VIII. SZÍN.
Urak, tanácsot! Edvárd Belgiumból
Gyors németekkel s zord hollandiakkal
Veszély ne’kűl átkelt a szoroson;
Hadseregivel London felé nyomúl
S köréje csődül elvakult tömeg.
Szedjünk hadat és űzzük vissza ujra.
Csekélyke tüzet könnyen eltiporhatsz,
De ha tűröd, folyó se oltja ki.
Igaz barátim vannak Warwickshireban.
Hadban merész nép, békében nyugodt:
Felgyűjtöm őket; te, Clarence fiam,
Kent, Suffolk, Norfolk nemes daliáit
Felsarkalod, hogy véled jőjenek;
Montague öcs, te Leicester, Buckingham
S Northamptonshireban lelsz majd híveket,
A kik parancsid’ készek hallani;
S te, kit Oxfordshire kedvel oly csodásan,
Ott gyűjtsed össze híveid’, hősi Oxford.
Királyom, a hű polgárok körében,
Miként e tenger-övezett sziget,
Vagy szűz Diána, nymphák körüle,
Maradj Londonban, míg mi megjövünk.
Bucsúzzatok válasz ne’kűl, urak.
Fejdelmem, ég veled!
Élj boldogúl
Én Hektorom! te Trójám hű reménye!
Hűség jeléűl kézcsókom’ fogadd.
Hűlelkü Clarence, kísérjen szerencse.
Bátran, királyom! és most búcsuzom.
Én is megyek s ez hűségem pecsétje.
(Megcsókolja Henrik kezét.) |
Te, drága Oxford, édes Montague,
S ti mind, még egyszer, Isten véletek!
Coventryben találkozunk, urak!
(Warwick, Clarence, Oxford és Montague el.) |
E palotában kissé megpihenjünk.
Mit szólasz ehhez, Exeter rokon?
Ugy gondolom, Edvárd összes hada
Az én hadammal meg nem mérkezik.
Félek, a többit elcsábitja még.
Én nem! hiressé tett egész valóm.
Kérők elől be nem dugám fülem’
S rajtok ki nem adtam rest halasztgatással;
Részvételem volt sebeikre gyógyír
S telt nyomoruknak enyhe lágy szivem;
Özön-könyűik’ irgalmam letörlé,
Birtokaikra nem valék sovár,
Sem nagy adókkal nem sanyartam őket,
S bármit hibáztak, boszúm nem ragadt el.
Hát mért szeretnék inkább Eduárdot?
Nem, Exeter! kegyet kiván a kegy,
S ha az oroszlán a bárányt gedéli,
Követi őt a bárány untalan.
(Kün rivalgás: „Éljen Lancaster!”) |
Halld, halld, királyom! mit jelent e zaj?
Edvárd király, Gloster és katonák jőnek.
Fogjátok őt meg, bárgyu Henriket!
El véle! ujra én leszek király.
Te vagy a forrás, a ki földagaszt
Csekély folyókat; most eláll a kútfő,
Szárazzá szíjja őket tengerem,
S még nő dagálya apadásuk által.
A Towerba véle! egy szóhoz se jusson!
(Néhányan el Henrikkel.) |
Hol nagyravágyó Warwick serge áll.
Hően süt a nap: most ha késve várunk,
Télfagy öli el reménylett aratásunk’.
Idején, mielőtt hadserge egyesül,
A nagyra megnőtt pártütőre üssünk.
Coventry felé! előre, bajnokok! | (Mind el.) |