III. SZÍN.
Hogyan! mindenkit oly csodás alakba
Öltöztet a frank bűvölet?
Az új |
S bár férfiatlan, szörnyü ragadós.
Ugy látom én, mit egyszerü fajunk a
Franknál tanult, mindössze is nehány
Arczfintorítás, s oly gonosz pedig,
Hogy a ki látja, akár megesküszik,
Mikép ez orr miniszter volt Pipin
S Klotár királynál, oly nagyot mutat!
És mindnek új a lába, s sánta mind,
Hogy ki először látja járni, azt
Hinné felőlök, pókos lábuak.
Az ám, s ruháik oly veszett pogány
Szabásuak; keresztyénségöket
Bizony levetkezék! – Ej no, mi hír,
Lovell Tamás úr?
Lovell Tamás jő.
Igazán, urak, |
Mely ép a várkapun függ.
S az miről szól? |
Világjárt ifjainkról, kik az udvart |
Azon örűlök! Tán-e monsieur-k
Most majd belátják, hogy lehet müvelt
Lovag, ki a Louvret nem látta is.
Vagy mondjanak le (ez a rendelet)
A balga tollról és a frank divat
Foszlányiról s mi hozzá tartozik:
Mint párbaj, tűzijáték, s mind, mivel
A nálok érdemesbeket kijátszszák,
Tanult fogásaikkal; mondjanak le
Toll lapta-, nagy harisnya- s más egyéb
Ily babonákról, kurta s felfujott
Nadrágaikról, s mind, mi francziás
Rajtok, s megint okosan járjanak;
Vagy menjenek divatjokkal oda,
Honnan hozák, ott „cum privilegio”
Viselhetik feslett ruháikat,
S lehetnek ám nevetség tárgyai!
Ideje volt e gyógyításnak: oly
terjedt a kór.
De hölgyeink, tudom,
Bánkódni fognak e rongyok miatt.
Bú lesz elég! Sok kóbor kurafi
Könnyű szerén fogá meg asszonyinkat:
Egy hegedű, egy pár dal, s oda vannak!
Az ördög hegedülje őket el! – Jó,
Hogy elmentek! Javithatatlanok.
Most egy becsűletes falusi lord is,
Mint im magam, ki eddig hátra volt
Szoritva, szóhoz juthat; s ugy hiszem,
Helyét megállja még a tánczban!
Ugy, ugy, |
Csikó-fogát!
Nem ám, s nem is fogom,
Mig egy fogam lesz!
Sir Tamás, s hová |
Bibornok úrhoz. És
Lordságod is hivatalos.
Vagy ugy! |
Sok lord- s ladyknek. Ott lesz, tudom, az
Ország virága, színe.
Igazán |
Áldásban oly dús, s juttat harmatábul
Mindenfelé.
Bizonynyal, ő nemes!
S csak a gonosz nyelv mondhat róla mást!
Ő teheti, van módja rá. Fukarság
Őbenne rútabb volna bárminő
eretnekségnél. Ily állásba’ kell,
Hogy bőkezű legyen az ember, mert valódi
Példányul áll.
Igaz; de ritka ád oly
Példát, mikép ez. – Kün vár csolnakom;
Lordságod is velem jöhet; s jerünk is,
Jó sir Tamás, mert elkésünk; pedig
Azt nem szeretném, mert sir Henry Guilford
És én fogadjuk a vendégeket
A házi úr helyett. – Ha tetszik –
Én, |
Mylord, szolgálatára állok. | (Mind el.) |