II. JELENET.
Más része a fenyérnek. A zivatar még tart.
Lear s a Bolond jönnek.
LEAR.
Fúj, szél, szakad meg, fúj, dühöng. Vihar,
És zápor omoljatok le, míg a tornyot
S a szélvitorlát elsülyesztitek.
Ti gondolatnál gyorsabb kéntüzek,
Kengyelfutói a tölgyhasgató
Mennykőnek, hamvaszszátok el
Ez ősz fejet. Világot rengető
Villám, döngesd laposra e kemény
Kerek világot. Rombold el a
Természet műhelyét s egyszerre fojts meg
Minden csirát, miből a háladatlan
Ember keletkezik.
Fúj, szél, szakad meg, fúj, dühöng. Vihar,
És zápor omoljatok le, míg a tornyot
S a szélvitorlát elsülyesztitek.
Ti gondolatnál gyorsabb kéntüzek,
Kengyelfutói a tölgyhasgató
Mennykőnek, hamvaszszátok el
Ez ősz fejet. Világot rengető
Villám, döngesd laposra e kemény
Kerek világot. Rombold el a
Természet műhelyét s egyszerre fojts meg
Minden csirát, miből a háladatlan
Ember keletkezik.
BOLOND.
Ó komám, az udvari szentelt víz többet ér száraz házban, mint ez az esővíz házon kívül. Jó komám, eredj, s kérd leányaid áldását. Itt olyan éj van, mely nem könyörűl sem a bölcs embereken, sem a bolondon.
Ó komám, az udvari szentelt víz többet ér száraz házban, mint ez az esővíz házon kívül. Jó komám, eredj, s kérd leányaid áldását. Itt olyan éj van, mely nem könyörűl sem a bölcs embereken, sem a bolondon.
LEAR.
Bőgj a hogy bírsz, hullj zápor, tűz, okádj!
Tűz, zápor, villám, szél nem lányaim.
Titeket én nem vádollak, elemek,
Kegyetlenséggel. Én nektek soha
Nem adtam országot, nem hítalak
Lányaimnak, nem tartoztok szót fogadni.
Teljék be hát borzasztó kedvetek.
Itt állok rabszolgátokúl szegény,
Kór, gyenge, megvetett öreg.
És még is szolgalelkü udvaroncznak
Kell hogy nevezzelek, kik elfajúlt
Két lányaimmal frígyesűlve ádáz
Hadat viseltek egy fej ellen, a mely
Agg és fehér, mint ez. – Ó ez gyalázat!
Bőgj a hogy bírsz, hullj zápor, tűz, okádj!
Tűz, zápor, villám, szél nem lányaim.
Titeket én nem vádollak, elemek,
Kegyetlenséggel. Én nektek soha
Nem adtam országot, nem hítalak
Lányaimnak, nem tartoztok szót fogadni.
Teljék be hát borzasztó kedvetek.
Itt állok rabszolgátokúl szegény,
Kór, gyenge, megvetett öreg.
És még is szolgalelkü udvaroncznak
Kell hogy nevezzelek, kik elfajúlt
Két lányaimmal frígyesűlve ádáz
Hadat viseltek egy fej ellen, a mely
Agg és fehér, mint ez. – Ó ez gyalázat!
)
BOLOND.
A kinek háza van, hova fejét dugja, annak jó fejrevalója van.
Ha a fej még lakházat nem csinált
S a gatyapőcz már lakzit üt,
Tetves lesz mind a kettő. Így szokott
A koldús nőszni mindenütt.
Ember, ki szívén gyalogol
S kíméli kérges lábait,
Jajgat, ha majd tüskébe hág
S elveszti csendes álmait.
Mert még eddig nem volt szép asszony, ki ne fintorgatta volna száját, mikor tűkörbe nézett.
A kinek háza van, hova fejét dugja, annak jó fejrevalója van.
Ha a fej még lakházat nem csinált
S a gatyapőcz már lakzit üt,
Tetves lesz mind a kettő. Így szokott
A koldús nőszni mindenütt.
Ember, ki szívén gyalogol
S kíméli kérges lábait,
Jajgat, ha majd tüskébe hág
S elveszti csendes álmait.
Mert még eddig nem volt szép asszony, ki ne fintorgatta volna száját, mikor tűkörbe nézett.
Kent jő.
LEAR.
Nem, a türelemben példát mutatok.
Nem szólok semmit.
Nem, a türelemben példát mutatok.
Nem szólok semmit.
KENT.
| Ki van itt? |
BOLOND.
Biz itt a kegyelem és gatyapőcz, azaz egy bölcs és egy bolond.
Biz itt a kegyelem és gatyapőcz, azaz egy bölcs és egy bolond.
KENT.
Ah Sir, te vagy. Kik az éjet kedvelik,
Nem kedvelnének ilyen éjszakát.
Még a setétség kóbor népe is
Elrémül a zord ég tekintetén
S odvába rejtezik. Mióta férfi lettem,
Tűzáradást mint ez, ily szörnyü kitörését
A mennydörgésnek, s ily vad förgeteg
Dörömbölését, nincs emlékezetem, hogy
Hallottam volna; ember alkata
Nem bír meg ennyi kínt és rémülést.
Ah Sir, te vagy. Kik az éjet kedvelik,
Nem kedvelnének ilyen éjszakát.
Még a setétség kóbor népe is
Elrémül a zord ég tekintetén
S odvába rejtezik. Mióta férfi lettem,
Tűzáradást mint ez, ily szörnyü kitörését
A mennydörgésnek, s ily vad förgeteg
Dörömbölését, nincs emlékezetem, hogy
Hallottam volna; ember alkata
Nem bír meg ennyi kínt és rémülést.
LEAR.
A nagy istenek, kik ily réműletes
Dörömbölést tesznek fejünk fölött,
Hadd leljék most fel ellenségöket.
Reszkess nyomorú, kit még utól nem ért
A törvény keze eltitkolt bűnödért;
Véres kezű, s te hitszegő, s te, ki
Erényt színlesz s vérfertezetben élsz;
Szakadj izekre gaz képmutató,
Ki nyájas kép alatt más életére
Törtél. Nyilatkozzál elzárkozott bűn!
S feltárva rejlő tartalmad, kiálts,
Hogy irgalomra bird ez iszonyú
Törvényszolgákat. Én oly ember vagyok,
Ki ellen mások többet vétkezének,
Mint mások ellen én.
A nagy istenek, kik ily réműletes
Dörömbölést tesznek fejünk fölött,
Hadd leljék most fel ellenségöket.
Reszkess nyomorú, kit még utól nem ért
A törvény keze eltitkolt bűnödért;
Véres kezű, s te hitszegő, s te, ki
Erényt színlesz s vérfertezetben élsz;
Szakadj izekre gaz képmutató,
Ki nyájas kép alatt más életére
Törtél. Nyilatkozzál elzárkozott bűn!
S feltárva rejlő tartalmad, kiálts,
Hogy irgalomra bird ez iszonyú
Törvényszolgákat. Én oly ember vagyok,
Ki ellen mások többet vétkezének,
Mint mások ellen én.
KENT.
Fővel, kegyelmes jó uram. Itt közel
Egy pajta, mely tán némi enyhet ád
A zivatar ellen. Kérlek, itt pihenj meg,
Míg én a zordon házhoz (zordonabbhoz,
Mint a szirt, melyen épült, hol imént,
Midőn utánad kérdezkedtem, megtagadták
A bemenetelt,) most újra visszatérek,
S fösvény irgalmukat kialkuszom.
| Ah hajadon |
Egy pajta, mely tán némi enyhet ád
A zivatar ellen. Kérlek, itt pihenj meg,
Míg én a zordon házhoz (zordonabbhoz,
Mint a szirt, melyen épült, hol imént,
Midőn utánad kérdezkedtem, megtagadták
A bemenetelt,) most újra visszatérek,
S fösvény irgalmukat kialkuszom.
LEAR.
Elmém bódulni kezd. Jerünk, fiam.
Hogy vagy fiam? fázol? én magam is
Fázom. Hol hát a szalma, kis suhanczom?
Hatalmas mester a szükség, becset
Ad a silány dolgoknak is. Jere
Szegény bolond fiú, még egy darab
Maradt szivemből s téged szán az is.
Elmém bódulni kezd. Jerünk, fiam.
Hogy vagy fiam? fázol? én magam is
Fázom. Hol hát a szalma, kis suhanczom?
Hatalmas mester a szükség, becset
Ad a silány dolgoknak is. Jere
Szegény bolond fiú, még egy darab
Maradt szivemből s téged szán az is.
BOLOND.
Kinek csak egy kis esze van,
Ejh hajh, mi annak zápor s szél;
Elégli sorsát, mert eső,
Az napról napra esdegél.
Kinek csak egy kis esze van,
Ejh hajh, mi annak zápor s szél;
Elégli sorsát, mert eső,
Az napról napra esdegél.
LEAR.
Igazad van jó fiacskám, jer, vezess
Igazad van jó fiacskám, jer, vezess
| Most a pajtába. | (Lear, Kent el.) |
BOLOND.
Ez ám csak a derék egy éj kéjenczeket meghűteni. Jóslatot mondok, mielőtt elmennék.
Míg pap sok jót mond, s tesz keveset,
A szaladhoz serfőző önt vizet;
Ha majd szabónak úrfi gyáma lesz,
S máglyán nem hithagyó, kurafi vesz,
Ha bíró minden ügyben jól itél,
S lovag, nemes adósság nélkül él,
Ha nyelven többé pletyka nem repes,
S a zsebmetsző tolongást nem keres,
Ha pénzén uzsorás földet mivel,
S kerítő, kurva templomot emel:
Akkor lesz Albion
Zavarral teljes hon,
És oly idő jön, a ki még megéri,
Hogy fő divat lesz lábbal mendegélni.
E jóslatot Merlin fogja tenni; mert én kora előtt élek.
Ez ám csak a derék egy éj kéjenczeket meghűteni. Jóslatot mondok, mielőtt elmennék.
Míg pap sok jót mond, s tesz keveset,
A szaladhoz serfőző önt vizet;
Ha majd szabónak úrfi gyáma lesz,
S máglyán nem hithagyó, kurafi vesz,
Ha bíró minden ügyben jól itél,
S lovag, nemes adósság nélkül él,
Ha nyelven többé pletyka nem repes,
S a zsebmetsző tolongást nem keres,
Ha pénzén uzsorás földet mivel,
S kerítő, kurva templomot emel:
Akkor lesz Albion
Zavarral teljes hon,
És oly idő jön, a ki még megéri,
Hogy fő divat lesz lábbal mendegélni.
E jóslatot Merlin fogja tenni; mert én kora előtt élek.
