I. SZÍN.
Velencze, utcza.
Rodrigo, Jago jönnek
ROGRIGO.
Nekem ne mondd azt, rossz neven
Te, ki előtt erszényem nyitva áll,
S mintegy sajátod, – ebben részt vevél.
Nekem ne mondd azt, rossz neven
| veszem, hogy |
S mintegy sajátod, – ebben részt vevél.
JAGO.
Menykőbe is! ki sem hallgatsz; pedig
Kárhozzam el, ha csak álmodtam is
Ily csalfaságról.
Menykőbe is! ki sem hallgatsz; pedig
Kárhozzam el, ha csak álmodtam is
Ily csalfaságról.
ROGRIGO.
Azt mondád nekem,
Hogy gyűlölöd őt.
Azt mondád nekem,
Hogy gyűlölöd őt.
JAGO.
Veszszek el, ha nem!
Hogy hadnagygyá tegyen: három nemes
Kalaplevéve kérte őt; s hitemre!
Én ismerem magam becsét. De ő,
A mily bolond, kevély és önfejű,
Nagy harczi műszavakkal takarózva,
Megtagadá kérelmüket. „Valóban
– Szólt – választottam is már hadnagyot.”
S ugyan kit? Istenemre, egy silány
Florenczi fickót, a ki valami
Szép nőért kárhozik; egy Cassio
Nevű irászt, ki tán számvetni jó,
De puskaport még nem szagolt soha,
S harczrendhez úgy ért, mint egy szűzleány.
Csak könyv s elmélet embere, de abban
A fecsegő tanácsos is, vele
Versenyt beszélhet; szószátyár csupán,
Nem katona. – De neki joga volt
Választani, a kit épen akart.
S nekem, ki Cyprus s Rhodus ostrománál,
És több keresztyén és pogány mezőn
Vitézségemnek száz jelét adám,
Ez irnokocska, így előbe vág!
Ez hadnagy, és én – isten áldja meg! –
Ő mórságának zászlótartója vagyok!
Veszszek el, ha nem!
Hogy hadnagygyá tegyen: három nemes
Kalaplevéve kérte őt; s hitemre!
Én ismerem magam becsét. De ő,
A mily bolond, kevély és önfejű,
Nagy harczi műszavakkal takarózva,
Megtagadá kérelmüket. „Valóban
– Szólt – választottam is már hadnagyot.”
S ugyan kit? Istenemre, egy silány
Florenczi fickót, a ki valami
Szép nőért kárhozik; egy Cassio
Nevű irászt, ki tán számvetni jó,
De puskaport még nem szagolt soha,
S harczrendhez úgy ért, mint egy szűzleány.
Csak könyv s elmélet embere, de abban
A fecsegő tanácsos is, vele
Versenyt beszélhet; szószátyár csupán,
Nem katona. – De neki joga volt
Választani, a kit épen akart.
S nekem, ki Cyprus s Rhodus ostrománál,
És több keresztyén és pogány mezőn
Vitézségemnek száz jelét adám,
Ez irnokocska, így előbe vág!
Ez hadnagy, és én – isten áldja meg! –
Ő mórságának zászlótartója vagyok!
ROGRIGO.
Inkább bakója lennék, istenemre.
Inkább bakója lennék, istenemre.
JAGO.
Mihaszna? Ez a szolgálatnak átka:
Hogy érdek léptet s pártfogás elé,
Nem a következési sor, hol minden ember
Előzőjének örökösse. No!
Itélj magad, van-e a mórt okom
Szeretni?
Mihaszna? Ez a szolgálatnak átka:
Hogy érdek léptet s pártfogás elé,
Nem a következési sor, hol minden ember
Előzőjének örökösse. No!
Itélj magad, van-e a mórt okom
Szeretni?
ROGRIGO.
Én nem szolgálnék neki.
Én nem szolgálnék neki.
JAGO.
Oh, légy nyugodt! Én nála csak magamnak
Szolgálok. Nem lehet mindenki úr,
Se minden úr hű szolgálatra nem
Számíthat. – Ám találsz alázatos
Hunyászkodót, kinek gyönyör, viselni
A szolgalánczot; a ki életét
Elnyűvi, mint urának szamara,
Az abrakért csak, – s elcsapják, ha vén lesz.
Ostort az ily baromnak! Vannak aztán
Kik szolgaarczczal s bérruhában is
Magoknak tartják szivöket, s midőn
Uroknak látszanak szolgálni: jól
Meglépesednek, és ha megszedék
Magokat, aztán becsülettel élnek.
Az ily ficzkóknak van eszök, s magam
Közéjök tartozom. Mert, jó uram,
Oly szent igaz, mint neved Rodrigo: ha
A mór lehetnék, Jago lenni nem
Vágyám. Magamnak szolgálok tehát
S nem néki, isten a tanúm! nem is
Hűségből, oh nem! hasznomért csupán.
Hiszen, ha szívemet valódilag
Mutatná tetteim külsője, úgy
Kívül viselném inkább e szivet
Kabátomon, hogy a csókáknak is
Legyen kapkodni mit. Nem vagyok én
A mi vagyok
Oh, légy nyugodt! Én nála csak magamnak
Szolgálok. Nem lehet mindenki úr,
Se minden úr hű szolgálatra nem
Számíthat. – Ám találsz alázatos
Hunyászkodót, kinek gyönyör, viselni
A szolgalánczot; a ki életét
Elnyűvi, mint urának szamara,
Az abrakért csak, – s elcsapják, ha vén lesz.
Ostort az ily baromnak! Vannak aztán
Kik szolgaarczczal s bérruhában is
Magoknak tartják szivöket, s midőn
Uroknak látszanak szolgálni: jól
Meglépesednek, és ha megszedék
Magokat, aztán becsülettel élnek.
Az ily ficzkóknak van eszök, s magam
Közéjök tartozom. Mert, jó uram,
Oly szent igaz, mint neved Rodrigo: ha
A mór lehetnék, Jago lenni nem
Vágyám. Magamnak szolgálok tehát
S nem néki, isten a tanúm! nem is
Hűségből, oh nem! hasznomért csupán.
Hiszen, ha szívemet valódilag
Mutatná tetteim külsője, úgy
Kívül viselném inkább e szivet
Kabátomon, hogy a csókáknak is
Legyen kapkodni mit. Nem vagyok én
A mi vagyok
ROGRIGO.
Mi szerencsés leend
E vastag ajkú már, ha sikerűl –
Mi szerencsés leend
E vastag ajkú már, ha sikerűl –
JAGO.
Riaszd föl az apát, uszítsd nyomába;
Mérgezd meg gyönyörét! kiáltsd ki az
Utczán a bűnt; bőszitsd fel rá a lány
Rokonait, – s bár enyhe ég alatt
Lakik, kínozd legyekkel; gyönyöre
Gyönyör marad bár: úgy bosszantsd, sebezd, hogy
Szinét veszítse!
Riaszd föl az apát, uszítsd nyomába;
Mérgezd meg gyönyörét! kiáltsd ki az
Utczán a bűnt; bőszitsd fel rá a lány
Rokonait, – s bár enyhe ég alatt
Lakik, kínozd legyekkel; gyönyöre
Gyönyör marad bár: úgy bosszantsd, sebezd, hogy
Szinét veszítse!
ROGRIGO.
Apja háza ez,
Kiáltok.
Apja háza ez,
Kiáltok.
JAGO.
Oly ijesztőn s hangosan
Kiáltsd, mint népes városban szokás, ha
Véletlenűl tűz üt ki éj idején.
Oly ijesztőn s hangosan
Kiáltsd, mint népes városban szokás, ha
Véletlenűl tűz üt ki éj idején.
ROGRIGO.
He! Holla! Halod-e Brabantio!
He! Holla! Halod-e Brabantio!
)
JAGO.
Ébredj Brabantio! He! Tolvajok!
Vigyázz lakodra! Lányodat viszik!
Erszényedet! Zsivány! Hej! tolvajok!
Ébredj Brabantio! He! Tolvajok!
Vigyázz lakodra! Lányodat viszik!
Erszényedet! Zsivány! Hej! tolvajok!
Brabantio, fenn az ablaknál megjelenik.
BRABANTIO.
Mi az? Miért e szörnyű orditás?
No mi dolog?
Mi az? Miért e szörnyű orditás?
No mi dolog?
ROGRIGO.
Uram! egész családod hon van-e?
Uram! egész családod hon van-e?
JAGO.
Zárvák-e ajtaid?
Zárvák-e ajtaid?
BRABANTIO.
| Mért kérditek? |
JAGO.
Meg vagy rabolva. Öltözz’ szaporán,
Szived felét gaz tolvajok viszik.
Most épen most, egy rút fekete kos
Most lopja meg fehér bárányodat.
Kelj fel hamar! Veresd meg a harangot,
Ébreszd fel az alvó polgárokat,
Különben maga a fekete ördög
Tesz nagyapává. No siess, ha mondom.
Meg vagy rabolva. Öltözz’ szaporán,
Szived felét gaz tolvajok viszik.
Most épen most, egy rút fekete kos
Most lopja meg fehér bárányodat.
Kelj fel hamar! Veresd meg a harangot,
Ébreszd fel az alvó polgárokat,
Különben maga a fekete ördög
Tesz nagyapává. No siess, ha mondom.
BRABANTIO.
Elment az eszetek?
Elment az eszetek?
ROGRIGO.
Ismered hangomat?
| Tisztelt uram! |
BRABANTIO.
Nem én, ki vagy?
Nem én, ki vagy?
ROGRIGO.
Nevem Rodrigo.
Nevem Rodrigo.
BRABANTIO.
Mondtam, ne ólálkodj’ lakom körül
Nyiltan kimondám, hogy leányomat nem
Neked neveltem. S most őrjöngve jősz,
Bortól zabálva, te gyalázatos,
Zavarni nyugtomat.
| Annál kelletlenebb! |
Nyiltan kimondám, hogy leányomat nem
Neked neveltem. S most őrjöngve jősz,
Bortól zabálva, te gyalázatos,
Zavarni nyugtomat.
ROGRIGO.
| Uram, uram – |
BRABANTIO.
De bizonyos lehetsz, hogy kedvem és
Hatalmam is lesz, ezt megkeserülnöd.
De bizonyos lehetsz, hogy kedvem és
Hatalmam is lesz, ezt megkeserülnöd.
ROGRIGO.
Csak légy türelmes jó uram!
Csak légy türelmes jó uram!
BRABANTIO.
Mit kiabálsz zsiványt? Hisz ez Velencze,
S házam nem korcsma.
| De hát |
S házam nem korcsma.
ROGRIGO.
Hogy tiszta szándokkal jövék.
| Hidd meg, jó uram, |
JAGO.
A menykőbe, uram! Te olyan ember vagy,
hogy az istent sem imádnád, ha az ördög kérne rá.
Minthogy mi neked jó szolgálatot tenni jövénk, s
azt hiszed, gaz ficzkók vagyunk, inkább akarod,
hogy egy berber csődör birja leányodat, unokáid
rád nyerítsenek, s rokonságod spanyol lovak legyenek!
A menykőbe, uram! Te olyan ember vagy,
hogy az istent sem imádnád, ha az ördög kérne rá.
Minthogy mi neked jó szolgálatot tenni jövénk, s
azt hiszed, gaz ficzkók vagyunk, inkább akarod,
hogy egy berber csődör birja leányodat, unokáid
rád nyerítsenek, s rokonságod spanyol lovak legyenek!
BRABANTIO.
Miféle szemtelen ficzkó ez itt?
Miféle szemtelen ficzkó ez itt?
JAGO.
Oly ember vagyok, uram, ki azért jött,
hogy megmondja neked, hogy leányod e perczben
a mórral ölelkezik.
Oly ember vagyok, uram, ki azért jött,
hogy megmondja neked, hogy leányod e perczben
a mórral ölelkezik.
BRABANTIO.
Hitvány czudar vagy!
Hitvány czudar vagy!
JAGO.
| S te, uram, tanácsnok. |
BRABANTIO.
Ezért majd te felelsz meg, Rodrigo.
Ezért majd te felelsz meg, Rodrigo.
ROGRIGO.
Megfelelek, ha akarod. De kérlek,
Ha tudtoddal van s tetszésed szerint,
Hogy szép leányod most, ez éji órán,
Se jobb, se rosszabb őrizet alatt,
Mint egy silány cseléddel, egy kibérelt
Nyomorú gondolán megy a buja
Mór karjai közé: ha ezt tudod,
S megengedéd, – akkor mi tégedet
Fölzaklatánk, megsérténk csúfosan.
De hogyha tudtodon kívül van ez,
Úgy azt hiszem, méltatlan vádolál.
Ne higyje nagysád, hogy feledve az
Illem szabályait könyelmüen
Játszunk vele. Ismétlem, jó uram,
Leányod, ha menni nem te engedéd,
Nagy vétket követett el. Szép magát,
Eszét, szivét, állását, kincseit,
Egy hontalan kalandor szerecsennek
Dobá oda. Győződj’ meg ám magad!
Ha őt a házban, ágyában leled,
Úgy én hazudtam; és törvény szerint
Sújts, hogy belőled csúfot űzni mertem.
Megfelelek, ha akarod. De kérlek,
Ha tudtoddal van s tetszésed szerint,
Hogy szép leányod most, ez éji órán,
Se jobb, se rosszabb őrizet alatt,
Mint egy silány cseléddel, egy kibérelt
Nyomorú gondolán megy a buja
Mór karjai közé: ha ezt tudod,
S megengedéd, – akkor mi tégedet
Fölzaklatánk, megsérténk csúfosan.
De hogyha tudtodon kívül van ez,
Úgy azt hiszem, méltatlan vádolál.
Ne higyje nagysád, hogy feledve az
Illem szabályait könyelmüen
Játszunk vele. Ismétlem, jó uram,
Leányod, ha menni nem te engedéd,
Nagy vétket követett el. Szép magát,
Eszét, szivét, állását, kincseit,
Egy hontalan kalandor szerecsennek
Dobá oda. Győződj’ meg ám magad!
Ha őt a házban, ágyában leled,
Úgy én hazudtam; és törvény szerint
Sújts, hogy belőled csúfot űzni mertem.
BRABANTIO.
Szövétneket! Hej! Fáklyát gyújtsatok!
Föl! talpra! Ez álmommal összevág!
Már hinni kezdem. Gyertyákat, ha mondom
(Bevonul.)
Szövétneket! Hej! Fáklyát gyújtsatok!
Föl! talpra! Ez álmommal összevág!
Már hinni kezdem. Gyertyákat, ha mondom
(Bevonul.)
JAGO.
Isten veled. Magadra hagylak itt.
Nem volna jó nekem, tanú gyanánt
Vitetnem a mór ellen. Mert tudom,
Ha tán meg is korholják e miatt,
Az állam őt nem nélkülözheti,
Mert a hadhoz, mely Cyprusnál dühöng,
Ha lelköket kitennék, sem találnak
Mást, a ki őt pótolja. Én azért,
Bár mint a poklot őt úgy gyűlölöm,
Alája rendelt állásom miatt
Hűségi zászlót vagyok kénytelen
Szeme előtt – de önként értetik –
Színből csupán kitűzni még. Vezesd
Az üldöző apát az arsenál
Felé. A mórt ott föllelenditek.
Ott leszek én is. Most isten veled.
(El.)
Brabantio, szolgák fáklyákkal jönnek.
Isten veled. Magadra hagylak itt.
Nem volna jó nekem, tanú gyanánt
Vitetnem a mór ellen. Mert tudom,
Ha tán meg is korholják e miatt,
Az állam őt nem nélkülözheti,
Mert a hadhoz, mely Cyprusnál dühöng,
Ha lelköket kitennék, sem találnak
Mást, a ki őt pótolja. Én azért,
Bár mint a poklot őt úgy gyűlölöm,
Alája rendelt állásom miatt
Hűségi zászlót vagyok kénytelen
Szeme előtt – de önként értetik –
Színből csupán kitűzni még. Vezesd
Az üldöző apát az arsenál
Felé. A mórt ott föllelenditek.
Ott leszek én is. Most isten veled.
(El.)
Brabantio, szolgák fáklyákkal jönnek.
BRABANTIO.
Való tehát! Ő eltűnt! Szörnyűség!
S mi még gyűlölt éltemből hátra van:
Csak keserűség! Most szólj, Rodrigo!
Hol láttad őt? – Oh a boldogtalan!
A mórral, mondod? – Oh ki vágyna így
Még apa lenni? – Miről ismerél rá?
– Hát megcsal ő is? – Mit szólott neked?
Több fáklya kell még! Föl! Mind talpra föl!
Mit gondolsz! Meg vannak hitelve már?
Való tehát! Ő eltűnt! Szörnyűség!
S mi még gyűlölt éltemből hátra van:
Csak keserűség! Most szólj, Rodrigo!
Hol láttad őt? – Oh a boldogtalan!
A mórral, mondod? – Oh ki vágyna így
Még apa lenni? – Miről ismerél rá?
– Hát megcsal ő is? – Mit szólott neked?
Több fáklya kell még! Föl! Mind talpra föl!
Mit gondolsz! Meg vannak hitelve már?
ROGRIGO.
Úgy gondolom, meg.
Úgy gondolom, meg.
BRABANTIO.
Oh ég! Hogy szökhetett ki! iszonyú!
Rút förtelem! Apák, ne higyjetek
Leányitoknak! – Nincs-e valami
Bűbáj, varázslat, mely megrontja a
Szűz ifjúságot? Rodrigo, beszélj,
Nem olvasál ilyes valamiről?
Oh ég! Hogy szökhetett ki! iszonyú!
Rút förtelem! Apák, ne higyjetek
Leányitoknak! – Nincs-e valami
Bűbáj, varázslat, mely megrontja a
Szűz ifjúságot? Rodrigo, beszélj,
Nem olvasál ilyes valamiről?
ROGRIGO.
Igen, valóban,
Igen, valóban,
BRABANTIO.
Oh, vajha hozzád adtam volna őt.
Induljatok. Ti erre, ti meg arra.
Nem gondolod, hogy hol találjuk őt?
| Hol öcsém? Nagy ég! |
Induljatok. Ti erre, ti meg arra.
Nem gondolod, hogy hol találjuk őt?
ROGRIGO.
Én azt hiszem, reá tudlak vezetni,
Csak jöjj velem.
Én azt hiszem, reá tudlak vezetni,
Csak jöjj velem.
BRABANTIO.
Kérlek hát, menj elől.
Segélyt kiáltok minden ház előtt,
Hisz van jogom rá. Fegyvert hozzatok.
Hívjátok a csendőröket! Előre,
Jó Rodrigo. Adósod nem leszek.
(Mind el.)
Kérlek hát, menj elől.
Segélyt kiáltok minden ház előtt,
Hisz van jogom rá. Fegyvert hozzatok.
Hívjátok a csendőröket! Előre,
Jó Rodrigo. Adósod nem leszek.
(Mind el.)
