VI. SZÍN.
Ugyanott. Ebédlő Timonnál.
Zene. Terített asztalok, várakozó Inasok. Mindenféle Urak jönnek, külön-külön ajtókon.
1. ÚR.
Szerencsés jó napot, uram.
Szerencsés jó napot, uram.
2. ÚR.
Hasonlóképpen. Azt hiszem, e nemes úr minap csak próbára tett bennünket.
Hasonlóképpen. Azt hiszem, e nemes úr minap csak próbára tett bennünket.
1. ÚR.
Az én gondolatom is avval vesződött, mikor találkoztunk. Remélem, nincs oly szűken, mint a hogy próbára tett egyes barátjai előtt mutatta.
Az én gondolatom is avval vesződött, mikor találkoztunk. Remélem, nincs oly szűken, mint a hogy próbára tett egyes barátjai előtt mutatta.
2. ÚR.
Ez új lakoma után itélve, nincs.
Ez új lakoma után itélve, nincs.
1. ÚR.
Én is azt hiszem. Komoly meghívást küldött hozzám, melyet, mindenféle sürgős ügyeim arra hajtottak, hogy mellőzzek; de ő még azoknál is erősebben sürgetett, úgy hogy okvetlenűl meg kellett jelennem.
Én is azt hiszem. Komoly meghívást küldött hozzám, melyet, mindenféle sürgős ügyeim arra hajtottak, hogy mellőzzek; de ő még azoknál is erősebben sürgetett, úgy hogy okvetlenűl meg kellett jelennem.
2. ÚR.
Sürgős dolgom engem is épen úgy lekötött, de ő nem akarta hallgatni mentekezésemet. Fáj a szívem, hogy készletem el volt fogyva, midőn kölcsönért küldött hozzám.
Sürgős dolgom engem is épen úgy lekötött, de ő nem akarta hallgatni mentekezésemet. Fáj a szívem, hogy készletem el volt fogyva, midőn kölcsönért küldött hozzám.
1. ÚR.
Magam is ennek a fájdalomnak vagyok a betege, hogy im látom, hogyan áll a dolog.
Magam is ennek a fájdalomnak vagyok a betege, hogy im látom, hogyan áll a dolog.
2. ÚR.
Úgy van itt mindenki. Mennyit akart tőled kölcsönözni?
Úgy van itt mindenki. Mennyit akart tőled kölcsönözni?
1. ÚR.
Ezer darabot.
Ezer darabot.
2. ÚR.
Ezer darabot!
Ezer darabot!
1. ÚR.
Hát tőled?
Hát tőled?
2. ÚR.
Tőlem, uram – De itt jő.
Timon jő, Kisérettel.
Tőlem, uram – De itt jő.
Timon jő, Kisérettel.
TIMON.
Teljes szívemből üdvözöllek mindkettőtöket, nemes urak. Hát hogy vagytok?
Teljes szívemből üdvözöllek mindkettőtöket, nemes urak. Hát hogy vagytok?
1. ÚR.
Mindig a legjobban, ha jót hallunk nagyságod felől.
Mindig a legjobban, ha jót hallunk nagyságod felől.
2. ÚR.
A fecske nem követi örömestebb a nyarat, mint mi nagyságodat.
A fecske nem követi örömestebb a nyarat, mint mi nagyságodat.
TIMON (félre).
Meg a telet sem kerüli örömestebb. Ilyen nyári madár az ember. (Hozzájok.) Urak, ebédünk nem fog e hosszú várakozásnak megfelelni. Addig egy kis zenével vendégeljétek meg fületeket, ha eszi a fanyar trombitahangot. Mindjárt hozzálátunk.
Meg a telet sem kerüli örömestebb. Ilyen nyári madár az ember. (Hozzájok.) Urak, ebédünk nem fog e hosszú várakozásnak megfelelni. Addig egy kis zenével vendégeljétek meg fületeket, ha eszi a fanyar trombitahangot. Mindjárt hozzálátunk.
1. ÚR.
Remélem, nagysád nem emlékszik rossz indulattal arról, hogy követét üresen küldtem vissza?
Remélem, nagysád nem emlékszik rossz indulattal arról, hogy követét üresen küldtem vissza?
TIMON.
Oh uram, azért ne búsulj.
Oh uram, azért ne búsulj.
2. ÚR.
Nemes úr –
Nemes úr –
TIMON.
Áh, édes barátom! hogy vagyunk?
(Tálalnak.)
Áh, édes barátom! hogy vagyunk?
(Tálalnak.)
2. ÚR.
Végképen beteg vagyok a szégyentől, kegyelmes uram, hogy minap, mikor nagyságod hozzám küldött, oly szerencsétlen koldús voltam.
Végképen beteg vagyok a szégyentől, kegyelmes uram, hogy minap, mikor nagyságod hozzám küldött, oly szerencsétlen koldús voltam.
TIMON.
Ne gondolj, vele, uram.
Ne gondolj, vele, uram.
2. ÚR.
Ha csak két órával korábban küldtél volna –
Ha csak két órával korábban küldtél volna –
TIMON.
Ne zavard avval jobb emlékeidet. – Hé, tálaljatok föl mindent egyszerre.
Ne zavard avval jobb emlékeidet. – Hé, tálaljatok föl mindent egyszerre.
2. ÚR.
Csupa födeles tál!
Csupa födeles tál!
1. ÚR.
Mondom nektek, királyi lakoma.
Mondom nektek, királyi lakoma.
3. ÚR.
Azon ne is kételkedjetek: a mit csak pénzt és évszak nyújthat.
Azon ne is kételkedjetek: a mit csak pénzt és évszak nyújthat.
1. ÚR.
Hogy vagy? Mi az újság?
Hogy vagy? Mi az újság?
3. ÚR.
Alcibiadest száműzték; hallottátok?
Alcibiadest száműzték; hallottátok?
1. és 2. ÚR.
Alcibiadest száműzték!
Alcibiadest száműzték!
3. ÚR.
Úgy van, bizonyosak lehettek benne.
Úgy van, bizonyosak lehettek benne.
1. ÚR.
Hogy-hogy?
Hogy-hogy?
2. ÚR.
Ugyan miért, kérlek?
Ugyan miért, kérlek?
TIMON.
Érdemes barátim, nem közelednétek?
Érdemes barátim, nem közelednétek?
3. ÚR.
Mindjárt bővebben elmondom. Itt pompás ebéd készűl.
Mindjárt bővebben elmondom. Itt pompás ebéd készűl.
2. ÚR.
Ő mindig a régi.
Ő mindig a régi.
3. ÚR.
Kitart-e? kitart-e?
Kitart-e? kitart-e?
2. ÚR.
Ki; csakhogy lesz idő, és majd –
Ki; csakhogy lesz idő, és majd –
3. ÚR.
Értem.
Értem.
TIMON.
Kiki foglalja el székét! oly mohón, mintha szeretője ajkához sietne. Mindenütt egyformát kaptok. Ne csináljatok belőle hivatalos ebédet, hogy a míg az első hely iránt megegyeznénk, az étel meghüljön. Üljetek le, üljetek le. Az istenek megkívánják hálánkat.
„Nagy jótevők ti, bocsássatok társulatunkra háladatosságot. Dicsértessétek magatokat ajándékaitokért, de mindig tartsatok meg valami adnivalót, nehogy istenségteket megvetés érje. Kölcsönözzetek mindenkinek eleget, hogy egy a másnak ne kelljen kölcsönözniök: mert ha istenségtek az emberek kölcsönére szorúlna, az emberek elhagynák az isteneket. Tegyétek, hogy az étel kedvesebb legyen, mint a ki adja. Húsz ember gyülekezetét ne hagyjátok kétszer tíz gazember nélkül. Ha tizenkét nő ül az asztalnál, egy tuczat belőlök hadd legyen – az, a mi. Egyéb adományaitokra nézve, oh istenek: az athéni tanácsosokat, a csőcselék néppel együtt, a mennyiben még nem arra valók, készítsétek el a romlásra; ezeket a jelenlevő barátimat pedig, a mint hogy ők nekem semmik, úgy meg ne áldjátok semmiben. Én is szívesen látom semmire.”
Fedjétek föl, kutyák, és nyaljatok.
Kiki foglalja el székét! oly mohón, mintha szeretője ajkához sietne. Mindenütt egyformát kaptok. Ne csináljatok belőle hivatalos ebédet, hogy a míg az első hely iránt megegyeznénk, az étel meghüljön. Üljetek le, üljetek le. Az istenek megkívánják hálánkat.
„Nagy jótevők ti, bocsássatok társulatunkra háladatosságot. Dicsértessétek magatokat ajándékaitokért, de mindig tartsatok meg valami adnivalót, nehogy istenségteket megvetés érje. Kölcsönözzetek mindenkinek eleget, hogy egy a másnak ne kelljen kölcsönözniök: mert ha istenségtek az emberek kölcsönére szorúlna, az emberek elhagynák az isteneket. Tegyétek, hogy az étel kedvesebb legyen, mint a ki adja. Húsz ember gyülekezetét ne hagyjátok kétszer tíz gazember nélkül. Ha tizenkét nő ül az asztalnál, egy tuczat belőlök hadd legyen – az, a mi. Egyéb adományaitokra nézve, oh istenek: az athéni tanácsosokat, a csőcselék néppel együtt, a mennyiben még nem arra valók, készítsétek el a romlásra; ezeket a jelenlevő barátimat pedig, a mint hogy ők nekem semmik, úgy meg ne áldjátok semmiben. Én is szívesen látom semmire.”
Fedjétek föl, kutyák, és nyaljatok.
| (A felfödött tálakban csupa meleg víz van.) |
NÉMELYEK.
Mit akar ő nagysága?
Mit akar ő nagysága?
MÁSOK.
Nem tudom.
Nem tudom.
TIMON.
Jobb lakomát ne lássatok soha,
Ti szájbarátok hadja! Pára s langy viz
A ti tökélytek. Ime vég szavam:
Ki édesen megtűzdelt s cziczomázott,
Lemossa, s gőz gazságtok’ képetekbe
Föcskendi. Éljetek soká, utálva,
Mosolygó, síma, csúf élősdiek,
Nyájas ölők ti, szende medvék s farkasok,
Szerencse bohóczai, tál-hívek, nyár-legyek,
Bókos gazok, párák, perczmutatók!
Ember meg állat minden nyavalyája
Kérgezzen bé! – Mi, távozol? Megállj!
Előbb a gyógyszert vedd be! – Meg te! – Meg te!
Várj! Nem veszek pénzt kölcsön, de adok.
Hát mind mozog? – Immár ne légyen lakma,
Hol a czudar nincs szívesen fogadva.
Athén, sülyedj el! És te, házam, égj!
Az Urak, más Urakkal s Tanácsosokkal, visszajönnek.
Jobb lakomát ne lássatok soha,
Ti szájbarátok hadja! Pára s langy viz
A ti tökélytek. Ime vég szavam:
Ki édesen megtűzdelt s cziczomázott,
Lemossa, s gőz gazságtok’ képetekbe
| (Vizet föcskend képökbe.) |
Mosolygó, síma, csúf élősdiek,
Nyájas ölők ti, szende medvék s farkasok,
Szerencse bohóczai, tál-hívek, nyár-legyek,
Bókos gazok, párák, perczmutatók!
Ember meg állat minden nyavalyája
Kérgezzen bé! – Mi, távozol? Megállj!
Előbb a gyógyszert vedd be! – Meg te! – Meg te!
| (A tálakat dobálja feléjök.) |
Hát mind mozog? – Immár ne légyen lakma,
Hol a czudar nincs szívesen fogadva.
Athén, sülyedj el! És te, házam, égj!
| Gyülöllek immár, ember s emberiség! | (El.) |
)
1. ÚR.
Nos, urak?
Nos, urak?
2. ÚR.
Tudjátok-e, minemű ez a Timon dühöngése?
Tudjátok-e, minemű ez a Timon dühöngése?
3. ÚR.
Eh! – Nem láttátok a süvegemet?
Eh! – Nem láttátok a süvegemet?
4. ÚR.
Én a felöltőmet vesztettem el.
Én a felöltőmet vesztettem el.
3. ÚR.
Hát biz ő csak őrült úr, a kit csak szeszélye forgat. Minap egy ékszert adott nekem, ma meg leütötte a kalapomról. Nem láttátok ékszeremet?
Hát biz ő csak őrült úr, a kit csak szeszélye forgat. Minap egy ékszert adott nekem, ma meg leütötte a kalapomról. Nem láttátok ékszeremet?
4. ÚR.
Nem láttátok süvegemet?
Nem láttátok süvegemet?
2. ÚR.
Ehol van.
Ehol van.
4. ÚR.
Itt meg a felöltőm.
Itt meg a felöltőm.
1. ÚR.
Ne mulassunk itt.
Ne mulassunk itt.
2. ÚR.
Timon megőrült.
Timon megőrült.
3. ÚR.
| Csontom érzi bőven. |
4. ÚR.
Egy nap gyémánttal hajgál, másnap kővel.
Egy nap gyémánttal hajgál, másnap kővel.
| (Mind el.) |
