I. SZÍN.
Kikötőváros Cyprusban. – Piacz.
Montano, két Nemes.
MONTANO.
Mit látni a partról a tengeren?
Mit látni a partról a tengeren?
1. NEMES.
Semmit. Magossan zúg az ár, s az ég,
És víz közt egy vitorla leng.
Semmit. Magossan zúg az ár, s az ég,
És víz közt egy vitorla leng.
MONTANO.
A szél, hogy minden kőfal ing belé.
Ha ily garázda künn a tenger is,
Melyik hajó bordája tartja ki
A ráomló hegyeket? Mit fogunk
Még hallani?
A szél, hogy minden kőfal ing belé.
Ha ily garázda künn a tenger is,
Melyik hajó bordája tartja ki
A ráomló hegyeket? Mit fogunk
Még hallani?
2. NEMES.
Tán a török hajóhad
Szétszóratását. Menj a partra bár,
A fölkorbácsolt hullám az eget
Megvívni látszik, és a fölkavart
Tajték vizet pök a gönczölre, mintha
Az örök pólus csillagát akarná
Eloltani. Nem láttam még ilyen
Veszett vihart!
Tán a török hajóhad
Szétszóratását. Menj a partra bár,
A fölkorbácsolt hullám az eget
Megvívni látszik, és a fölkavart
Tajték vizet pök a gönczölre, mintha
Az örök pólus csillagát akarná
Eloltani. Nem láttam még ilyen
Veszett vihart!
MONTANO.
Révet nem ért, el kell merülnie.
Ezt ki nem állja.
Harmadik Nemes jő.
| Ha a török hajóhad |
Ezt ki nem állja.
Harmadik Nemes jő.
3. NEMES.
A hadnak vége. Elbánt a vihar.
A törökök hajóival. Ijedség
Fogá el őket. Egy velenczei
Hajó veszélyök hírét hozza most.
| Jó újság, urak! |
A törökök hajóival. Ijedség
Fogá el őket. Egy velenczei
Hajó veszélyök hírét hozza most.
MONTANO.
Való ez?
Való ez?
3. NEMES.
És rajta Cassio, a hős mór
Othello hadnagya. A mór maga
Még tengeren, de fölhatalmazással
Evez Cyprushoz.
| Most jön épen a hajó. |
Othello hadnagya. A mór maga
Még tengeren, de fölhatalmazással
Evez Cyprushoz.
MONTANO.
Derék parancsok ő.
| Ennek örülök, |
3. NEMES.
Jó hírt hoz a török veszélyiről,
De aggodalmas Othello iránt.
Azt mondja, mikor elindultak is,
Ily zord vihar volt.
| És Cassio, bár |
De aggodalmas Othello iránt.
Azt mondja, mikor elindultak is,
Ily zord vihar volt.
MONTANO.
Alatta én szolgáltam s mondhatom,
Derék vitéz. Menjünk a rév felé,
Megnézni a most érkezett hajót,
És várni a vitéz mórt, bár szemünk
Semmit se láthat a zúgó habok
S kék ég között.
| Vajha meneküljön! |
Derék vitéz. Menjünk a rév felé,
Megnézni a most érkezett hajót,
És várni a vitéz mórt, bár szemünk
Semmit se láthat a zúgó habok
S kék ég között.
3. NEMES.
El! minden pillanat
Új eseményt hoz.
Cassio jő.
El! minden pillanat
Új eseményt hoz.
Cassio jő.
CASSIO.
Derék vitézi e harczos szigetnek,
Hogy a vitéz mórt várni indulátok.
Ég óvja őt az elemek dühében!
A vész között vesztém el őt.
| Köszönet, urak, |
Hogy a vitéz mórt várni indulátok.
Ég óvja őt az elemek dühében!
A vész között vesztém el őt.
MONTANO.
Hajón van-e?
| Erős |
CASSIO.
S tanult, tapasztalt kormányosa van.
Azért reményem nem alaptalan.
S valósulást igér.
| Hajója jó erős, |
Azért reményem nem alaptalan.
S valósulást igér.
HANGOK. (kívülről).
Hajó! vitorla!
Hirnök jő.
Hajó! vitorla!
Hirnök jő.
CASSIO.
Mi zaj?
Mi zaj?
HIRNÖK.
És azt kiáltják, hogy vitorla jő.
| Mindenki künn a parton áll, |
CASSIO.
Reményem mondja, hogy parancsnokom.
(Lövés.)
Reményem mondja, hogy parancsnokom.
(Lövés.)
2. NEMES .
Üdvözlő jellövés! Barátaink hát?
Üdvözlő jellövés! Barátaink hát?
CASSIO.
Kérlek siess uram, s hozz hírt nekünk
Az érkeztek felől.
Kérlek siess uram, s hozz hírt nekünk
Az érkeztek felől.
2. NEMES .
(El.)
| Megyek Uram. |
MONTANO.
Hát hadnagy úr, a mór nősült-e már?
Hát hadnagy úr, a mór nősült-e már?
CASSIO.
S pedig nagyon jól. Nője szebb, minőt
A legmerészebb hír rajzolni tud.
Minden leírást kecsben túl halad,
A természetnek legszebb remeke.
Második Nemes visszajő.
No hát ki jött?
S pedig nagyon jól. Nője szebb, minőt
A legmerészebb hír rajzolni tud.
Minden leírást kecsben túl halad,
A természetnek legszebb remeke.
Második Nemes visszajő.
No hát ki jött?
2. NEMES .
| Egy Jago nevű altiszt. |
CASSIO.
Gyorsabb szerencse hozta, mint urát.
Maga a vész, háborgó tenger és
Siró szelek, zord szikla s zátonyok,
E csalfa árulói a hajóknak,
Meghódolának a bájnak, s levetve
Gyilkos természetök, most útat adtak
A szép Desdemonának.
Gyorsabb szerencse hozta, mint urát.
Maga a vész, háborgó tenger és
Siró szelek, zord szikla s zátonyok,
E csalfa árulói a hajóknak,
Meghódolának a bájnak, s levetve
Gyilkos természetök, most útat adtak
A szép Desdemonának.
MONTANO.
| Ki e nő? |
CASSIO.
Kit említék, parancsnokom neje,
Kit a merész Jagora bíza; kit
Nem várhatánk még, s érkezésivel
Most megelőzte a reményt. Nagy ég!
Őrizd Othellot, hajtsd lehelleted
Szelével a hajót e partokig,
S szivét dobogtasd Desdemona keblén!
Ujítsd meg bennünk a bágyadt reményt,
S hozz Cyprusnak reményt, vigaszt! De im
Desdemona, Jago, Emilia, Rodrigo, Kiséret jönnek.
A hajó drága kincse partra szállt.
Jó cyprusiak! térdet hajtsatok.
Üdv, drága hölgy neked! Az ég kegye
Járjon veled s körítsen mindenütt!
Kit említék, parancsnokom neje,
Kit a merész Jagora bíza; kit
Nem várhatánk még, s érkezésivel
Most megelőzte a reményt. Nagy ég!
Őrizd Othellot, hajtsd lehelleted
Szelével a hajót e partokig,
S szivét dobogtasd Desdemona keblén!
Ujítsd meg bennünk a bágyadt reményt,
S hozz Cyprusnak reményt, vigaszt! De im
Desdemona, Jago, Emilia, Rodrigo, Kiséret jönnek.
A hajó drága kincse partra szállt.
Jó cyprusiak! térdet hajtsatok.
Üdv, drága hölgy neked! Az ég kegye
Járjon veled s körítsen mindenütt!
DESDEMONA.
Jó Cassio! köszönöm, köszönöm.
Uram felől mi hírt tudsz mondani?
Jó Cassio! köszönöm, köszönöm.
Uram felől mi hírt tudsz mondani?
CASSIO.
Még nincs itt, mást róla nem tudok, mint
Hogy jól van, és hogy itt lesz nem soká.
Még nincs itt, mást róla nem tudok, mint
Hogy jól van, és hogy itt lesz nem soká.
DESDEMONA.
Remegek érte! Hogy hagyád el őt?
Remegek érte! Hogy hagyád el őt?
CASSIO.
A nagy vihar különze el. De hallga!
Vitorla jő.
A nagy vihar különze el. De hallga!
Vitorla jő.
HANGOK.
(künn).
Vitorla! vitorla!
(Lövés.)
(künn).
Vitorla! vitorla!
(Lövés.)
2. NEMES .
Ez üdvözlő lövés. Megint barát.
Ez üdvözlő lövés. Megint barát.
CASSIO.
Nézz utána.
(Második Nemes el.)
Isten hozott asszonyom. Megbocsáss,
Derék Jago, nagy szabadságomért,
Az udvariasság vérembe’ van.
(Megcsókolja Emiliát.)
Nézz utána.
(Második Nemes el.)
| Zászlótartóm! üdvözöllek. |
Derék Jago, nagy szabadságomért,
Az udvariasság vérembe’ van.
(Megcsókolja Emiliát.)
JAGO.
Ha oly sokat nyújt ajkából neked,
Mint mennyi részem nyelvéből gyakorta
Nekem van, megelégled, úgy hiszem.
Ha oly sokat nyújt ajkából neked,
Mint mennyi részem nyelvéből gyakorta
Nekem van, megelégled, úgy hiszem.
DESDEMONA.
Szegénynek szava sincs.
Szegénynek szava sincs.
JAGO.
Én mindig úgy találom, a mikor
Alunni volna kedvem. Elhiszem,
Nagysád előtt szivébe rejti nyelvét,
S csak gondolatban pöröl.
| De sőt igen sok, |
Alunni volna kedvem. Elhiszem,
Nagysád előtt szivébe rejti nyelvét,
S csak gondolatban pöröl.
EMILIA.
Így szólni.
| Nincs okod |
JAGO.
Menj, Menj! A házon kívűl
Kép vagy; szobádban nagy harang; a konyhán
Sárkány; ha vétesz: álszenteskedő;
Ha bántnak: ördög; ha dolgozni kell:
Játékra kész; munkás nő csak – az ágyban.
Menj, Menj! A házon kívűl
Kép vagy; szobádban nagy harang; a konyhán
Sárkány; ha vétesz: álszenteskedő;
Ha bántnak: ördög; ha dolgozni kell:
Játékra kész; munkás nő csak – az ágyban.
DESDEMONA.
Csúfszájú te!
Csúfszájú te!
JAGO.
Mulatni kelsz fel és dolgozni fekszel.
| Török legyek, ha nem való. |
EMILIA.
Dicsiratot felőlem nem te írsz,
Azt látom.
Dicsiratot felőlem nem te írsz,
Azt látom.
JAGO.
Mentsen ég!
Mentsen ég!
DESDEMONA.
| S rólam, ha kell, |
JAGO.
Oh drága hölgy, azt ne kivánd; csupán
Gyalázni tudok én.
Oh drága hölgy, azt ne kivánd; csupán
Gyalázni tudok én.
DESDEMONA.
Ment valaki a kikötőhöz?
| Na csak kisértsd meg. |
JAGO.
Igen, asszonyom.
Igen, asszonyom.
DESDEMONA.
S vidámnak látszatom. Mit mondanál
Dicséretemre hát?
| Nincs kedvem, ámde megcsalom magam, |
Dicséretemre hát?
JAGO.
De mint ruháról a lép, melyen megragadt,
Agyamból nehezen válik ki a gondolat,
S utána akkor is agy s minden kiszakad.
Készen vagyok már.
A nő ha szép s eszes: furfangos is;
Szépsége jó, de esze vízre visz.
| Gondolkozom; |
Agyamból nehezen válik ki a gondolat,
S utána akkor is agy s minden kiszakad.
Készen vagyok már.
A nő ha szép s eszes: furfangos is;
Szépsége jó, de esze vízre visz.
DESDEMONA.
| Ez szép dicséret! Hátha rút s okos? |
JAGO.
Ha rút mint éj, de a mellett eszes:
Elfedni rútságát, szépet keres.
Ha rút mint éj, de a mellett eszes:
Elfedni rútságát, szépet keres.
DESDEMONA.
Rossznál rosszabb.
Rossznál rosszabb.
EMILIA.
| S ha szép és ostoba? |
JAGO.
Ha egyszer szép: nem lehet ostoba,
Kap örököst, akármilyen liba.
Ha egyszer szép: nem lehet ostoba,
Kap örököst, akármilyen liba.
DESDEMONA.
Csupa régi badarságok; arra valók, hogy sörházakban nevessenek rajtok. Micsoda nyomorult dicséretet tudsz arra, ki rút is, ostoba is?
Csupa régi badarságok; arra valók, hogy sörházakban nevessenek rajtok. Micsoda nyomorult dicséretet tudsz arra, ki rút is, ostoba is?
JAGO.
Legyen bármily bolond és bármi rút,
Több rosszat tenni szép s eszes se tud.
Legyen bármily bolond és bármi rút,
Több rosszat tenni szép s eszes se tud.
DESDEMONA.
Oh te balgatag; a legrosszabbról legtöbbet mondasz! De hát mi szépet tudsz mondani oly nőre, ki azt valóban megérdemli? ki önérzetében még a rossz akarat bizonyságtételére is bátran hivatkozik?
Oh te balgatag; a legrosszabbról legtöbbet mondasz! De hát mi szépet tudsz mondani oly nőre, ki azt valóban megérdemli? ki önérzetében még a rossz akarat bizonyságtételére is bátran hivatkozik?
JAGO.
Ki szép s még a mellet nem is kevély;
beszélni tud s nagyon még sem beszél;
Bár dús, nem űz fényt s kéjben nem hever,
Fut a vágytól s csak néha mondja: jer!
Ha sértve van s boszút tud állani,
Bosszúságát el hagyja szállani;
Nem oly botor, hogy a házi kenyért
Eldobja úri hulladékokért;
magának tartja szívét s meg se látja,
Ha széptevők tolonganak nyomába;
Az, – ha ugyan szült is nőt a föld –:
Ki szép s még a mellet nem is kevély;
beszélni tud s nagyon még sem beszél;
Bár dús, nem űz fényt s kéjben nem hever,
Fut a vágytól s csak néha mondja: jer!
Ha sértve van s boszút tud állani,
Bosszúságát el hagyja szállani;
Nem oly botor, hogy a házi kenyért
Eldobja úri hulladékokért;
magának tartja szívét s meg se látja,
Ha széptevők tolonganak nyomába;
Az, – ha ugyan szült is nőt a föld –:
DESDEMONA.
Nos az ilyen?
Nos az ilyen?
JAGO.
Jó lesz szoptatni, s árulni a sört.
Jó lesz szoptatni, s árulni a sört.
DESDEMONA.
A vége sántit és következetlen. Ne tanulj tőle, Emilia, bár férjed. Mit mondasz, Cassio, nem vakmerő és rágalmazó biráló ez.
A vége sántit és következetlen. Ne tanulj tőle, Emilia, bár férjed. Mit mondasz, Cassio, nem vakmerő és rágalmazó biráló ez.
CASSIO.
| Nyersen beszél. Jobb katona, mint tudós. |
JAGO. (félre)
Kezét fogja. Ah, jól van, suttogjatok csak! Ily kis hálóval mint ez, akkora legyet fogok, mint Cassio. Jó, jó! csak mosolyogj reá! Saját bókjaidban foglak meg! (fenn) Igazad van, valóban ugy van. (félre) ha ily apróság miatt hadnagyságodból kiesel, jobb lett volna nem csókolnod meg annyiszor három ujjadat, csakhogy uracsot játszszál. Igen jó, csinos csók; derék udvarlás! Úgy van, valóban megint saját ujjaidat csókolod? Inkább majd megmondom, mit vinnél ajkaidhoz! (Trombita hangzik) A mór! ismerem harsonáját.
Kezét fogja. Ah, jól van, suttogjatok csak! Ily kis hálóval mint ez, akkora legyet fogok, mint Cassio. Jó, jó! csak mosolyogj reá! Saját bókjaidban foglak meg! (fenn) Igazad van, valóban ugy van. (félre) ha ily apróság miatt hadnagyságodból kiesel, jobb lett volna nem csókolnod meg annyiszor három ujjadat, csakhogy uracsot játszszál. Igen jó, csinos csók; derék udvarlás! Úgy van, valóban megint saját ujjaidat csókolod? Inkább majd megmondom, mit vinnél ajkaidhoz! (Trombita hangzik) A mór! ismerem harsonáját.
CASSIO.
Valóban ő.
Valóban ő.
DESDEMONA.
Menjünk elébe, fogadjuk el.
Menjünk elébe, fogadjuk el.
CASSIO.
Itt van már.
Othello, Kiséret jönnek.
Itt van már.
Othello, Kiséret jönnek.
OTHELLO.
Oh drága hősnőm!
Oh drága hősnőm!
DESDEMONA.
| Kedves jó Othellom! |
)
OTHELLO.
Csodálom és örülök, hogy előttem
Megérkezél. Oh lelkem öröme!
Ha minden vihart ily szélcsend követ:
Csak hadd üvöltsön a szél, hogy sírok
Kinyíljanak; hágjon Olympmagas
Hullámhegyekre a küzdő hajó,
S bukjék megint oly messzi mélybe le,
Mint égtül a pokol! Ha a halál
Most jönne, milyen boldogan találna!
Félek, hogy üdvöm oly magasra ért,
Hogy a jövő nem adhat több gyönyört,
Ily kéj után!
Csodálom és örülök, hogy előttem
Megérkezél. Oh lelkem öröme!
Ha minden vihart ily szélcsend követ:
Csak hadd üvöltsön a szél, hogy sírok
Kinyíljanak; hágjon Olympmagas
Hullámhegyekre a küzdő hajó,
S bukjék megint oly messzi mélybe le,
Mint égtül a pokol! Ha a halál
Most jönne, milyen boldogan találna!
Félek, hogy üdvöm oly magasra ért,
Hogy a jövő nem adhat több gyönyört,
Ily kéj után!
DESDEMONA.
Oh mentsen ég! Sőt inkább,
A mint korunk növekszik, örömünk
Is nőjjön úgy!
Oh mentsen ég! Sőt inkább,
A mint korunk növekszik, örömünk
Is nőjjön úgy!
OTHELLO.
Amen reá, egek!
E boldogságra szó nincs, az öröm
Elfojtja hangom. Oly sok e gyönyör!
(Megcsókolja.)
S ez még! Ne adjon szánk, szivünk, soha
Más hangot, egymás ellenébe, ennél.
Amen reá, egek!
E boldogságra szó nincs, az öröm
Elfojtja hangom. Oly sok e gyönyör!
(Megcsókolja.)
S ez még! Ne adjon szánk, szivünk, soha
Más hangot, egymás ellenébe, ennél.
JAGO.
(félre)
Könnyen beszélsz most, majd lehangolom
E húrokat, mik most ily szép zenét
Susognak, istenemre!
(félre)
Könnyen beszélsz most, majd lehangolom
E húrokat, mik most ily szép zenét
Susognak, istenemre!
OTHELLO.
Újság, barátim! A török hajó
Mind elsülyedt. A hadnak vége van.
Nos? hogy vannak ismerőseim?
Édes! téged szeretni fognak itt,
Hisz engem is szerettek. Istenem!
Csak fecsegek, s semmit sem mozditok.
Jó Jago, kérlek, menj a kikötőbe
Málháimért. A kormányost vezesd
A várba föl. Derék legény s valóban
Minden kitűntetésre érdemes.
Jőj Desdemonám! Az isten hozott
Cyprusban, még egyszer, isten hozott.
(Othello, Desdemona, Kiséret el.)
| Jerünk a várba! |
Mind elsülyedt. A hadnak vége van.
Nos? hogy vannak ismerőseim?
Édes! téged szeretni fognak itt,
Hisz engem is szerettek. Istenem!
Csak fecsegek, s semmit sem mozditok.
Jó Jago, kérlek, menj a kikötőbe
Málháimért. A kormányost vezesd
A várba föl. Derék legény s valóban
Minden kitűntetésre érdemes.
Jőj Desdemonám! Az isten hozott
Cyprusban, még egyszer, isten hozott.
(Othello, Desdemona, Kiséret el.)
JAGO.
(szolgához)
Menj a kikötőbe s ott várj reám! (Rodrigohoz) Mos mutasd meg, ha bátor ember vagy; azt mondják, a gyáva, ha szerelmes, rendkívül nemeslelküvé válik. Figyelj reám. A hadnagy ma éjjel a főőrön lesz. Először is tudtodra kell adnom, Desdemona világosan viszonyban áll vele.
(szolgához)
Menj a kikötőbe s ott várj reám! (Rodrigohoz) Mos mutasd meg, ha bátor ember vagy; azt mondják, a gyáva, ha szerelmes, rendkívül nemeslelküvé válik. Figyelj reám. A hadnagy ma éjjel a főőrön lesz. Először is tudtodra kell adnom, Desdemona világosan viszonyban áll vele.
ROGRIGO.
Vele? az lehetetlen!
Vele? az lehetetlen!
JAGO.
Tedd szádra a kezedet s hallgass reám. Jegyezd meg, mily dühösen szerette előbb a mórt dicsekvései- s ábrándos meséiért. Folyvást fogná-e szeretni fecsegéseiért? Azt ne gondold. Egyszer csak jól kell lakni a szemnek, s ugyan mi gyönyörűsége volna abban, hogy mindig csak az ördögöt nézze? Ha a vér, kielégíttetvén, lecsillapul: hogy újra lángra gyúljon s az új vágy kielégíttessék, szeretetreméltóság, a kor egyezése, csinosság, szép arcz kellene; a mórban mindez hiányzik. No már a megkivántatóságok hiányozván, az elkényeztetett ízlés csalódást, s aztán undort érez, irtózni kezd a mórtól. Maga a természet kényszerítendi őt erre, s hogy új választást tegyen. Most már, Sir, ezt föltéve, – s pedig bizony igen feltehető, – ki állana inkább a szerecsen útjában, mint Cassio? hajlékony, ügyes ficzkó, kinek lelkiismerete csak annyiban kényes, hogy ártatlanság szép szine alá rejti falánk és vérmes vágyait. Senki, mondom, senki más. Kitanult, sima ficzkó. Minden jó alkalmat föl tud keresni. Mint a hamis pénzverő, úgy tud álelőnyöket csinálni, hol semmi valódi nincs is. Átkozott kölyök! A mellett a ficzkó szép, fiatal s minden megvan benne, mit a hígeszű asszonyok szeretnek. Veszedelmes ficzkó; s az asszony belebotlott már.
Tedd szádra a kezedet s hallgass reám. Jegyezd meg, mily dühösen szerette előbb a mórt dicsekvései- s ábrándos meséiért. Folyvást fogná-e szeretni fecsegéseiért? Azt ne gondold. Egyszer csak jól kell lakni a szemnek, s ugyan mi gyönyörűsége volna abban, hogy mindig csak az ördögöt nézze? Ha a vér, kielégíttetvén, lecsillapul: hogy újra lángra gyúljon s az új vágy kielégíttessék, szeretetreméltóság, a kor egyezése, csinosság, szép arcz kellene; a mórban mindez hiányzik. No már a megkivántatóságok hiányozván, az elkényeztetett ízlés csalódást, s aztán undort érez, irtózni kezd a mórtól. Maga a természet kényszerítendi őt erre, s hogy új választást tegyen. Most már, Sir, ezt föltéve, – s pedig bizony igen feltehető, – ki állana inkább a szerecsen útjában, mint Cassio? hajlékony, ügyes ficzkó, kinek lelkiismerete csak annyiban kényes, hogy ártatlanság szép szine alá rejti falánk és vérmes vágyait. Senki, mondom, senki más. Kitanult, sima ficzkó. Minden jó alkalmat föl tud keresni. Mint a hamis pénzverő, úgy tud álelőnyöket csinálni, hol semmi valódi nincs is. Átkozott kölyök! A mellett a ficzkó szép, fiatal s minden megvan benne, mit a hígeszű asszonyok szeretnek. Veszedelmes ficzkó; s az asszony belebotlott már.
ROGRIGO.
Ezt nem hihetem el felőle. E nő csupa erkölcs.
Ezt nem hihetem el felőle. E nő csupa erkölcs.
JAGO.
Erkölcs! nevetség! Ő is szőlőből készült bort iszik. Ha valami felsőbb lény volna, nem szeretett volna a mórba. Nem láttad, hogy engedte oda kezét? Nem vetted észre?
Erkölcs! nevetség! Ő is szőlőből készült bort iszik. Ha valami felsőbb lény volna, nem szeretett volna a mórba. Nem láttad, hogy engedte oda kezét? Nem vetted észre?
ROGRIGO.
Láttam; de hisz ez csak nyájasság volt.
Láttam; de hisz ez csak nyájasság volt.
JAGO.
Bujálkodás, lelkemre mondom. Setét folyosó a tisztátalan bűn barlangjában. Ajkaik oly közel érték egymást, hogy lehelletök egybeolvadt. Aljasság, Rodrigo. Ha e kölcsönös egyetértés így halad, hamar megérjük a dolog vastagabb végét is. Piha! Azonban, Sir, bízd reám magad, én hoztalak ide Velenczéből. Vigyázz ma éjjel. Rád bízom az őrjáratot. Cassio nem ismer téged. Én sem leszek messze. Találja valami módot Cassiot ingerelni, vagy hangos beszéd, vagy rendeleteibe kötözködés, vagy akármi által. A többi önként jő.
Bujálkodás, lelkemre mondom. Setét folyosó a tisztátalan bűn barlangjában. Ajkaik oly közel érték egymást, hogy lehelletök egybeolvadt. Aljasság, Rodrigo. Ha e kölcsönös egyetértés így halad, hamar megérjük a dolog vastagabb végét is. Piha! Azonban, Sir, bízd reám magad, én hoztalak ide Velenczéből. Vigyázz ma éjjel. Rád bízom az őrjáratot. Cassio nem ismer téged. Én sem leszek messze. Találja valami módot Cassiot ingerelni, vagy hangos beszéd, vagy rendeleteibe kötözködés, vagy akármi által. A többi önként jő.
ROGRIGO.
Jó.
Jó.
JAGO.
Tudod, ő hirtelen; s ha megharagszik, igen indulatos. Meglehet, hozzád üt. Ingereld, hogy tegye azt; mert épen azzal akarom fellázítani ezeket a cyprusiakat, s oda vinni a dolgot, hogy Cassio tisztségét elveszítse. Akkor hamarább czélt érhetsz, mert módomban lesz elősegíteni azt, s az akadály örökre el lesz téve láb alól, mi miatt kinézésünk sem lehetett sikerre.
Tudod, ő hirtelen; s ha megharagszik, igen indulatos. Meglehet, hozzád üt. Ingereld, hogy tegye azt; mert épen azzal akarom fellázítani ezeket a cyprusiakat, s oda vinni a dolgot, hogy Cassio tisztségét elveszítse. Akkor hamarább czélt érhetsz, mert módomban lesz elősegíteni azt, s az akadály örökre el lesz téve láb alól, mi miatt kinézésünk sem lehetett sikerre.
ROGRIGO.
Úgy teendek; csak jól el tudd intézni az alkalmat.
Úgy teendek; csak jól el tudd intézni az alkalmat.
JAGO.
Biztosítlak. Keress föl addig is a várban. A mór pogyászát oda kell vitetnem. Isten veled.
Biztosítlak. Keress föl addig is a várban. A mór pogyászát oda kell vitetnem. Isten veled.
ROGRIGO.
Isten veled.
(El.)
Isten veled.
(El.)
JAGO.
Hogy Cassio szereti, meghiszem.
Hogy ő viszont, azt is nagyon hiszem.
A mór, habár szivemből gyűlölöm –
Nemes, hű, szerető természetű,
S hiszem, belőle jó férj lenne a
Nőcskének; a kit magam is szeretnék,
Nem buja vágybúl egyedül, – holott
Nem volna tán természetelleni, –
De részint bosszúból, mert nagy gyanúm
Van, hogy e buja mór ágyamban is
Gazdálkodott, s ha arra gondolok
Eremben méreg forr s szaggatja belsőm,
S nem nyugszom, míg csak, – asszony asszonyért, –
A számadást tisztába nem hozom;
Vagy legalább oly féltékeny dühöt
Nem költök benne, mit a hideg ész
Nem gyógyítand meg. Czélt érek pedig.
Ha e silány Rodrigo, kit mikép
Vadászebet vezérlek nyomra, jól áll.
Körmöm között lesz Cassio uram
És könnyű a féltékeny mór előtt
Gyanúba hozni őt, sőt magam is
Tartok a szarvtól Cassio miatt.
Megérem azt is, hogy a mór nekem
Köszönni fogja forrón, hálaszókkal,
Hogy bolonddá tevém, fölzavarám
Házát s szivébe őrjöngést dobék.
Itt van – de még zavartan; majd a tett
Hozza tisztába e gaz terveket.
Hogy Cassio szereti, meghiszem.
Hogy ő viszont, azt is nagyon hiszem.
A mór, habár szivemből gyűlölöm –
Nemes, hű, szerető természetű,
S hiszem, belőle jó férj lenne a
Nőcskének; a kit magam is szeretnék,
Nem buja vágybúl egyedül, – holott
Nem volna tán természetelleni, –
De részint bosszúból, mert nagy gyanúm
Van, hogy e buja mór ágyamban is
Gazdálkodott, s ha arra gondolok
Eremben méreg forr s szaggatja belsőm,
S nem nyugszom, míg csak, – asszony asszonyért, –
A számadást tisztába nem hozom;
Vagy legalább oly féltékeny dühöt
Nem költök benne, mit a hideg ész
Nem gyógyítand meg. Czélt érek pedig.
Ha e silány Rodrigo, kit mikép
Vadászebet vezérlek nyomra, jól áll.
Körmöm között lesz Cassio uram
És könnyű a féltékeny mór előtt
Gyanúba hozni őt, sőt magam is
Tartok a szarvtól Cassio miatt.
Megérem azt is, hogy a mór nekem
Köszönni fogja forrón, hálaszókkal,
Hogy bolonddá tevém, fölzavarám
Házát s szivébe őrjöngést dobék.
Itt van – de még zavartan; majd a tett
Hozza tisztába e gaz terveket.
(El.)
