III. SZÍN.
Más része a harczmezőnek
Posthumus és egy brit Nemes jönnek.
NEMES.
Onnan jösz, a hol ellentálltak?
Onnan jösz, a hol ellentálltak?
POSTHUMUS.
De te, úgy látszik, a futóktul?
| Onnan! |
NEMES.
| Onnan. |
POSTHUMUS.
Nem szidlak érte. Minden veszve volt már,
Ha csak az ég nem harczol. A király
Megfosztva szárnyitól, megtört sereggel,
Britonnak hátát látva csak, mind futván
Egy szűk szorosnak; az ellen tele szivvel,
Nyelvét a vér után kiöltve, többet
Dolgozván, mint szerszáma volt; ledöntvén
Kit gyöngébb, kit ölő csapás, kit tisztán
A félelem, hullával tömve a
Szoros, mögötte sebzett gyávák, élvén
Nagyobb szégyenbe halni.
Nem szidlak érte. Minden veszve volt már,
Ha csak az ég nem harczol. A király
Megfosztva szárnyitól, megtört sereggel,
Britonnak hátát látva csak, mind futván
Egy szűk szorosnak; az ellen tele szivvel,
Nyelvét a vér után kiöltve, többet
Dolgozván, mint szerszáma volt; ledöntvén
Kit gyöngébb, kit ölő csapás, kit tisztán
A félelem, hullával tömve a
Szoros, mögötte sebzett gyávák, élvén
Nagyobb szégyenbe halni.
NEMES.
| Hol e szoros? |
POSTHUMUS.
A harcztér végén árkokkal s gyepsánczczal,
Mit egy hadastyán felhasznált: derék
Egy ember, mondhatom, ki ezt honáért
Tevén, egy hosszú tartást érdemel,
Minőt fehér szakála láttat. E szorost
Őt s két legényke alkalmasb falun
Versenyfutásra, mint e vérengzésre,
Álarcznak illő képpel, szebbel is,
Mint bőrmentő, szeméremből viselve,
Megtartá, a futók elé kiáltván:
„Brit őz hal futva meg, nem férfiú!
Pokolba fusson, ki hanyatt fut! Állj!
Vagy rómaik leszünk, s vegyétek tőlünk,
Mitől mint barmok futtok s csak szemébe
Nézvén kerültök el: megállj!” E három,
Három ezer lelkével s tettben is annyi
(Mert három ember ám a hadsereg, midőn
Mind tétlenek), e szóval „állj!” a hely
Előnye mellett és nemes lényöknek
Büve alatt (mely rokkából gerelyt
Csinál) a sápadt arczokat felgyujtá:
Ki szégyenből, ki lelkesülve újhodt,
S a példán (harczban átkozott bün a
Kezdőkben) visszament megnézni a
Megjárt utat, s förmedni a vadász
Késére, mint oroszlán. Most megállt
A hajtás, jött a futás; nem, jött a bomlás
S zavar: mint csirkék futnak ott, hol mint
Sasok repültek, s mint szolgák, a győztes
Nyomon (s mint nagy úton a morzsán teng
A szükség): most pulyáink a szivek
Hátsó kapúját őrizetlen lelvén,
Egek, hogy mészároltak! Holtat ez,
Az haldoklót s barátot; kit a régibb
Ár söpre el; oly tíz közül, kit egy
Üzött, most húsz bakója minden egy:
Ki inkább meghalt, semmint ellenállt,
A harcztér réme lett.
A harcztér végén árkokkal s gyepsánczczal,
Mit egy hadastyán felhasznált: derék
Egy ember, mondhatom, ki ezt honáért
Tevén, egy hosszú tartást érdemel,
Minőt fehér szakála láttat. E szorost
Őt s két legényke alkalmasb falun
Versenyfutásra, mint e vérengzésre,
Álarcznak illő képpel, szebbel is,
Mint bőrmentő, szeméremből viselve,
Megtartá, a futók elé kiáltván:
„Brit őz hal futva meg, nem férfiú!
Pokolba fusson, ki hanyatt fut! Állj!
Vagy rómaik leszünk, s vegyétek tőlünk,
Mitől mint barmok futtok s csak szemébe
Nézvén kerültök el: megállj!” E három,
Három ezer lelkével s tettben is annyi
(Mert három ember ám a hadsereg, midőn
Mind tétlenek), e szóval „állj!” a hely
Előnye mellett és nemes lényöknek
Büve alatt (mely rokkából gerelyt
Csinál) a sápadt arczokat felgyujtá:
Ki szégyenből, ki lelkesülve újhodt,
S a példán (harczban átkozott bün a
Kezdőkben) visszament megnézni a
Megjárt utat, s förmedni a vadász
Késére, mint oroszlán. Most megállt
A hajtás, jött a futás; nem, jött a bomlás
S zavar: mint csirkék futnak ott, hol mint
Sasok repültek, s mint szolgák, a győztes
Nyomon (s mint nagy úton a morzsán teng
A szükség): most pulyáink a szivek
Hátsó kapúját őrizetlen lelvén,
Egek, hogy mészároltak! Holtat ez,
Az haldoklót s barátot; kit a régibb
Ár söpre el; oly tíz közül, kit egy
Üzött, most húsz bakója minden egy:
Ki inkább meghalt, semmint ellenállt,
A harcztér réme lett.
NEMES.
Egy ősz, két gyermek és egy szűk szoros.
| Csodálatos: |
POSTHUMUS.
Oh ne csodáld: alkalmasb vagy csodálni,
Mit hallasz, mint megtenni. Kell reá
Rim, hogy tuladj rajt’ tréfakép? Ime:
Egy út, két gyermek, s kétszer gyermek agg,
A britnek üdv, Rómának vész-harag.
Oh ne csodáld: alkalmasb vagy csodálni,
Mit hallasz, mint megtenni. Kell reá
Rim, hogy tuladj rajt’ tréfakép? Ime:
Egy út, két gyermek, s kétszer gyermek agg,
A britnek üdv, Rómának vész-harag.
NEMES.
Ne haragudjál, kérlek.
Ne haragudjál, kérlek.
POSTHUMUS.
Barátom lesz, a ki fut ellenétül:
Mert ha teszi, mire teremtve van,
Tudom, hogy tőlem is hamar rohan.
Már rimelek.
| Oh, mi végbül? |
Mert ha teszi, mire teremtve van,
Tudom, hogy tőlem is hamar rohan.
Már rimelek.
NEMES.
| Megyek; látom, haragszol. |
| (Elmegy.) |
POSTHUMUS.
Már mégy? Ez is nemes. Fényes nyomor!
A harczba’ van és hozzám jön hirért!
Oh hány nem adta voln’ becsületét
Ma bőriért? Hány a sarkára bizta,
És még is meghalt. Én kinom büvében
Nem leltem a halált, hol nyögni hallám,
S hol ölt, nem érzém: vad szörny létire,
Csoda, hogy friss kupákba, ágyba, édes
Szavakba búj, s több szolgát tart, mint minket,
Kik harczi kését hordjuk. De, meglellek!
Mert, most a britek részén állván, többé
Nem az vagyok, s azokhoz állok újra,
Kikkel jövék. Többé nem küzdök; a
Leghitványabbnak, ki először érint,
Megadom magam’. Mentül nagyobb a római
Mészárlás, annál vészesb lesz a brit
Bosszu is. Az én váltságom halál:
Vagy itt vagy ott lelkem csak kitalál;
Az élet nem kell, már nem viselem:
Akárhogy, végzem érted, Imogen!
Két brit Hadnagy katonákkal jön.
Már mégy? Ez is nemes. Fényes nyomor!
A harczba’ van és hozzám jön hirért!
Oh hány nem adta voln’ becsületét
Ma bőriért? Hány a sarkára bizta,
És még is meghalt. Én kinom büvében
Nem leltem a halált, hol nyögni hallám,
S hol ölt, nem érzém: vad szörny létire,
Csoda, hogy friss kupákba, ágyba, édes
Szavakba búj, s több szolgát tart, mint minket,
Kik harczi kését hordjuk. De, meglellek!
Mert, most a britek részén állván, többé
Nem az vagyok, s azokhoz állok újra,
Kikkel jövék. Többé nem küzdök; a
Leghitványabbnak, ki először érint,
Megadom magam’. Mentül nagyobb a római
Mészárlás, annál vészesb lesz a brit
Bosszu is. Az én váltságom halál:
Vagy itt vagy ott lelkem csak kitalál;
Az élet nem kell, már nem viselem:
Akárhogy, végzem érted, Imogen!
Két brit Hadnagy katonákkal jön.
1. HADNAGY.
Zeus, légy áldva! Lucius fogoly,
Az agg és fiai tán angyalok.
Zeus, légy áldva! Lucius fogoly,
Az agg és fiai tán angyalok.
2. HADNAGY.
Volt még egy negyedik, silány ruhában,
Az is kiállt velök.
Volt még egy negyedik, silány ruhában,
Az is kiállt velök.
1. HADNAGY.
De nem lelik egyét se. – Állj! Ki vagy?
| Beszélik; ám |
POSTHUMUS.
Római,
Ki nem busulna most, ha nem maradt
Voln’ egyedül.
Római,
Ki nem busulna most, ha nem maradt
Voln’ egyedül.
2. HADNAGY.
Kezet rá! A kutya!
Egy láb is ne vihesse meg hirét,
Mily varjak tépték itt meg. Úgy dicsekszik
Vele, akárha bakja voln’. A királyhoz!
Cymbeline jön kisérettel; Belarius, Guiderius, Arviragus, Pisanio és római foglyok jönnek. A Hadnagyok Posthumust Cymbeline elé vezetik, ki két porkolábnak adja őt át; ezután mind elmennek.
Kezet rá! A kutya!
Egy láb is ne vihesse meg hirét,
Mily varjak tépték itt meg. Úgy dicsekszik
Vele, akárha bakja voln’. A királyhoz!
Cymbeline jön kisérettel; Belarius, Guiderius, Arviragus, Pisanio és római foglyok jönnek. A Hadnagyok Posthumust Cymbeline elé vezetik, ki két porkolábnak adja őt át; ezután mind elmennek.
