram? De csitt, Pucelle!
Eső leszen, ha Talbot mennydörög.
(Talbot s a többiek tanácskoznak.)
Ég védjen, parliament! Ki lesz az elnök?
Miért e hév, uram? De csitt, Pucelle!
Eső leszen, ha Talbot mennydörög.
(Talbot s a többiek tanácskoznak.)
Ég védjen, parliament! Ki lesz az elnök?
TALBOT.
Ki mertek szállni sikra ellenünk?
Ki mertek szállni sikra ellenünk?
PUCELLE.
Balgáknak tartasz-é, hogy megkisértsük,
Vaj’ a mienk mienk-e vagy nem az?
Balgáknak tartasz-é, hogy megkisértsük,
Vaj’ a mienk mienk-e vagy nem az?
TALBOT.
Nem szólok én e szátyár Hekatéhoz;
Hozzád, Alençon, és a többihez.
Nem jöttök-é már víni bajnokokként?
Nem szólok én e szátyár Hekatéhoz;
Hozzád, Alençon, és a többihez.
Nem jöttök-é már víni bajnokokként?
ALENÇON.
Nem, signore.
Nem, signore.
TALBOT.
Függj hát, signor’! Öszvérhajcsár sereg!
Csatlós parasztok őrzik a falat.
Mint lovagok nem mernek küzdeni.
Függj hát, signor’! Öszvérhajcsár sereg!
Csatlós parasztok őrzik a falat.
Mint lovagok nem mernek küzdeni.
PUCELLE.
Jerünk el a falakról, hadnagyok,
Nem jót igér Talbot tekintete.
Isten veled, mylord! Hogy itt vagyunk,
Csak ezt akartuk mondani.
Jerünk el a falakról, hadnagyok,
Nem jót igér Talbot tekintete.
Isten veled, mylord! Hogy itt vagyunk,
Csak ezt akartuk mondani.
| (Pucelle stb. eltávoznak a falakról.) |
TALBOT.
És nem sokára ott leszünk mi is;
Ha nem, szégyenné váljék hirnevem.
Házadnak esküdj’, Burgund, jó nevére,
Felbujtva frankok nyilt sértésitől:
Meghalsz vagy e várt visszafoglalod!
S a mily bizonyos, hogy angol Henrik él,
S hogy atyja itten hóditó vala,
S hogy a dicső Cordelion szive
E most elárult helyre van temetve:
Visszaveszem Rouent vagy meghalok!
És nem sokára ott leszünk mi is;
Ha nem, szégyenné váljék hirnevem.
Házadnak esküdj’, Burgund, jó nevére,
Felbujtva frankok nyilt sértésitől:
Meghalsz vagy e várt visszafoglalod!
S a mily bizonyos, hogy angol Henrik él,
S hogy atyja itten hóditó vala,
S hogy a dicső Cordelion szive
E most elárult helyre van temetve:
Visszaveszem Rouent vagy meghalok!
BURGUND.
Az én eskűm esküdnek társfele.
Az én eskűm esküdnek társfele.
TALBOT.
Mielőtt megyünk, e haldoklóra gondolj,
Bedford hős herczegére. Jer, uram,
Hadd keresünk egy jobb helyet neked,
Illőbbet kóros, roskatag korodhoz.
Mielőtt megyünk, e haldoklóra gondolj,
Bedford hős herczegére. Jer, uram,
Hadd keresünk egy jobb helyet neked,
Illőbbet kóros, roskatag korodhoz.
BEDFORD.
Óh ne gyalázz meg, Talbot, engem így!
Itt maradok e várfalak előtt,
Hogy jót, roszat megoszszak véletek.
Óh ne gyalázz meg, Talbot, engem így!
Itt maradok e várfalak előtt,
Hogy jót, roszat megoszszak véletek.
BURGUND.
Hajolj szavunkra, bártorlelkü Bedford!
Hajolj szavunkra, bártorlelkü Bedford!
BEDFORD.
Nem mozdulok, mert egykor olvasám,
Nagy Pendragon kólyában, betegen
Szállt harczra és legyőzte ellenit.
Tán lángra gyujtom én is bajnokinkat,
Mert ismerem rokon lelkületök’.
Nem mozdulok, mert egykor olvasám,
Nagy Pendragon kólyában, betegen
Szállt harczra és legyőzte ellenit.
Tán lángra gyujtom én is bajnokinkat,
Mert ismerem rokon lelkületök’.
TALBOT.
Lángtűzü lélek haldokló kebelben!
Maradj tehát. Ősz Bedford, védjen ég!
Most, hősi Burgund, semmi késelem,
Csak szedjük össze tüstént hadaink’
És a dicsekvő ellenségre rontsunk.
(Burgund, Talbot és hadaik el, Bedford s másokat visszahagyva.)
Riadó; csatározás. Sir John Fastolfe és egy százados jőnek.
Lángtűzü lélek haldokló kebelben!
Maradj tehát. Ősz Bedford, védjen ég!
Most, hősi Burgund, semmi késelem,
Csak szedjük össze tüstént hadaink’
És a dicsekvő ellenségre rontsunk.
(Burgund, Talbot és hadaik el, Bedford s másokat visszahagyva.)
Riadó; csatározás. Sir John Fastolfe és egy százados jőnek.
SZÁZADOS.
Hová, sir John Fastolfe, ily hevenyén?
Hová, sir John Fastolfe, ily hevenyén?
FASTOLFE.
Hová? Futással menekűlni meg:
Aligha ismét nem vesztünk csatát.
Hová? Futással menekűlni meg:
Aligha ismét nem vesztünk csatát.
SZÁZADOS.
Te futsz s elhagynád Talbotot?
Te futsz s elhagynád Talbotot?
FASTOLFE.
| Biz el, |
| Mentségemért föld minden Talbotát. | (El.) |
SZÁZADOS.
Bal sors kisérjen, nyulszivű lovag! (El.)
Hátráló; csatározás. A városból a Pucelle, Alençon, Károly stb. jőnek és elfutnak.
Bal sors kisérjen, nyulszivű lovag! (El.)
Hátráló; csatározás. A városból a Pucelle, Alençon, Károly stb. jőnek és elfutnak.
BEDFORD.
Most múlj ki, lelkem, ég ha úgy akarja:
Leverve láttam ellenségimet!
Mi a balga ember hite, ereje?
Ki az imént még gúnynyal kérkedék,
Örűl, ha futva éltét menti meg.
Riadó. Talbot, Burgund és mások jőnek.
Most múlj ki, lelkem, ég ha úgy akarja:
Leverve láttam ellenségimet!
Mi a balga ember hite, ereje?
Ki az imént még gúnynyal kérkedék,
Örűl, ha futva éltét menti meg.
| (Meghal; karszékében elvíszik.) |
TALBOT.
Veszítni s újra nyerni egy napon!
Kettős dicsőség, Burgund, ez a nap;
De győzelmünkért Istené a hála.
Veszítni s újra nyerni egy napon!
Kettős dicsőség, Burgund, ez a nap;
De győzelmünkért Istené a hála.
BURGUND.
Hős, harczi Talbot, Burgund tégedet
Keblébe foglal s bajnok tetteid’
Állitja ott fel hős sziv oszlopául.
Hős, harczi Talbot, Burgund tégedet
Keblébe foglal s bajnok tetteid’
Állitja ott fel hős sziv oszlopául.
TALBOT.
Köszönöm, nemes lord. Ám hol most Pucelle?
Álomba merűlt őrlelke, úgy hiszem.
S a nyegle fattyu s gúnyoros dauphin?
Mind meggebedve? Búnak ereszti fejét
Rouen, hogy ily vitéz had megfutott.
Intézzük el most Rouen dolgait,
Tegyünk belé tapasztalt tiszteket;
Párisba aztán rögtön a királyhoz:
Mert ifju Henrik ott áll s nagyjai.
Köszönöm, nemes lord. Ám hol most Pucelle?
Álomba merűlt őrlelke, úgy hiszem.
S a nyegle fattyu s gúnyoros dauphin?
Mind meggebedve? Búnak ereszti fejét
Rouen, hogy ily vitéz had megfutott.
Intézzük el most Rouen dolgait,
Tegyünk belé tapasztalt tiszteket;
Párisba aztán rögtön a királyhoz:
Mert ifju Henrik ott áll s nagyjai.
BURGUND.
Mit Talbot lord szab, Burgund elfogadja.
Mit Talbot lord szab, Burgund elfogadja.
TALBOT.
De ne feledjűk, mielőtt megyünk,
Bedford imént elhúnyt nagy herczegét,
És itt temessük el Rouenban őt.
Még bajnokibb kéz kópját nem hajított,
Még szelidebb szív trónról nem parancsolt;
De királyi fők, hatalmak sírba szállnak:
De ne feledjűk, mielőtt megyünk,
Bedford imént elhúnyt nagy herczegét,
És itt temessük el Rouenban őt.
Még bajnokibb kéz kópját nem hajított,
Még szelidebb szív trónról nem parancsolt;
De királyi fők, hatalmak sírba szállnak:
| Ez vége itt az ember nyomorának. | (Mind el.) |
