I. SZÍN.
Ugyanott. Trónterem.
Henrik király, Gloster, Exeter, York, Suffolk, Somerset, Winchester, Warwick, Talbot, Páris parancsnoka és mások jőnek.
GLOSTER.
Tedd, püspök úr, a koronát fejére.
Tedd, püspök úr, a koronát fejére.
WINCHESTER.
Ég áldja meg hatodik Henrik királyt!
Ég áldja meg hatodik Henrik királyt!
GLOSTER.
Most esküdjél, Páris parancsnoka:
Nem választasz kivűle más királyt,
Az ő barátja lesz csak a tiéd,
És ellened csak az, ki gonoszúl
Fondorlatot sző koronája ellen.
Ezt cselekedjed, Isten úgy segéljen!
Sir John Fastolfe jő.
Most esküdjél, Páris parancsnoka:
| (A parancsnok letérdel.) |
Az ő barátja lesz csak a tiéd,
És ellened csak az, ki gonoszúl
Fondorlatot sző koronája ellen.
Ezt cselekedjed, Isten úgy segéljen!
| (Parancsnok és kisérete el.) |
)
FASTOLFE.
Kegyes királyom, a midőn Calaisból
Koronázásodra sebten nyargalék,
Kezembe adták ezt a levelet:
Czimedre irta Burgund herczeg.
Kegyes királyom, a midőn Calaisból
Koronázásodra sebten nyargalék,
Kezembe adták ezt a levelet:
Czimedre irta Burgund herczeg.
TALBOT.
Szégyen reád és Burgund herczegére!
Megesküvém, ha lellek, gaz lovag,
És megteszem most, mert ilyen magas díszt
Méltatlanúl ruháztanak reád.
Felség, bocsánat! és ti többiek:
E pimasz a patayi ütközetben –
Mindössze csak hatezren valánk
S egy ellen majdnem tíz a franczia –
Mielőtt rohantunk s egy csapás se történt,
Onnan megugrék hű csatlós gyanánt;
Tiz s kétszáz ember volt a veszteség;
Magam s kivűlem több nemes vitéz
Megtámadóink foglyaivá levénk.
Itéljetek most, vaj hibáztam-é,
S hordják-e a lovagság e diszét
Ily hülye lelkek: válaszoljatok?
Szégyen reád és Burgund herczegére!
Megesküvém, ha lellek, gaz lovag,
| E gyáva térdről rendjeled’ letépem, | (Letépi.) |
Méltatlanúl ruháztanak reád.
Felség, bocsánat! és ti többiek:
E pimasz a patayi ütközetben –
Mindössze csak hatezren valánk
S egy ellen majdnem tíz a franczia –
Mielőtt rohantunk s egy csapás se történt,
Onnan megugrék hű csatlós gyanánt;
Tiz s kétszáz ember volt a veszteség;
Magam s kivűlem több nemes vitéz
Megtámadóink foglyaivá levénk.
Itéljetek most, vaj hibáztam-é,
S hordják-e a lovagság e diszét
Ily hülye lelkek: válaszoljatok?
GLOSTER.
Való igaz, gyalázatos a tett,
És rosszul illő bármi közlegényhez;
Hát még vezérhez, hadnagyhoz, lovaghoz.
Való igaz, gyalázatos a tett,
És rosszul illő bármi közlegényhez;
Hát még vezérhez, hadnagyhoz, lovaghoz.
TALBOT.
Midőn e rendet alkoták, urak,
Főranguak voltak lovagjai,
Nagyok, vitézek, fenkölt lelküek,
Kik harczok által hágtak föl magasra,
Nem félve halált, sanyartól nem riadva,
De eltökélve legszörnyűbb veszélyben.
Azért, kit Isten így nem álda meg,
Csak bitorolj’ a szent lovag-nevet
S e rend díszét a porba rántja le,
S biró ha volnék, megbélyegzeném,
Mint a szemétdombról került bitangot,
Ki fő rangjával hetvenkedni meg.
Midőn e rendet alkoták, urak,
Főranguak voltak lovagjai,
Nagyok, vitézek, fenkölt lelküek,
Kik harczok által hágtak föl magasra,
Nem félve halált, sanyartól nem riadva,
De eltökélve legszörnyűbb veszélyben.
Azért, kit Isten így nem álda meg,
Csak bitorolj’ a szent lovag-nevet
S e rend díszét a porba rántja le,
S biró ha volnék, megbélyegzeném,
Mint a szemétdombról került bitangot,
Ki fő rangjával hetvenkedni meg.
HENRIK KIRÁLY.
Hallád a végzést, szennye honosidnak!
Pusztulj el innen! Csak voltál lovag.
És, védnök úr, most olvasd az irást,
Melyet nagybátyánk, Burgund küld nekünk.
Hallád a végzést, szennye honosidnak!
Pusztulj el innen! Csak voltál lovag.
| Fejvesztés mellett számkivetve légy! | (Falstolfe el.) |
Melyet nagybátyánk, Burgund küld nekünk.
GLOSTER.
Mit vél a herczeg? mért ez új irásmód?
Csak csupaszon, csak pusztán: „A királynak!”
Elfeledé tán, hogy fejdelme ő?
Avagy talán e durva felirat
Jó indulatnak változtát jelenti?
Mi rejlik itten? (Olvassa.) „Különös okokbul,
Megkönyörűlve honomon,
S hozzá azok siralmas feldúlt panaszin,
Kényuraságtok kiket fölemészt,
El kelle hagynom vészes pártotok’,
S Károlyhoz álltam, a jogos királyhoz.”
Óh undok hitszegés! Vaj lehet-é,
Hogy frigy, barátság s esküvés alatt
Képmutatás ily álnok cselje rejlik?
Mit vél a herczeg? mért ez új irásmód?
Csak csupaszon, csak pusztán: „A királynak!”
Elfeledé tán, hogy fejdelme ő?
Avagy talán e durva felirat
Jó indulatnak változtát jelenti?
Mi rejlik itten? (Olvassa.) „Különös okokbul,
Megkönyörűlve honomon,
S hozzá azok siralmas feldúlt panaszin,
Kényuraságtok kiket fölemészt,
El kelle hagynom vészes pártotok’,
S Károlyhoz álltam, a jogos királyhoz.”
Óh undok hitszegés! Vaj lehet-é,
Hogy frigy, barátság s esküvés alatt
Képmutatás ily álnok cselje rejlik?
HENRIK KIRÁLY.
Mi: zendülő lett Burgund herczege?
Mi: zendülő lett Burgund herczege?
GLOSTER.
Úgy van, királyom, és most ellened.
Úgy van, királyom, és most ellened.
HENRIK KIRÁLY.
S ez-é a legrosszabb hír levelében?
S ez-é a legrosszabb hír levelében?
GLOSTER.
A legrosszabb ez, s ez mind, a mit ir.
A legrosszabb ez, s ez mind, a mit ir.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy hát te szólj meg, Talbot lord, vele,
És e bünéért te fenyítsd meg őt.
Mit szólasz ehhez? megelégszel így?
Úgy hát te szólj meg, Talbot lord, vele,
És e bünéért te fenyítsd meg őt.
Mit szólasz ehhez? megelégszel így?
TALBOT.
Megelégszem-é? Hisz ha meg nem előzesz,
E megbizásod’ én kérem vala!
Megelégszem-é? Hisz ha meg nem előzesz,
E megbizásod’ én kérem vala!
HENRIK KIRÁLY.
Gyüjts hát hadat s szállj tüstént ellene,
Hadd tudja meg, mint bántott árulása,
S mily vétkes az, barátiból ki gúnyt űz.
Gyüjts hát hadat s szállj tüstént ellene,
Hadd tudja meg, mint bántott árulása,
S mily vétkes az, barátiból ki gúnyt űz.
TALBOT.
Megyek, királyom, s szívem óhaja,
Vernon és Basset jőnek.
Megyek, királyom, s szívem óhaja,
| Hogy szétzavarva lássad ellenid’. | (El.) |
VERNON.
Kegyes királyom, engedj bajvivást!
Kegyes királyom, engedj bajvivást!
BASSET.
És nékem is enged meg azt, uram!
És nékem is enged meg azt, uram!
YORK.
Szolgám ez, itt: hallgasd meg, fejdelem!
Szolgám ez, itt: hallgasd meg, fejdelem!
SOMERSET.
S ez itt enyém: hallgass rá, drága Henrik!
S ez itt enyém: hallgass rá, drága Henrik!
HENRIK KIRÁLY.
Csak tűrelemmel! Ők hadd szóljanak.
Feleljetek hát, mért e kiabálás?
S miért kivántok párbajt? és kivel?
Csak tűrelemmel! Ők hadd szóljanak.
Feleljetek hát, mért e kiabálás?
S miért kivántok párbajt? és kivel?
VERNON.
Ő véle, felség, mert megbánta engem.
Ő véle, felség, mert megbánta engem.
BASSET.
És én ő véle, mert megbánta engem.
És én ő véle, mert megbánta engem.
HENRIK KIRÁLY.
Mily bántalomért emelnek itt panaszt?
Előbb hadd halljam, aztán felelek.
Mily bántalomért emelnek itt panaszt?
Előbb hadd halljam, aztán felelek.
BASSET.
Frank föld felé hajózván Angliából,
Ez itt csipősen, gúnyszóval szememre
Hányá e rózsát, melyet viselek;
Azt szórta ő, kelyhének vérszine
Uram pirúló arczait jelenti,
Hogy az igazság ellen daczczal állt
Egy jogi ügyben, mely kérdés fölött
Vitáztanak volt ő s York herczege;
S egyéb szidalmas, aljas szóval élt.
Hogy megczáfoljam e galád gyanút
S megvédenem uram becsületét,
Könyörgök én a fegyverjog kegyéért.
Frank föld felé hajózván Angliából,
Ez itt csipősen, gúnyszóval szememre
Hányá e rózsát, melyet viselek;
Azt szórta ő, kelyhének vérszine
Uram pirúló arczait jelenti,
Hogy az igazság ellen daczczal állt
Egy jogi ügyben, mely kérdés fölött
Vitáztanak volt ő s York herczege;
S egyéb szidalmas, aljas szóval élt.
Hogy megczáfoljam e galád gyanút
S megvédenem uram becsületét,
Könyörgök én a fegyverjog kegyéért.
VERNON.
S ezt kérem én is, felséges király!
Mert ravaszul koholt beszéde bár
Arczátlan czélját mázzal vonta be:
Tudd meg, mylord, ő volt, ki ingerelt,
Először ő akadt fen e jelen,
Azt hajtva, lordom szíve gyöngeségét
Árulja el virágom hószine.
S ezt kérem én is, felséges király!
Mert ravaszul koholt beszéde bár
Arczátlan czélját mázzal vonta be:
Tudd meg, mylord, ő volt, ki ingerelt,
Először ő akadt fen e jelen,
Azt hajtva, lordom szíve gyöngeségét
Árulja el virágom hószine.
YORK.
Mikor szünik meg e gúny, Somerset?
Mikor szünik meg e gúny, Somerset?
SOMERSET.
Titkos boszúd is, York uram, kitör,
Bármily ravasz mód’ fojtanád is el.
Titkos boszúd is, York uram, kitör,
Bármily ravasz mód’ fojtanád is el.
HENRIK KIRÁLY.
Egek! hogy őrjöng a beteg velő!
Ha ily potomság, ily dibdáb ok is
Ilyen vetélygő pártot nemzenek!
Kedves rokonim ti, York és Somerset,
Békére! Kérlek, csillapodjatok.
Egek! hogy őrjöng a beteg velő!
Ha ily potomság, ily dibdáb ok is
Ilyen vetélygő pártot nemzenek!
Kedves rokonim ti, York és Somerset,
Békére! Kérlek, csillapodjatok.
YORK.
Hadd döntse harcz el e vitát előbb,
S aztán parancsolj, felség, békeséget.
Hadd döntse harcz el e vitát előbb,
S aztán parancsolj, felség, békeséget.
SOMERSET.
Csak minmagunkat illet a viszály,
Magunk között intézzük el tehát.
Csak minmagunkat illet a viszály,
Magunk között intézzük el tehát.
YORK.
Itt zálogom: fogadd el, Somerset.
Itt zálogom: fogadd el, Somerset.
VERNON.
Maradjon ott, hol kezdetét vevé.
Maradjon ott, hol kezdetét vevé.
BASSET.
Hagyd jóvá ezt, kegyelmes fejdelem!
Hagyd jóvá ezt, kegyelmes fejdelem!
GLOSTER.
Ezt jóvá hagyni? Átkozott czivódás!
És veszszetek, orczátlan nyelvelők!
Önhitt vazallok! nem szégyenlitek,
Szerénytelen zajongó dühötökkel
Zaklatni minket s a királyt zavarni?
S vélném, ti lordok, roszul cselekesztek,
Hogy tűritek galád, vad daczukat,
És még – mi több – szájokból vennetek
Okot, hogy ujjat huzzatok ti is.
Jobb viseletre hadd én intselek!
Ezt jóvá hagyni? Átkozott czivódás!
És veszszetek, orczátlan nyelvelők!
Önhitt vazallok! nem szégyenlitek,
Szerénytelen zajongó dühötökkel
Zaklatni minket s a királyt zavarni?
S vélném, ti lordok, roszul cselekesztek,
Hogy tűritek galád, vad daczukat,
És még – mi több – szájokból vennetek
Okot, hogy ujjat huzzatok ti is.
Jobb viseletre hadd én intselek!
EXETER.
Királyt busitja: legyetek batárok!
Királyt busitja: legyetek batárok!
HENRIK KIRÁLY.
Jertek elém. kik víni vágytatok.
Parancsolom, ha számíttok kegyemre,
Feledve légyen a viszály s oka.
S ti urak, fontoljátok meg, hol vagyunk?
Az ingatag, a lenge francziák közt.
Ha meghasonlást látnak arczainkon,
Hogy’ felzudúl majd bosszus kebelök
Csökönyös, engedetlen lázadásra!
S aztán minő gyalázat lészen az,
Ha idegen fejdelmekhez jut el,
Hogy semmiségért, dibdábság miatt
Henrik király peersége önmagát
Kipusztitá és Frankhont elveszíté!
Gondoljatok atyám győzelmire,
Gyöngéd koromra; s mit véren vevének,
Ne ejtsük el, nyomorú ok miatt.
Hadd én legyek e kétes pör birája.
Ha én e rózsát viselem, nem értem,
Mért gyanusíthat bárki is, hogy inkább
Von szívem Somerset, mint York felé:
Rokonim ők s mindkettőt szeretem.
Igy gáncsra ok lehetne koronám is,
Mert hát a skót király is koronás!
De teneszélytek meggyőzőbb leszen,
Mint ezt tehetném én intéseimmel.
S azért, a mint békén jövénk ide,
Szeressük egymást békén ezután is.
York bátya, Frankföld im e részein
Helyettesünkké téged nevezünk;
S te, jó mylord Somerset, egyesitsd
Lovas hadad’ az ő gyalog hadával,
S igaz hiveinkként, méltó ősitekhez,
Vidámon együtt járjatok, s ömöljön
Boszús epétek ellenségitekre.
Mimagunk, protector úr s a többiek
Calaisba térünk, kissé megpihenvén,
S onnan Angliába, hol, reménylem,
Elém teremtik győzedelmitek
Károly, Alençont s a pártos csoportot.
Harsonák. Henrik király, Gloster, Somerset, Winchester, Suffolk és Basset el.
Jertek elém. kik víni vágytatok.
Parancsolom, ha számíttok kegyemre,
Feledve légyen a viszály s oka.
S ti urak, fontoljátok meg, hol vagyunk?
Az ingatag, a lenge francziák közt.
Ha meghasonlást látnak arczainkon,
Hogy’ felzudúl majd bosszus kebelök
Csökönyös, engedetlen lázadásra!
S aztán minő gyalázat lészen az,
Ha idegen fejdelmekhez jut el,
Hogy semmiségért, dibdábság miatt
Henrik király peersége önmagát
Kipusztitá és Frankhont elveszíté!
Gondoljatok atyám győzelmire,
Gyöngéd koromra; s mit véren vevének,
Ne ejtsük el, nyomorú ok miatt.
Hadd én legyek e kétes pör birája.
Ha én e rózsát viselem, nem értem,
| (Egy piros rózsát tűz fel.) |
Von szívem Somerset, mint York felé:
Rokonim ők s mindkettőt szeretem.
Igy gáncsra ok lehetne koronám is,
Mert hát a skót király is koronás!
De teneszélytek meggyőzőbb leszen,
Mint ezt tehetném én intéseimmel.
S azért, a mint békén jövénk ide,
Szeressük egymást békén ezután is.
York bátya, Frankföld im e részein
Helyettesünkké téged nevezünk;
S te, jó mylord Somerset, egyesitsd
Lovas hadad’ az ő gyalog hadával,
S igaz hiveinkként, méltó ősitekhez,
Vidámon együtt járjatok, s ömöljön
Boszús epétek ellenségitekre.
Mimagunk, protector úr s a többiek
Calaisba térünk, kissé megpihenvén,
S onnan Angliába, hol, reménylem,
Elém teremtik győzedelmitek
Károly, Alençont s a pártos csoportot.
Harsonák. Henrik király, Gloster, Somerset, Winchester, Suffolk és Basset el.
WARWICK.
Hitemre mondom, York! ma a király
Derekasan játszá a szónokot.
Hitemre mondom, York! ma a király
Derekasan játszá a szónokot.
YORK.
Való biz az; de nem tetszik nekem,
Hogy Somersetnek jelvét viseli.
Való biz az; de nem tetszik nekem,
Hogy Somersetnek jelvét viseli.
WARWICK.
Hm! ezt ne gáncsold, csak szeszélye volt;
Fogadni mernék, nem gondolt roszat.
Hm! ezt ne gáncsold, csak szeszélye volt;
Fogadni mernék, nem gondolt roszat.
YORK.
S hogy tette, ha tudnám… Ámde hagyjuk ezt,
Más ügyeket kell mostan végzenünk.
S hogy tette, ha tudnám… Ámde hagyjuk ezt,
Más ügyeket kell mostan végzenünk.
| (York, Warwick és Vernon el.) |
EXETER.
Bölcs volt, Rikhárd, hogy elfojtád szavad’:
Mert ha kitört vón’ szived szenvedélye,
Félek, több ádáz tomboló dühöt
S kaján boszút láttunk vón’ ott kitárva,
Mintsem mi vélnők és gyanítanók.
De bármiként áll, a legegyügyűbb is,
Látván, nemesség mint torzsalkodik,
Az udvarnál mint tolja egy a mást,
Mint zajganak pártos kedvenczeik,
Láthatja, mindez rosz véget jövendöl.
Nagy baj, ha gyermek-kézben a jogar;
Nagyobb, ha boszu rút viszályt nemez:
Bölcs volt, Rikhárd, hogy elfojtád szavad’:
Mert ha kitört vón’ szived szenvedélye,
Félek, több ádáz tomboló dühöt
S kaján boszút láttunk vón’ ott kitárva,
Mintsem mi vélnők és gyanítanók.
De bármiként áll, a legegyügyűbb is,
Látván, nemesség mint torzsalkodik,
Az udvarnál mint tolja egy a mást,
Mint zajganak pártos kedvenczeik,
Láthatja, mindez rosz véget jövendöl.
Nagy baj, ha gyermek-kézben a jogar;
Nagyobb, ha boszu rút viszályt nemez:
| A vég veszély s zavar kútfője ez. | (El.) |
