V. SZÍN.
V. SZÍN.
Athén falai előtt.
Harsona szól. Alcibiades jő, Hadakkal.
ALCIBIADES.
Iszonyu jöttünkről tudósitsátok
Tanácsnokok jelennek meg a falokon
Vittétek eddig, feslettség szerével
Töltvén időtök’, s kényetek levén
A törvény czélja; eddig én, s a kik
Hatalmatok árnyában aluvának,
Font karral ődöngtünk s hijába nyögtük
Bajunkat. Ám most érett az idő:
Tűrők lohadt velője izmosúl
S kiáltja: „Ne tovább!” A néma bú
Nagy zsellyeszéketekbe ül pihenni;
A gőg pedig réműlve megfutamlik
S elfogy lélekzete.
Iszonyu jöttünkről tudósitsátok
| E gyáva, búja várost. | (Hírlelőt fújnak.) |
Vittétek eddig, feslettség szerével
Töltvén időtök’, s kényetek levén
A törvény czélja; eddig én, s a kik
Hatalmatok árnyában aluvának,
Font karral ődöngtünk s hijába nyögtük
Bajunkat. Ám most érett az idő:
Tűrők lohadt velője izmosúl
S kiáltja: „Ne tovább!” A néma bú
Nagy zsellyeszéketekbe ül pihenni;
A gőg pedig réműlve megfutamlik
S elfogy lélekzete.
1. TANÁCSNOK.
Oh nemes ifjú,
Első sérelmed még csak képzelet volt,
Nem volt hatalmad, nem okunk remegni:
S már haragodra irt küldtünk, a bántás
Mértékig túli jóval pótolandók
A háladatlanságot.
Oh nemes ifjú,
Első sérelmed még csak képzelet volt,
Nem volt hatalmad, nem okunk remegni:
S már haragodra irt küldtünk, a bántás
Mértékig túli jóval pótolandók
A háladatlanságot.
2. TANÁCSNOK.
Hódoló
Követjeink, vagyont igérve, esdték
A változott Timon kegyét hazánkra.
Nem mind szívetlenkedtünk s érdemeltük
A harczi közcsapást.
Hódoló
Követjeink, vagyont igérve, esdték
A változott Timon kegyét hazánkra.
Nem mind szívetlenkedtünk s érdemeltük
A harczi közcsapást.
1. TANÁCSNOK.
Emelte falainkat, mely bántalmazott;
És nem lehet, hogy mind e nagy torony,
Tancsarnok, emlék düljön, csak mivel
Bennök nehány bünös volt.
| Nem az a kéz |
És nem lehet, hogy mind e nagy torony,
Tancsarnok, emlék düljön, csak mivel
Bennök nehány bünös volt.
2. TANÁCSNOK.
A kik miatt először távozál:
Szégyelve, hogy nem volt eszök a dölyftül,
Szivök szakadt meg. Nemes úr, vonulj
Be városunkba bontott lobogókkal
És tizedelve, haláldézmakép,
Vidd (ha boszúd oly tápra vágy, a melyet
Valónk utál) a tizedik jelöltet:
Mindenki sorsot vét, s a mint esik,
Essék, ki vétett.
| S nem is élnek, |
Szégyelve, hogy nem volt eszök a dölyftül,
Szivök szakadt meg. Nemes úr, vonulj
Be városunkba bontott lobogókkal
És tizedelve, haláldézmakép,
Vidd (ha boszúd oly tápra vágy, a melyet
Valónk utál) a tizedik jelöltet:
Mindenki sorsot vét, s a mint esik,
Essék, ki vétett.
1. TANÁCSNOK.
Nem mindenki vétett;
S a ki nem él, nem illő megfenyitni
Abban, ki él: a bűn nem úgy öröklik,
Miként a föld. Hát, drága honfitárs,
Hozd bé hadad’, de hagyd kün haragod’;
Kiméld athéni bölcsőd’, s rokonid’,
Kiknek dühöd zajában veszni kéne
A vétkesekkel. Jőj, mint a juhász,
A nyájhoz, és lökd ki a mételyest;
De meg ne öld mind együtt.
Nem mindenki vétett;
S a ki nem él, nem illő megfenyitni
Abban, ki él: a bűn nem úgy öröklik,
Miként a föld. Hát, drága honfitárs,
Hozd bé hadad’, de hagyd kün haragod’;
Kiméld athéni bölcsőd’, s rokonid’,
Kiknek dühöd zajában veszni kéne
A vétkesekkel. Jőj, mint a juhász,
A nyájhoz, és lökd ki a mételyest;
De meg ne öld mind együtt.
2. TANÁCSNOK.
Inkább kivívod azt, a mit akarsz,
Mint szelni birná kardod.
| Mosolyoddal |
Mint szelni birná kardod.
1. TANÁCSNOK.
Eltorlaszolt kapunknak, s megnyilik,
Csak küldd előre nyájas szívedet,
Jelentve, hogy barátúl jösz.
| Vesd a lábad’ |
Csak küldd előre nyájas szívedet,
Jelentve, hogy barátúl jösz.
2. TANÁCSNOK.
Nyujtsd, vagy egyéb becsűletzálogot,
Hogy háborút igényedért viselsz,
Nem a mi romlásunkra: s városunkban
Száll meg hadad, mig teljes óhajod
Megadva nincs.
| A keztyüt |
Hogy háborút igényedért viselsz,
Nem a mi romlásunkra: s városunkban
Száll meg hadad, mig teljes óhajod
Megadva nincs.
ALCIBIADES.
Im keztyüm: szálljatok le,
Kinyitni a vívatlan kapukat.
Azok a Tímon s magam elleni,
A kik szerintetek is megrovandók,
Hadd veszszenek; ne többen! S hogy nemesb
Szándékom aggálytok’ csititsa: harczos,
Ki helyin átlép, vagy megsérti a jog
Rendes folyását várostok körében,
Át lészen adva köztörvényeteknek
S lakol a legsulyosban.
Im keztyüm: szálljatok le,
Kinyitni a vívatlan kapukat.
Azok a Tímon s magam elleni,
A kik szerintetek is megrovandók,
Hadd veszszenek; ne többen! S hogy nemesb
Szándékom aggálytok’ csititsa: harczos,
Ki helyin átlép, vagy megsérti a jog
Rendes folyását várostok körében,
Át lészen adva köztörvényeteknek
S lakol a legsulyosban.
KETTEN.
| Ez nemes szó. |
ALCIBIADES.
Hát szálljatok le, teljesitni szótok’.
(A Tanácsnokok leszállnak s megnyitják a kapukat.)
Egy Katona jő.
Hát szálljatok le, teljesitni szótok’.
(A Tanácsnokok leszállnak s megnyitják a kapukat.)
Egy Katona jő.
KATONA.
Nemes vezérem, Tímon halva van,
S legszélin a tengernek eltemetve.
Sirköve vésetét hozom viaszban,
Melynek puha nyomása lesz a tolmács
Szegény tudatlan jó magam helyett.
Nemes vezérem, Tímon halva van,
S legszélin a tengernek eltemetve.
Sirköve vésetét hozom viaszban,
Melynek puha nyomása lesz a tolmács
Szegény tudatlan jó magam helyett.
| ALCIBIADES | (Olvassa.) |
Ne kérdd nevem’. Pusztitsa dög a gazok seregit!
Én nyugszom itt, Timon: mig élt, minden élőre bősz.
Menj és kedvedre átkozódj’; de menj s itt ne időzz.”
Ez jól kimondja végső érzetid’.
Bár embergyarlóságunk undorított,
S lenézted agyvelőnk árját: a könyet,
Melyet fukar valónk ejt: dús szived
Nagy Neptun által, alacsony sirodnál,
A megbocsátott bűnt siratja váltig. –
Meghalt nemes Timon. Még róla szólunk. –
Vezessetek most várostokba, s kardom
Szolgáljon olajágul: a tusából
Támadjon bék; bék által szünjék a tusa;
Gyógyitsa mind egymást, mint egymás orvosa. –
| Hadd szóljon a dob! | (Mind el.) |
