I. JELENET
Fenyér.
Edgar jő.
EDGAR.
Jobb így: megvetve lennünk s tudni azt,
Mint megvetetten hallanunk hizelgést.
Ki a szerencse elhányt rongyaként
Legrosszabb állapotját érte el;
Az még remélhet, s nincs mit félnie.
Siralmas változás csak boldogot sújt,
Inség kaczagja azt. Légy üdvözölve
Te testetlen lég, melyet ölelek,
Kit porba fúttál, a boldogtalan
Szélvészeidtől többé nem remeg.
Ki jön? ah apámat hozzák betegen.
Világ, világ, világ, ha nem gyülölnénk
Ily rendkívüli változásidért,
Kor alatt az élet nem görbedne meg.
Jobb így: megvetve lennünk s tudni azt,
Mint megvetetten hallanunk hizelgést.
Ki a szerencse elhányt rongyaként
Legrosszabb állapotját érte el;
Az még remélhet, s nincs mit félnie.
Siralmas változás csak boldogot sújt,
Inség kaczagja azt. Légy üdvözölve
Te testetlen lég, melyet ölelek,
Kit porba fúttál, a boldogtalan
Szélvészeidtől többé nem remeg.
| (Glostert egy Aggastyán vezeti.) |
Világ, világ, világ, ha nem gyülölnénk
Ily rendkívüli változásidért,
Kor alatt az élet nem görbedne meg.
AGGASTYÁN.
Jó Mylord, én a te bérlőd voltam, bérlője voltam már atyádnak is, összesen mint egy nyolczvan évig.
Jó Mylord, én a te bérlőd voltam, bérlője voltam már atyádnak is, összesen mint egy nyolczvan évig.
GLOSTER.
Menj, jó barátom, menj, siess el.
Vigasztalásod rajtam nem segít,
Neked meg árthat.
Menj, jó barátom, menj, siess el.
Vigasztalásod rajtam nem segít,
Neked meg árthat.
AGGASTYÁN.
Ah uram, hiszen nem láthatd útadat.
Ah uram, hiszen nem láthatd útadat.
GLOSTER.
Nekem nincs útam, és azért szemekre
Nincs szükségem: botlottam, míg szemem volt.
Gyakran láttuk, hogy a középszer biztosít,
S fogyatkozásaink kényelmünkre vannak.
Ó drága Edgarom, ki apád dühének
Vagy martaléka, ó csak azt megérném,
Tapintásommal megláthatni téged:
Azt mondanám, hogy ismét van szemem.
Nekem nincs útam, és azért szemekre
Nincs szükségem: botlottam, míg szemem volt.
Gyakran láttuk, hogy a középszer biztosít,
S fogyatkozásaink kényelmünkre vannak.
Ó drága Edgarom, ki apád dühének
Vagy martaléka, ó csak azt megérném,
Tapintásommal megláthatni téged:
Azt mondanám, hogy ismét van szemem.
AGGASTYÁN.
Hejh ki van itt?
Hejh ki van itt?
EDGAR.
Ó istenek! ne mondja senki, hogy
Legrosszabbúl van. Én most gonoszabbúl
Vagyok, mint bármikor.
Ó istenek! ne mondja senki, hogy
Legrosszabbúl van. Én most gonoszabbúl
Vagyok, mint bármikor.
AGGASTYÁN.
| Szegény bolond Tamás. |
EDGAR.
S jöhet gonoszb is még. Nem leggonoszb,
Míg azt mondhatjuk: ez volt leggonoszb.
S jöhet gonoszb is még. Nem leggonoszb,
Míg azt mondhatjuk: ez volt leggonoszb.
AGGASTYÁN.
Hova mégy fiú?
Hova mégy fiú?
GLOSTER.
| Koldús? |
AGGASTYÁN.
Bolond és koldús egyszersmind.
Bolond és koldús egyszersmind.
GLOSTER.
Még kell eszének lenni, mert különben
Nem koldulhatna. A múlt éjviharban
Láték egy ily legényt; azt gondolám,
Az emberek csak férgek, s en fiam
Jutott eszembe, ámbár még vele
Eszem meg nem barátkozott. Sokat
Hallám régebben: Hogy mik a legyek
A pajkos gyermekeknek, az vagyunk
Az isteneknek mink: mulatkozásból
Öldösnek el bennünket.
Még kell eszének lenni, mert különben
Nem koldulhatna. A múlt éjviharban
Láték egy ily legényt; azt gondolám,
Az emberek csak férgek, s en fiam
Jutott eszembe, ámbár még vele
Eszem meg nem barátkozott. Sokat
Hallám régebben: Hogy mik a legyek
A pajkos gyermekeknek, az vagyunk
Az isteneknek mink: mulatkozásból
Öldösnek el bennünket.
EDGAR
(félre).
Rossz mesterség a búnak bohócza lenni,
Gyötörve mást s magunkat. – Jó napot
Uram.
(félre).
| Hogy tehessem? |
Gyötörve mást s magunkat. – Jó napot
Uram.
GLOSTER.
Ez a meztelen fiú?
Ez a meztelen fiú?
AGGASTYÁN.
| Igen, Mylord. |
GLOSTER.
Úgy kérlek, távozzál, S ha volna kedved
Dover felé egy két mértföldnyire
Utánunk jönnöd, kérlek, tedd meg azt
A régi vonzalomból – s hozz ez árva fejnek
Egy kis gunyát: most már majd ez vezet.
Úgy kérlek, távozzál, S ha volna kedved
Dover felé egy két mértföldnyire
Utánunk jönnöd, kérlek, tedd meg azt
A régi vonzalomból – s hozz ez árva fejnek
Egy kis gunyát: most már majd ez vezet.
AGGASTYÁN.
Ah Sir! hisz ez bolond.
Ah Sir! hisz ez bolond.
GLOSTER.
Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.
Tedd mit mondtam, vagy inkább a mi tetszik,
Csak távozz.
Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.
Tedd mit mondtam, vagy inkább a mi tetszik,
Csak távozz.
AGGASTYÁN.
Elhozom legjobb ruhámat,
Elhozom legjobb ruhámat,
| Akármi történjék. | (El.) |
GLOSTER.
| Mezítlen ember, hejh! |
EDGAR.
Szegény Tamás fázik. – Nem titkolhatom tovább.
Szegény Tamás fázik. – Nem titkolhatom tovább.
)
GLOSTER.
Jer ide, czimbora!
Jer ide, czimbora!
EDGAR.
És még is kell. Az isten tartsa meg
Édes szemeidet: vérzenek.
És még is kell. Az isten tartsa meg
Édes szemeidet: vérzenek.
GLOSTER.
Tudod az utat Dover felé?
Tudod az utat Dover felé?
EDGAR.
Tudok hágcsót és horhost, kocsiutat és ösvényt. Szegény Tamást kizavarták ép eszéből. Ég őrizze meg a jó embereket a gonosz lélektől. Szegény Tamást öt rossz szellem szállotta meg egyszerre: a bujaságé: Obidicut; Hobbididance a némaság fejedelme, Mahu a tolvajságé, Modo a gyilkosságé, s Flibbertigibbet az arczfintorgatásé és mekegésé, mely azóta a belsőkbe s komornákba költözött. És így isten áldjon, uram.
Tudok hágcsót és horhost, kocsiutat és ösvényt. Szegény Tamást kizavarták ép eszéből. Ég őrizze meg a jó embereket a gonosz lélektől. Szegény Tamást öt rossz szellem szállotta meg egyszerre: a bujaságé: Obidicut; Hobbididance a némaság fejedelme, Mahu a tolvajságé, Modo a gyilkosságé, s Flibbertigibbet az arczfintorgatásé és mekegésé, mely azóta a belsőkbe s komornákba költözött. És így isten áldjon, uram.
GLOSTER.
Fogadd itt ez erszényt. Ime kit az ég
Minden csapása sújtott, némileg
Romlásom által a boldogabb te lettél.
Csak mindig ilyen osztályt, istenek!
Hogy a dúsgazdagok és kéjtől zabáltak,
Kik rendelésid megvetik, s a kik
Nem akarnak látni mert nem érzenek,
Hadd érezzék rögtön hatalmadat.
S így bőkezűleg szétmegy a fölösleg,
S jut és marad mindenkinek. – Ismered
Dovert?
Fogadd itt ez erszényt. Ime kit az ég
Minden csapása sújtott, némileg
Romlásom által a boldogabb te lettél.
Csak mindig ilyen osztályt, istenek!
Hogy a dúsgazdagok és kéjtől zabáltak,
Kik rendelésid megvetik, s a kik
Nem akarnak látni mert nem érzenek,
Hadd érezzék rögtön hatalmadat.
S így bőkezűleg szétmegy a fölösleg,
S jut és marad mindenkinek. – Ismered
Dovert?
EDGAR.
Igen, uram.
Igen, uram.
GLOSTER.
Melynek magas tetője rémesen
Függ a szomszéd mélység fölött.
Vigy engem annak legszélére, s a mi
Rajtam becses van, azt én nyomorod
Enyhítésére nyújtom. Onnan aztán
Kalaúzra nincs szükségem.
| Egy szirt van ott, |
Függ a szomszéd mélység fölött.
Vigy engem annak legszélére, s a mi
Rajtam becses van, azt én nyomorod
Enyhítésére nyújtom. Onnan aztán
Kalaúzra nincs szükségem.
EDGAR.
| Add kezed, |
| Szegény Tamás vezetni fog. | (Elmennek.) |
