VIII. SZÍN.
Alexandria falai alatt.
Csatazaj. Antonius, Scarus, a sereggel jönnek.
ANTONIUS.
Sátráig űztük. Fusson egy, s jelentse
Úrnőnknek, hogy vendégeket hozok.
Holnapra, míg a nap kinéz, kiontsuk
A vért, mi megmaradt ma. – Köszönöm
Mindnyájatoknak! Bátran vívtatok,
Nem mintha zsoldért, mintha mindnek úgy
Önügye lett voln’, mint nekem! Megannyi
Hector valátok! A városba most,
Ölelni hölgyetek’, barátitok’;
Mit tettetek: mondjátok el s azok
Örömkönnyel mossák ki az aludt vért
A sebből és csókkal kötik be azt.
Sátráig űztük. Fusson egy, s jelentse
Úrnőnknek, hogy vendégeket hozok.
Holnapra, míg a nap kinéz, kiontsuk
A vért, mi megmaradt ma. – Köszönöm
Mindnyájatoknak! Bátran vívtatok,
Nem mintha zsoldért, mintha mindnek úgy
Önügye lett voln’, mint nekem! Megannyi
Hector valátok! A városba most,
Ölelni hölgyetek’, barátitok’;
Mit tettetek: mondjátok el s azok
Örömkönnyel mossák ki az aludt vért
A sebből és csókkal kötik be azt.
Cleopatra, Kisérettel jő.
(Scarushoz) Kezed’, vitéz! e nagy tündér előtt
Fessem le tetteidet, hálája rád
Áldást hozand. – Világ szép napja te!
Ölelj meg, és suhanj be mindenstül
Szívembe a pánczélon át, s legyen
Fönn dobogása diadalkocsid!
Fessem le tetteidet, hálája rád
Áldást hozand. – Világ szép napja te!
Ölelj meg, és suhanj be mindenstül
Szívembe a pánczélon át, s legyen
Fönn dobogása diadalkocsid!
CLEOPATRA.
Urak ura! Ó hős erő! mosolygva
Jösz a világ nagy tőréből, kit az
Nem fojthatott meg!
Urak ura! Ó hős erő! mosolygva
Jösz a világ nagy tőréből, kit az
Nem fojthatott meg!
ANTONIUS.
Levertem őket! Nézd, kicsim, habár
Szürkén vegyűl e barna fürt, velőm
Elég erős, táplálni izmaimat
S díjt díjra nyerni az ifjúság elől!
Nézd itt a hőst; nyújtsd csókra szép kezed’;
Csókold meg azt, vitézem! – Úgy vivott
Ma, minth’ az embergyűlölő halál
Ölt volna, képiben!
| Fülmilém! |
Szürkén vegyűl e barna fürt, velőm
Elég erős, táplálni izmaimat
S díjt díjra nyerni az ifjúság elől!
Nézd itt a hőst; nyújtsd csókra szép kezed’;
Csókold meg azt, vitézem! – Úgy vivott
Ma, minth’ az embergyűlölő halál
Ölt volna, képiben!
CLEOPATRA.
Aranypánczélt adok, király viselte!
| Jutalmadúl |
ANTONIUS.
Méltó reá, ragyogna bár merő
Karbunkulustól, mint a szent Apoll
Kocsija! – Nyújtsd kezed’. A városon át
Menjünk vígan! Büszkén vivén a meg-
Vagdalt paizst, mint hőst megillető!
Ha palotánk elég tág volna, mind
Ellátni hőseinket, most együtt
Innánk, a holnapot köszöntve, mely
Dicső veszélyre szólít! harsonák!
Zúgjátok a város fülét siketté
Ércz-recsegéssel! és vegyüljetek
Pergő dobokkal, míg ég föld együtt
Méltó reá, ragyogna bár merő
Karbunkulustól, mint a szent Apoll
Kocsija! – Nyújtsd kezed’. A városon át
Menjünk vígan! Büszkén vivén a meg-
Vagdalt paizst, mint hőst megillető!
Ha palotánk elég tág volna, mind
Ellátni hőseinket, most együtt
Innánk, a holnapot köszöntve, mely
Dicső veszélyre szólít! harsonák!
Zúgjátok a város fülét siketté
Ércz-recsegéssel! és vegyüljetek
Pergő dobokkal, míg ég föld együtt
| Újjong előnkbe! | (Mind elmennek.) |
