IV. SZÍN.
Ugyanott. Szoba a palotában.
Antonius, Cleopatra, Charmian, Kiséret jönnek.
ANTONIUS.
Eros, pánczélomat!
Eros, pánczélomat!
CLEOPATRA.
| Szunyadj egy órát. |
ANTONIUS.
Nem, édesem. Eros! Pánczélomat!
Nem, édesem. Eros! Pánczélomat!
Eros hozza a pánczélt.
Jer jó fiú, te öltsd rám e vasat;
Ha nem mosolyg a sors ma: csak azért van,
Mert tán igen kisértjük. Jőszte.
Ha nem mosolyg a sors ma: csak azért van,
Mert tán igen kisértjük. Jőszte.
CLEOPATRA.
Segítsek én is. – Minek ez?
| Hadd |
ANTONIUS.
Ah, hagyd el, hagyd el! – szívpánczélozóm
Vagy csak, te. – Megfordítva! Ezt ni, ezt!
Ah, hagyd el, hagyd el! – szívpánczélozóm
Vagy csak, te. – Megfordítva! Ezt ni, ezt!
CLEOPATRA.
Majd én; megállj csak; így lesz jó.
Majd én; megállj csak; így lesz jó.
ANTONIUS.
Így győzni kell már. Látod-e, fiú? –
Készűlj te is!
| Úgy, úgy; |
Készűlj te is!
EROS.
| Én kész vagyok hamar. |
CLEOPATRA.
Nem jól csatoltam?
Nem jól csatoltam?
ANTONIUS.
Ki ezt föloldni jönne, míg magam
Le nem dobom, megérzi a vihart.
Kontár vagy, Eros! asszonyod ügyesb
Fegyvernököm. Siess. – Oh édesem,
Ha harczomat ma látnád, s értenéd e
Királyi munkát: jó munkálkodót
Látnál ma bennem!
Egy fegyverzett katona jő.
Tekinteted bátor csatárt mutat.
Jókor kelünk, ha kedves munka vár,
S szivünk siet rá.
| Oh, felségesen! |
Le nem dobom, megérzi a vihart.
Kontár vagy, Eros! asszonyod ügyesb
Fegyvernököm. Siess. – Oh édesem,
Ha harczomat ma látnád, s értenéd e
Királyi munkát: jó munkálkodót
Látnál ma bennem!
Egy fegyverzett katona jő.
| Jó reggelt, vitéz! |
Jókor kelünk, ha kedves munka vár,
S szivünk siet rá.
KATONA.
Bár még korán van, fegyverzetbe’ már,
S a révbe várnak.
| Ezren állanak, |
S a révbe várnak.
Hadi zaj. Harsonák. Tisztek, Katonák jönnek.
TISZTEK.
Vezér, köszöntünk.
| Tiszta reggelünk van. |
MIND.
| Jó reggelt, vezér! |
ANTONIUS.
Szép hang, fiúk! – E reg korán viradt,
Mint ifjú lelke, ki nagy dolgokat
Forgat magában. – Így ni, ezt; s jerünk!
Isten veled, hölgyem! Ma bármi ér:
Hős csókja ez! Gyalázat volna rám,
Tovább mulatnom, henye búcsuban!
Megyek, de mint vas ember. – A ki kész
Harczolni, jőjön! én vezetlek. El!
Szép hang, fiúk! – E reg korán viradt,
Mint ifjú lelke, ki nagy dolgokat
Forgat magában. – Így ni, ezt; s jerünk!
Isten veled, hölgyem! Ma bármi ér:
Hős csókja ez! Gyalázat volna rám,
Tovább mulatnom, henye búcsuban!
Megyek, de mint vas ember. – A ki kész
Harczolni, jőjön! én vezetlek. El!
(Antonius, Eros, Tisztek, Katonák el.)
CHARMIAN.
Menjünk szobádba, asszonyom.
Menjünk szobádba, asszonyom.
CLEOPATRA.
Mi hősileg megy! – Vajha párcsatán
Lehetne a vitát eldönteni!
Antonius akkor… ah, de most! – De jer! (Mind el.)
| Vezess! |
Lehetne a vitát eldönteni!
Antonius akkor… ah, de most! – De jer! (Mind el.)
