II. JELENET.
Gloster kastélya előtt.
Kent és az Udvarnok különfelől jönnek.
UDVARNOK.
Jó reggelt barátom. A házhoz tartozol?
Jó reggelt barátom. A házhoz tartozol?
KENT.
Ühüm!
Ühüm!
UDVARNOK.
Hova köthetjük be lovainkat?
Hova köthetjük be lovainkat?
KENT.
A pocsolyába.
A pocsolyába.
UDVARNOK.
Mondd meg, kérlek, ha szeretsz.
Mondd meg, kérlek, ha szeretsz.
KENT.
De nem szeretlek ám.
De nem szeretlek ám.
UDVARNOK.
Úgy hát semmi közöm hozzád.
Úgy hát semmi közöm hozzád.
KENT.
Volnánk csak a lipsbury gulyáknál, majd megtenném, hogy gondolj velem.
Volnánk csak a lipsbury gulyáknál, majd megtenném, hogy gondolj velem.
UDVARNOK.
Miért bánol így velem? Én nem ismerlek.
Miért bánol így velem? Én nem ismerlek.
KENT.
Ismerlek én, ficzkó.
Ismerlek én, ficzkó.
UDVARNOK.
Hát mit gondolsz, ki vagyok én?
Hát mit gondolsz, ki vagyok én?
KENT.
Gazember, semmirekellő, tányérnyaló, aljas, hetvenkedő, silány, kóczipór, három öltözékű, száz fontos, piszkos harisnyájú gaz kölyök; nyúllal bélelt, pofperből élődő gaz kölyök; fajtalan tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang, te három szilvafás rabszolga, te ki hajhász akarnál lenni, hogy másoknak jó szolgálatot tégy, s nem vagy egyéb, mint keverék gaz lator koldús, gyáva és kerítőből, fia és örököse egy korcs szukának, kit én egész a sivalkodásig döngetlek most mindjárt, ha csak egy betűt is eltagadsz ezen czímeidből.
Gazember, semmirekellő, tányérnyaló, aljas, hetvenkedő, silány, kóczipór, három öltözékű, száz fontos, piszkos harisnyájú gaz kölyök; nyúllal bélelt, pofperből élődő gaz kölyök; fajtalan tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang, te három szilvafás rabszolga, te ki hajhász akarnál lenni, hogy másoknak jó szolgálatot tégy, s nem vagy egyéb, mint keverék gaz lator koldús, gyáva és kerítőből, fia és örököse egy korcs szukának, kit én egész a sivalkodásig döngetlek most mindjárt, ha csak egy betűt is eltagadsz ezen czímeidből.
UDVARNOK.
Ejnye micsoda rettenetes kamasz vagy te, hogy így rám támadsz, holott sem én, sem te nem ismerjük egymást?
Ejnye micsoda rettenetes kamasz vagy te, hogy így rám támadsz, holott sem én, sem te nem ismerjük egymást?
KENT.
| Micsoda arczátlan gazember vagy te? Még tagadod, hogy ismersz? Hisz alig két napja, hogy sarkadra hágtam s megvertelek a király előtt. Húzz kardot, bitang, mert habár éjszaka van is, de a hold süt, holdvilágmártást csinálok belőled. Húzz kardot te rimától szakadt, semmirevaló borbélyinas, húzz kardot. | (Kardot húz.) |
UDVARNOK.
Félre! semmi dolgom veled.
Félre! semmi dolgom veled.
KENT.
Húzz kardot, czenk; te leveleket hoztál a király ellen; a báb hiúságnak pártjára szegődtél apja királyi méltósága ellen. Húzz kardot útonálló, vagy rostélyossá verem csánkjaidat. Húzz kardot semmirevaló, ki a síkra!
Húzz kardot, czenk; te leveleket hoztál a király ellen; a báb hiúságnak pártjára szegődtél apja királyi méltósága ellen. Húzz kardot útonálló, vagy rostélyossá verem csánkjaidat. Húzz kardot semmirevaló, ki a síkra!
UDVARNOK.
Segítség! hejh! gyilkos! segítség!
Segítség! hejh! gyilkos! segítség!
KENT.
Védd magad rabszolga. Megállj, bitang, megállj, te piperés rabszolga, védd magad. (Üti.)
Védd magad rabszolga. Megállj, bitang, megállj, te piperés rabszolga, védd magad. (Üti.)
UDVARNOK.
Segítség! hejh! gyilkos! gyilkos!
Edmund, Cornwall, Regan, Gloster, Szolgák jönnek.
Segítség! hejh! gyilkos! gyilkos!
Edmund, Cornwall, Regan, Gloster, Szolgák jönnek.
)
EDMUND.
Nos? mi dolog ez? váljatok el.
Nos? mi dolog ez? váljatok el.
KENT.
Ide veled, nyáladék, ha tetszik. Jer hadd tanogassalak meg. Előre úrfi!
Ide veled, nyáladék, ha tetszik. Jer hadd tanogassalak meg. Előre úrfi!
GLOSTER.
Kard, fegyver! mi dolog ez?
Kard, fegyver! mi dolog ez?
CORNWALL.
Békével hejh! ha kedves éltetek.
Halál fia, ki megmozdúl, mi baj?
Békével hejh! ha kedves éltetek.
Halál fia, ki megmozdúl, mi baj?
REGAN.
Nénénknek s a királynak hírnökei.
Nénénknek s a királynak hírnökei.
CORNWALL.
Mi viszály van köztetek?
Mi viszály van köztetek?
UDVARNOK.
Alig vehetek lélekzetet.
Alig vehetek lélekzetet.
KENT.
Nem csoda, mert nagyon megerőltetted vitézségedet. Te gyáva semmirekellő! a természet lemond rólad. Téged szabó csinált.
Nem csoda, mert nagyon megerőltetted vitézségedet. Te gyáva semmirekellő! a természet lemond rólad. Téged szabó csinált.
CORNWALL.
Te furcsa ficzkó vagy. Szabó hogyan csinálhat embert?
Te furcsa ficzkó vagy. Szabó hogyan csinálhat embert?
KENT.
A szabó, Sir! kőfaragó, képíró nem csinálhatták volna rosszabbúl, hacsak két óráig dolgoztak volna is rajta.
A szabó, Sir! kőfaragó, képíró nem csinálhatták volna rosszabbúl, hacsak két óráig dolgoztak volna is rajta.
CORNWALL.
Most szólj, miből eredt vitátok?
Most szólj, miből eredt vitátok?
UDVARNOK.
Ez a vén gyilkos, Sir, kinek deres szakáláért kíméltem életét –
Ez a vén gyilkos, Sir, kinek deres szakáláért kíméltem életét –
KENT.
Te rimától szakadt Y, te haszontalan betű. Mylord, ha megengeded, tapaszszá morzsolom ezt a faragatlan kölyket, s az árnyékszék falát meszelem be vele. Ősz szakálomat kíméled, te barázdabillegető?
Te rimától szakadt Y, te haszontalan betű. Mylord, ha megengeded, tapaszszá morzsolom ezt a faragatlan kölyket, s az árnyékszék falát meszelem be vele. Ősz szakálomat kíméled, te barázdabillegető?
CORNWALL.
Békével ficzkó, bőszült gaz kölyök.
Nem tudsz becsűletet?
Békével ficzkó, bőszült gaz kölyök.
Nem tudsz becsűletet?
KENT.
Sir, én tudok,
De a harag kiváltságos.
Sir, én tudok,
De a harag kiváltságos.
CORNWALL.
Miért haragszol hát?
Miért haragszol hát?
KENT.
Hogy ily rabszolga is kardot visel,
Kiben becsűletérzés nincs. Az ilyen
Mosolygó latrok gyakran mint a patkány
Berágják a legszentebb kötelet,
Mely bensőbb, hogysem oldható legyen.
Ők hízelegnek minden szenvedélynek,
A mely uraik vérében pártot üt,
A tűzre olajt, a hűlő vonzalomra
Tesznek havat. Mondván igent-nemet,
Akként forgatván csüllő orrokat, mint
Szél és szeszély uroknál változik.
Dögvész szakadjon szélhüdött pofádra.
Mosolygod szómat, mintha dőre volnék?
Lúd! kapjalak csak Sarum mezején,
Gágogva hajtlak vissza Camelotba.
Hogy ily rabszolga is kardot visel,
Kiben becsűletérzés nincs. Az ilyen
Mosolygó latrok gyakran mint a patkány
Berágják a legszentebb kötelet,
Mely bensőbb, hogysem oldható legyen.
Ők hízelegnek minden szenvedélynek,
A mely uraik vérében pártot üt,
A tűzre olajt, a hűlő vonzalomra
Tesznek havat. Mondván igent-nemet,
Akként forgatván csüllő orrokat, mint
Szél és szeszély uroknál változik.
Dögvész szakadjon szélhüdött pofádra.
Mosolygod szómat, mintha dőre volnék?
Lúd! kapjalak csak Sarum mezején,
Gágogva hajtlak vissza Camelotba.
CORNWALL.
Megőrültél vén czimbora?
Megőrültél vén czimbora?
GLOSTER.
Szóljatok! Min vesztetek össze?
Szóljatok! Min vesztetek össze?
KENT.
A nap s az éj nem oly
Megférhetetlen, mint én e czudarral.
A nap s az éj nem oly
Megférhetetlen, mint én e czudarral.
CORNWALL.
Miért czudar? mit vétett ő neked?
Miért czudar? mit vétett ő neked?
KENT.
Nem nézhetek rá.
Nem nézhetek rá.
CORNWALL.
Tán rám se, nőmre, és amarra se?
Tán rám se, nőmre, és amarra se?
KENT.
Uram, szokásom nem himezni a szót:
Jobb arczokat is láttam már életemben,
Mint milyeket bármelyik váll fölött
E perczben látok.
Uram, szokásom nem himezni a szót:
Jobb arczokat is láttam már életemben,
Mint milyeket bármelyik váll fölött
E perczben látok.
CORNWALL.
Ki egyszer nyiltságáért megdicsérve,
Nyers durvaságot színl s természetén
Erőszakot tesz. Nem hizelg, nem ő,
Becsűletes nyílt lélek, ő valót szól;
Tetszik, nem tetszik, ő nyílt. Ismerek
Eféle gazokat, kik nyíltság alatt
Több álnokságot s rossz czélt rejtenek,
Mint húsz ügyetlen csúszómászó, a ki
Még túltesz tartozásán.
| Ez is olyan kamasz, |
Nyers durvaságot színl s természetén
Erőszakot tesz. Nem hizelg, nem ő,
Becsűletes nyílt lélek, ő valót szól;
Tetszik, nem tetszik, ő nyílt. Ismerek
Eféle gazokat, kik nyíltság alatt
Több álnokságot s rossz czélt rejtenek,
Mint húsz ügyetlen csúszómászó, a ki
Még túltesz tartozásán.
KENT.
Lelkem szerint őszintén és valóban,
Ha nagy tekintélyed megengedi,
Melynek hatása mint sugárfüzér,
Mely Phoebus homlokán rezg –
| Sir, igaz |
Ha nagy tekintélyed megengedi,
Melynek hatása mint sugárfüzér,
Mely Phoebus homlokán rezg –
CORNWALL.
Mit jelent ez?
Mit jelent ez?
KENT.
Hát csak szójárásomat változtatom, mely neked annyira nem tetszik. Én tudom Sir, hízelgő nem vagyok. Ki őszinte szavakkal rászedett, őszinte gazember volt, mi részemről lenni nem akarok, habár idegenségedet annyira legyőzhetném is, hogy arra megkisértenél.
Hát csak szójárásomat változtatom, mely neked annyira nem tetszik. Én tudom Sir, hízelgő nem vagyok. Ki őszinte szavakkal rászedett, őszinte gazember volt, mi részemről lenni nem akarok, habár idegenségedet annyira legyőzhetném is, hogy arra megkisértenél.
CORNWALL.
Mivel bántád meg őt?
Mivel bántád meg őt?
UDVARNOK.
Tetszett urának, a királynak, engem
Balértésből megütni a minap,
Midőn ez rossz kedvének hízelegve
Ott terme és hátulról leütött.
Földön levén már, ingerelt, kicsúfolt,
Oly férfiasnak láttatá magát,
Hogy a király tetszését megnyeré,
Üldözvén azt, ki önként meghajolt.
Rám, e borzasztó hőstett hevenyében
Kardot huzott.
| Épen semmivel. |
Balértésből megütni a minap,
Midőn ez rossz kedvének hízelegve
Ott terme és hátulról leütött.
Földön levén már, ingerelt, kicsúfolt,
Oly férfiasnak láttatá magát,
Hogy a király tetszését megnyeré,
Üldözvén azt, ki önként meghajolt.
Rám, e borzasztó hőstett hevenyében
Kardot huzott.
KENT.
E gyávák és gazoknak
Ajax bolondja sem lehet.
E gyávák és gazoknak
Ajax bolondja sem lehet.
CORNWALL.
Hahó!
Kalodát elő. Hejh! Makacs vén gazlator,
Te tisztes kérkedő! majd megtanítlak.
Hahó!
Kalodát elő. Hejh! Makacs vén gazlator,
Te tisztes kérkedő! majd megtanítlak.
KENT.
Hagyd el, Sir, vén vagyok már én tanulni,
Én a királyt szolgálom, a kinek
Dolgában jöttem hozzád követűl;
Ez nem nagy tisztelet, s vad bántalom
Személye iránt, s fönsége ellen is,
Kalodába zárni küldöttét.
Hagyd el, Sir, vén vagyok már én tanulni,
Én a királyt szolgálom, a kinek
Dolgában jöttem hozzád követűl;
Ez nem nagy tisztelet, s vad bántalom
Személye iránt, s fönsége ellen is,
Kalodába zárni küldöttét.
CORNWALL.
S éltemre mondom, délig benne üljön.
| Becsűletem |
REGAN.
Délig? nem, estig, éjjel is, Mylord.
Délig? nem, estig, éjjel is, Mylord.
KENT.
Ej! asszonyom, volnék apád ebe,
Nem kéne így bánnod velem.
Ej! asszonyom, volnék apád ebe,
Nem kéne így bánnod velem.
REGAN.
De te gazembere vagy, s azért így akarok.
De te gazembere vagy, s azért így akarok.
CORNWALL.
Ez olyan szőrű czimbora, mint kiket
Nénéd leírt. Elő a kalodát.
Ez olyan szőrű czimbora, mint kiket
Nénéd leírt. Elő a kalodát.
GLOSTER.
Szabadjon kérnem, fenség, hogy ne tedd azt.
Hibája nagy; de őt azért ura,
A jó király, megfeddi. E fenyítés,
Mit rá szabál, oly aljas, hogy csupán
A megvetett, legalsóbb csőcseléket
Szoktuk lopásért s póri csínekért
Büntetni. Rossz néven veheti
Ezt a király, követében oly kevéssé
Levén becsűlve, hogy az lezáratik.
Szabadjon kérnem, fenség, hogy ne tedd azt.
Hibája nagy; de őt azért ura,
A jó király, megfeddi. E fenyítés,
Mit rá szabál, oly aljas, hogy csupán
A megvetett, legalsóbb csőcseléket
Szoktuk lopásért s póri csínekért
Büntetni. Rossz néven veheti
Ezt a király, követében oly kevéssé
Levén becsűlve, hogy az lezáratik.
CORNWALL.
Hagyjátok rám.
Hagyjátok rám.
REGAN.
Veendi, hogy lovagját megrohanták
S csúffá tevék, midőn a rábizott
Ügyekben eljárt. Zárjátok le lábait.
(Kent kalodába záratik.)
Jerünk kedves Lord.
(Cornwall, Regan mennek.)
| Nővérem még rosszabbúl |
S csúffá tevék, midőn a rábizott
Ügyekben eljárt. Zárjátok le lábait.
(Kent kalodába záratik.)
Jerünk kedves Lord.
(Cornwall, Regan mennek.)
GLOSTER.
Szánlak, barátom; a herczeg akarta ezt,
Kinek határzata, tudja minden ember,
Avatkozást nem tűr, sem akadályt.
De még megkérem őt.
Szánlak, barátom; a herczeg akarta ezt,
Kinek határzata, tudja minden ember,
Avatkozást nem tűr, sem akadályt.
De még megkérem őt.
KENT.
Megtört az út és virrasztás; fele
Időt elalszom, más felét elfütyörészem.
Vakot vet a sors néha jóknak is.
Most jó reggelt, uram!
| Kérlek, ne tedd. |
Időt elalszom, más felét elfütyörészem.
Vakot vet a sors néha jóknak is.
Most jó reggelt, uram!
GLOSTER.
Rosszalni fogják. A herczeg hibázott. (El.)
Rosszalni fogják. A herczeg hibázott. (El.)
KENT.
Szegény király!
Közelgess alvilágnak őrtüze,
Hogy enyhe súgáridnál e levelkét
Megolvashassam. Most csak a nyomor
Lát még csodát. Ez Cordeliától
Jött, úgy hiszem, ki aljas helyzetemről.
Úgy adta jó szerencsém, értesült,
S időt találand e zavar között
A veszteségre írt szerezni. Fáradt,
Nehéz, kivirrasztott szemek, legyen meg
Jutalmatok: e gyalázatos tanyát
Nem látni. Most jó éjszakát szerencse!
Fordúlj meg egyszer még, s mosolygj reám.
(Elalszik.)
Szegény király!
Közelgess alvilágnak őrtüze,
Hogy enyhe súgáridnál e levelkét
Megolvashassam. Most csak a nyomor
Lát még csodát. Ez Cordeliától
Jött, úgy hiszem, ki aljas helyzetemről.
Úgy adta jó szerencsém, értesült,
S időt találand e zavar között
A veszteségre írt szerezni. Fáradt,
Nehéz, kivirrasztott szemek, legyen meg
Jutalmatok: e gyalázatos tanyát
Nem látni. Most jó éjszakát szerencse!
Fordúlj meg egyszer még, s mosolygj reám.
(Elalszik.)
