I. SZÍN.
London. Terem a palotában.
Henrik király, Gloster és Exeter jőnek.
HENRIK KIRÁLY.
Elolvasád a pápa levelét,
S melyet a császár és Armagnac irt?
Elolvasád a pápa levelét,
S melyet a császár és Armagnac irt?
GLOSTER.
Már el, királyom, és tartalmok ez:
Fölségedet ők kérik tisztelettel,
Hogy istenes békére lépjenek
Az angolok s a frankok állami.
Már el, királyom, és tartalmok ez:
Fölségedet ők kérik tisztelettel,
Hogy istenes békére lépjenek
Az angolok s a frankok állami.
HENRIK KIRÁLY.
És inditványuk hogy tetszik kegyednek?
És inditványuk hogy tetszik kegyednek?
GLOSTER.
Jól, kegyes úr: nincs is más mód, keresztyén
Vérünk ontását megakasztani
S megalapítni itt s ott a nyugalmat.
Jól, kegyes úr: nincs is más mód, keresztyén
Vérünk ontását megakasztani
S megalapítni itt s ott a nyugalmat.
HENRIK KIRÁLY.
Biz úgy van, bátya: mindig az hivém,
Természet ellen van s istentelenség,
Hogy ily kegyetlen, vérengző tusa
Uralkodik egy hit vallói közt.
Biz úgy van, bátya: mindig az hivém,
Természet ellen van s istentelenség,
Hogy ily kegyetlen, vérengző tusa
Uralkodik egy hit vallói közt.
GLOSTER.
S aztán, királyom, hogy minél előbb
És biztosabbá köttessék e frigy,
Armagnac, Károly közel rokona,
És nagy tekintély a frankok között,
Nőül ajánlja egyetlen leányát,
És véle gazdag, fényes hozományt.
S aztán, királyom, hogy minél előbb
És biztosabbá köttessék e frigy,
Armagnac, Károly közel rokona,
És nagy tekintély a frankok között,
Nőül ajánlja egyetlen leányát,
És véle gazdag, fényes hozományt.
HENRIK KIRÁLY.
Nőűl? Oh bátya, ifjak éveim,
S még jobban illik könyv hozzám, tanulmány,
Mint szeretővel búján édelegnem.
De azért bocsásd be a követeket,
S felelj nekik te tetszésed szerint:
Én megelégszem bármivel, ha népem
Javára lesz s istent dicsőitő.
Legatus, két követ és Winchester, bibornok palástban jőnek.
Nőűl? Oh bátya, ifjak éveim,
S még jobban illik könyv hozzám, tanulmány,
Mint szeretővel búján édelegnem.
De azért bocsásd be a követeket,
S felelj nekik te tetszésed szerint:
Én megelégszem bármivel, ha népem
Javára lesz s istent dicsőitő.
Legatus, két követ és Winchester, bibornok palástban jőnek.
EXETER.
Mi ez? bibornok-rangra emelék
És avatták fel már Winchester lordot?
Mát látom, ekkép bebizonyul az,
A mit ötödik Henrik jósla egykor:
„Ha majd bibornok lesz ő, fövege
A koronával egyenlő leszen.”
Mi ez? bibornok-rangra emelék
És avatták fel már Winchester lordot?
Mát látom, ekkép bebizonyul az,
A mit ötödik Henrik jósla egykor:
„Ha majd bibornok lesz ő, fövege
A koronával egyenlő leszen.”
HENRIK KIRÁLY.
Követ urak, mi mindazt, mit kivántok,
Megvitatók és jól megfontolók:
Szándékotok ép oly jó, mint eszes;
S azért szilárdul el vagyunk tökélve,
Baráti béke pontjait tenni föl
S Frank földre rögtön – föltett szándokunk –
Winchester lordtól átalküldeni.
Követ urak, mi mindazt, mit kivántok,
Megvitatók és jól megfontolók:
Szándékotok ép oly jó, mint eszes;
S azért szilárdul el vagyunk tökélve,
Baráti béke pontjait tenni föl
S Frank földre rögtön – föltett szándokunk –
Winchester lordtól átalküldeni.
GLOSTER.
Urad ajánlatát mi illeti,
Oly értesítést adtam a királynak,
Hogy megszeretve grófnőd bájait,
Gazdag erényi s a becses kelengyét,
Királyi hölgyül elfogadni kész.
Urad ajánlatát mi illeti,
Oly értesítést adtam a királynak,
Hogy megszeretve grófnőd bájait,
Gazdag erényi s a becses kelengyét,
Királyi hölgyül elfogadni kész.
HENRIK KIRÁLY.
És, e kötésnek bizonyságaul,
Add át ez ékszert, szívem zálogát.
Most, védnök úr, kisértesd biztosan
Doverbe őket, s bizd hajójokat
A kedvező tenger szeszélyire.
(Henrik király és kisérete, Gloster, Exeter és követek el.)
És, e kötésnek bizonyságaul,
Add át ez ékszert, szívem zálogát.
Most, védnök úr, kisértesd biztosan
Doverbe őket, s bizd hajójokat
A kedvező tenger szeszélyire.
(Henrik király és kisérete, Gloster, Exeter és követek el.)
WINCHESTER.
Legatus ur, várj! átadom előbb
Az összeget, a melyet megigértem
Ő szentségének felajánlani,
Ha e magas díszt rám ruházni fogja.
Legatus ur, várj! átadom előbb
Az összeget, a melyet megigértem
Ő szentségének felajánlani,
Ha e magas díszt rám ruházni fogja.
LEGATUS.
Szabad idődhöz szabom magamat.
Szabad idődhöz szabom magamat.
WINCHESTER.
Most nem hajol meg Winchester, tudom,
S a legbüszkébb peerekkel egy sorú.
Meglátod azt majd, Gloster Humphrey, most,
Sem születésre, sem rangjára nézve
Nem tűri a püspök, hogy fölötte állj.
Vagy megalázza térdein magát,
Vagy beltusákra gyujtom e hazát!
Most nem hajol meg Winchester, tudom,
S a legbüszkébb peerekkel egy sorú.
Meglátod azt majd, Gloster Humphrey, most,
Sem születésre, sem rangjára nézve
Nem tűri a püspök, hogy fölötte állj.
Vagy megalázza térdein magát,
Vagy beltusákra gyujtom e hazát!
| (Mindketten el.) |
