II. SZÍN.
Ugyanott. Terem a palotában.
Edvárd király, Gloster, Clarence és Grey lady jőnek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Gloster öcsém, Sz.-Albans síkjain
Esett el e hölgy férje Grey Rikhárd,
És elkobozta birtokát a győző.
Hogy visszanyerje, most azért könyörg;
S ezt megtagadnunk joggal nem lehet,
Mivelhogy a York-házért vítt csatában
Veszté el éltét a nemes lovag.
Gloster öcsém, Sz.-Albans síkjain
Esett el e hölgy férje Grey Rikhárd,
És elkobozta birtokát a győző.
Hogy visszanyerje, most azért könyörg;
S ezt megtagadnunk joggal nem lehet,
Mivelhogy a York-házért vítt csatában
Veszté el éltét a nemes lovag.
GLOSTER.
Jól tészi felség, ha megadja kértét,
És becstelenség volna megtagadni.
Jól tészi felség, ha megadja kértét,
És becstelenség volna megtagadni.
EDVÁRD KIRÁLY.
Nem vón’ egyéb az; ám még elhalasztom.
Nem vón’ egyéb az; ám még elhalasztom.
GLOSTER (félre).
Ah hát igy állunk?
Valamit a hölgynek kell megadnia,
Mielőtt megadja kértét a király.
Ah hát igy állunk?
Valamit a hölgynek kell megadnia,
Mielőtt megadja kértét a király.
CLARENCE (félre).
Oh, jó vadász ő: vad nyomán marad.
Oh, jó vadász ő: vad nyomán marad.
GLOSTER (félre).
Csend!
Csend!
EDVÁRD KIRÁLY.
Özvegy! a mit kérsz, fontolóra veszszük;
Jer máskor és végzésünk’ megtudod.
Özvegy! a mit kérsz, fontolóra veszszük;
Jer máskor és végzésünk’ megtudod.
GREY LADY.
Kegyelmes úr, nem tűrhetek halasztást:
Most döntse el felséged ügyemet,
S megnyúgoszom magas tetszésiben.
Kegyelmes úr, nem tűrhetek halasztást:
Most döntse el felséged ügyemet,
S megnyúgoszom magas tetszésiben.
GLOSTER (félre).
Ah özvegy! állok minden földedért,
Ha az, mi néki, tetszik néked is.
Vágj óva, máskép rajtad a döfés.
Ah özvegy! állok minden földedért,
Ha az, mi néki, tetszik néked is.
Vágj óva, máskép rajtad a döfés.
CLARENCE. (félre).
Nem féltem őt, ha csak el nem esik.
Nem féltem őt, ha csak el nem esik.
GLOSTER (félre).
Ments Isten! megragadna ily előnyt.
Ments Isten! megragadna ily előnyt.
EDVÁRD KIRÁLY.
Hány gyermeked van, özvegy, monddsza csak?
Hány gyermeked van, özvegy, monddsza csak?
CLARENCE (félre).
Talán bizony akarna tőle egyet!
Talán bizony akarna tőle egyet!
GLOSTER (félre).
Fogadok, inkább kettőt ad neki.
Fogadok, inkább kettőt ad neki.
GREY LADY.
Három, kegyelmes úr.
Három, kegyelmes úr.
GLOSTER (félre).
Majd négy leszen, ha néki szót fogadsz.
Majd négy leszen, ha néki szót fogadsz.
EDVÁRD KIRÁLY.
Az atyait kár vón’ elvesztniök.
Az atyait kár vón’ elvesztniök.
GREY LADY.
Add vissza hát, óh könyörülj, nagy úr!
Add vissza hát, óh könyörülj, nagy úr!
EDVÁRD KIRÁLY.
Szivét kikémlem: hagyjatok magunkra.
Szivét kikémlem: hagyjatok magunkra.
GLOSTER.
Jó, elhagyunk: magadra hagyva lészsz.
Míg ifjuságod – mankót hagyva – elhágy.
Jó, elhagyunk: magadra hagyva lészsz.
Míg ifjuságod – mankót hagyva – elhágy.
| (Gloster és Clarence hátravonúlnak.) |
EDVÁRD KIRÁLY.
Szólj, asszonyom, szereted gyermekid’?
Szólj, asszonyom, szereted gyermekid’?
GREY LADY.
Mint enmagam’, oly forró-igazán.
Mint enmagam’, oly forró-igazán.
EDVÁRD KIRÁLY.
És javokért nem tennél meg sokat?
És javokért nem tennél meg sokat?
GREY LADY.
Szenvedni is kész volnék javokért.
Szenvedni is kész volnék javokért.
EDVÁRD KIRÁLY.
Szerezd hát vissza atyjok földjeit.
Szerezd hát vissza atyjok földjeit.
GREY LADY.
Ezert jövök ép felséged elé.
Ezert jövök ép felséged elé.
EDVÁRD KIRÁLY.
Hogyan tehet’d ezt, én megmondhatom.
Hogyan tehet’d ezt, én megmondhatom.
GREY LADY.
Szolgálatodra kötne ez le engem.
Szolgálatodra kötne ez le engem.
EDVÁRD KIRÁLY.
S mit tészsz nekem, ha kérésed’ megadnám?
S mit tészsz nekem, ha kérésed’ megadnám?
GREY LADY.
A mit kivánsz, megtenni rajtam áll.
A mit kivánsz, megtenni rajtam áll.
EDVÁRD KIRÁLY.
De mit én akarnék, visszautasítod.
De mit én akarnék, visszautasítod.
GREY LADY.
Nem, jó uram, ha csak megtehetem
Nem, jó uram, ha csak megtehetem
EDVÁRD KIRÁLY.
S mit én kivánok, azt megtehetd.
S mit én kivánok, azt megtehetd.
GREY LADY.
Úgy hát parancsolj, és én megteszem.
Úgy hát parancsolj, és én megteszem.
GLOSTER (félre).
Heves ostrom! Sok csepp márványt kiváj.
Heves ostrom! Sok csepp márványt kiváj.
CLARENCE (félre).
Mily tűzpiros! Viaszkja rögtön olvad.
Mily tűzpiros! Viaszkja rögtön olvad.
GREY LADY.
Mért némulál el? tisztemet ne halljam?
Mért némulál el? tisztemet ne halljam?
EDVÁRD KIRÁLY.
Könnyű e tiszted: a királyt szeretni.
Könnyű e tiszted: a királyt szeretni.
GREY LADY.
Alattvalódként, könnyű tennem ezt.
Alattvalódként, könnyű tennem ezt.
EDVÁRD KIRÁLY.
Visszaadom hát férjed javait.
Visszaadom hát férjed javait.
GREY LADY.
Ezer köszönettel vészem búcsumat.
Ezer köszönettel vészem búcsumat.
GLOSTER (félre).
Az alku áll: bókkal pecsétli meg.
Az alku áll: bókkal pecsétli meg.
EDVÁRD KIRÁLY.
De várj! szeretet gyümölcsit értem én.
De várj! szeretet gyümölcsit értem én.
GREY LADY.
Szeretet gyümölcsit értem, jó uram.
Szeretet gyümölcsit értem, jó uram.
EDVÁRD KIRÁLY.
Igen, de félek, hogy más értelemben.
Tudod-e, milyen szeretetre vágyok?
Igen, de félek, hogy más értelemben.
Tudod-e, milyen szeretetre vágyok?
GREY LADY.
Holtig valóra, s véle ima, hála,
Minőt erény kér és erény megad.
Holtig valóra, s véle ima, hála,
Minőt erény kér és erény megad.
EDVÁRD KIRÁLY.
Hitemre! nem, nem ily szeretet az.
Hitemre! nem, nem ily szeretet az.
GREY LADY.
Mást értesz akkor, mint a hogy én hivém.
Mást értesz akkor, mint a hogy én hivém.
EDVÁRD KIRÁLY.
De most csak érted, mit gondol szivem?
De most csak érted, mit gondol szivem?
GREY LADY.
Szivem nem áll rá soha, mit elérni
Sejtesz, ha ugyan sejtésem nem hazud.
Szivem nem áll rá soha, mit elérni
Sejtesz, ha ugyan sejtésem nem hazud.
EDVÁRD KIRÁLY.
Nyiltan kimondva: feküdjél velem.
Nyiltan kimondva: feküdjél velem.
GREY LADY.
Nyiltan kimondva: inkább börtönödben.
Nyiltan kimondva: inkább börtönödben.
EDVÁRD KIRÁLY.
Hát nem kapod meg férjed javait.
Hát nem kapod meg férjed javait.
GREY LADY.
Özvegydíjam becsület lesz tehát:
Vagyont ily áron nem vásárolok.
Özvegydíjam becsület lesz tehát:
Vagyont ily áron nem vásárolok.
EDVÁRD KIRÁLY.
Jogtalanúl bánsz ekkor gyermekeiddel.
Jogtalanúl bánsz ekkor gyermekeiddel.
GREY LADY.
Jogtalanúl te vélem s ő velök.
De roszul illik, felség, vig szeszélyed
Komoly voltához a kérelmezőnek.
Kérlek, bocsáss el nemmel vagy igennel.
Jogtalanúl te vélem s ő velök.
De roszul illik, felség, vig szeszélyed
Komoly voltához a kérelmezőnek.
Kérlek, bocsáss el nemmel vagy igennel.
EDVÁRD.
Igen, ha igent szólsz te ajánlatomra;
Nem, ha szavamra „nem” lesz válaszod.
Igen, ha igent szólsz te ajánlatomra;
Nem, ha szavamra „nem” lesz válaszod.
GREY LADY.
„Nem” hát, királyom! Végzém ügyemet.
„Nem” hát, királyom! Végzém ügyemet.
)
GLOSTER (félre).
Nem kell a hölgynek: homlokát redőzi.
Nem kell a hölgynek: homlokát redőzi.
CLARENCE (félre).
Nincs Európában ily otromba kérő!
Nincs Európában ily otromba kérő!
EDVÁRD KIRÁLY (félre).
Tekintetéből jó erkölcs sugárzik;
Páratlan észt beszédje árul el;
Minden tökélye trónra tart igényt.
Vagy így, vagy úgy, királyé lesz e nő:
Vagy kedvesem lesz, vagy királyi nőm.
(Fen.) Tedd föl, hogy Edvárd hölgyeűl veszem.
Tekintetéből jó erkölcs sugárzik;
Páratlan észt beszédje árul el;
Minden tökélye trónra tart igényt.
Vagy így, vagy úgy, királyé lesz e nő:
Vagy kedvesem lesz, vagy királyi nőm.
(Fen.) Tedd föl, hogy Edvárd hölgyeűl veszem.
GREY LADY.
Könnyebb a szó, mint tenni azt, királyom.
Alattvalód s tréfára jó vagyok,
De nem vagyok királynénak való.
Könnyebb a szó, mint tenni azt, királyom.
Alattvalód s tréfára jó vagyok,
De nem vagyok királynénak való.
EDVÁRD KIRÁLY.
Oh édes özvegy! országomra eskem,
Mit lelkem óhajt, azt mondom csupán:
S ez, hölgyeműl bírhatnom tégedet.
Oh édes özvegy! országomra eskem,
Mit lelkem óhajt, azt mondom csupán:
S ez, hölgyeműl bírhatnom tégedet.
GREY LADY.
S több ez, mint a mit én megadhatok.
Csekély vagyok, érzem, hogy királyi nőd,
De jobb is, semhogy ágyasod legyek,
S több ez, mint a mit én megadhatok.
Csekély vagyok, érzem, hogy királyi nőd,
De jobb is, semhogy ágyasod legyek,
EDVÁRD KIRÁLY.
Eh! szőrszálhasgatás! királyi nőm légy.
Eh! szőrszálhasgatás! királyi nőm légy.
GREY LADY.
S fiaim ha aztán atyjoknak neveznek!
S fiaim ha aztán atyjoknak neveznek!
EDVÁRD KIRÁLY.
S téged leányim anyjoknak: se baj!
Özvegy vagy és van néhány gyermeked;
nagyasszonyunkra! bár legény vagyok,
Van nékem is egy-kettő! – Mily öröm,
Ha sok fiúnak atyja lehetünk.
Többet ne is szólj, hitvesem leszesz.
S téged leányim anyjoknak: se baj!
Özvegy vagy és van néhány gyermeked;
nagyasszonyunkra! bár legény vagyok,
Van nékem is egy-kettő! – Mily öröm,
Ha sok fiúnak atyja lehetünk.
Többet ne is szólj, hitvesem leszesz.
GLOSTER (félre).
A gyóntatást bevégzé a barát.
A gyóntatást bevégzé a barát.
CLARENCE (félre).
A szoknya tette őtet gyóntatóvá.
A szoknya tette őtet gyóntatóvá.
EDVÁRD.
Bámultok, úgy-e, mit csevegheténk.
Bámultok, úgy-e, mit csevegheténk.
GLOSTER.
Busúl az özvegy, nem tetszik neki.
Busúl az özvegy, nem tetszik neki.
EDVÁRD KIRÁLY.
Meglepne, nemde, őt nőül ha kérném?
Meglepne, nemde, őt nőül ha kérném?
CLARENCE.
Kinek, királyom?
Kinek, királyom?
EDVÁRD KIRÁLY.
| Hát kinek? magamnak. |
GLOSTER.
Ez csoda vón’ tiz napra legalább.
Ez csoda vón’ tiz napra legalább.
CLARENCE.
Egy nappal több, mint meddig csoda tart.
Egy nappal több, mint meddig csoda tart.
GLOSTER.
Oly végtelen nagy volna e csoda.
Oly végtelen nagy volna e csoda.
EDVÁRD KIRÁLY.
Tréfáljatok csak! Azt mondom, fiúk,
Mit kért, megadtam férje javait.
Egy Nemes jő.
Tréfáljatok csak! Azt mondom, fiúk,
Mit kért, megadtam férje javait.
Egy Nemes jő.
NEMES.
Kegyes király! elfogták Henriket,
Palotád elé hozák őt foglyodúl.
Kegyes király! elfogták Henriket,
Palotád elé hozák őt foglyodúl.
EDVÁRD KIRÁLY.
Vigyétek őt a Towerba. Mi, öcséim,
Kérdezzük azt ki, a ki elfogá,
Ez eseményről. – Özvegy, jer velünk.
Urak, legyetek iránta tisztelettel.
Vigyétek őt a Towerba. Mi, öcséim,
Kérdezzük azt ki, a ki elfogá,
Ez eseményről. – Özvegy, jer velünk.
Urak, legyetek iránta tisztelettel.
| (Edvárd király, Grey lady, Clarence és a Nemes el.) |
GLOSTER.
Ah, tisztelettel van Edvárd a nőkhöz!
Oh bár kiaszva vón’ velője, csontja,
Ágyékiból hogy ifju sarj ne hajtson,
Elütni engem szép arany jövőmtül!
S mégis közöttem s lelkem vágya közt,
Ha buja Edvárd czíme sirba száll is,
Áll Clarence, Henrik, s fia, ifju Edvárd,
S testök mindannyi nem várt ivadéka,
Hogy én előttem helyt foglaljanak:
Tervemre mily lehűtő gondolat.
Király trónról álmodom tehát csak,
Mint a ki kün áll egy előfokon,
S a messze partot kémli és sovárgja,
Vágyván, szemével lába érne föl,
A tengert szidja, mely elzárja onnan,
S hogy áthatoljon, fenekig merítné:
Igy vágyom én a trónt, ily messziről;
Igy szidom én is mindezt, a mi elzárt;
Igy mondom én is: gátjaim’ lerontom,
Lehetlenekkel hízelgvén magamnak.
Szemem nagyon gyors, szívem elbizott,
Kezem s erőm ha föl nem ér velök.
De mit! ha trón Rikhárd számára nincs,
Mi más gyönyört ad néki a világ?
Egy hölgy ölében keresem a mennyet,
Víg piperével kendőzöm magam’,
És szemmel, ajkkal szép nőket varázslok.
Oh nyomorú egy ötlet! s hihetlenb,
Mint száz aranyló koronát szerezni.
Hisz Szerelem anyám méhébe’ már
Megátkozott, s hogy járma rám ne illjék,
Megdúgta a gyarló természetet,
Hogy száraz ággá karom’ zsugorítsa,
Irigy hegyet formáljon hátamon,
Hol testemet gunyolva űl a rútság,
Hogy felemássá korcsosítsa lábam’,
Minden tagomban torzzá bélyegezzen,
Formátlanná, nyalatlan medvebocscsá,
Melyen nincs még egy anyai vonás.
S vajon lehetne-é szeretni engem?
Oh szörnyü balhit, csak gondolni is!
Ha más gyönyört hát föld nekem nem ád,
Mint leigázni, bírni, győzni őket,
Kiknek alakja különb az enyimnél:
Álmodni trónról, lesz az én egem.
És csak pokolnak nézem e világot,
Míg e fejet formátlan törzsökén
Dicső királyi ékszer nem köríti.
De nem tudom, hozzá hogy jussak el?
Sok élet áll még czélom közt s közöttem;
S én, mint ki elbolyg tüskés rengetegben,
Kit tüske tép, ki tüskét tép maga,
Utat keres, uttól elkóborol,
Nem tudja, a nyilt légre hogy találjon,
De oda jutni küzd kétségb’esetten:
Kinlódom én is angol koronáért,
S megszabadítom e kíntól magam’,
Vagy ösvenyet véres bárddal nyitok.
’Sz tudok mosolygni, s ölni, míg mosolygok;
„Helyes”-t kiáltni arra, a mi fáj;
Csikart könyűkkel nedvesítni arczom’
S illesztve mérni minden alkalomhoz;
A hableánynál több hajóst fulasztok;
A baziliszknél több bámészt ölök;
Nestor gyanánt játszom a szónokot;
Furfangosabban csalok, mint Ulysses;
S Tróját vivok ki, mint egy uj Sinon;
Színt adhatok még a kaméleonnak;
Több alakot váltok, mint Proteus;
S tőlem tanulhat gyilkos Macchiavelli:
A korona ne lenne így enyém?
Ah, tisztelettel van Edvárd a nőkhöz!
Oh bár kiaszva vón’ velője, csontja,
Ágyékiból hogy ifju sarj ne hajtson,
Elütni engem szép arany jövőmtül!
S mégis közöttem s lelkem vágya közt,
Ha buja Edvárd czíme sirba száll is,
Áll Clarence, Henrik, s fia, ifju Edvárd,
S testök mindannyi nem várt ivadéka,
Hogy én előttem helyt foglaljanak:
Tervemre mily lehűtő gondolat.
Király trónról álmodom tehát csak,
Mint a ki kün áll egy előfokon,
S a messze partot kémli és sovárgja,
Vágyván, szemével lába érne föl,
A tengert szidja, mely elzárja onnan,
S hogy áthatoljon, fenekig merítné:
Igy vágyom én a trónt, ily messziről;
Igy szidom én is mindezt, a mi elzárt;
Igy mondom én is: gátjaim’ lerontom,
Lehetlenekkel hízelgvén magamnak.
Szemem nagyon gyors, szívem elbizott,
Kezem s erőm ha föl nem ér velök.
De mit! ha trón Rikhárd számára nincs,
Mi más gyönyört ad néki a világ?
Egy hölgy ölében keresem a mennyet,
Víg piperével kendőzöm magam’,
És szemmel, ajkkal szép nőket varázslok.
Oh nyomorú egy ötlet! s hihetlenb,
Mint száz aranyló koronát szerezni.
Hisz Szerelem anyám méhébe’ már
Megátkozott, s hogy járma rám ne illjék,
Megdúgta a gyarló természetet,
Hogy száraz ággá karom’ zsugorítsa,
Irigy hegyet formáljon hátamon,
Hol testemet gunyolva űl a rútság,
Hogy felemássá korcsosítsa lábam’,
Minden tagomban torzzá bélyegezzen,
Formátlanná, nyalatlan medvebocscsá,
Melyen nincs még egy anyai vonás.
S vajon lehetne-é szeretni engem?
Oh szörnyü balhit, csak gondolni is!
Ha más gyönyört hát föld nekem nem ád,
Mint leigázni, bírni, győzni őket,
Kiknek alakja különb az enyimnél:
Álmodni trónról, lesz az én egem.
És csak pokolnak nézem e világot,
Míg e fejet formátlan törzsökén
Dicső királyi ékszer nem köríti.
De nem tudom, hozzá hogy jussak el?
Sok élet áll még czélom közt s közöttem;
S én, mint ki elbolyg tüskés rengetegben,
Kit tüske tép, ki tüskét tép maga,
Utat keres, uttól elkóborol,
Nem tudja, a nyilt légre hogy találjon,
De oda jutni küzd kétségb’esetten:
Kinlódom én is angol koronáért,
S megszabadítom e kíntól magam’,
Vagy ösvenyet véres bárddal nyitok.
’Sz tudok mosolygni, s ölni, míg mosolygok;
„Helyes”-t kiáltni arra, a mi fáj;
Csikart könyűkkel nedvesítni arczom’
S illesztve mérni minden alkalomhoz;
A hableánynál több hajóst fulasztok;
A baziliszknél több bámészt ölök;
Nestor gyanánt játszom a szónokot;
Furfangosabban csalok, mint Ulysses;
S Tróját vivok ki, mint egy uj Sinon;
Színt adhatok még a kaméleonnak;
Több alakot váltok, mint Proteus;
S tőlem tanulhat gyilkos Macchiavelli:
A korona ne lenne így enyém?
| Hah, vón’ még messzebb bár, letépem én! | (El.) |
