VI. JELENET.
Szoba egy majorházban, mely a kastélylyal van kapcsolatban.
Gloster, Lear, Kent, a Bolond és Edgar jönnek.
GLOSTER.
Itt jobb lesz, mint a szabad ég alatt. Vegyétek jó néven. Kiegészítem kényelmeteket, a mint csak tőlem telhetik. Tüstént itt leszek.
Itt jobb lesz, mint a szabad ég alatt. Vegyétek jó néven. Kiegészítem kényelmeteket, a mint csak tőlem telhetik. Tüstént itt leszek.
KENT.
Eszének minden hatalma a tűrtelenségnek adott helyet. – Az istenek fizessék meg jóságodat.
Eszének minden hatalma a tűrtelenségnek adott helyet. – Az istenek fizessék meg jóságodat.
| (Gloster el.) |
EDGAR.
Frateretto szólít s azt beszéli, hogy Nero horgász a sötétség pocsolyájában. Imádkozzál jámbor s őrizkedjél a gonosz lélektől.
Frateretto szólít s azt beszéli, hogy Nero horgász a sötétség pocsolyájában. Imádkozzál jámbor s őrizkedjél a gonosz lélektől.
BOLOND.
Kérlek komám, mondd meg: a tébolyodott nemesember-e vagy paraszt?
Kérlek komám, mondd meg: a tébolyodott nemesember-e vagy paraszt?
LEAR.
Király! király!
Király! király!
BOLOND.
Nem; paraszt, kinek nemesember fia van, mert mind bolond paraszt az, ki fiát maga előtt megnemesedni hagyja.
Nem; paraszt, kinek nemesember fia van, mert mind bolond paraszt az, ki fiát maga előtt megnemesedni hagyja.
LEAR.
Hogy sisteregve százezer tüzes nyárs
Csapjon beléjök!
Hogy sisteregve százezer tüzes nyárs
Csapjon beléjök!
EDGAR.
A gonosz lélek hátamba harap.
A gonosz lélek hátamba harap.
BOLOND.
Mind bolond, ki a farkas szelídségében, lova lábaiban, legény szerelmében, s a rima esküjében bízik.
Mind bolond, ki a farkas szelídségében, lova lábaiban, legény szerelmében, s a rima esküjében bízik.
LEAR.
Bevádlom őket: meg kell lennie.
S te bölcs úr, itt fogsz ülni. – Most ti rókák! –
Bevádlom őket: meg kell lennie.
| (Edgarhoz.) |
| Igen tanult törvénybiró! | (A Bolondhoz.) |
EDGAR.
Nézd, nézd, hol áll s szemét meresztgeti. –
Hát drága hölgy a vallatás alatt is
Kaczélkodol?
Jer Böske, jer által a kis patakon.
Nézd, nézd, hol áll s szemét meresztgeti. –
Hát drága hölgy a vallatás alatt is
Kaczélkodol?
Jer Böske, jer által a kis patakon.
BOLOND.
Csónakja repedt
S nem fejtheti meg,
Mért kell tova tőled epednie honn?
Csónakja repedt
S nem fejtheti meg,
Mért kell tova tőled epednie honn?
EDGAR.
A gonosz lélek csalogány képében kisérti szegény Tamást. A morkoláb két szárított heringet kiáltoz hasamban. Ne morogj fekete angyal, nincs tápom számodra.
A gonosz lélek csalogány képében kisérti szegény Tamást. A morkoláb két szárított heringet kiáltoz hasamban. Ne morogj fekete angyal, nincs tápom számodra.
KENT.
Miként vagy, Sir? hová nézsz oly merőn?
Kérlek, pihenj meg itt e vánkoson.
Miként vagy, Sir? hová nézsz oly merőn?
Kérlek, pihenj meg itt e vánkoson.
LEAR.
Lássunk előbb a vallatáshoz. A
Tanúk hadd jőjenek. Foglalj helyet,
Igazságnak palástos embere!
S te a méltányban társa, ülj e padra.
A törvényszékhez tartoztok ti is,
Lássunk előbb a vallatáshoz. A
Tanúk hadd jőjenek. Foglalj helyet,
Igazságnak palástos embere!
S te a méltányban társa, ülj e padra.
A törvényszékhez tartoztok ti is,
| Foglaljatok helyet. | (Kenthez.) |
EDGAR.
Járjunk el a dologban annak rendi szerint.
Ébren vagy-e, alszol-e fürge juhász?
Tilosba kalandoz a juh.
Szácskádnak egy hangja elég s juhodért
Szűdet soh sem érheti bú.
Brr! a macska iromba.
Járjunk el a dologban annak rendi szerint.
Ébren vagy-e, alszol-e fürge juhász?
Tilosba kalandoz a juh.
Szácskádnak egy hangja elég s juhodért
Szűdet soh sem érheti bú.
Brr! a macska iromba.
LEAR.
Először. Ez Goneril. Im eskümet teszem ezen tisztes gyülekezet előtt, megtapodta a szegény királyban atyját.
Először. Ez Goneril. Im eskümet teszem ezen tisztes gyülekezet előtt, megtapodta a szegény királyban atyját.
BOLOND.
Lépj elő, asszonyság, neved Goneril?
Lépj elő, asszonyság, neved Goneril?
LEAR.
Nem tagadhatja.
Nem tagadhatja.
BOLOND.
Bocsánat, nagyságos asszonyom, azt gondoltam, hogy karszék.
Bocsánat, nagyságos asszonyom, azt gondoltam, hogy karszék.
LEAR.
Itt egy másik, kinek kancsal szeme
Mutatja szíve indulatjait.
Fogjátok meg. Hejh! fegyvert ide!
Tűz! tűz! meg vannak vesztegetve mind.
Hamis biró, mért hagytad szökni őt?
Itt egy másik, kinek kancsal szeme
Mutatja szíve indulatjait.
Fogjátok meg. Hejh! fegyvert ide!
Tűz! tűz! meg vannak vesztegetve mind.
Hamis biró, mért hagytad szökni őt?
EDGAR.
Ódd meg öt érzékeidet.
Ódd meg öt érzékeidet.
KENT.
Ó irgalom! – Sir, hol van most türelmed,
Mellyel dicsekvél, hogy megőrized?
Ó irgalom! – Sir, hol van most türelmed,
Mellyel dicsekvél, hogy megőrized?
EDGAR.
Könnyűim pártját fogják annyira,
Hogy álkodásom még zavarba jő.
Könnyűim pártját fogják annyira,
Hogy álkodásom még zavarba jő.
LEAR.
A kis kutyák, a bodri, cziczka kedves, nézzétek csak,
Mind rám ugatnak.
A kis kutyák, a bodri, cziczka kedves, nézzétek csak,
Mind rám ugatnak.
EDGAR.
Tamás utánok dobja fejét. Csiba te, rossz kutyák!
Legyen a szád fehér vagy fekete
S midőn marakszol, tajtékkal tele:
Harapós korcs, melák, avagy agár.
Kopó, öleb, avagy vérvizsla bár,
Rövid vagy bojtos fark, mind annyitok
Nyüszögni és üvöltni fog,
Ha így hozzátok sújtom fejemet,
Megugrotok mint az eszeveszett.
Hajhó, hajrá, utczu! Jer velem a búcsúra, a vásárra és a sokadalomba. – Szegény Tamásnak üres a táskája.
Tamás utánok dobja fejét. Csiba te, rossz kutyák!
Legyen a szád fehér vagy fekete
S midőn marakszol, tajtékkal tele:
Harapós korcs, melák, avagy agár.
Kopó, öleb, avagy vérvizsla bár,
Rövid vagy bojtos fark, mind annyitok
Nyüszögni és üvöltni fog,
Ha így hozzátok sújtom fejemet,
Megugrotok mint az eszeveszett.
Hajhó, hajrá, utczu! Jer velem a búcsúra, a vásárra és a sokadalomba. – Szegény Tamásnak üres a táskája.
LEAR.
Azután bonczoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körűl. A természetben van-e az ok, mely szíveiket ily keménynyé teszi? – Téged, Sir, befogadlak száz lovagjaim közé, csupán ruhád szabása nem tetszik. Azt mondod talán, hogy ez perzsa öltözet; de még is meg kell igazíttatnod.
Azután bonczoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körűl. A természetben van-e az ok, mely szíveiket ily keménynyé teszi? – Téged, Sir, befogadlak száz lovagjaim közé, csupán ruhád szabása nem tetszik. Azt mondod talán, hogy ez perzsa öltözet; de még is meg kell igazíttatnod.
KENT.
Most, jó uram, pihenj le egy kicsit.
Most, jó uram, pihenj le egy kicsit.
LEAR.
Ne zajogjatok, ne zajogjatok. Bocsássátok le a függönyöket. Úgy, úgy, úgy. Holnap reggel fogok estelizni. Úgy, úgy, úgy!
Ne zajogjatok, ne zajogjatok. Bocsássátok le a függönyöket. Úgy, úgy, úgy. Holnap reggel fogok estelizni. Úgy, úgy, úgy!
BOLOND.
S én délben alunni megyek.
Gloster jő.
S én délben alunni megyek.
Gloster jő.
GLOSTER.
Barátom, jer; mondd csak, hol a király?
Barátom, jer; mondd csak, hol a király?
KENT.
Itt van, de ne zavard; meg van háborodva.
Itt van, de ne zavard; meg van háborodva.
GLOSTER.
Kérlek, barátom, fogd fel karjaidba,
Halálát tervezik, mint észrevettem.
Itt a gyaloghintó: tedd őt oda,
S eredj Doverbe, ott majd pártfogást lelsz
S szives fogadtatást.Vidd uradat.
Ha csak fél órát késel: élete
Bizonyos veszélynek van kitéve, s a
Tiéd s mindé, kik védni készek őt.
Vedd fel s kövess: én majd gyorskalaúzt
Adok, hogy biztosan mehessetek.
Kérlek, barátom, fogd fel karjaidba,
Halálát tervezik, mint észrevettem.
Itt a gyaloghintó: tedd őt oda,
S eredj Doverbe, ott majd pártfogást lelsz
S szives fogadtatást.Vidd uradat.
Ha csak fél órát késel: élete
Bizonyos veszélynek van kitéve, s a
Tiéd s mindé, kik védni készek őt.
Vedd fel s kövess: én majd gyorskalaúzt
Adok, hogy biztosan mehessetek.
KENT.
Az elnyomott természet aluszik.
Talán az alvás írt adhatna még
Feldúlt eszére, mely sulyos beteg lesz,
Ha most nem nyughatik. – Vegyük fel
Urunkat, jer. Te hátra nem maradhatsz.
Az elnyomott természet aluszik.
Talán az alvás írt adhatna még
Feldúlt eszére, mely sulyos beteg lesz,
Ha most nem nyughatik. – Vegyük fel
Urunkat, jer. Te hátra nem maradhatsz.
GLOSTER.
Jerünk jerünk.
(Kent, Gloster s a Bolond eléviszik a királyt.)
Jerünk jerünk.
(Kent, Gloster s a Bolond eléviszik a királyt.)
)
EDGAR.
Ha főbbjeink is szenvednek velünk,
Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk.
Legtöbbet tűr, ki tűr s szenved maga,
Kit a szabad, vig élet elhagya.
De a lélek megbir bármily sokat,
Ha búban lel osztályos társakat.
Mi könnyen hordom most e kíntehert,
Mely engem sújt; de egy királyt levert:
Ő gyermek-, én atyátlan. Most Tamás
Várd a mozgalmak végét és vigyázz.
Ha jobbra fordul a balvélemény,
Mely szégyent ejte rajtad s lesz remény,
Igazoltan visszanyerni jogodat,
Úgy vedd fel ismét régi arczodat.
S akármi történjék ez éjszaka,
Csak bizton menjen a király tova.
Cornwall, Regan, Goneril, Edmund, Szolgák jönnek.
Ha főbbjeink is szenvednek velünk,
Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk.
Legtöbbet tűr, ki tűr s szenved maga,
Kit a szabad, vig élet elhagya.
De a lélek megbir bármily sokat,
Ha búban lel osztályos társakat.
Mi könnyen hordom most e kíntehert,
Mely engem sújt; de egy királyt levert:
Ő gyermek-, én atyátlan. Most Tamás
Várd a mozgalmak végét és vigyázz.
Ha jobbra fordul a balvélemény,
Mely szégyent ejte rajtad s lesz remény,
Igazoltan visszanyerni jogodat,
Úgy vedd fel ismét régi arczodat.
S akármi történjék ez éjszaka,
Csak bizton menjen a király tova.
| Hallga! Hallga! | (El.) |
CORNWALL.
Menj sietve férjedhez, a herczeghez, s mutasd neki e levelet. – A franczia hadsereg már partra szállt. – Keressétek fel a semmirekellő Glostert.
Menj sietve férjedhez, a herczeghez, s mutasd neki e levelet. – A franczia hadsereg már partra szállt. – Keressétek fel a semmirekellő Glostert.
REGAN.
Tüstént föl kell akasztani.
Tüstént föl kell akasztani.
GONERIL.
Ki kell vájni szemét.
Ki kell vájni szemét.
CORNWALL.
Engedjétek őt az én haragomnak. Edmund, menj el húgunk társaságában. A boszú, melyet áruló apádon venni kényszerítve vagyunk, nem arra való, hogy lásd. Sürgesd a herczeget, hova most menendesz, hogy minél előbb készen álljon. Nekünk is azt kell tennünk. Gyors futárokat fogunk tartani, kik az értekezést közöttünk fen tartsák. Élj boldogúl, drága húgom. (Edmundhoz). Élj boldogúl Gloster gróf. (Udvarnok jó.) Nos nos? hol a király?
Engedjétek őt az én haragomnak. Edmund, menj el húgunk társaságában. A boszú, melyet áruló apádon venni kényszerítve vagyunk, nem arra való, hogy lásd. Sürgesd a herczeget, hova most menendesz, hogy minél előbb készen álljon. Nekünk is azt kell tennünk. Gyors futárokat fogunk tartani, kik az értekezést közöttünk fen tartsák. Élj boldogúl, drága húgom. (Edmundhoz). Élj boldogúl Gloster gróf. (Udvarnok jó.) Nos nos? hol a király?
UDVARNOK.
Lord Gloster vitte el.
Lovagjai, mintegy harminczhatan,
Itt a kapunál találkozván vele,
Együtt menének el Dover felé,
Hol mint dicsekszenek, jól fegyverelt
Barátaik vannak.
Lord Gloster vitte el.
Lovagjai, mintegy harminczhatan,
Itt a kapunál találkozván vele,
Együtt menének el Dover felé,
Hol mint dicsekszenek, jól fegyverelt
Barátaik vannak.
CORNWALL.
Úrnőd számára.
| Szerezz lovat |
GONERIL.
| Édes lord s öcsém! |
| Élj boldogúl. | (Goneril, Edmund el.) |
CORNWALL.
Járj boldogúl.
Keressétek Glostert, az árulót,
Hozzátok őt kötözve mint a tolvajt.
(Néhányan a Szolgák közűl el.)
Bár életét, míg el nem itéltetik,
Nem támadhatjuk meg: még is hatalmunk
Szolgáljon egyszer a haragnak, a mit
Gáncsolnak bár, gátolni nem lehet.
Járj boldogúl.
Keressétek Glostert, az árulót,
Hozzátok őt kötözve mint a tolvajt.
(Néhányan a Szolgák közűl el.)
Bár életét, míg el nem itéltetik,
Nem támadhatjuk meg: még is hatalmunk
Szolgáljon egyszer a haragnak, a mit
Gáncsolnak bár, gátolni nem lehet.
| Hol az áruló? | (Szolgák visszajönnek Glosterrel.) |
REGAN.
Hálátlan róka, itt vagy?
Hálátlan róka, itt vagy?
CORNWALL.
Meg kell kötözni száraz karjait.
Meg kell kötözni száraz karjait.
GLOSTER.
Mi akar Nagyságod? Jó barátaim,
Vendégim vagytok, gondoljátok ezt meg;
Ne bánjatok velem méltatlanúl.
Mi akar Nagyságod? Jó barátaim,
Vendégim vagytok, gondoljátok ezt meg;
Ne bánjatok velem méltatlanúl.
CORNWALL.
Kössétek meg ha mondom.
Kössétek meg ha mondom.
| (Szolgák kötözik.) |
)
REGAN.
Fertelmes áruló te!
| Jól erősen. |
GLOSTER.
Embertelen nő! én az nem vagyok.
Embertelen nő! én az nem vagyok.
CORNWALL.
Kössétek e székhez, várj csak gazzsivány.
Kössétek e székhez, várj csak gazzsivány.
| (Regan szakállát tépi.) |
GLOSTER.
Az istenekre! ez már nemtelenség:
Szakállam tépni.
Az istenekre! ez már nemtelenség:
Szakállam tépni.
REGAN.
| Ősz, s ily áruló? |
GLOSTER.
Te semmirekellő nő, a mit kitépsz
Államról, minden szál föléledend
S vádat tesz ellened. Gazdád vagyok,
Nem kéne vendégszerető arczomon
Rabló kezekkel dúlnod. Mit akarsz?
Te semmirekellő nő, a mit kitépsz
Államról, minden szál föléledend
S vádat tesz ellened. Gazdád vagyok,
Nem kéne vendégszerető arczomon
Rabló kezekkel dúlnod. Mit akarsz?
CORNWALL.
Szólj, Sir, Frankhonból milyen levelet
Kapál legújabban?
Szólj, Sir, Frankhonból milyen levelet
Kapál legújabban?
REGAN.
Mi tudjuk a valót.
| Szólj egyszerűn, |
CORNWALL.
S mily frígyben állsz
Az árulókkal, kik most legutóbb
Kiszálltak országunkban?
S mily frígyben állsz
Az árulókkal, kik most legutóbb
Kiszálltak országunkban?
REGAN.
Adád a hóbortos királyt?
| Szólj, kinek kezébe |
GLOSTER.
Jött hozzám, mely sejtelmeket közöl,
De pártatlan s nem ellenség kezéből.
| Levél |
De pártatlan s nem ellenség kezéből.
CORNWALL.
Fogás.
Fogás.
REGAN.
| Hazudság. |
CORNWALL.
Küldötted?
| A királyt hova |
GLOSTER.
Doverbe.
Doverbe.
REGAN.
Doverbe? Nem kötöttük életedre –
| És miért |
CORNWALL.
Miért Doverbe? erre szólj előbb.
Miért Doverbe? erre szólj előbb.
GLOSTER.
Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást.
Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást.
REGAN.
Miért Doverbe?
Miért Doverbe?
GLOSTER.
Meglátni, mint vájják ki szegény öreg
Szemét kegyetlen körmeid; sem azt,
Mint bőszült nénéd vadkan-agyarát
Fölkent testébe vágja. Ily viharral,
Mely e vak éjben érte tar fejét,
Fellázadandott még a tenger is,
S kioltott volna minden csillagot.
De ő, szegény öreg szíve, még segített
Az égnek záporozni. Kapúd előtt
Ha farkas ordít ilyen zord időben,
Így kéne szólnod: jó őr, nyiss kapút.
A vadság megtört e köz rémületben.
De meglátom még, a szárnyas boszú
Mint éri utól az ilyen gyermeket.
| Mert nem akarám |
Szemét kegyetlen körmeid; sem azt,
Mint bőszült nénéd vadkan-agyarát
Fölkent testébe vágja. Ily viharral,
Mely e vak éjben érte tar fejét,
Fellázadandott még a tenger is,
S kioltott volna minden csillagot.
De ő, szegény öreg szíve, még segített
Az égnek záporozni. Kapúd előtt
Ha farkas ordít ilyen zord időben,
Így kéne szólnod: jó őr, nyiss kapút.
A vadság megtört e köz rémületben.
De meglátom még, a szárnyas boszú
Mint éri utól az ilyen gyermeket.
CORNWALL.
Azt nem látod meg. Tartsátok fiúk
A széket. Lábamat szemeidre szegzem.
A széket! hadd rúgjam ki a szemét.
(Glostert letartják székében, míg Cornwall kiüti szemét és lábát ráteszi.)
Azt nem látod meg. Tartsátok fiúk
A széket. Lábamat szemeidre szegzem.
A széket! hadd rúgjam ki a szemét.
(Glostert letartják székében, míg Cornwall kiüti szemét és lábát ráteszi.)
GLOSTER.
Ki hosszu életet vár, jőjön és
Segítsen. Ó vadság! ó istenek!
Ki hosszu életet vár, jőjön és
Segítsen. Ó vadság! ó istenek!
REGAN.
Ezt majd amaz gunyolná: még amazt is.
Ezt majd amaz gunyolná: még amazt is.
CORNWALL.
Ha látsz-e most boszút?
Ha látsz-e most boszút?
SZOLGA.
Gyermekkoromtól hű szolgád vagyok. Jobb
Szolgálatot még nem tettem soha,
Mint most, midőn azt mondom: hogy megállj.
| Megállj, Mylord, |
Szolgálatot még nem tettem soha,
Mint most, midőn azt mondom: hogy megállj.
REGAN.
Mi ez, te czenk?
Mi ez, te czenk?
SZOLGA.
Ha szakállt viselnél, most e tettedért
Megrángatnám. Mi akarsz vele?
Ha szakállt viselnél, most e tettedért
Megrángatnám. Mi akarsz vele?
CORNWALL.
Gaz inas!
Gaz inas!
| (Kardot húz s rá rohan.) |
SZOLGA.
No hát, jer, s vedd el, a mit a harag nyújt.
(Kardot húz, vínak, Cornwall sebet kap.)
No hát, jer, s vedd el, a mit a harag nyújt.
(Kardot húz, vínak, Cornwall sebet kap.)
REGAN.
Adj kardot! (Egy más szolgához) Ó a fellázadt paraszt!
Adj kardot! (Egy más szolgához) Ó a fellázadt paraszt!
| (Kiragad egy kardot, s hátulról megszúrja.) |
SZOLGA.
Oda vagyok. Még van egy szemed, Mylord,
Oda vagyok. Még van egy szemed, Mylord,
| Láthatd még némi bűnhödést. – Ó! | (Meghal.) |
CORNWALL.
Nehogy többet lásson, meg kell előzni. Pusztúlj, silány kocsonya. (Kinyomja Gloster szemét s a földre veti) Hol van most világod?
Nehogy többet lásson, meg kell előzni. Pusztúlj, silány kocsonya. (Kinyomja Gloster szemét s a földre veti) Hol van most világod?
GLOSTER.
Minden sötét s örömtelen. Hol Edmund
Fiam? Edmund! szíts fel minden szikra lángot
A természetben, megtorolni e
Borzasztó tettet.
Minden sötét s örömtelen. Hol Edmund
Fiam? Edmund! szíts fel minden szikra lángot
A természetben, megtorolni e
Borzasztó tettet.
REGAN.
Azt hivod, a ki gyűlöl. Pártütésed
Ő födte fel nekünk, ki sokkal is jobb,
Hogysem megszánjon.
| Kotródj hitszegő gaz! |
Ő födte fel nekünk, ki sokkal is jobb,
Hogysem megszánjon.
GLOSTER.
Méltatlan szenved; megbocsássatok
Jó istenek, s neki adjatok szerencsét.
| Ó én kába! Edgar |
Jó istenek, s neki adjatok szerencsét.
REGAN.
Vessétek őt ki a kapun: szagolja
Dover felé az útat. Nos Mylord?
Miként vagy?
Vessétek őt ki a kapun: szagolja
Dover felé az útat. Nos Mylord?
Miként vagy?
CORNWALL.
Sebbe estem. Jer velem,
El a szemetlen gazzal. – E dögöt
Vessétek a szemétre. Regan, én nagyon
Kezdek vérezni. Rosszkor jött e seb.
Jer nyújtsd karod.
(Cornwall, Regan által vezettetve elmegy, Szolgák feloldják Glostert s elvezetik.)
Sebbe estem. Jer velem,
El a szemetlen gazzal. – E dögöt
Vessétek a szemétre. Regan, én nagyon
Kezdek vérezni. Rosszkor jött e seb.
Jer nyújtsd karod.
(Cornwall, Regan által vezettetve elmegy, Szolgák feloldják Glostert s elvezetik.)
1. SZOLGA.
Nem félek elkövetni bármi bűnt.
| Ha ez ember is jó véget ér, |
2. SZOLGA.
Sokáig él s természetes halált ér,
Szörnyekké lesznek mind az asszonyok.
| Ha e nő |
Szörnyekké lesznek mind az asszonyok.
1. SZOLGA.
Kisérjük a grófot s adjuk a
Bedlamot mellé: mint kóbor bolond
Minden dologra kész.
Kisérjük a grófot s adjuk a
Bedlamot mellé: mint kóbor bolond
Minden dologra kész.
2. SZOLGA.
Vérző szemére én majd szöszt hozok
S tojás fehérit. – Az ég legyen vele.
| Eredj utána. |
S tojás fehérit. – Az ég legyen vele.
