PROLOG.
Nem jövök nevettetni most. Setét
Alakok bús, komor tekintetét
Hozom: magas, zord, pompás jelenet,
Melynél elönti köny s láng a szemet,
Tűnik ma föl. A részvevő szivű
Szemén ömölhet bőséges könyű:
Méltó a tárgy rá. – Ki, ha pénzt kivet,
Olyat kiván, a mit el is hihet:
Valót talál itt. – Ki látmányt keres:
Lát olyat itt, a miért érdemes
Forintot adni; két óráig ülve,
Én nem hiszem, hogy ki ne elégülne,
Azzal, mit pénzeért lát. – Az csupán,
Ki vágyik tréfa s pajzánság után,
Pajzs-csörgésen kap, vagy bohóczra vár,
Ki hosszu, tarka, torz ruhába’ jár:
Fog megcsalódni. Mert, tisztelt közönség,
Olyasmivel a valóság köntössét
Tarkázni, mint bohócz és léha hadonák:
E sérelmet meg nem bocsátanák,
Kik abba’ bizva jöttek ide fel,
Hogy lelkök itt komoly valóra lel.
Azért – mivel ti vagytok, hallom, mostan
A legmiveltebb nézők a városban –
Legyetek oly komolyak, mintha itt
Történetünk való alakjait
Látnátok bennünk: a mint éltek ők,
Hatalmasak, nagyok, fényben dicsők,
Uszályuk a tömeg… és rögtön arra:
Mint fordul a fény elvetett nyomorra!
S ki akkor is még vig tud lenni: én
Hiszem, hogy az sir násza ünnepén!
Alakok bús, komor tekintetét
Hozom: magas, zord, pompás jelenet,
Melynél elönti köny s láng a szemet,
Tűnik ma föl. A részvevő szivű
Szemén ömölhet bőséges könyű:
Méltó a tárgy rá. – Ki, ha pénzt kivet,
Olyat kiván, a mit el is hihet:
Valót talál itt. – Ki látmányt keres:
Lát olyat itt, a miért érdemes
Forintot adni; két óráig ülve,
Én nem hiszem, hogy ki ne elégülne,
Azzal, mit pénzeért lát. – Az csupán,
Ki vágyik tréfa s pajzánság után,
Pajzs-csörgésen kap, vagy bohóczra vár,
Ki hosszu, tarka, torz ruhába’ jár:
Fog megcsalódni. Mert, tisztelt közönség,
Olyasmivel a valóság köntössét
Tarkázni, mint bohócz és léha hadonák:
E sérelmet meg nem bocsátanák,
Kik abba’ bizva jöttek ide fel,
Hogy lelkök itt komoly valóra lel.
Azért – mivel ti vagytok, hallom, mostan
A legmiveltebb nézők a városban –
Legyetek oly komolyak, mintha itt
Történetünk való alakjait
Látnátok bennünk: a mint éltek ők,
Hatalmasak, nagyok, fényben dicsők,
Uszályuk a tömeg… és rögtön arra:
Mint fordul a fény elvetett nyomorra!
S ki akkor is még vig tud lenni: én
Hiszem, hogy az sir násza ünnepén!
