II. SZÍN.
Athén. Szoba Timonnál.
Flavius jő, két-három Inassal.
1. INAS.
Kulcsár te, hallod-é? hol az urunk?
Végünk van? elcsaptak? mi sem maradt?
Kulcsár te, hallod-é? hol az urunk?
Végünk van? elcsaptak? mi sem maradt?
FLAVIUS.
Pajtásaim, hajh, mit mondjak tinektek?
Az igaz isten rója föl nekem, ha
Nem vagyok oly szegény, mint magatok.
Pajtásaim, hajh, mit mondjak tinektek?
Az igaz isten rója föl nekem, ha
Nem vagyok oly szegény, mint magatok.
1. INAS.
Ily ház rogyott! ily nemes úr oda!
Mind megy, s barát nincs, ki sorsát karon
Fogná, s vezetné.
Ily ház rogyott! ily nemes úr oda!
Mind megy, s barát nincs, ki sorsát karon
Fogná, s vezetné.
2. INAS.
Társunknak hátat forditunk: hive
Mind tova sompolyog eltemetett
Kincsétül, ott hagyván ál esküit,
Üres, lopott erszényként; s jó maga,
Légre bizott koldus, a mint kerülte
Szegénység kórjával, magán halad,
Mint a gyalázat. – Im pajtásaink.
| Mint mi sirba szállt |
Mind tova sompolyog eltemetett
Kincsétül, ott hagyván ál esküit,
Üres, lopott erszényként; s jó maga,
Légre bizott koldus, a mint kerülte
Szegénység kórjával, magán halad,
Mint a gyalázat. – Im pajtásaink.
| Más Inasok jönnek. |
FLAVIUS.
Mind tönkre ment ház töredékei.
Mind tönkre ment ház töredékei.
3. INAS.
Mégis Timon ruháját hordja szívünk.
Képünkön látom: pajtások vagyunk még,
Mintegy a bút szolgálva. Lyuk hajónkon;
S szegény hajósok mi, a sülyedő tetőn,
Halljuk, hogy íjeszt a hab: el kell válnunk
E levegő-tengerben.
Mégis Timon ruháját hordja szívünk.
Képünkön látom: pajtások vagyunk még,
Mintegy a bút szolgálva. Lyuk hajónkon;
S szegény hajósok mi, a sülyedő tetőn,
Halljuk, hogy íjeszt a hab: el kell válnunk
E levegő-tengerben.
FLAVIUS.
Végső vagyonomat közétek osztom.
Bárhol találkozunk, legyünk pajtások
Timon miatt; s fejünket rázva, mondjuk
(Lélekharangkép gazdánk végzetének):
„Jobb napokat láttunk.” Ne, mindeniknek.
Csak nyujtsa mind kezét. Ne szóljatok:
Szegényen válunk, búban gazdagok.
Hát a dicsőség ily dühös nyomort szül!?
Ki ne akarna lenni kincs ne’kül,
Ha kincsbül inség s megvetés kerül?
A fény kit ámithatna így? kit úgy,
Hogy élje a barátság puszta álmát?
S legyen pompája s a mit rangja kíván,
De festve csak, mint kendőzött baráti?
Szegény derék úr! kit önszíve vág le,
Jósága ront meg. Furcsa hajlam ez,
Ha fő bününk a jó tulsága lesz!
Ha isten-alkotó, de ember-irtó
A jóság: úgy ki lenne félig is jó?
Drága uram (áldott, hogy átok érjen,
Gazdag, hogy inség), a te nagy szerencséd
Lett fő csapásod. Hajh! a kedves úr
E szörnybarátok hálátlan helyéből
Dühöngve rontott ki; s nincs semmije,
A mivel életét föntartaná,
Vagy a mivel rendelkezhetni róla.
Követem őt, s kinyomozom: örökké
Kedvébe’ járok, a mint csak birok;
| Jó fiúk, |
Bárhol találkozunk, legyünk pajtások
Timon miatt; s fejünket rázva, mondjuk
(Lélekharangkép gazdánk végzetének):
„Jobb napokat láttunk.” Ne, mindeniknek.
| (Pénzt ad nekik.) |
Szegényen válunk, búban gazdagok.
| (Ölelkeznek s különfelé szélednek.) |
Ki ne akarna lenni kincs ne’kül,
Ha kincsbül inség s megvetés kerül?
A fény kit ámithatna így? kit úgy,
Hogy élje a barátság puszta álmát?
S legyen pompája s a mit rangja kíván,
De festve csak, mint kendőzött baráti?
Szegény derék úr! kit önszíve vág le,
Jósága ront meg. Furcsa hajlam ez,
Ha fő bününk a jó tulsága lesz!
Ha isten-alkotó, de ember-irtó
A jóság: úgy ki lenne félig is jó?
Drága uram (áldott, hogy átok érjen,
Gazdag, hogy inség), a te nagy szerencséd
Lett fő csapásod. Hajh! a kedves úr
E szörnybarátok hálátlan helyéből
Dühöngve rontott ki; s nincs semmije,
A mivel életét föntartaná,
Vagy a mivel rendelkezhetni róla.
Követem őt, s kinyomozom: örökké
Kedvébe’ járok, a mint csak birok;
| S mig aranyam lesz, tisztje maradok. | (El.) |
