IV. JELENET.
Gloster kastélya előtt.
LEAR.
Hazunnan elmenének s követem
Nem küldték vissza. Mégis különös.
Hazunnan elmenének s követem
Nem küldték vissza. Mégis különös.
NEMES.
Mint hallám, egy nappal előbb még nem vala
Szándékok eltávozni.
Mint hallám, egy nappal előbb még nem vala
Szándékok eltávozni.
KENT.
Üdv neked.
Tisztelt uram.
Üdv neked.
Tisztelt uram.
LEAR.
Mi ez? Te ezt a szégyent
Időtöltésböl űzöd.
Mi ez? Te ezt a szégyent
Időtöltésböl űzöd.
KENT.
Nem, Mylord.
Nem, Mylord.
BOLOND.
Haha! nézzétek, milyen goromba harisnyakötője van. Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie.
Haha! nézzétek, milyen goromba harisnyakötője van. Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie.
LEAR.
Ki az, ki annyira félre ismert,
Hogy ide zárt?
Ki az, ki annyira félre ismert,
Hogy ide zárt?
KENT.
Mindketten: az úr s a hölgy:
Fiad s leányod.
Mindketten: az úr s a hölgy:
Fiad s leányod.
LEAR.
Nem.
Nem.
KENT.
Igen.
Igen.
LEAR.
Nem, mondom.
Nem, mondom.
KENT.
Igen, mondom.
Igen, mondom.
LEAR.
Nem, nem, azt nem akarhatták tenni.
Nem, nem, azt nem akarhatták tenni.
KENT.
Igen, tették.
Igen, tették.
LEAR.
Jupiterre esküszöm, nem.
Jupiterre esküszöm, nem.
KENT.
Junóra esküszöm, igen.
Junóra esküszöm, igen.
LEAR.
Nem volt szabad azt tenniök, nem tehették,
Nem akarhaták. Ez több, mint gyilkolás,
A tiszteletet ily durván sérteni.
Mondd el szerényen s kurtán, mit tevél,
Vagy mint tevék ők, hogy tőlünk jövén
Ily szégyent kell tűrnöd?
Nem volt szabad azt tenniök, nem tehették,
Nem akarhaták. Ez több, mint gyilkolás,
A tiszteletet ily durván sérteni.
Mondd el szerényen s kurtán, mit tevél,
Vagy mint tevék ők, hogy tőlünk jövén
Ily szégyent kell tűrnöd?
KENT.
Házokban általadtam leveled,
Alig hogy térdeimről fölkelék,
Hol tartozás szerint hódolék nekik,
Egy illatos követ jön nagy sietve
Tikkadtan, párolgón és Goneril
Üdvözletét lihegve levelét
Átadta, melyet – bár elsőbb jövék –
Legott elolvasának, s arra házok
Népét felhajtván, rögtön lóra keltek.
Mondák kövessem őket és a választ
Várjam be ott. Ferdén néztek reám,
Találkozván itt a másik követtel,
Kinek, mint észrevőm, üdvözlete
Megmérgezé az enyémet. (A ki nem más,
Mint a pimasz, ki múltkor oly merészen
Fenséged ellen támadt.) Férfiúl
Inkább, mint bölcsen, kardot húztam ekkor,
Ő gyáva orditással felveré
A házat. S lányod és fiad hibámat
Méltónak tartá ily csúfságra, melyet
Most szenvedek itt.
| Midőn, Mylord, |
Alig hogy térdeimről fölkelék,
Hol tartozás szerint hódolék nekik,
Egy illatos követ jön nagy sietve
Tikkadtan, párolgón és Goneril
Üdvözletét lihegve levelét
Átadta, melyet – bár elsőbb jövék –
Legott elolvasának, s arra házok
Népét felhajtván, rögtön lóra keltek.
Mondák kövessem őket és a választ
Várjam be ott. Ferdén néztek reám,
Találkozván itt a másik követtel,
Kinek, mint észrevőm, üdvözlete
Megmérgezé az enyémet. (A ki nem más,
Mint a pimasz, ki múltkor oly merészen
Fenséged ellen támadt.) Férfiúl
Inkább, mint bölcsen, kardot húztam ekkor,
Ő gyáva orditással felveré
A házat. S lányod és fiad hibámat
Méltónak tartá ily csúfságra, melyet
Most szenvedek itt.
BOLOND.
A tél még nem múlt el, habár a vadludak erre szállanak is:
Apának, a ki rongyban jár,
Mind vak lesz a fia.
Apának, a ki erszényt tár,
Nyájas honn a tanya:
Szerencse, a bolygó rima,
Szegényhez bé nem nyit soha.
De mind a mellett annyi bánatpénzt kaphatsz leányidtól, hogy könybe lábbad a szemed, míg azt megolvasod.
A tél még nem múlt el, habár a vadludak erre szállanak is:
Apának, a ki rongyban jár,
Mind vak lesz a fia.
Apának, a ki erszényt tár,
Nyájas honn a tanya:
Szerencse, a bolygó rima,
Szegényhez bé nem nyit soha.
De mind a mellett annyi bánatpénzt kaphatsz leányidtól, hogy könybe lábbad a szemed, míg azt megolvasod.
LEAR.
O mint dagad fel e görcs szívemig.
Le sorvadás, le lázadó bú!
Alant az elemed. Hol e leány?
O mint dagad fel e görcs szívemig.
Le sorvadás, le lázadó bú!
Alant az elemed. Hol e leány?
KENT.
Ott benn a gróffal.
Ott benn a gróffal.
LEAR.
| Ne kövessetek. |
| Maradjatok itt. | (El.) |
NEMES.
Nem tettél más hibát,
Mint melyet elbeszéltél?
Nem tettél más hibát,
Mint melyet elbeszéltél?
KENT.
Semmi mást. S mért jön a király ily kevés néppel?
Semmi mást. S mért jön a király ily kevés néppel?
BOLOND.
Ha e kérdésért zártak volna kalodába, megérdemlenéd.
Ha e kérdésért zártak volna kalodába, megérdemlenéd.
KENT.
Miért, bolond?
Miért, bolond?
BOLOND.
A hangyához küldelek iskolába, ott megtanulhatod, hogy télen nincs munka. Mind azok kik orrok után járnak, szemöktől vezettetnek, kivéve a világtalanokat; s nincs orr húsz között, mely meg ne érezné azt, kinek rossz szaga van. Ne fogózkodjál meg, midőn a nagy kerék völgynek rohan, mert kivetvén nyakadat szegi, de ha fölfelé megy, hagyd magadat felvonatni általa. Ha valami bölcs ember jobb tanácsot ád, add vissza az enyémet. Óhajtanám, hogy csak gazemberek követnék; mivel bolondtól származik:
Ki pénzért szolgál és veled
Csak színre egyesűl,
Elhagy, midőn zápor közelg,
A vészben egyedűl.
Én várok, a bolond marad,
Míg a bölcs fut tova.
Futó bolonddá lesz a gaz,
Gazzá bolond soha.
A hangyához küldelek iskolába, ott megtanulhatod, hogy télen nincs munka. Mind azok kik orrok után járnak, szemöktől vezettetnek, kivéve a világtalanokat; s nincs orr húsz között, mely meg ne érezné azt, kinek rossz szaga van. Ne fogózkodjál meg, midőn a nagy kerék völgynek rohan, mert kivetvén nyakadat szegi, de ha fölfelé megy, hagyd magadat felvonatni általa. Ha valami bölcs ember jobb tanácsot ád, add vissza az enyémet. Óhajtanám, hogy csak gazemberek követnék; mivel bolondtól származik:
Ki pénzért szolgál és veled
Csak színre egyesűl,
Elhagy, midőn zápor közelg,
A vészben egyedűl.
Én várok, a bolond marad,
Míg a bölcs fut tova.
Futó bolonddá lesz a gaz,
Gazzá bolond soha.
KENT.
Hol tanultad ezt, bolond?
Hol tanultad ezt, bolond?
BOLOND.
Nem a kalodában, bolond.
Nem a kalodában, bolond.
Lear Glosterrel jönnek.
LEAR.
Nem akarnak látni! fáradt betegek;
Erős utok volt éjjel. Puszta mentség!
Elpártolás, lázadság jelei.
Szerezz jobb választ.
Nem akarnak látni! fáradt betegek;
Erős utok volt éjjel. Puszta mentség!
Elpártolás, lázadság jelei.
Szerezz jobb választ.
GLOSTER.
A herczegnek heves természetét,
Milyen szilárd és rendithetlen ő
Határzatában.
| Jó uram, ismered |
Milyen szilárd és rendithetlen ő
Határzatában.
LEAR.
Bosszú, halál, dögvész és pusztulás!
Heves természet! Gloster, hallod-e?
Cornwall herczeggel és nejével akarok
Beszélni.
Bosszú, halál, dögvész és pusztulás!
Heves természet! Gloster, hallod-e?
Cornwall herczeggel és nejével akarok
Beszélni.
GLOSTER.
Kegyelmes úr, így vannak értesítve.
Kegyelmes úr, így vannak értesítve.
LEAR.
Így értesítve! ember! hallod-e?
Cornwall herczeggel a király, az édes-
Atya leányával kíván szólani
És szófogadást vár. Errül is értesűltek?
Vérem! lehelletem! Heves!
Heves herczeg! Mondd meg tehát az izzó
Herczegnek – még se, most ne. Meglehet,
Nem jól van, a betegség hanyagol
Minden szolgálatot, mire az egészség
Kötelezve van. Mi nem vagyunk mi többé,
Mikor a természet elnyomatva lévén,
A testtel a lelket tűrni kényszeríti.
De felhagyok. Tán hirtelenkedém,
Midőn a kedve-csökkent beteget
Ép embernek veszem. Halál és kárhozat!
Mért ül ez itt. Ez meggyőz a felől,
Hogy a herczeg s leányom távozása
Csak ál fogás volt. – Adjátok ki szolgám!
Menj, mondd meg a herczegnek és nejének,
Hogy szólni akarok velök, most, e perczben.
Mondd jőjenek ki és hallgassanak meg,
Vagy ajtajok előtt üttetek dobot,
Míg azt kiáltja: fúljatok álmotokba.
Így értesítve! ember! hallod-e?
Cornwall herczeggel a király, az édes-
Atya leányával kíván szólani
És szófogadást vár. Errül is értesűltek?
Vérem! lehelletem! Heves!
Heves herczeg! Mondd meg tehát az izzó
Herczegnek – még se, most ne. Meglehet,
Nem jól van, a betegség hanyagol
Minden szolgálatot, mire az egészség
Kötelezve van. Mi nem vagyunk mi többé,
Mikor a természet elnyomatva lévén,
A testtel a lelket tűrni kényszeríti.
De felhagyok. Tán hirtelenkedém,
Midőn a kedve-csökkent beteget
Ép embernek veszem. Halál és kárhozat!
Mért ül ez itt. Ez meggyőz a felől,
Hogy a herczeg s leányom távozása
Csak ál fogás volt. – Adjátok ki szolgám!
Menj, mondd meg a herczegnek és nejének,
Hogy szólni akarok velök, most, e perczben.
Mondd jőjenek ki és hallgassanak meg,
Vagy ajtajok előtt üttetek dobot,
Míg azt kiáltja: fúljatok álmotokba.
GLOSTER.
| Ó, bár jó véget érjen dolgotok. | (El.) |
LEAR.
Ó jaj nekem! szűm, lázadó szivem!
Le! csillapúlj.
Ó jaj nekem! szűm, lázadó szivem!
Le! csillapúlj.
BOLOND.
Kiálts rá komám, mint az egyszeri szakácsné az angolnákra, melyeket elevenen a pástétomba dugott: tarajokra koppantott egy főzőkanál nyelével s azt kiáltotta: le veletek! Ugyanennek testvére volt, ki lova iránti nyájasságból a szénát irósvajjal kente meg.
Kiálts rá komám, mint az egyszeri szakácsné az angolnákra, melyeket elevenen a pástétomba dugott: tarajokra koppantott egy főzőkanál nyelével s azt kiáltotta: le veletek! Ugyanennek testvére volt, ki lova iránti nyájasságból a szénát irósvajjal kente meg.
Cornwall, Regan, Gloster, Szolgák jönnek.
LEAR.
Jó reggelt.
Jó reggelt.
CORNWALL.
Üdvözlöm nagyságodat.
Üdvözlöm nagyságodat.
REGAN.
Örűlök, hogy látom fenségedet.
Örűlök, hogy látom fenségedet.
LEAR.
Hiszem, Regan, azt hinni van okom.
Ha nem örűlnél, válópert kezdenék
Anyád sírjával, mert hűtlent födöz.
(Kent kiszabadíttatik.)
O hát szabad vagy. – Erről majd egyébkor.
Kedves Regan, nővéred mitsem ér.
Ó Regan, ő ide (szívére mutat) vágta kányaként
A szívtelenség éles körmeit.
Nem mondhatom neked, te nem hiszed,
Mily romlott lélek ő, ó Regan.
Hiszem, Regan, azt hinni van okom.
Ha nem örűlnél, válópert kezdenék
Anyád sírjával, mert hűtlent födöz.
(Kent kiszabadíttatik.)
O hát szabad vagy. – Erről majd egyébkor.
Kedves Regan, nővéred mitsem ér.
Ó Regan, ő ide (szívére mutat) vágta kányaként
A szívtelenség éles körmeit.
Nem mondhatom neked, te nem hiszed,
Mily romlott lélek ő, ó Regan.
REGAN.
Kérlek, Sir, légy türelmes. Én reménylem,
Hogy érdemét kevésbbé méltatod,
Mint ő felejti tisztét.
Kérlek, Sir, légy türelmes. Én reménylem,
Hogy érdemét kevésbbé méltatod,
Mint ő felejti tisztét.
LEAR.
Mit beszélsz!
Mit beszélsz!
REGAN.
Nem gondolom, hogy a mi kötelesség,
Nővérem elmulasztaná. Ha tán, Sir,
Kíséreted lakomáit megszorítá,
Oly ok miatt s üdvös czélból tehette,
Hogy felmenthetni minden gáncs alól.
Nem gondolom, hogy a mi kötelesség,
Nővérem elmulasztaná. Ha tán, Sir,
Kíséreted lakomáit megszorítá,
Oly ok miatt s üdvös czélból tehette,
Hogy felmenthetni minden gáncs alól.
LEAR.
Átkom reá!
Átkom reá!
REGAN.
Ó Sir, te már öreg vagy,
Természeted határa szélein jár.
Neked már jó tanács kell, mely vezet,
Szabályoz s képesb helyzetedről
Itélni, mint magad. Miért könyörgök,
Térj vissza testvéremhez, mondd neki,
Hogy megbántottad őt.
Ó Sir, te már öreg vagy,
Természeted határa szélein jár.
Neked már jó tanács kell, mely vezet,
Szabályoz s képesb helyzetedről
Itélni, mint magad. Miért könyörgök,
Térj vissza testvéremhez, mondd neki,
Hogy megbántottad őt.
LEAR.
Kérjem? Figyelj csak, mint fog illeni
A házi rendhez? Drága lányom, én már
Öreg vagyok; megvallom: csak teher
A vénkor. Íme térdimen könyörgök,
Juttass nekem ágyat, tápot és ruhát.
| Bocsánatát |
A házi rendhez? Drága lányom, én már
Öreg vagyok; megvallom: csak teher
| (Letérdepel.) |
Juttass nekem ágyat, tápot és ruhát.
REGAN.
Ne többet, jó Sir. Ez csúf tréfaság.
Térj vissza testvéremhez.
Ne többet, jó Sir. Ez csúf tréfaság.
Térj vissza testvéremhez.
LEAR.
Kíséretemnek elküldé felét;
Sötéten néze rám, kigyóilag
Vert meg nyelvével szűm legbelsejében.
Az ég minden haragja sújtsa meg
Hálátalan fejét. Dögpára, szállj rá,
S verd bénasággal ifjú csontjait.
| Nem, soha. |
Sötéten néze rám, kigyóilag
Vert meg nyelvével szűm legbelsejében.
Az ég minden haragja sújtsa meg
Hálátalan fejét. Dögpára, szállj rá,
S verd bénasággal ifjú csontjait.
CORNWALL.
Huj! huj! huj!
Huj! huj! huj!
LEAR.
Te gyors villám, szórd gúnyos szemei
Közé vakító lángodat. Mocsár-
Lehelte pára, melyet a hatalmas
Nap szítt fel, fertőztesd meg bájait,
Hogy büszkesége megtörjék.
Te gyors villám, szórd gúnyos szemei
Közé vakító lángodat. Mocsár-
Lehelte pára, melyet a hatalmas
Nap szítt fel, fertőztesd meg bájait,
Hogy büszkesége megtörjék.
REGAN.
Ha felindulsz, majd rám is ezt kivánod.
| Egek! |
LEAR.
Regan! terád nem száll átkom soha.
Gyengéd természeted nem ád okot
Felindulásra. Az ő tekintete
Vad; de a tiéd vigasztal és nem éget.
Az nincs meg benned, hogy te kedvemet szegd,
Kíséretem fogyaszd, s jogrészemet
Sértő szavakkal korlátozni merd,
S elvégre ajtót zárj, mikor jövök.
Jobban tudod te a természet parancsát,
A gyermek tisztét, a szokás s az illem
Szabályait, s a hála tartozását;
Te nem felejtéd fél országodat,
Mit jegydíjúl adék.
Regan! terád nem száll átkom soha.
Gyengéd természeted nem ád okot
Felindulásra. Az ő tekintete
Vad; de a tiéd vigasztal és nem éget.
Az nincs meg benned, hogy te kedvemet szegd,
Kíséretem fogyaszd, s jogrészemet
Sértő szavakkal korlátozni merd,
S elvégre ajtót zárj, mikor jövök.
Jobban tudod te a természet parancsát,
A gyermek tisztét, a szokás s az illem
Szabályait, s a hála tartozását;
Te nem felejtéd fél országodat,
Mit jegydíjúl adék.
REGAN.
Most a dologról
| Jó Sir, beszéljünk |
CORNWALL.
| Harsonázni hallok. |
Udvarnok jő.
REGAN.
Jól ismerem, nővéremé. Valósúl,
A mit megírt, hogy nem sokára itt lesz.
Megjött-e asszonyod?
Jól ismerem, nővéremé. Valósúl,
A mit megírt, hogy nem sokára itt lesz.
Megjött-e asszonyod?
LEAR.
Kinek olcsó büszkesége ingatag
Kegyében áll annak, ki most közelg.
El innen gazkölyök!
| E rablélek az, |
Kegyében áll annak, ki most közelg.
El innen gazkölyök!
CORNWALL.
Mit szólsz uram!
Mit szólsz uram!
LEAR.
Ki tette kalodába emberem’?
Reménylem, Regan, tudtodon kivül
Történt. Ki jő itt? Ó egek! Ha kedves
Előttetek az agg ember és szelíd
Kormányotok kíméletet vár, ha vének
Vagytok ti is, vegyétek át ügyem,
Nem szégyelsz e szakállra nézni? Ó
Regan, te még illetheted kezét?
Ki tette kalodába emberem’?
Reménylem, Regan, tudtodon kivül
Történt. Ki jő itt? Ó egek! Ha kedves
Előttetek az agg ember és szelíd
Kormányotok kíméletet vár, ha vének
Vagytok ti is, vegyétek át ügyem,
| Közelgjetek s fogjátok pártomat. | (Gonerilhez.) |
Regan, te még illetheted kezét?
GONERIL.
Miért ne? Sir, mivel bántottalak meg?
Nem mindig bántalom, mit méltatlankodás
Annak hisz s balgatagság úgy nevez.
Miért ne? Sir, mivel bántottalak meg?
Nem mindig bántalom, mit méltatlankodás
Annak hisz s balgatagság úgy nevez.
)
LEAR.
Feszült bordák nem dőltök össze még?
Hogy jött kalodába emberem?
Feszült bordák nem dőltök össze még?
Hogy jött kalodába emberem?
CORNWALL.
Zárám le őt, bár féktelenkedése
Kevesb megtisztelésre érdemes.
| Magam |
Kevesb megtisztelésre érdemes.
LEAR.
Te tetted azt, te?
Te tetted azt, te?
REGAN.
Gyarló vagy s annak is kell látszanod.
Ha míg havad lejár, most visszatérve
Nénémhez addig ott tartózkodol,
Fél kísérettel aztán szállj be hozzám,
Most ház-kivűl, s ellátva nem vagyok,
Hogy illendően elfogadjalak.
| Hagyjuk azt, atyám. |
Ha míg havad lejár, most visszatérve
Nénémhez addig ott tartózkodol,
Fél kísérettel aztán szállj be hozzám,
Most ház-kivűl, s ellátva nem vagyok,
Hogy illendően elfogadjalak.
LEAR.
Megtérni hozzá? s ötven emberem
Elcsapva? Nem, inkább ellene esküszöm
Minden fedélnek, harczot állok a lég
Haragja ellen, farkast és bagolyt
Választok czimborákúl. Ó nyomor!
Csipésed éles! visszatérni hozzá!
Ejh! a ki elvivé jegydíjtalan
Legifjabb lányomat, a hő vérü frank,
Inkább rá hagynám venni magamat,
Trónjához térdepelve szolgaként
Koldulni nyugbért, hitvány éltemet
Tengetni rajta. Visszatérni hozzá?
Mondjátok: rab s terhhordó ló gyanánt.
Megtérni hozzá? s ötven emberem
Elcsapva? Nem, inkább ellene esküszöm
Minden fedélnek, harczot állok a lég
Haragja ellen, farkast és bagolyt
Választok czimborákúl. Ó nyomor!
Csipésed éles! visszatérni hozzá!
Ejh! a ki elvivé jegydíjtalan
Legifjabb lányomat, a hő vérü frank,
Inkább rá hagynám venni magamat,
Trónjához térdepelve szolgaként
Koldulni nyugbért, hitvány éltemet
Tengetni rajta. Visszatérni hozzá?
Mondjátok: rab s terhhordó ló gyanánt.
| (Az udvarnokra tekintve.) |
GONERIL.
A mint tetszik, Sir.
A mint tetszik, Sir.
LEAR.
Ne tébolyíts meg kérlek, ó leány,
Nem akarlak háborgatni; gyermekem,
Élj boldogúl. Mi nem találkozunk,
Nem látjuk egymást többé. És te mégis
Testem, leányom, vérem vagy, vagy inkább
Betegség testemben, mit kénytelen
Vagyok magaménak mondanom. Fekély vagy,
Duzzadt kelés, mirígyes daganat
Romlott véremben. Nem szidlak tovább,
Nem hívom a szégyent, jőjön, mikor
Akar. Nem kényszerítem sújtani
A villámhordót, rólad nem regélek
A fenn birói széket ülő Jupiternek.
Okúlj, ha birsz, javulj kényed szerint.
Én várhatok. Én megmaradhatok
Regannál és a száz lovag.
Ne tébolyíts meg kérlek, ó leány,
Nem akarlak háborgatni; gyermekem,
Élj boldogúl. Mi nem találkozunk,
Nem látjuk egymást többé. És te mégis
Testem, leányom, vérem vagy, vagy inkább
Betegség testemben, mit kénytelen
Vagyok magaménak mondanom. Fekély vagy,
Duzzadt kelés, mirígyes daganat
Romlott véremben. Nem szidlak tovább,
Nem hívom a szégyent, jőjön, mikor
Akar. Nem kényszerítem sújtani
A villámhordót, rólad nem regélek
A fenn birói széket ülő Jupiternek.
Okúlj, ha birsz, javulj kényed szerint.
Én várhatok. Én megmaradhatok
Regannál és a száz lovag.
REGAN.
Nem épen így, Sir. Most nem vártalak,
S ellátva nem vagyok mint kellene
Téged fogadnom. Hajts néném szavára.
Kik előtt ész, szenvedély mindegy, azoknak
Elég ha gondolják, hogy agg vagy, és így –
Ő tudja mit tesz.
Nem épen így, Sir. Most nem vártalak,
S ellátva nem vagyok mint kellene
Téged fogadnom. Hajts néném szavára.
Kik előtt ész, szenvedély mindegy, azoknak
Elég ha gondolják, hogy agg vagy, és így –
Ő tudja mit tesz.
LEAR.
Jól beszélsz-e így?
Jól beszélsz-e így?
REGAN.
Hiszem, hogy jól. Hogyan? félszáz lovag?
Nem jól van így? Mi végre volna többed?
Vagy bárcsak ennyi is, midőn teher
S veszély a nagy szám ellen szólanak.
Egy házban annyi nép két úr alatt
Hogy élne békeségben? ez nehéz,
Csaknem lehetlen.
Hiszem, hogy jól. Hogyan? félszáz lovag?
Nem jól van így? Mi végre volna többed?
Vagy bárcsak ennyi is, midőn teher
S veszély a nagy szám ellen szólanak.
Egy házban annyi nép két úr alatt
Hogy élne békeségben? ez nehéz,
Csaknem lehetlen.
GONERIL.
Neked, Mylord háznépe, vagy enyém?
| Nem szolgálhat-e |
REGAN.
S mért nem Mylord? ha vétnek ellened,
Mi megfenyítjük őket. Most ha hozzám
Jősz, (mert veszélyt látok) csak huszonöt
Jőjön veled, többnek nem adhatok
Tanyát, sem rólok nem gondoskodom.
S mért nem Mylord? ha vétnek ellened,
Mi megfenyítjük őket. Most ha hozzám
Jősz, (mert veszélyt látok) csak huszonöt
Jőjön veled, többnek nem adhatok
Tanyát, sem rólok nem gondoskodom.
LEAR.
Én mindent nektek adtam.
Én mindent nektek adtam.
REGAN.
| Épen idején. |
LEAR.
Gazdáim- s gyámaimmá tettelek,
De fentartám, hogy folyvást ennyi ember
Járjon velem. Hogyan? csak huszonöt
Lovaggal menjek? Így mondád-e, Regan?
Gazdáim- s gyámaimmá tettelek,
De fentartám, hogy folyvást ennyi ember
Járjon velem. Hogyan? csak huszonöt
Lovaggal menjek? Így mondád-e, Regan?
REGAN.
Ismétlem Mylord, hozzám ne többel.
Ismétlem Mylord, hozzám ne többel.
LEAR.
És e gonosz faj még nem is nagyon rút,
Ha még gonoszb van, mint ők, nem levén
Legundokabbak, némi becsben állnak.
Veled megyek; mert a te ötvened
Kétszerte huszonöt. Vonzalomban is
Két annyi vagy, mint ő.
És e gonosz faj még nem is nagyon rút,
Ha még gonoszb van, mint ők, nem levén
Legundokabbak, némi becsben állnak.
| (Gonerilhez.) |
Kétszerte huszonöt. Vonzalomban is
Két annyi vagy, mint ő.
GONERIL.
Mi szükség hogy kisérjen huszonöt,
Vagy tíz vagy öt bár, olyan házba, hol
Parancsaidra kétszer annyi vár?
| Halljad, Mylord. |
Vagy tíz vagy öt bár, olyan házba, hol
Parancsaidra kétszer annyi vár?
REGAN.
Mi szükség egy?
Mi szükség egy?
LEAR.
Ne szóljatok szükségről. A legaljasb
Koldús is, bár teng, bír fölöslegest.
Ha természetnek többet, mint mire
Szüksége van, nem adsz, az emberélet
Az állatéval egy értékü lesz.
Te úri hölgy vagy. És ha melegen
Öltözni már dísz volna, díszruhádra,
Melyet viselsz, és mely alig fedez,
A természetnek nincs szüksége. A mi
Valódi szükség – ó egek, türelmet!
Türelemre van szükségem. Istenek!
Szegény agg embert láttok engem itt,
Megrakva búval, korral, tönkre téve
Mind a kettőben. Most, ha ti voltatok,
Kik e leányok szívét atyjok ellen
Felizgatátok, oly csufúl velem
Ne játszszatok, hogy ezt eltűritek.
Tanítsatok nemes haragra, és ne
Hagyjátok női szerrel, vízcsepekkel
Bemocskoltatni férfiarczomat.
Természetből kivetkezett banyák,
Oly bosszút állok mind kettőtökön,
Hogy a világ – oly dolgokat teszek,
– Miket még nem tudom? de a miken
Megrémül a föld. Azt vélitek,
Hogy sírok? én nem sírok, bár elég
Okom van sírni. Száz ezer darabra
Törjék előbb e szív, mint én sirok.
Bolond! megőrülök.
(Lear, Gloster, Kent s a Bolond elmennek.)
Ne szóljatok szükségről. A legaljasb
Koldús is, bár teng, bír fölöslegest.
Ha természetnek többet, mint mire
Szüksége van, nem adsz, az emberélet
Az állatéval egy értékü lesz.
Te úri hölgy vagy. És ha melegen
Öltözni már dísz volna, díszruhádra,
Melyet viselsz, és mely alig fedez,
A természetnek nincs szüksége. A mi
Valódi szükség – ó egek, türelmet!
Türelemre van szükségem. Istenek!
Szegény agg embert láttok engem itt,
Megrakva búval, korral, tönkre téve
Mind a kettőben. Most, ha ti voltatok,
Kik e leányok szívét atyjok ellen
Felizgatátok, oly csufúl velem
Ne játszszatok, hogy ezt eltűritek.
Tanítsatok nemes haragra, és ne
Hagyjátok női szerrel, vízcsepekkel
Bemocskoltatni férfiarczomat.
Természetből kivetkezett banyák,
Oly bosszút állok mind kettőtökön,
Hogy a világ – oly dolgokat teszek,
– Miket még nem tudom? de a miken
Megrémül a föld. Azt vélitek,
Hogy sírok? én nem sírok, bár elég
Okom van sírni. Száz ezer darabra
Törjék előbb e szív, mint én sirok.
Bolond! megőrülök.
(Lear, Gloster, Kent s a Bolond elmennek.)
CORNWALL.
Jerünk be, vész közelg.
Jerünk be, vész közelg.
REGAN.
Az öreg és népe itt nem férnek el.
| E ház kicsiny, |
GONERIL.
Saját hibája; nyugalmát enmaga
Dulá fel, most ízlelje balgaságát.
Saját hibája; nyugalmát enmaga
Dulá fel, most ízlelje balgaságát.
REGAN.
Én őt magát örömmel fogadom,
Kiséretéből senkit.
Én őt magát örömmel fogadom,
Kiséretéből senkit.
GONERIL.
Hol van Lord Gloster?
| Szinte én is. |
CORNWALL.
Az agg után ment (Gloster jő) im, már itt van.
Az agg után ment (Gloster jő) im, már itt van.
GLOSTER.
Fel van bőszülve.
| A király |
CORNWALL.
| Most hová megyen? |
GLOSTER.
Lovat parancsolt. Nem tudom hová megy.
Lovat parancsolt. Nem tudom hová megy.
CORNWALL.
Legjobb ha menni hagyjuk, ő maga
Vezérli önmagát.
Legjobb ha menni hagyjuk, ő maga
Vezérli önmagát.
GONERIL.
Mylord, ne tartsd őt vissza semmikép.
Mylord, ne tartsd őt vissza semmikép.
GLOSTER.
Ah itt az éj, a szél vadul forog,
Mértföldnyire is alig van egy bokor.
Ah itt az éj, a szél vadul forog,
Mértföldnyire is alig van egy bokor.
REGAN.
Ó Sir! makacsnak legjobb mester a baj,
Melyet magának szerzett.
Akaratos ember önkárán okúljon
Kaput kell zárni; mert kiséretében
Elszánt szolgái vannak. A mire
Ők feltüzelhetik, könnyenhivő
Levén, attól ildom óvakodni.
Ó Sir! makacsnak legjobb mester a baj,
Melyet magának szerzett.
Akaratos ember önkárán okúljon
Kaput kell zárni; mert kiséretében
Elszánt szolgái vannak. A mire
Ők feltüzelhetik, könnyenhivő
Levén, attól ildom óvakodni.
CORNWALL.
Mylord, ez zordon éj lesz, zárj kaput.
Regánom jól beszélt. Jerünk a vész elől.
Mylord, ez zordon éj lesz, zárj kaput.
Regánom jól beszélt. Jerünk a vész elől.
