I. SZÍN
A vár előtt.
Cassio, Zenészekkel jő.
CASSIO.
Itt játszszatok, fiúk. Megfizetek.
Valami kurtát. S aztán mondjatok
Bolond jő.
Itt játszszatok, fiúk. Megfizetek.
Valami kurtát. S aztán mondjatok
| Egy szép köszöntőt. | (Zene.) |
BOLOND.
Ej! tán Nápolyban voltak ezek a hangszerek, hogy orrból beszélnek?
Ej! tán Nápolyban voltak ezek a hangszerek, hogy orrból beszélnek?
1. ZENÉSZ.
Hogyan? Mit akarsz mondani?
Hogyan? Mit akarsz mondani?
BOLOND.
Kérlek, fuvó hangszerek ezek?
Kérlek, fuvó hangszerek ezek?
1. ZENÉSZ.
Az ám.
Az ám.
BOLOND.
Hm. Minden dolognak két széle van.
Hm. Minden dolognak két széle van.
1. ZENÉSZ.
Miféle szélről beszélsz?
Miféle szélről beszélsz?
BOLOND.
No hát arról, a mi e fuvó hangszerekbe szorult. Hanem itt van a fizetés, a tábornok úgy szereti muzsikátokat, hogy az istenre kér, ne lármázzatok többet.
No hát arról, a mi e fuvó hangszerekbe szorult. Hanem itt van a fizetés, a tábornok úgy szereti muzsikátokat, hogy az istenre kér, ne lármázzatok többet.
1. ZENÉSZ.
A mint akarod uram.
A mint akarod uram.
BOLOND.
Ha tudtok valami oly zenét, a mi nem hallatszik, kezdjétek azt; mert hallani nem igen szereti a tábornok.
Ha tudtok valami oly zenét, a mi nem hallatszik, kezdjétek azt; mert hallani nem igen szereti a tábornok.
1. ZENÉSZ.
Olyat nem tudunk.
Olyat nem tudunk.
BOLOND.
Úgy hát dugjátok széles tarisznyátokba szeles sípjaitokat s eredjetek! oszoljatok levegőbe!
Úgy hát dugjátok széles tarisznyátokba szeles sípjaitokat s eredjetek! oszoljatok levegőbe!
| (Zenészek el.) |
CASSIO.
Hallod-e becsületes barátom?
Hallod-e becsületes barátom?
BOLOND.
Becsületes barátod’ nem hallom, csak téged hallak.
Becsületes barátod’ nem hallom, csak téged hallak.
CASSIO.
Kérlek, hagyj fel élczeiddel. Fogd, itt van egy kis borravaló; ha azon asszonyság, ki a tábornokné szolgálatában áll, felkelt: mondd meg, hogy bizonyos Cassio nehány szóra találkozást kér.
Kérlek, hagyj fel élczeiddel. Fogd, itt van egy kis borravaló; ha azon asszonyság, ki a tábornokné szolgálatában áll, felkelt: mondd meg, hogy bizonyos Cassio nehány szóra találkozást kér.
BOLOND.
Felkelt már uram, s ha le akar ide szállani, majd tudomást adok.
Felkelt már uram, s ha le akar ide szállani, majd tudomást adok.
CASSIO.
Jago jő.
Éppen jókor, Jago!
| Tedd azt barátom. | (Bolond el.) |
Éppen jókor, Jago!
JAGO.
Le sem feküdt talán ön?
Le sem feküdt talán ön?
CASSIO.
Még el se váltunk, már szürkült az ég
Bátor valék nődet hivatni. Meg
Akarom kérni őt, legyen szives
Találkozásra bírni Desdemonát.
| Nem biz én. |
Bátor valék nődet hivatni. Meg
Akarom kérni őt, legyen szives
Találkozásra bírni Desdemonát.
JAGO.
Kiküldöm én őt s úgy intézem el,
Hogy nőmmel s asszonyával szabadon
Szólhasson ön.
Kiküldöm én őt s úgy intézem el,
Hogy nőmmel s asszonyával szabadon
Szólhasson ön.
CASSIO.
Enyéim közt se leltem ennyi jó
Indulatot.
Emilia jő.
| Oh köszönöm. | (Jago el.) |
| Soha |
Indulatot.
Emilia jő.
EMILIA.
Jó reggelt, hadnagy úr.
Mint szánom önt! No, minden jóra fordul.
A tábornok nejével már beszélt,
Jó nője védi önt. A mór csak azt
Mondá: hogy a kit megsebzett kegyed,
Nagy hírü s összeköttetésü úr,
S azért ugyan tiszt nem lehet tovább,
De ő szereti önt. Erősité,
Hogy szereti; s az első alkalommal
Örömmel fogja visszatenni önt
Rangjába.
Jó reggelt, hadnagy úr.
Mint szánom önt! No, minden jóra fordul.
A tábornok nejével már beszélt,
Jó nője védi önt. A mór csak azt
Mondá: hogy a kit megsebzett kegyed,
Nagy hírü s összeköttetésü úr,
S azért ugyan tiszt nem lehet tovább,
De ő szereti önt. Erősité,
Hogy szereti; s az első alkalommal
Örömmel fogja visszatenni önt
Rangjába.
CASSIO.
Mégis kérem, asszonyom,
Ha jónak látja ön, s ha úgy lehet,
Oh eszközöljön asszonyátul egy
Rövid találkozást, pár szóra csak.
Mégis kérem, asszonyom,
Ha jónak látja ön, s ha úgy lehet,
Oh eszközöljön asszonyátul egy
Rövid találkozást, pár szóra csak.
EMILIA.
Jöjjön be ön, majd módját ejtem én,
Hogy szólhasson szive szerint vele.
Jöjjön be ön, majd módját ejtem én,
Hogy szólhasson szive szerint vele.
CASSIO.
| Oh mint lekötelez! | (Bemennek.) |
