VI. SZÍN.
Terem a Towerban.
Henrik király, Clarence, Warwick, Somerset, ifju Richmond, Oxford, Montague, a Tower Hadnagya és kíséret jőnek.
HENRIK KIRÁLY.
Parancsnok úr! most, hogy az ég s barátim
Letasziták Edvárdot székiből,
S raboskodásom’ szabadságra válták,
Örömre búmat, félelmem’ reményre:
Mivel adós, szólj, a megszabadúlt?
Parancsnok úr! most, hogy az ég s barátim
Letasziták Edvárdot székiből,
S raboskodásom’ szabadságra válták,
Örömre búmat, félelmem’ reményre:
Mivel adós, szólj, a megszabadúlt?
PARANCSNOK.
Nem követelhet semmit fejdelemtől
Alattvaló; de esdésem ha czélt ér,
Felséges úr! bocsánatért könyörgök.
Nem követelhet semmit fejdelemtől
Alattvaló; de esdésem ha czélt ér,
Felséges úr! bocsánatért könyörgök.
HENRIK KIRÁLY.
Miért, parancsnok? jó bánásodért?
Jóságodért, meglásd, hálás leszek,
Fogságomat mely átváltá örömre,
Minőt kalitban érez a madár,
Ha hosszu bús ábrándozás után,
Míg otthonos dalt dalra énekel,
Felejti, hogy rab s mint veszíte el.
Isten, s te, Warwick, mentétek meg engem,
Isten után hálám ezért neked:
Ő volt a szerző és te eszköze.
Hogy hát legyőzzem végzet boszuját,
Elrejtve élvén, hol nem ér csapása,
És hogy ez áldott ország nemzete
Ne lakoljon átkos csillagom miatt:
Bár fejemen van még a korona,
Hatalmam’ íme néked adom át,
Mert kegyel a sors minden tetteidben.
Miért, parancsnok? jó bánásodért?
Jóságodért, meglásd, hálás leszek,
Fogságomat mely átváltá örömre,
Minőt kalitban érez a madár,
Ha hosszu bús ábrándozás után,
Míg otthonos dalt dalra énekel,
Felejti, hogy rab s mint veszíte el.
Isten, s te, Warwick, mentétek meg engem,
Isten után hálám ezért neked:
Ő volt a szerző és te eszköze.
Hogy hát legyőzzem végzet boszuját,
Elrejtve élvén, hol nem ér csapása,
És hogy ez áldott ország nemzete
Ne lakoljon átkos csillagom miatt:
Bár fejemen van még a korona,
Hatalmam’ íme néked adom át,
Mert kegyel a sors minden tetteidben.
WARWICK.
Mindig hires volt fölséged erénye,
S most mily erényes, ép oly bölcseségű:
Sors cseleit kikémli s kerüli:
Mert ritka szabja éltét csillagához.
Egyet roszalok, felség, szavaidban:
Engem jelölsz ki! hisz Clarence is itt van.
Mindig hires volt fölséged erénye,
S most mily erényes, ép oly bölcseségű:
Sors cseleit kikémli s kerüli:
Mert ritka szabja éltét csillagához.
Egyet roszalok, felség, szavaidban:
Engem jelölsz ki! hisz Clarence is itt van.
CLARENCE.
Nem, nem! te méltó vagy a hatalomra,
Kinek az ég már születésinél
Babérfüzért szánt és olajfaágat,
Hogy áldva légy te békében s csatákon;
S ezért szavam’ önként reád adom.
Nem, nem! te méltó vagy a hatalomra,
Kinek az ég már születésinél
Babérfüzért szánt és olajfaágat,
Hogy áldva légy te békében s csatákon;
S ezért szavam’ önként reád adom.
WARWICK.
S protectorúl Clarence, nyujtsátok jobbotok’:
Füzzétek egybe, s ezzel szivetek’,
Viszály a kormányt hogy meg ne akaszsza.
Ti legyetek e hon protectori,
Míg én magam magányba vonulok,
Vég napjaim’ ájtatban töltenem,
Korholva bűnt, dicsérve Istenem’.
S protectorúl Clarence, nyujtsátok jobbotok’:
Füzzétek egybe, s ezzel szivetek’,
Viszály a kormányt hogy meg ne akaszsza.
Ti legyetek e hon protectori,
Míg én magam magányba vonulok,
Vég napjaim’ ájtatban töltenem,
Korholva bűnt, dicsérve Istenem’.
WARWICK.
Királya szólt: Clarence mit válaszol?
Királya szólt: Clarence mit válaszol?
CLARENCE.
Elfogadom, ha Warwick azt teszi:
Bizalmat ébreszt a te jó szerencséd.
Elfogadom, ha Warwick azt teszi:
Bizalmat ébreszt a te jó szerencséd.
WARWICK.
Nem örömest bár, meg kell hát nyugodnom.
Most egyesülve állunk mi helyére,
Mint kettős árnya Henrik testinek:
Értem, mi hordjuk kormány terheit,
Míg ő diszét s nyugalmát élvezi.
De, Clarence, most már égető a szükség,
Hogy kikiáltsuk: Edvárd pártütő,
És elkobozzuk minden birtokát.
Nem örömest bár, meg kell hát nyugodnom.
Most egyesülve állunk mi helyére,
Mint kettős árnya Henrik testinek:
Értem, mi hordjuk kormány terheit,
Míg ő diszét s nyugalmát élvezi.
De, Clarence, most már égető a szükség,
Hogy kikiáltsuk: Edvárd pártütő,
És elkobozzuk minden birtokát.
CLARENCE.
S aztán a trónjog eldöntésre vár.
S aztán a trónjog eldöntésre vár.
WARWICK.
Clarencenek is lesz abban szerepe.
Clarencenek is lesz abban szerepe.
HENRIK KIRÁLY.
Ám mielőtt a fő ügyekbe kaptok,
Hadd kérjelek (parancsra nincs jogom):
Hirnök siessen Margithoz s fiamhoz,
A franczia földről őket visszahíni:
Mert kétes aggály, míg nem látom őket,
Megrontja a kéjt, hogy szabad vagyok.
Ám mielőtt a fő ügyekbe kaptok,
Hadd kérjelek (parancsra nincs jogom):
Hirnök siessen Margithoz s fiamhoz,
A franczia földről őket visszahíni:
Mert kétes aggály, míg nem látom őket,
Megrontja a kéjt, hogy szabad vagyok.
CLARENCE.
Igen, királyom, tüstént megleszen.
Igen, királyom, tüstént megleszen.
HENRIK KIRÁLY.
Mylord Somerset, ki ez a fiú,
Kit oly gyöngéden látszol érzeni?
Mylord Somerset, ki ez a fiú,
Kit oly gyöngéden látszol érzeni?
SOMERSET.
Az ifju Henrik, Richmond grófja, felség.
Az ifju Henrik, Richmond grófja, felség.
HENRIK KIRÁLY.
Jer, Anglia reménye!
Igazat sugalnak jósló ihletemnek,
Hazánknak üdve lesz e szép fiú.
Szeme szelíd fölséggel van tele;
Fejét koronára alkotá az ég,
Kezét királyi botra, őt magát
Királyi széknek áldásául egykor.
Hódoljatok! ő helyrehozza bőven,
Mi általam van mostan elveszőben!
Hirnök jő.
Jer, Anglia reménye!
| (Kezét fejére teszi.) |
| Ha titkos hatalmak |
Hazánknak üdve lesz e szép fiú.
Szeme szelíd fölséggel van tele;
Fejét koronára alkotá az ég,
Kezét királyi botra, őt magát
Királyi széknek áldásául egykor.
Hódoljatok! ő helyrehozza bőven,
Mi általam van mostan elveszőben!
Hirnök jő.
WARWICK.
Mi hír, barátom?
Mi hír, barátom?
HIRNÖK.
Hogy megszökött öcsédtől Edvárd,
S amint hallá, Burgundba menekűlt.
Hogy megszökött öcsédtől Edvárd,
S amint hallá, Burgundba menekűlt.
WARWICK.
Kedvetlen ujság! Ám hogy szökhetett meg?
Kedvetlen ujság! Ám hogy szökhetett meg?
HIRNÖK.
Elszökteté Gloster herczeg, Rikhárd,
És Hastings lord, kik rá vigyáztanak
Egy erdő szélin titkos leshelyökből
S öcséd vadászi közül kiragadták,
Mert vadüzés volt rendes mulatása.
Elszökteté Gloster herczeg, Rikhárd,
És Hastings lord, kik rá vigyáztanak
Egy erdő szélin titkos leshelyökből
S öcséd vadászi közül kiragadták,
Mert vadüzés volt rendes mulatása.
WARWICK.
Öcsém e tisztjét hanyagul vivé.
De bármi érjen: jer, menjünk, királyom!
Hogy készületlen a baj ne találjon.
Öcsém e tisztjét hanyagul vivé.
De bármi érjen: jer, menjünk, királyom!
Hogy készületlen a baj ne találjon.
| (Henrik király, Warwick, Clarence, a Parancsnok és kiséret el.) |
SOMERSET.
Edvárd szökése nem tetszik nekem:
Kétségkivűl segélyt ad néki Burgund,
S új háborúnk lesz ekkép nem sokára.
Míg ifju Richmond szép reményivel
Vidítja lelkem’ Henrik jóslata:
Bal sejtelem bánt, hogy e küzdelemben
Baj éri őt mindnyájunk vesztire;
A legrosszabbat hogy hát megelőzzük,
Tüstént Bretagneba küldjük őt, a míg
Belharcz viharja le nem csillapúl.
Edvárd szökése nem tetszik nekem:
Kétségkivűl segélyt ad néki Burgund,
S új háborúnk lesz ekkép nem sokára.
Míg ifju Richmond szép reményivel
Vidítja lelkem’ Henrik jóslata:
Bal sejtelem bánt, hogy e küzdelemben
Baj éri őt mindnyájunk vesztire;
A legrosszabbat hogy hát megelőzzük,
Tüstént Bretagneba küldjük őt, a míg
Belharcz viharja le nem csillapúl.
OXFORD.
Jó lesz, mert hogyha Edvárd trónra jut,
A többi sorsa éri e fiút.
Jó lesz, mert hogyha Edvárd trónra jut,
A többi sorsa éri e fiút.
SOMERSET.
Biz úgy leszen: Bretagneba küldjük át.
Biz úgy leszen: Bretagneba küldjük át.
| Menjünk azonnal, a dologra hát! | (Mind el.) |
